Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
1969. november 27. 3 Csütörtök Fehér Lajos elvtárs beszéde a politikai akadémián (Folytatás az 1 oldalról) élelmiszergazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest tehát mérséklődött. de a még mindig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Megállapította, hogy míg a jelenlegi mezőgazdasági; árszínvonal ma már összüzemi szinten az üzemek nagy többségében általában megteremti a megfelelő jövedelmezőségét, addig a mező- gazdasági árarányok a tapasztalatok szerint nem biztosítják az ágazatok közti célszerű jövedelmezőségi arányokait séri, intézik az ügyeiket, a várakozó autóbuszra mér rakják a bőröndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerősök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettesben, a cirillbe- tűkből formált szavak — mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj, szakikéin? A kérdező alacsony kis mo- kány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. — Maga magyar? — lelkendezik fel bennem a segítőtárs utáni vágy... — Hát mi lennék? — vonja meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj »regfiú, azért vagyok itt, hogy sgítsek... és már írja is, tölti is i blankettákat, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide, már mint a repülőtérre, vannak még négyen, mert valakit vártak Budapestről. Ö is egyike annak a másfél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy harminc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyike annak a mintegy félezernek, ajrik szerte Mongóliában mint ács vagy mérnök, vízkutató vagy kőműves, geológus vagy éppen műszaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egv terepjáró kocsiban ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros hasonnevű szállodájában. Az eddigi tapasztalatok szerint az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabona termelésére, a sertéstenyésztés fejlesztésiére és az exportban keresett gyümölcsök termelésére. Másként áll a dolog a szarvas- marhatartásban. Az 1968. évi zárszámadások adatai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mindössze 0,3 százalék volt. Ebben az ágazatban a jelenlegi ár- és költségviszonyok Nos, ahol félezer magyar él ■ • — gondoltam —, ott a félezer- ‘ ! egyedik már otthon érezheti •• magát. _ 1 ! Az öntelt naivitás kigúnyolja" pökhendi hősét. Akkor és ott ■ • azt hittem, hogy magyarokkal ; ; összejönni könnyű és természe-.. tes dolog. Viszonylag annak is;; bizonyult a fővárosban, ahol két 1. építkezésen is dolgoznak ma-;; gyarok, de Mongóliában nem-!! csak a fővárosban, hanem több- •' száz kilométerekre onnan isi! dolgoznak, s nem is kevesen ■ > magyar szakemberek. És az 11 utak meg a távolságok itt más • • mértékkel méretnek, mint ahogy;; megszoktam, sőt mint ahogy » vélekedni is véltem egyáltalán.;; És, amíg eljutottam a ma-" gyár munkásokhoz, lassan és., egyáltalán nem mély alapos-;; Sággal, de a lehetőségeken be-11 lül mindig hitelesen megismer- ” kedtem a tegnapból a holnap 1! felé haladó Mongólia életével,.. történetével és történelmével,;; megértettem, hogy ami nekünk.., európaiaknak meghökkentő és'' talán egzotikus, az itt földrajzi,!! történeti és társadalmi valóság., és objektív törvényszerűség.;; Hogy az öltözködéstől a szoká- •. sokig, a táplálkozástól a maga-” tartásig ugyanúgy törvénysze-!! rűségek hatottak itt, mint ná-' ’ lünk vagy bármely más világ-., részben és hogy mai gondjaik;; lényegében ugyanazok, mint a., mieink, legfeljebb földrajzi, tör-!! téneti és történelmi motivációk” formálják sajátossá. !! Gyuckó Géza. !! KÖVETKEZIK: A 24. órában. I mellett még a holtmunka-ráfor- dítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvasmarha vágóállat és hús formájában a legfontosabb népgazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a minden ötödik dollár- bevételt. Termeléspolitikaija g indokolt és szükséges, hogy a szarvasmarha termelői árszínvonala kellő mértékben emelkedjék, s mezőgazdasági árrendszerünk e jelenleg legnagyobb problémája megfelelően rendeződjék. . Legnagyobb gondunk — állapította meg Fehér Lajos elvtárs —. hogy a háztáji tehénállomány változatlanul s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. A többi között az is szükséges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén, és kocatartás fejlesztésére az eddiginél erőteljesebb ösztönzőket kapcsoljunk be: mindenekelőtt az üszőtartás- ban, továbbá a fehérjetakarmányok forgalmának szabaddá tételével. S végül azzal, hogy a háztájiban a közös részére szerződésen nevelt jószágok tehát voltaképpen a „bedolgozói” bérmunka (havonta 3—41 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíjjárulékot. A kormány ezekben a kérdésekben megteszi a szükséges intézkedéseket. Ezután az életszínvonal kérdésedre tért rá. A munkásközvéle- ményben tartja magát az a nézet — mondotta —, hogy az utóbbi időben csak a parasztság életkörülményei javulták, továbbá, hogy a „parasztság jövedelme, ennél fogva életszínvonala magasabb, mint az ipari dolgozóké”. Mi az igazság ebben, a „ki kit ért utol”, sőt „hagyott el” címletű, sokszor szenvedélyes, olykor a hangulatkeltés elemeit sem nélkülöző vitában? Onnan kell kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második ötéves terv utolsó évében a paraszti reálfogyasztás a munkás-alkalmazott reáljövedelmeknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy a 7 elkövetkezendő években teendő intézkedések nyomán a parasztság életszínvonala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályéhoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a munkás-alkalmazottak reáljövedelmében 14—16, a parasztság reálfogyasztásában 18 százalékos növekedést irányzott elő a tervidőszak végére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyomán a két nagy dolgozó osztály reál- jövedelmei a következőiképpen alakultak és alakulnak. A munkásalkalmazottaké a tervidőszak első évétől 1968-ra 16—17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig összesen- 26,5 százalékkal emelkedett. Az idei esztendőben előzetes becslés szerint, a munkásalkalmazottak reáljövedelme további 6,5 százalékkal nő, a parasztságé pedig, 4,5 százalékkal, tehát valamit lassul. Ennek következtében e7 év végéig a munkás-alkalmazotti reáljövedelemnél 23,5. a parasztságnál pedig 32 százalékos növekedés várható négy év alatt. E levezetésből első szempillantásra kiderül, hogy mindkét dolgozó osztály reáljövedelmének növekedési üteme az ötéves terv során a valóságban várhatóan megkétszereződik. Ezen belül a parasztságé a kongresszusi célkitűzéseknek megfelelően elsősorban a tervidőszak első felében, valamivel gyorsabbá nőtt Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hiszen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind a négy évben jó vagy elég jó termésünk volt —, a harmadik ötéves tervünk egész termelési előirányzatát teljesítettük, sőt a jövő esztendőben, mint említettem, várhatóan túl is teljesítjük. Számszerűen kifejezve — az eddigi tényadatok alapján és a jövő évi növekedést, is figyelembe véve — 1970-ben az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népességnél 17 600 forint, a parasztságnál pedig 16 200 forint körül alákul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett természetesen benne van a háztáji jövedelem is. Ezután kitért arra, hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma. A nagymértékű munkaerőelvándorlást a mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari eredetű anyagok, eszközök növekvő fel- használásával nagyjában egészében pótolják. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a mezőgazdasági keresők számának csökkenése ellenére a különböző termelő ágazatokban dolgozó mintegy 4 millió állampolgárnak kereken 50 százaléka jelenleg is mezőgazdasági termeléssel, feldolgozással, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik közvetlenül az élelmiszertermelésben dolgoznak. A népgazdasági összes keresők 33 százaléka dolgozik jelenleg is az élelmiszer- gazdaság területén': minden harmadik ember itt talál megélhetést. Fehér Lajos ezután az élelmiszergazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszergazdaság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű’ élelmiszerekkel látja el. Hazánkban az élelmiszer gazdaság még ma is csaknem 50 százalékát adja a lakosság öszes fogyasztásának. Élelmiszergazdaságunk termelése egyes átmeneti csökkentéstől eltekintve általában megfelelt az igényeknek. Élelmiszergazdaságunk terme_ lésének 10—12 százalékát exportálni tudja. A mezőgazdasági eredetű termékek kivitele az elmúlt években összes népgazdasági exportunknak több mint 1 ötödét, tőkés kivitelünknek közel 40 százalékát, a fejlett tőkésországokba irányuló exportunknak kereken a felét alkotta. Meg kell azt is említeni, hogy az élelmiszergazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben számottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi népgazdasági ág külkereskedelmi egyenlegének passzívumát. Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai és társadalmi szerepének megvilágítására, kijelentette: szövetkezeti mozgalmunk egészének számottevő, egyre növekvő súlya, szerepe van népgazdaságunkban, szocializmust építő társadalmunkban! A szövetkezetek zöme kis és középméretű üzem.. A szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkalmazkodásra képes. mozgékony, gazdálkodásuk rugalmas, gyorsan képesek reagálni a folyton változó piaci hatásokra. Az utóbbi három év során elvégzett elemzések és lefolytatott viták eredményeként az az egységes álláspont alakult ki: szövetkezeteinkben, legyen az mezőgazdasági, kisipari, fogyasztási vagy egyéb szövetkezet, néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdonviszonyok azonosak. Ennek következtében tisztázódott, hogy egységes elvi alapokon nyugvó szövetkezetpolitika valósulhat meg szövetkezeteinkben, természetesen az egyes szövetkezeti típusoknak megfelelő sajátos megoldásokkal és módszerekkel. Az alapvető, korszerű szövetkezetpolitikai elvek állami sza- bályozása és kidolgozása egységes szövetkezeti törvény meghozatalát teszi szükségessé. A kisipari és fogyasztási szövetkezetekre pedig külön-kü- lön törvényszintű jogszabályok (törvényerejű rendeletek) megalkotása szükséges. Addig is, amíg a legfelsőbb törvényszintű jogalkotások meg. születnek, a kormány ez év februárjában és augusztusában a szövetkezet-politikai kérdésekben megfelelő határozatokat hozott. Erre támaszkodva a kisipari fogyasztási szövetkezetek elkészítik korszerűsített alapszabályukat, s ez év végéig törvényes jóváhagyásra bemutatják a járási tanácsoknak. A jövő év első negyedévében pedig területi szövetségeik — a KISZÖV-ök és a MESZÖV-ök is —elkészítik alapszabályukat, s bemutatják a megyei tanácsoknak. A meghozandó legfelső szintű törvényt és törvényszintű jogszabályok tehát e 2 nagy fontosságú szövetkezeti ágazatban is betetőzik majd az akkorára befejeződött és — reméljük — megszilárdult demokratizálódási folyamatot! Előadása további részében ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kérdésekben lefolyt viták lényegét és a már megvalósult vagy megvalósuló szövetkezetpolitikai intézkedéseket. Kiemelte, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a szocialista terv- gazdálkodás elválaszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hathatósan támogatja a szövetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai viták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezeti tulajdon hasznosítása, továbbá a tulajdonosi (vállalkozási) jövedelem realizálása az állami tulajdontól eltérő megítélést és gyakorlati megoldást kíván. Ezért: 1. A gazdaságpolitikai intézkedések, közgazdasági szabályozók továbbfejlesztésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szövetkezetek a tagok közvetlen érdekessége alapján társadalmi és gazdasági szerepüknek megfelelően fejlődjenek, bevételeikből — gazdálkodásuk hatékonyságától függően — fedezni tudják kiadásaikat, bővíthessék termelésüket. A jövedelem- szabályozás rendszere ismerje el a szövetkezeti tulajdon sajátosságait. A fejlesztési és részesedési célokra fordítható összegek, valamint a szövetkezetek számára hasznos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok döntése érvényesüljön, azokkal miaga a szövetkezet gazdálkodjék. 2. A szövetkezetekben képződő tiszta jövedelemből a szövetkezeti csoporttulajdonosokat tulajdonukkal és személyes közreműködésükkel arányban álló javadalmazásban szükséges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befektetéseiből élért jövedelmet más szavakkal saját befektetéseik tőkekamatját (amit ma a szövetkezeteknél is sematikusan és alaptalanul — eszközlekötési járuléknak neveznek). a csoporttulajdonosok élvezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulajdonként kezelni, a demokratikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásával. A gazdasági döntéseket ott lehet és kell hozni, ahol azok következményei is jelentkeznek. A gazdasági döntéseket minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt higgye valaki, hogy a szövetkezeteket ezután kivonjuk az állami, össztársadalmi érdek befolyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a jövőben tisiztá zotitabban és nagyobb erővel jelentkezik a valóságos állami érdek a szövetkezetek számára, mint korábban. A „központkényszer” elvén, a fölé- és alárendeltségen alapuló hierarchikus kapcsolatokhoz képest a minőségi változás jeled tapasztalhatók. Ez teljesen megfelel és csakis ez felel meg a mai viszonyaink között a marxista szövetkezetpolitikai elveknek. Gépesített konyhák — jé ellátás a napközi otthonokban NEB-vizsgálat a szarvasi járásban Az elmúlt hónapban a Szarvasi Járási, Városi Nép Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot tartott hat napközi otthonban és diákotthonban. A vizsgálat célja volt megállapítaná, hogyan működnek essek az intézmények, milyen az diát», betartják-e az üzemeltetéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A munkában 8 népi ellenőr vett részt, s elsősorban Szarvason, Gyomén, Endrődön és Békés- szén tandráson látogatták meg a napközi otthonokat. Az ellenőrzések során többek között megállapították. hogy a szarvasi napközi otthonnál nem minden esetben tartják be a téri. tési díjakkal kapcsolatos rendelkezéseket. Helyes gyakorlatot találtak ezzel szem,ben Endrődön, ahol havonta két napot jelöltek meg a térítési díjak befizetésére, áld ennek nem tesz eleget, annak gyermekét automatikusan kizártnak tekintik. A konyhákat látogatva megállapították, hogy általában kielégítő a gépesítés, kivéve az end- rődi napközi otthont, ahol erre az évre 20 ezer forintot biztosítottak gépesítés céljára, azonban ezt nem használták fel, holott a dolgozók munkájának megköny- nyítését jelentené, ha korszerű konyhai gépieket szereznének be. Így bizony sokszor kénytelenek túlórázni is, hogy teljesíteni tudják feladatukat és a gyerekek időben megkapják az ebédet. Tapasztaltak szabálytalanságokat is az étkeztetésnél. Gyomén például kívülállók is étkeznek a napköziben, holott az ÁFÉSZ vendéglátó üzemében lehetőség van előfizetéses étkezésre. A vizsgálat kiterjedt a dolgozók fizetésére, s megállapították, hogy például a szarvasi és end- rődi napközi otthonban aránytalanul magas azoknak a száma, akik 1000 forinton aluli illetményt kapnak. Sőt tapasztaltak olyan jelenséget is, hogy a jutal- mazottak között szintén kevés azoknak a száma, akiknek alacsony a bérük. A NEB-vizsgálat tapasztalatait eljuttatták az illetékes szerveknek. A határozati javaslatban szerepiel többek között, hogy a járási tanács, illetve a városi tanács vb művelődési osztálya vizsgálja felül az 1000 forinton aluli bérű dolgozók helyzetét. K. J.
