Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

1969. november 25.

4

Kedd

Képzőművészeti pályázatot hirdetett a SZOT

A művészetek támogatása és a képzőművészeti közízlés fejlesztése érdekében a Szakszervezetek Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának - 25. évfordulója alkalmából a festészet, a grafika, a szobrászat és az iparművészet minden műfajában országos pályázatot hirdetett. A pályázaton csak hivatásos alkotóművészek, a Művészeti Alap tagjai vehetnek részt, olyan művekkel, amelyek eddig még kiállításon nem szerepeltek. A kiírás azt is meghatározza, hogy egy-egy alkotó maximálisan 3 művel pályázhat, de sorozat esetében grafikákból, éremből és kerámiából 5—5 művet is elfogadnak.

Valamennyi kategóriában az első díj 12 000 forint, a második díj nyolc-, a harmadik díj pedig ötezer forint. A pályaművek beküldési határidejét 1970. május

25-ben állapították meg, a beérkezett művekből a Magyar Nemzeti Galériában rendeznek tárlatot 1970 augusztusában.

Aki késsel kergette a csalását — fl blciklitotvaj — Pedagógusok, szülök az ifjúságért

A közelmúltban Tótkomlóson 12—14 év közötti gyerekekből álló csoport bemászott egy üresen álló épületbe, ott betörték az ablakokat, elrontották a villanyórát, törtek, zúztak. A „kalandos kedvű” fiúk rövidesen a községi tanács mellett működő család- és gyermekvédelmi albizottság elé kerültek, ahol szigorú 'figyelmeztetést kaptak. Azonkívül az iskolában is fokozottan szemmel tartják majd ezeket a fiatalokat. Ugyanezen a bizottsági ülésen egy másik ügyet is tárgyaltak:

ISZÁKOS, goromba apa

nem engedte iskolába a gyerekét. Többszöri figyelmeztetés és bírságolás is eredménytelen maradt, s most a gyerek érdekében a kiskorú fiú állami gondozásba vételét javasolják.

A tótkomlósi ifjúságvédelmi aktíváknak a legtöbb munkát a veszélyeztetett helyzetű fiatalok ellenőrzése adja. A veszélyt egyrészt a felelőtlen, sokszor erkölcstelen életet élő szülők jelentik, de az is megtörténik, hogy a gyerekek magatartása olyan, amiért fokozottan kell rájuk figyelni. Sajnos, elég sok a szomorú tapasztalat. Jelenleg 32 fiatalkorú nyilvántartásával foglalkoznak

A jogról mindenkinek:

II házastársak jogai és kötelességei

Ki viselje otthon a kalapot? — erről gyakran támad vita a férj és feleség között, amelybe olykor-olykor beleszól az anyós vagy a sógornő is, elsorolván, hogy az ő idejükben ez így meg így volt. Pedig leginkább azoknak van igazuk, akik azt mondják: a házasságon belül úgy lesz minden tovább, ahogyan az első időben bevezették.

A törvény abba nem szól bele, hogy otthon mi hogyan legyen. Azt viszont előírja, hogy a férjnek és a feleségnek mindenhez egyforma joga van. A házastársi hűséget és egymás kölcsönös támogatását is előírja a törvény. Nemkülönben azt, hogy a közös lakást egyetértésben kell megválasztaniuk. A névhasználatnál a törvény a sok százados magyar gyakorlatból indul ki: nálunk az asszonyok általában — más országoktól, népektől eltérően — férjük nevét viselik, hozzátéve a -né toldást ,Van lehetőség arra hogy a házasságkötés után is megtartsa leánykori nevét a feleség — de ezt előre be kell jelentenie a házasságot megkötő anyakönyvvezetőnél. Az özvegységre jutott asszonynak is joga van ahhoz, hogy ismét felvegye leánykori nevét. Elvált asszony tovább viselheti férje nevét, ha azt addig is viselte, nem vált rá érdemtelenné, és a válást kimondó bíróság feljogosítja a névviselésre.

Jó házasságban, békés családi életben ritkán vagy sohasem esik szó arról, hogy „ez az enyém, ez a tied”. A törvény azonban mindenféle esetre gondol, s ezért előírja, hogy „a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség alatt akár együttesen, akár külön-kü- lön szereztek”. Azt a régi és sok országban ma is meglevő — szokást, hogy a férj vagy a feleség elkülöníti vagyonát, a szocialista magyar jog nem ismeri. Így tehát a házastársak minden szerzeménye közös, függetlenül attól, hogy az egyik fél akár sokkal többet is keres, mint a másik. A közös vagyont mindkét házastárs használhatja és kezelheti. Ebből a közösből kell fedezni azokat a költségeket is, amelyek az ugyancsak közös szerzemények — például az együtt vásárolt gépkocsi, családi ház, telek — fenntartásáTótkomlóson. Csak néhány példa: M. Bélát iszákos, agresszív természetű mostoha apja „neveli”. Előfordult, hogy a részeg férfi késsel kergette az udvaron a megrémült családot. A társadalmi szerveknek kellett közbelépni. F. János ugyancsak gyenge idegzetű ember. Talán' még az elmúlt háború nyomait viseli, de ez sem jogosítja arra, hogy családját életveszélyesen fenyegesse. Egy 13 éves fiú megirigyelte az ócskapiacon vásárolt könyvek gengszter-hőseit, és betört a Komló-étterembe. Italt és 'csokoládét vitt magával, majd

„BUJDOSÄSRA” ADTA

FEJÉT.

A szabó ktsz elhagyatott helyiségében találtak rá. Ezután két évet töltött Aszódon, javító-nevelő intézetben. Most talán megemberelj magát. K. Jóska fantáziáját bizonyára a nagy hírű Biciklitolvajok című film izgatta, mert mindjárt ki is próbálta a községben a kerékpárlopást. Jelenleg pártfogó-megfigyelés alatt van, s úgy tűnik, hogy nem hiába. Persze várható az eredmény, hav egy rendes ember ügyel a Jóskára, aki ráadásul az ipari tanuló fiú műhelyfőnöke is!

Szép eredményeket lehet elérni j a felnőttekkel is. Egy részeg férfi összeveszett a feleségével és éjszaka kizavarta a családot a lakásból. Ezért az asszony a gyerekekkel együtt Budapestre költözött. Az első napokban a férj még örült a váratlan legényélet örömeinek, de aztán figyelmeztették, hogy tettének kellemetlen következményei is lesznek, hiszen a gyerekek és a feleség eltartásáról

TOVÁBBRA is GONDOSKODNIA KELL.

Gyorsan visszahívta a családot és azóta, ha nem is lett mintaférj, de normálisan viselkedik.

Sorolhatnánk a példákat: kalandos kedvű fiatal lányokat, iskolakerülő gyerekeket, megtévedte- ket és komiszakat. S a háttérben mindenütt ott van a rendezetlen családi élet, elvált, iszákos, nemtörődöm szülők. Laukó Pál titkár vezetésével 16 lelkes ember végzi az ifjúságvédelem fontos munkáját. Pedagógusok, óvónők, vöröskeresztes aktívák, tanácsi és más társadalmi szervék dolgozói. Áldozatos munkájukkal sokat tesznek azért hogy e fiatalokból becsületes állampolgárok legyenek.

Andódy Tibor

oooQOCOOOOObscocsaoocseioorieiorioooociQOOeKioebo.ooaanaos^

val és kezelésével járnak, (A vásárlást kell tehát jól meggondolni és egymással megbeszélni, mert a később felmerülő költségeket közösen kell viselni).

Mégsem minden vagyontárgy közös. A házastársak különvagyonához tartoznak a családjogi törvény szerint azok a vagyontárgyak, amelyek már a házasságkötés előtt is megvoltak. (A lakásért, autóért „érdekházasságra” vállalkozók tehát csalódnak: a házasság megkötése előtt a másik n házastárs birtokában volt vagyontárgyak nem válnak közös tulajdonná). Ugyancsak a különvagyonhoz tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket az egyik fél valamilyen kitüntetése alkalmából kapott és azok is, amelyeket örökölt vagy amelyeket személy szerint neki ajándékoztak. Ha pedig az így kapott vagy öröklött tárgyakat eladja, becseréli — az ellenértékként hozzá került vagyontárgyak is megmaradnak különvagyonként.

A közös vagyonból kell fedezni, a háztartás költségeit. Ha ez — bármilyen okból — nem volna elegendő, a költségekhez a házastársak különvagyonukból is kötelesek hozzájárulni. Ugyancsak köteles a férj vagy a feleség önhibáján kívül rászoruló, különélő házastársát különvagyonából is eltartani.

Ha a házasság mégsem bizonyult jónak — az esetek többségében válás a vége. Ez pedig egész sor vagyonjogi kérdést szokott felvetni. „A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását” — szögezi le a törvény. A közös vagyonból az elvált házastársakat egyenlő rész illeti meg. Ami viszont a lakást illeti — ott a bíróság sok mindent mérlegel a döntésnél. Így elsősorban azt, hogy kinél maradnak a gyerekek, ki lesz ezután a volt közös lalkás lakója stb. Ilyenkor általában sok a vita, s éppen azért kell a válni akaró házastársaknak a bírósághoz fordulniuk, amely az összes körülmények figyelembevételével hozza meg döntését.

Várkonyi Endre

A gyulai román gimnáziumban Krizsán Anna tanárnő foglalkozik a KISZ-tagokkal, szervez számukra klubdélutánokat, melyen színházi előadásokat, filmeket beszélnek meg. Képünkön Krizsí.ú Anna tanárnő (középen) és tanítványai: Gaál Hona, Oláh Hortenzia, Orosz Ibolya, Ollár Valéria, Matyin László és Dűlő Éva. (Fotó: Demény)

Népfrontrendezvények

Békés

A községi népfront-bizottság az elmúlt napokban kibővített elnökségi ülésit tartott. Ez alkalommal Végh László elnök beszámolt a víz- és csatornamű jelenlegi állásáról. Elmondottal, hogy a községben eddig 82 kilométer víz- vezető-csövet szereltek be, 359 közkúttal (utcai csappal) és 241 tűzcsappal. Jelenleg 850 lakásba vezették be a vizet, a munkálatok 23 millió forintba kerültek.

Ezután Pataki István tanácselnök a vezetékes gáz helyzetéről adott tájékozatót. Tervek szerint a mezőberényi téglagyár 1970- ben, a békési téglagyár pedig

1971-ben kapja meg a gázt. 1972- ben a lakosság részére is megkezdődhet a gázvezeték beépítése. Ez nagyon is időszerű, mert jelenleg 4000 család használja a gázpalackot.

Harmadik napirendi pontként a község fásítási programjáról számolt be Földvári József, mező- gazdasági csoportvezető. Ezzel kapcsolatban hosszú és nagyon hasznos vita alakult ki. A vita eredményeként egy bizottságot alakítottak kertészekből és agro- nómusokból, melynek legfőbb feladata lesz a község városias parkosításának megszervezése.

Békéscsaba

November 27-én délelőtt elméleti vitát rendez a Hazafias Népfront megyei titkársága Békéscsabán Lakatos Sándor: „A tanácsok helye és szerepe a szocialista épí_ tés jelenlegi szakaszában” című könyvről. Vitavezető: Horváth

László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa.

Elnökségi ülés

Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei elnöksége november 28-án, pénteken tartja ülését. A tanácskozáson Takács László, a Honismereti — Helytörténeti Bizottság elnöke a szocialista ha- zafiságról tart előadást.

Keresztes Mihály;

Pipogya-e a főispán?

A földreform végrehajtása után Békés megyében is nagy volt az öröm az újbirtokosok között. Az újbirtokosok az adott mezőgazdasági munkákon túl a lehetőségekhez mérten egyéb beruházásokon is buzgón tevékenykedtek.

Már negyvenöt őszén számosán voltak, akik egy kis lakóházat is igyekeztek építeni az új földön.

Nem a mai értelemben vett családi házak voltak ezek. Többnyire csak kis vityillók, mert nem futotta nagyobbra, szebbre. Az volt a lényeg, hogy ezekben a kis házakban az egész család meghúzódhatott, a gyerekek a ház körül futkározhattak és nem utolsósorban az, hogy megszaba_ dúltak a más házában való élet bilincsedtől is.

Az új birtokosok nagy része olyan hittel és bizakodással nézett a jövőbe, mint valami új honfoglaló.

Ebbe a bizakodó légkörbe hasított bele az a híresztelés, hogy a volt földesurak egy része valamilyen „érdem” alapján meghatározott mennyiségű földet visszakapnak.

Olyan határozatokról is beszéltek, hogy a volt földesurak kastélyokat és olyan épületeket is visszakaptak már, amelyekben sokgyermekes, újbirtokos családok laknak.

Ezek a hírek — főleg kezdetben — igen lehangolták az újgazdákat.

Mi lesz, hogy lesz? — találgatták. A kishitűek olyasmit is emlegettek; de kár volt dolgozni, építkezni a kapott földön, hiszen gondolhattak volna arra, hogy az urak nem hagyják magukat.

. A megye minden részéből jöttek hozzám az új gazdáik megbízottad. Közöttük alig volt olyan, akiket a múltbéli munkásmozgalom során ne ismertem volna.

Ezek harcias emberek voltak. Vésztjóslóan beszéltek a kapott föld megvédéséről. Már sírhelyet is emlegettek, amelyeket azoknak a földesuraknak helyeztek kilátásba, akik a kiosztott földhöz hozzá mernek nyúlni.

Záporoztak a szidalmak, öklükkel verték az asztalt előttem. Jogos felháborodásukban engem sem kíméltek. Keserű lehangolt. Sággal mondogatták, hogy meny nyíre csalódtak bennem, mert pipogya módon veszni hagyom a forradalom vívmányait. Hová is tette a párt a szemét, amikor engem neveztetett ki főispán- mak — mondogatták.

Hagytam a szenvedélyek ilyen fajta kitörését is. Semmit vissza nem utasítottam. Úgy voltam vele, hogy ez a felháborodás ezerszeresen jogos és nekem sem árt egy kis erkölcsi edzés...

Minden ilyen disputa végén megkérdeztem a küldöttségek tagjaitól:

— Mondjátok már meg, hogy ebben a megyében, hol, mikor, melyik volt földesúr kapott visz- sza egy tenyérnyi földet is?

A válasszal mindig adósak

maradtak mert ilyen esetet

egyet sem tudtak megemlíteni. Ezek után megerősítettem őket, hogy földvisszaadásról én sem tudok, de jócskán vannak olyan urak, akiknek a zsebükben lapulnak földjük visszaadásáról szóló határozatok.

Mindig azzal engedtem útjukra a küldöttségeket:

— Legyenek éberek. Bízzanak a Magyar Kommunista Pártban, mert a párt vezetésével, velük együtt védjük meg a kiosztott földeket:

Az újbirtokosofe harcos hangulatát időközönként mi is tápláltuk. Voltak esetek, amikor az Országos Földbirtok Rendező Tanács földvisszaadásra vonatkozó határozatát az illetékes helyi Földigénylő Bizottságnak engedtük át végrehajtás végett Többek között a következő eset is megtörtént:

1946 februárjában hivatali helyiségemben felkeresett gróf Weickheim Matild — 1309 ka- tasztrális hold tulajdonosának — öregedő örököse.

Lihegve lobogtatta előttem az Országos Földbirtok Rendező Tanács végzését, mely szerint a már felosztott földből 200 holdat, a kastélyt és néhány gazdasági épületet — lótenyésztés céljaira — visszaad.

Közöltem az öregúrral, hogy öröme teljesítésében nem én vagyok az illetékes, hanem a Csor- vási Földigénylő Bizottság. Javasoltam, hogy ott mutassa be a határozatot.

De az öregúr nem tágított, továbbra is azt hajtogatta, hogy igényt tart a támogatásomra, mert — mint mondotta — őt a mindenkori főispánok mindig támogatták.

Mivel a régi és a jelenlegi helyzet közötti különbségeket nem volt kedvem az öregúrrai