Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

1969. november 26.

5

Péntek

Hordozható reklámok és reklámhordozók

Munkában és tanulásban egyaránt csúcstorgalom a vasútnál

Elkészült az „Ahogy a csillag megy

Reggelenként, készülődve a szokásos napi „bevetésre” rádiót hallgatok. Elsősorban zenét, de nem mulasztom el Buga doktor jó tanácsait és a reklámműsort sem.

Meg kell hagyni, fejlődünk. Némelyik hirdetés valóban ötletes, szellemes és — bár ez csak nehezen mutatható ki — talán hasznos is. Mindamellett reklámiparunk még alig jutott túl a manufaktúra korszakán, gyerekcipőben jár és úgy vagyunk vele, hogy inkább elnézően megmosolyogjuk, mint komolyan vesszük). Érdemes megjegyezni, hogy a mezőnyt hosszú idő óta még mindig a Szuperfiit uralja és nem lenne érdektelen kiszámítani, mennyibe kerül a cégnek ez a reklám. Mindenesetre jó csomó pénzbe, de úgy látszik, megéri.

Hivatalos és kevésbé hivatalos fórumokon gyakran szóba kerül ez a téma. A vita már nem arról folyik, hogy kell-e és kifizetődő-e a reklám. Eldöntött és financiálisán is igazolt tény, hogy amíg — a forgalom marxi értelmezésében — árutermelés van, addig igenis szükség van az árupropagandára. Egy bizonyos határig (amely talán valahol a kommunizmusban lesz) az árutömeg növekedésével arányosan fokozódik a reklámgépezet tevékenysége, s következésképpen emelkednek a hirdetési kiadások is.

Véleményem szerint mi, ennek a gazdasági-társadalmi viszonyok által meghatározott folyamatnak eléggé az elején tartunk. Vállalataink, reklámirodáink már megtették a kezdő lépéseket és rajtuk áll, hogy művészi tökélyre fejlesszék a társadalmilag is hasznos propagandatevékenységet.

Elsősorban nyugati minta nyomán nálunk is gyökeret eresztett a különben nagyon szerteágazó reklámipar egyik kedvelt formája, amelyet a „tárgyi reklám” kategórián belül „hordozható reklámok” címszó alatt jegyez a szakirodalom. Egy hakapcsolatot szükséges létesíteni a szállítóval, a vevővel, a közlekedési, a kereskedelmi vállalattal, hogy a rakodólapos szállítólánc folyamatos legyen. Csak így élvezhetik együtt, kölcsönösen a rakodólapos szállítás előnyeit.

Hazánkban, sajnos, ezt még nem sokan élvezik. -Pedig a feltétele adott. Összesen 1,3 millió szabványos rakodólap van az országban, ebből 35 ezer csere céljaira, a közhasznú közlekedési vállalatoknál. Eddig huszonnyolc üzemet sikerült bevonni a rakodóiapos

szállítás teljes körű forgalmába; így például a konzerv- és üveg. gyárak között már teljes a lánc. (De előfordul, hogy például a vegyi anyagot a Nyugati pályaudvaron a vasutasok rakják rakodólapra, s a végállomáson le is szedik róla.)

Tavaly a teljes vasúti teherforgalom 0,5, a darabáru-forgalom 15,8, százaléka bonyolódott rakodólapon. Ezek rendkívül alacsony arányszámok. Nyugaton például a darabáru-forgalom 80—90 százaléka már rakodólapos egységcsomagokban bonyolódik. Sőt, az ömlesztett áru egyre nagyobb része, a műtrágya, a gabona, stb. zsákkal együtt a rakodólapra kerül. Násonlattal élve ez olyan, mint a bogáncs. Beleakad az emberbe, s az hordozza végig a városon, hogy aztán távol az eredeti helytől „fakadjon meg a mag” A bevásárló tasak (papírból, műanyagból) a legjobb példa erre. Ha tartós anyagból készült (ami nálunk ma még eléggé ritkaság), a vásárló hetekig használja; azt viszi a piacra, hivatalba, vagy éppen a konkurrens céghez is. Sietve hozzáteszem, hogy ismerve az ilyen „apróságok” jelenlegi árfolyamát, a tasakok és a különböző reklámhordozók nem olcsó dolgok1.

Sokat tudna erről mesélni a Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat reklám- szakembere. Különben, aki figyelemmel kíséri a kereskedelmi vállalatok „csendes háborúját”, az tudja, hogy minden cég sajátos módon igyekszik híveket szerezni magának. Az univerzál például 1 millió, a vállalat emblémáját viselő gyufás- dobozt dobott piacra, 100 ezer darab naptárt készített és még apáink kedvenc játékát, a jojót is bevonja a vásárlók szimpátiájának felkeltésébe... Hogy aztán ezek a hordozható reklámok mennyiben válnak igazi reklámhordozóvá, az csak az év végén, a forgalmi adatok összesítésénél derül ki.

Azaz előbb és máshol is. A reklám a fogyasztókhoz szól, és saját magán bármelyikünk a helyszínen le tudja mérni annak hatását, ösztönzését. A reklám- tevékenység alapja, bázisa az árubőség és a nagy áruválaszték. Reklámiparunk gyermek- betegségeit ez utóbbi nem teljes voltában kell keresnünk és nem propaganda szakembereink ügyetlenségében. Mert bármilyen tartós, mutatós egy ingyen adott hordozható propagandaszatyor, az a lényeg, hogy mi kerül bele. Egy iskolás is tudja, hogy a jó minőségű, nagy választékú áru a legjobb reklámhordozó.

Brackó István

lunik viszont az emberek cipe- ' kednek. Mert az átvevő vállalatok megjegyzés nélkül vállalják a nagyobb fuvar- és rakodá. sí költséget, a szerződésekben nem ragaszkodnak a fizikai munkától mentesítő rakodólapok alkalmazásához.

A korszerű szállítás, rakodás még sok más eszközt, formát és módszert is ismer. Az előző írásunkban a függőpályáról, a kon. vejerről futólag már szóltunk; folytathatnánk a felsorolást különböző futószalagokkal, targoncákkal. emelő gépekkel. A legkorszerűbb vagy a leggazdaságosabb eszközt és módszert nem választhatjuk ki közülük ötletsizerűen. Azért sem, mert gyakran különböző eszközök, módszerek kombinációja a célravezető, s azért sem, mert a szállítás a gyártástechnológia szerves része. Nem beszélhetünk korszerű gyártásról, ha elmaradott az anyagmozgatás. Az igazán korszerű gyártási folyamatoknál — a futószalagos szerelésnél, az automatizált gépsoroknál és gépláncoknál vagy az elektrostatikus festésnél — a szállítás, az anyagmozgatás ma. ga Is technológiai műveletté válik.

Kovács József

Következik. Pénz, gép, szemlélet és ember.

Igaz az -az összehasonlítás, hogy a vasút az ország érhálózata. Hogy milyen jó és rugalmas ez

az érhálózat, az itt dolgozók munkája mennyit ér, azt az őszi csúcsforgalom próbálja ki és mondja meg.

A számadatok is jól bizonyítják, hogy a békéscsabai vasútállomás egyik fontos idegközpontja ennek az érhálózatnak. Ez év I. negyedévében 130 951 tehervagon futott be az állomásra. Ebből 68 922 vagont kellett átrakni. Ezzel szemben az őszi forgalom első három hónapjában mintegy 37 ezer vagonnal növekedett a forgalom. A ki- és átrakott vagonok száma több mint négyezerrel nőtt. Az itt dolgozó emberek munkája értékét csak emeli, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanannyi emberrel és rosszabb munkaviszonyok között dolgoztak — gondolunk itt a vagonhiányra es a rosszabb időjárásra.

Vasútnál a tudatos munkafegyelem az egyik legfontosabb követelmény. Itt a munkafegyelem megsértése milliós károkon kívül emberi életeket is követelhet. Sajnos, ezt a múlt évi Mende—Sülysáp között történt vasúti szerencsétlenség be is bizonyította.

Ez a fegyelem a vasúti forgalmi részleg 23 szocialista brigádjában is meghatározó. A brigádok között a Kossuth, a Petőfi és a Gagarin szocialista brigádok kezén megy keresztül elsősorban a vasútikocsi-forgalom. Ehhez kapcsolódik a többi szocialista brigádok munkája. A munkában egymást váltja a három brigád, a szolgálat előtt megbeszélésen vesznek részt, ahol nemcsak a munkával kapcsolatos feladatokat, hanem a gazdasági és politikai élet híreit is megbeszélik. A Petőfi és Gagarin zöldkoszorús szocialista brigádok 20 százaléka párttag. Valkó Pál és Józsa István, a brigádok vezetését pártmunkaként végzik.

A fegyelem a forgalmi párt- alapszervezet életére is kihat. A 14 pártcsoport bizalmijai taggyűlésén számolnak be a csoportjuk munkájáról, a kapott pártfelada- tokról és azok végrehajtásáról. A munkaszeretet szép példája, hogy a pártszervezet 128 párttagja közül évek óta csak egy változtatott munkahelyet.

A vasútnál nemcsak a csúcsforgalom, hanem a politikai oktatás is megkezdődött. A párt, szak- szervezet és KISZ által indított oktatásban a békéscsabai vasúti góc több mint ezer dolgozója vesz részt. A forgalmi pártalapRéti sasok, kisülik, vetési iudBK vendegeskednek megyénkben

A biharugrai „vadvízországban" és környékén ismét nagy a forgalom, madarak jönnek, madarak mennek, hosszabb-rövi- debb ideig vendégeskednek a nemzetközi „madárszállóban”. Legutóbb például Európa legnagyobb ragadozó madaraiból, a réti sasokból érkezett egy pár Ugra környékére. A hullámtereken. tengerpartokon költő ragadozók ma már ritka vendégek nálunk A védett madarak képviselői akkorák, hogy kiterjesztett szárnyuk eléri a 2 métert.

Egyébként az északi Tundrákról és más tájról ezrével érkeztek megyénkbe a kisülik, a vetési ludak és a vadübacsalád más fajtái. A megfigyelők szerint a vadlibafélék és a réti sasok igen jól érzik magukat, bőséges táplálékot, számukra ideális szállást találtak a Körös-völgyben s lehetséges, hogy hetekig vendégeskednek nálunk.

I szervezet pártoktatás négy formáján öt tanfolyamot indított. Tizenhatan járnak marxista—le- i ninista esti egyetemre. A párttagság 65 százaléka elvégezte a marxista-leninista középiskolát.

I Ezzel a megyénkben kevés párt- j alapszervezet dicsekedhet. Tervük az. hogy a most harmincéves középkádereik végezzék el I az esti egyetemet. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a békéscsabai vasútforgalom dolgozói a mu lkából és tanulásból egyaránt kiveszik a részüket.

R. M.

az égen”

Elkészült és a szakmai közönség előtt már bemutatták azt a színes kisfilmet, amelyet a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízásából a MAFILM 8-as stúdiójának munkatársai forgattak. Az „Ahogy a csillag megy az égen című. a megye negyedszázados fejlődését bemutató új produkció folytatása a korábban elkészült Fel kéne szabadulni már című kisfilmnek.

Napirenden n axínjáÍ8xómo%galon$t

Színház

Néhány évvel ezelőtt a hivatásos színház és a műkedvelő színjátszás viszonyára az egészségtelen rivalizálás volt jellemző. Ma már tendenciájában egyre világosabban rajzolódik ki a színjátszó mozgalom szerepe művelődéspolitikánkban, a népművelési tevékenység egészében.

Társadalmi szerepét markánsan bizonyítja az a tény, hogy Magyarország lakosságának 10,2 százaléka él tanyán, tehát olyan településhelyeken, ahová a hivatásos színház nem juthat el. A falusi lakosság 77 százaléka szintén nem jut élő színházi előadásihoz. (Egy évben egyetlen színházi előadást sem néz meg!) A színházak ennek ellenére fokozatosan csökkentik a falusi táj- előadások számát. (Ez alól talán a Békés megyei Jókai Színház ma még kivétel!)

Társadalmi méretű perspektíva az, hogy „bázisközpontokba” koncentrálódik a hivatásos színházi „szolgáltatás”. Ide jár majd be a környező településekről a színházszerető közönség. De vajon ezekre a helyekre eljuthat-é mindenki?

Ha a társadalmi tendenciát tartjuk szem előtt, megállapíthatjuk, hogy a műkedvelő színjátszó mozgalomnak színházpótló szerepe van. De vajon jelenlegi viszonyaink között nem nagyképűség-e szinházpótló szerepről beszélni? Olyan kérdések is tisztázatlanok, hogy milyen művek, darabok azok. amelyekkel a mozgalom betöltheti színházpótló szerepét? Tisztáznunk kellene azt is, hogy mik az e mozgalommal kapcsolatos „elvárások”.

A társadalmi szervek még mindig nagyon sok esetben csak a különböző társadalmi ünnepek „aktuális műsorszámaként”

igényük, illetve ennek tekintik. A művelődési házak vezetői „be- vételfes” előadások megtartására törekszenek, s így alakul ki az a tarthatatlan és művelődéspolitikánkkal teljesen ellentétes állapot, hogy operetteket és 3 felvo- násos vígjátékot tanítattnak be csoportjaikkal, amelyek sem technikailag, sem szubjektíve nem bírják a versenyt a színházzal, televízióval, rádióval. Ezek a feladatok meghaladják az együttesek erejét, s így minden erőfeszítésük célját téveszti.

A közönség azt várja, hogy szórakoztassák. Ez természetes is, hisz valóban csak az a jó színház, amelyik szórakoztat; persze egyáltalán nem lehet közömbös a számunkra, hogy milyen jellegű, érzelmi és gondolati tartalmú ez a szórakozás.

Művelődéspolitikánk pedig azt várja — s méltán —, hogy színjátszó együttesek által bemutatott művek tudatformáló szerepet töltsenek be. Ezek az elvárások különbözőek, sokfélék, a legfontosabb kritériumban azonban találkoznak, mégpedig abban, hogy közönséget akarnak megnyerni maguknak, s hatást akarnak elérni a produkciókkal.

A színház, a színjátszás legfőbb törekvése valóban az, hogy hatást gyakoroljon. S a közönség — bármelyik rétegéről is van szó — a televízió, a film objektivitása mellett igényli is a közösségben átélt közvetlen művészi élményt,

helyeit?

amikor a színészekkel (színjátszókkal!) együtt ő maga is intim résztvevője a színpadi cselekvésnek.

Szükség, van arra a kölcsönhatásra, amely a színpadról sugárzik a nézőkre és fordítva. Ez a belső gondolati és érzelmi át- sugárzás elengedhetetlen feltétele az igazi színháznak, az igazi színjátszásnak.

Alapos elemzés alá kellene vetnünk ezt a színházi hatást. Meg kellene vizsgálnunk, hogy mi az, amit „fog” a közönség, mi az, ami „lemegy” a színpadról, s mi az, ami nem „megy le”.

Hatásvizsgálatunk során elemeznünk kellene azt is, hogy milyen ízléskörökkel kell számolnunk, húszén az ízléskörök eléggé zártak, elkülönültek egymástól, csak nagyon szívós nevelőmunka eredményeképpen tolerálnak más műfajokkal. (Ha például a falusi közönséget hozzászoktattuk a magyar nótákhoz és operetthez, akkor nagyon nehéz átnevelni drámaértő-szerető nézőkké.) Azokon a településeken viszont, ahol még nincs kialakult ízlés-struktúra, sokkal könnyebb a dolgunk: azt adhatunk, ami nevelő, tudat- formáló céljainknak leginkább megfelel.

A műkedvelő színjátszó mozgalom színházpótló szerepe nemcsak azt jelenti, hogy felkeltsük a színház iránti igényt, hanem nagyon sokat tehet a társadalmi emberkép és ízlésszint egyszin- tűbbre hozásában is.

Megfogalmazhatjuk törekvéseinkét azzal a klasszikussá vált goethei mondással is, hogy ’’nem azt kell adnunk az embereknek, amit szeretnének, hanem azt, amit szeretniük kellene”. És ez a legnehezebb, de egyben legfontosabb feladatunk. Kérdés, hogy bi tortokában vagyunk-e azoknak az eszközöknek, objektív és szubjektív tartalmaknak, amelyekkel e feladatot be tudnánk tölteni. A válasz egyértelmű: nem. Kevés a szakember, a hozzáértő színjátszórendező, de ugyanolyan kevés az áldozatkész színjátszó is. A szak- emberhiány, a hibás műsorpoüti- ka, e területen napjainkban legégetőbb probléma.

A fent említett hiányosságokkal magyarázhatjuk azt is, hogy évente körülbelül 10—15 százalékkal csökken a falusi színjátszó együttesek száma. És ez talán nem is baj, Nem baj, ha a gyengébb együttesek felosztanak —, s éppen azokon a helyeken, ahol a feltételek nem biztosítottak —, a nagy hagyománnyal rendelkező, s jól működő csoportok megerősödnek, hiszen a színjátszó mozgalom perspektívája szintén a területi „bázis-csoportok” kialakulása.

A színjátszó mozgalom megerősítése társadalmi ügy. Az eddig elmondottak is ennek bizonyítására szolgáltak. E mozgalom csak akkor tudja valóban betölteni „színházpótló” szerepét, ha a korszerűség követelményeinek megfelelő műsorpolitikával, hozzáértő vezetőkkel, s lelkes színjátszókkal rendelkezik; a célnak nem a tapsot, nem is a forintokat tartja, hanem azt a hatást, amely a színpadról sugárzik a nézőkre, hogy életüket ezáltal szebbé és értelmesebbé tegye. Daru Mafia