Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

I 1969. november 27. Csfitfirt»k Hová vigyék a beteg gyermeket? „Egy nagyon közérdekű prob- ! lémára szeretnék választ kapni — írja levelében M. J.-né, békéscsa­bai olvasónk. — Hiszen ez bizo­nyára minden szülőt érint. Nem­rég, de nagyon helyesen gyer­mek körzeti orvosokat Í6 kine­veztek Békéscsabán. Sajnos, nem vagyok tisztában azzal, hogy mi­kor köteles az illetékes gyermek körzeti orvos hívásra házhoz jön­ni, korhoz van-e kötve a kihívás, és ünnepnapokon vagy az éjsza­kai órákban kihez forduljak?” Dr. Juhász László városi főor­vos adta meg e kérdésekre a vá­laszt, megnyugtatásul közöljük az alábbiakat: A gyermekszakorvos a körzeté­hez tartozó területen — az ügye­leti időszakot kivéve — köteles bármikor kimenni, ha beteg gyer­mekhez hívják, nemcsak fertő­ző megbetegedés, hanem egyéb tünetek esetén is. Ez alól csu­pán a tanyák a kivételek, mivel a gyermekorvos három felnőtt Mostoha gyerek a IV. kerület? K. Imre békéscsabai olvasónk is hiányos az áruellátás. Sokszor nemrég közölte velünk, hogy a nem lehet az ízletes és közked- IV. kerület sok lakójának, de el- t velté vált, jó minőségű cipóból sósorban a körgáton túli lakók- kapni, sőt előfordult már, nem nak okoz gondot a napi élelmi- i egy esetben, hogy a délutáni szerszükséglet beszerzése. A Kál- órákban tejet sem tudtak vásá­rin utca és a Kovács Pál utca j rolni. Pedig a nagy távolság mi­sarkán levő 42-es boltban ugyan- att bizony kellemetlenül érinti őket, ha a város központjában levő boltokban kell a késő esti órákban beszerezni a családnak szükséges kenyeret, tejet. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat képviseletében Kovács László szb-titkár válaszolt kér­désünkre. Többek között elmon- Televízió petróleumlámpával? ■ dotta. hogy sajnos, a város többi — címmel közöltük november kerületeivel ellentétben a IV. ke­Téves nyomon jártunk 20-i számunkban, hogy Legelő­gerendáson mennyire örülnek a gyerekek a kapott televíziónak. Az iskola nevét sajnos — hiába volt a nyomozás —, kiderült, té­vesen irtuk. Bár a városi tanács művelődési osztálya szerint ez egyáltalán nem meglepő, hiszen még a város körzetét és a tanya­világot jól ismerő emberek is sokszor összecserélik a Nagyge­rendás és Legelőgerendás nevet. A cikkben közölt tények viszont helytállóak, s a nagygerendási pajtások helyzetét rögzítik. A te­levíziót egyébként a konzergyár- tól kapták. rület bizony mostoha körülmé­nyek között van, ugyanis kevés a bolt, s egyáltalán nincs kétmű- szakos árudájuk. Ezen szeretné­nek a jövőben segíteni, amennyi- ben erre lehetőség nyílik. A 42-es í bolt áruellátásával kapcsolatban elmondotta, hogy sokszor nem a ! bolt vezetője a hibás, ami a ke­nyérellátás gondját illeti, ugyan­is vannak esetek, amikor hiába rendelik meg a szükséges cipót, nem kapnak elegendő mennyisé­get. Az viszont érthetetlen, hogy j miért nem kapnak tejet este is ; a környék lakói. Megnyugtatott i bennünket arról, hogy a beérke- j zett panaszt kivizsgálják és az tn- I tézkedésröl tájékoztatnak. körzeti rendelés területén látja el a beteg gyermekeket, s így képtelen lenne a tanyákra is ki­jutni. A tanyasi lakosok a fel­nőtt körzeti orvoshoz tartoznak, illetve az itt élő beteg gyerme­kekhez is a felnőtt körzeti or­vost keli hívni. Amennyiben fel­tétlen szakorvosi ellátás szüksé­gei, innen javasolják azután gyermek-szakrendelésre. A második kérdésre egyszerű a válasz: a kihívás nincs korhoz kötve. Ami pedig az ünnepnapokon vagy az éjszakai órákban szüksé­ges orvosi kihívást illeti, ez min­denkor a felnőtt körzeti ügyelet­hez tartozik (Békéscsaba, SZTK- rendelő intézet 6-os szoba). Ez alól csupán a többnapos ünnepek a kivételek, mert akkor gyer­mekorvosi ügyeleti szolgálatot is tartanak. Segítőkész ismeretlenek Papp Istvánná olvasónk, a bé­késcsabai kórház dolgozója, sze­mélyesen kereste fel szerkesztő­ségünket és elmondta, hogy no­vember 19-én délelőtt névnapi táviratot akart feladni a postán. Ott vette észre, hogy olvasó- szemüvegét otthon felejtette és a tisztviselőnőt kérte meg a blan ketta kitöltésére, aki a forgalom­ra hivatkozva elutasította. Olvasónk — aki az utóbbi fél évben beteg volt és idegei, még nincsenek rendben — sírva for­dult el az ablaktól. Ezt látva, ketten is segítségére siettek a várakozók közül: egy idősebb hölgy és egy hosszú hajú fiatal­ember, s kérdezték, mire van t szüksége, majd pillanatok alatt elintézték a távirat kitöltését és feladását. A segítőkész ismeret­lenek lehetővé tették, hogy Papp Istvánná idős édesanyja még az­nap megkapja a névnapi jókí­vánságot. Például a Fiumei utca Gázolaj Már nem füstöl a kemence csabai csempekályha-részlegét pa­naszával, de még nem voltak kint javítani. Mire ezek a sorok megjelennek, panaszosunk nyugodtan fűtheti kemencéjét, az említett ktsz dol­gozói elvégezték a szükséges ja­vításokat. Igaz, hogy kicsit későn, hiszen Mochnács János még szep­tember elején jelezte a hibát, vi­szont a ktsz említett részlege az­zal védekezik, hogy ők már több­ször jártak kint, de a kemence te­tejéhez szükséges, meghibásodott fedővasakat megrendelőjük nem szerezte be időben. Az említett ügy tehát rendező­dött. Egy kérdésünk azonban vol­na: Mivel a ktsz szerint sok prob­léma van a megrendelők által vá­sárolt gyenge minőségű fedővasak­kal, nem volna jobb, ha a ktsz biztosítaná a megfelelő alkatré­szek mindegyikét? Ha van, miért nincs cigarettahüvely ? Miért hiánycikk Dombegyházán a szivarkahüvely? — kérdezi egyik állandó olvasónk Dombegyházáról, s hosszú levelében rész­letesen leírja, milyen gondot okoz neki, ha keverékdohánnyal sze­retne cigarettát készíteni saját magának. A dombegyházi dohány­boltban ugyanis cigarettahüvelyt nem kap, de egyetlen boltban sem. Pedig — mint írja — neki ez sokkal olcsóbb lenne, hiszen nyugdíjas, nagyon meg kell gondolnia tehát, hová teszi a pénzét. Ha maga tölti a cigarettát, akkor keverheti a Tiszai dohánnyal az ízletes Club-dohányt s így csupán 8 fillérbe kerül egy ciga­retta, viszont a Fecskéhez hasonló, ízletes szívnivalót kap. Szomorúan panaszolja, hogy az ilyen apróság beszerzéséért a szomszéd községbe kell ellátogatnia, s ha a buszköltséget néz­zük, bizony ez nem is olcsó mulatság. Nagyon kéri a szerkesztő­séget, legyen segitségére. Olvasónk kérésének szívesen eleget tettünk annál is inkább, mivel bizalommal fordult hozzánk, és levelében jelezte, hogy fi­gyelemmel kíséri lapunkat, többször találkozott már olyan esettel, hogy az olvasók segítségére siettünk különböző problémák elin­tézésében. Ágócs Istvánnal, a Dombegyházi Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet üzemágvezetőjével beszélgettünk erről a témáról s közölte, hogy feltehetően azért nem rendelt a dohány­bolt vezetője cigarettahüvelyt, mivel erre a cikkre igen kicsi az igény. Ettől függetlenül intézkedik, hogy még aznap — november 25-én — juttassanak ebből a filléres áruból a bolt részére. Kö­szönjük a gyors segítséget és reméljük, olvasónk teljes meg­elégedéssel fogadja. fl termelékenység emelésének útjai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése 2. A Május 1 Tsz dolgozója. Moch- nács János, Békéscsaba. Nagy­rét 22. szám alatti lakos kereste fel szerkesztőségünket a közel- < múltban. Panasza az volt, hogy nagyon füstöl az egy évvel ezelőtt csináltatott, mintegy 4000 forintos csempekemencéje. Mivel itt van j a fűtési szezon és hamarosan lejár a garancia ideje, többször kereste a Szarvasi Vas- Fém Ktsz békés- ! Bielik Jánosné Békéscsaba, V., Fiumei utca 88 szám alatti olva­sónk egy korábbi cikk kapcsán ragadott tollat. Rövid levelét tel­jes terjedelmében közöljük: „örömmel olvastuk a Békés megyei Népújság november 10-i számában, hogy a békéscsabai városi tanács hatalmas összeget fordít az elhanyagolt járdák és utak építésére, illetve felújításá­ra. Keserűen tapasztaljuk vi­szont, hogy egyes helyeken csak hozzáfognak az utak építéséhez, de évekig nem fejezik be, mint például az V. kerületi Fiumei utcában. Itt már j967-ben hozzá­fogtak a járda építéséhez, 1968- ban folytatták és még most is az utat csinálják, de már csak sa­lakkal, nem gondolván arra, hogy az itt lakó emberek is cipőben járnak, nem pedig csizmában Szeretnénk, ha a városi tanács ezt a félben maradt munkát mi­nél előbb befejezné.” Olvasónknak ezt az óhaját nemcsak tolmácsoljuk, hanem meg is erősítjük. a tanácsházán .»Három árva hordó áll magában a községháza udvarában. Akik lopták, már megkerültek, de a gazdájukhoz még vissza nem ke­rültek.” Ezeket a rímes sorokat kap­tuk: egy magyarbánhegyesi lakos alá­írással. Mivel érdekelt bennünket is a különös és gázolajjal tele hordók ügye, felkerestük Magyarbánhegyes tanácselnökét, aki elmondotta, hogy valóban igaza van a levélírónak, mert ezelőtt négy hónappal szállítot­ták he a tanácsháza udvarára egy tolvajtól elkobozott hordókat, és az­óta nem került gazdája. Viszont kö­zeleg az év vége és a tanácsnál levő ingó- és ingatlanokat annak rendje- módja szerint leltárba kell venni, ami újabb bonyodalmakat okozhat. Jó lenne megtalálni minél hamarabb, még ez év vége előtt a tulajdonost, egyrészt azért, mert nyilván neki is hiányozhat a 600 liter gázolaj, más­részt azért, hogy az itt levő hordók ne okozzanak gondot a tanács appa­rátusának. Már nem hideg a lakás Múlt heti, csütörtöki számunkban a Szerkesszen velünk ro „ útban adtunk helyt Hrivnákné, kondorost olvasónk panaszának, aki arról írt, hogy héttagú családjuk fagyoskodik, mert a kör­nyékben nem lehet kapni sem tüzelőt, sem olajkályhát. Megírtuk azt is, hogy az UN1VERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat békéscsa­bai vas-műszaki boltjának vezetője segítségünkre sietett és soron kívül biztosított a „fagyoskodó” családnak egy olajkályhát, öröm mel közöljük, hogy azóta a dolor rendeződött, az UNIVERZAL haza is szállíttatta a fűtőtestet. Ismételten köszönjük ' gyors se­gítségét, a magunk és a család nevében. Gazdaságos-e a gépesítés? A gépesítést, a fejlesztést — te­gyük hozzá: helyesen — ma kü­lönösen körültekintő és szigorú gazdasági kalkuláció előzd meg üzemeinkben. A fejlesztés vár­ható kiadásaival szembe állítják az elérhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, álló­eszközben stb., s a javaslatok, a változatok közül végül is csak a legjobb hatásfokú intézkedéseket valósítják meg. Azokat, amelyek­nél legkedvezőbb a fejlesztés költségeinek és az elérhető meg­takarításoknak az aránya. Az anyagmozgatás korszerűsítése ma még ritkán kerül ezek közé: in­formációink szerint az idén pél­dául még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesztési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó kor­szerűsítésével járó kiadások ugyanis általában tetemesek, a mai számítási metódus alapján kimutatható megtakarítások vi­szont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a felszabadító szállítómunkások bérét kalkulálják. A számítások végül is azt mutatják, hogy a szerény létszámmegtakarítás ré- legfeljebb 10—20^ vagy még több év alatt térülhetnek meg a drága fejlesztési, gépesítési költ­ségek. — Olcsó nálunk a munkaerő és drága a gép, ezért gazdaságtalan az anyagmozgatás korszerúsitese érvelnék az illetékes vállalati ve­zetők. El kell ismernünk, sok igazság van e megállapításban. De az ipa­ri forradalom küszöbén, a manu­faktúrák időszakában is olcsóbb volt az ember, mint a gép — elné­zést a történetietlen hasonlatért —, a kapitalizmus azonban ennek ellenére látványos gyorsasággal fejlődött. A jó kalkuláció ugyan­is nem szatócs módjára, adom- kapom alapon készül, függetlenül a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzataitól, a várható hatások­tól. Jelenleg például a korsze­rűtlen anyagmozgatás úgynevezett rejtett költségeivel általában nem számolunk, holott ez több­szöröse is lehet a nyilvánvaló költségeknek, a szállító-rakodó munkások bérének.

Next

/
Thumbnails
Contents