Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-26 / 274. szám
1969. november 26. 10 Szerda Ha a legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó és felhasználó államok traktortermelési adatait vizsgáljuk, megállapítható, hogy növekednek az előállított traktorok lóerőteljesítményed. A részletesebb vizsgálatokból az is kiderül, hogy az utóbbi évek folyamán a korábbi hagyományos kétkerékhajtású és lánctalpas trak tortípusok mellett kialakult egy újabb traktortípus, az összkerékhajtásúaké. Ezek a tendenciák teljesen érthetővé válnak, ha arra az agronómiái és agrotechnikai törekvésre gondolunk, mely egyre inkább előtérbe helyezi a mély- és gyorsművelést, mint elsődleges mezőgazdasági tevékenységet, valamint kibővítjük szemléletünket a szeszélyes éghajlatú — ilyen hazánk is — országok begyűjtési feladataira. A TRAKTORTlPUSOK CSOPORTOSÍTÁSÁT TEHAT AZ ALÁBBIAK SZERINT LEHET ELVÉGEZNI: 1. Kétkerékhaijtású traktorok; 2. Négykerékhajtású traktorok; a) eredetileg négykerék- hajtásúaknak készül tek, b) segédhajtással négyke- rékhajtásúakká alakítottak, 3. Lánctalpas traktorok. A hármas csoportosításból nem akarjuk külön kiemelni a kétkerékhajtásúakhoz tartozó különféle kis lóerőteljesítményű kerti traktorokat, az eszközhordozó vagy szőlőművelő traktorokat, és nem érintjük külön a lánctalpas traktorokat sem, mert ezek már elterjed- tekek és ismertek. Külön kell azonban foglalkoznunk a négykerékhajtású traktorokkal. Kialakításuk a kerékcsúszás elleni küzdelem jegyében zajlott le. Kezdetben a kétkerékhajtású traktorok — főleg — hátsó tengelynyomását pótsúlyozással, a kerekek víz- f eltöltésével növelték, majd segédhajtással a mellső kerekeket is meghajtották, és végül ezen komplikált műszaki megoldások mellőzésével kialakították a közel egyforma mellső és hátsó tengelynyomású traktorokat, és ezen belül szinte egyedülállóan a Vörös Csillag Traktorgyár az orrnehéz traktorokat. Így jutottak el világszerte a mai modern, viszonylag kas kerékcsúszással üzemelő négykerékhajtású traktorokhoz. Európában és Amerikában egyaránt sokféle segéd négykerékhajtású traktor ismeretes. Ezek általában 30—40 százalékkal drágábbak a hasonló, de kétkerékhajtású, esetleg azonos gyártmányú traktoroknál. Csak az utóbbi években találkozhatunk szaklapokban, vagy akár az elismert és egymást is elismerő tartóssági vizsgálatokat végző (tesztelő) intézetek közzétett vizsgálati anyagaiban eredetileg négy- kerékhajtásúaknak készített traktorokkal. Világviszonylatban is igen korán kezdett el a Vörös Csillag Traktorgyár foglalkozni a négykerékhajtás elvének traktorokon való megvalósításával. Az U—28-as traktorcsalád egyik típusaként valósította meg az első magyar négykerékhajtású traktort, az UE— 28-as típust — a később ezért Kossuth-díjat kapott Korbuly János akkori főmérnök és Rhörer Emil főkonstruktőr konstrukciója alapján. Ezt követően elkészítették a 60 LE-s D4K összkerékhajtású traktort, melynek ma is gyártott továbbfejlesztett változata a 90 LE-s D4K—B. Ezt követte az 55 LE-s DUTRA—4400 (UE—50) típus, majd az UE— 28-as 35 LE-s típusváltozata. Ma már elkészült a D4K—B 110 LE-s változata is. Ez biztosítja, hogy a felhasználók a 28, 35, 55, 90 és 110 LE teljesítményű négykerékhajtású traktortípusokból válogathatnak, és termelési viszonyaiknak megfelelően kihasználhatják a négykerékhaijtású traktorok hasznos tulajdonságait. Nézzük meg részletesebben is ezeket a hasznos tulajdonságokat. A kisebb teljesítményűek- nél elsődlegesen lehet megállapítaná azt, hogy orrnehéz kivitelüknél fogva hidraulika felszerelésével alkalmasak megfelelő módon szerkesztett függesztett és félig függesztett munkaeszközök gazdaságosabb kihasználására és ezáltal a talajművelés korszerű követelményeinek teljesen megfelelnek, de a mellső kerekek hajtásának kikapcsolhatósága révén ugyanakkor az országúti szállításra is alkalmasak. Mozgékonyságuk az egyik területről a másikra való gyors átirányítást és a területfajtánDUTRA-Steyr—110 típusit összkerékhajtású 110 LE-s traktor, a D4K—B-Stcyr kooperációban készülő típusváltozata ként változó mezőgazdasági munkák elvégzését biztosítja. A nagy és nagyobb teljesítményű négykerékhajtású traktorok gazdaságosan helyettesítik a lánctalpas traktorokat is, melyeknél a járólánc-kopás bizonyos talajokon oly mérvű, hogy élettartamuk alatt túlszárnyalja a traktor árát, míg a négykerékhajtású nehéz, nagy teljesítményű traktorok gumikopása aránytalanul kisebb költséget jelent. A nehéz négykerékhajtású traktor ugyanakkor alkalmas országúti használatra is, és nagy vonóereje következtében két darab 8 tonnás pótkocsival is biztonságosan és gazdaságosan üzemeltethető. A jelenleg korszerűnek mondható munkagépek, talajművelő eszközök a traktoroktól elsősorban vonóerőt igényelnek. Jelentős vonóerőkifejtés esetén a traktor kerekei csúsznak, éspedig minél nagyobb a vonóerő a traktorhoz viszonyítva és minél nedvesebb, lazább a talaj, annál nagyobb mértékben, egészen az ún. elkaparásig. A kerékcsúszás százalékos értékével egyenes arányban nő az üzem- anyagfogyasztás, a gumiabroncs-elhasználódás és az okozott talaj romboló hatás. A négykerékhajtású traktor a talajviszonyoktól függően 15 —40 százalékkal nagyobb vonóerőt tud kifejteni, mint a kétkerékhajtású. Ebből következik, hogy adott vonóerőigény mellett ilyen arányban kisebb kerékcsúszással dolgozik. Ezt igazolja a MÉM tapasztalati átlagszámok felhasználásával kialakított és a mezőgazdasági traktormunkákra vonatkozó ajánlott normáiban is, melyekből néhányat illusztrálásként ismertetünk. Két- és négykerékhajtású traktorok teljesítménykülönbsége (100 óra alatt teljesíthető kh-ban I. talajosztályon) Munka neme U—28 traktor UE—28 traktor (2 kerékhajtású) (4 kerékhajtású) Középszántás 18—21 cm Mélyszántás 22—25 cm Előhántós középszántás 18— 48 kh 56 kh 36 kh 42 kh ■21 cm 40 kh 44 kh 100 üzemóra alatt fenti talajmunkáknál üzem- és kenőanyag értéke felhasznált Munka neme U—28 traktor Ft/100 ó Ft/kh UE—28 traktor Ft/100 ó Ft/kh Középszántás 18—21 cm Mélyszántás 22—25 cm Előhántós középszántás 18—21 cm i 890.80 18,60 890.80 24,80 890.80 22,30 890.80 16,20 890.80 21,20 890.80 20,20 Nem tekinthető véletlennek, hogy a tőkés piacon a négykerékhajtású traktor hasznos tulajdonságaiból adódó gazdasági előny miatt a hasonló lóerőteljesítményű egyéb traktor áránál 60—80 százalékkal is drágább, de megveszik, mert annyira kifizetődik a felhasználónak. Nálunk viszont még mindig igen gyakran a traktort vásárló elsősorban a szükségletének megfelelően kiválasztott traktortípus névleges LE-teljesít- ményét vizsgálja, egybevetve a vételárral. Az esetek nagy többségében a vevő előnyben részesíti azt a lehetőséget, amikor olcsóbban vásárolhat több lóerőt. Nem veszik figyelembe, hogy mennyivel érhet többet az ugyanolyan névleges LE-teljesítményű drágább négykerékhajtású traktor, mint az olcsóbb kétkerékhajtású. A vételáron kívül felétle- nül figyelembe kell venni a négykerékhajtású traktoroknál a nagyobb lóerejú kétkerékhajtású traktorokkal csaknem azonos munkateljesítményt, az ezeknél alacsonyabb üzemanyagfogyasztást. A négykerékhajtású traktorok üzemeltetőinek azonban tisztában kell lenni azzal is, hogy e traktorok felhasználása az eddigiektől eltérő nézőpontot kíván. A négykerékhajtású traktorok ugyanis feltétlenül megkívánják a gondos gazda módján való üzemeltetést, vagyis meg kell szervezni a munkát, és elsősorban ott kell alkalmazni, amely munkára és területen elsősorban kiválóan alkalmas és a leggazdaságosabb. De ugyanilyen jelentős feltétele a gazdaságos üzemelésnek a munkaeszközökkel való helyes ellátottság. Jó példáját látjuk ennek az NDK-ban, ahová eddig is több ezer D4K—B traktort szállított a Vörös Csillag Traktorgyár, ahol megszervezték a munkaeszköz-ellátást. Itt ezek gazdaságosan üzemelnek, bizonyítván a négykerékhajtás indokoltságát és előnyeit.
