Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-24 / 272. szám

1969. november 23. 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában Helsinki tárgyalások — Vihar az amerikai tömegmészárlás miatt — Kairó újabb állásfoglalása — Olasz sztrájk A hét nemzetközi életének magyar vonatkozású eseménye Losoncai Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének és kíséretének iráni látogatása. Akárcsak a múlt héten lezajlott indiai utazás, ez is megfelelt az előzetes várako­zásnak, s hozzájárul a két or­szág kapcsolatainak fejlesztésé­hez, csakúgy, mint a különböző rendszerű államok közötti nem­zetközi együttműködés növelésé­hez. A héten került sor a máso­dik amerikai Hold-expedíció le­szállására földünk hűséges kísé­rő társán. Ez az utazás is bizo­nyára sok új, érdekes és izgalmas adattal bővíti majd az emberi­ség ismereteinek gazdagodó tár­házát. Nagy figyelmet keltett Sunay török államelnök moszk­vai látogatása. A második világ­háború óta első ízben utazott ilyen magas rangú török szemé­lyiség a szovjet fővárosba. A hé­ten befejeződött tárgyalásokon mindkét fél számára megnyugta­tóan lerakták a kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének alapjait Chilében, amely La tin - A meriká- ban a polgári parlamenti demok­ratikus berendezkedés megingat­hatatlan oszlopának látszott, a hé. ten bevezették a rendkívüli álla­potot, mivel államcsíny veszélye fenyegetett. A fő esemény kétségtelenül a stratégiai fegyverek korlátozásá­ra vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalások megkezdése volt Helsinkiben. Az ünnepélyes meg­nyitó után megkezdődött az érde­mi munka is. Szemjonov szovjet és Smith amerikai küldöttségve­zető a hivatalos tárgyalásokon kívül nemhivatalos megbeszélése­ket is tartott. Az előzetes megállapodás sze­rint a tárgyalásokat a legnagyobb titoktartás övezi. Ezt egyelőre annyira komolyan veszik, hogy még a következő ülések időpont­jára létrejött megállapodásokat is bizalmas hírként kezelik. Mindez persze nem akadályozza meg a világsajtót, hogy kommentárok özönét szentelje ezeknek a lesze­relés szempontjából oly rendkí­vül fontos megbeszéléseknek. Mint rámutatnak: már önmagá­ban az a tény, hogy ezek a tár­gyalások létrejöhettek, s hogy ép­pen a tömegpusztításra alkalmas fegyverek ügyében kezdődött ko­moly párbeszéd a két „szuper- hatalom” között, s nem elavult, fegyvertárukból amúgyis kiselej­tezésre váró kisebb fegyverek kölcsönös korlátozásáról ültek le megbeszélésekre, biztató fejle­mény az emberiség szempontjá­ból. De szinte minden sajtókom­mentár felhívja a figyelmet a probléma bonyolultságára. A cikkírók hangsúlyozzák, hogy je­lenleg csupán előzetes megbeszé­lések folynak, s hosszú és nehéz eszmecserére kell számítani. Vietnam ügyében két vá­ratlan fejleményre került sor a héten. A napokban egy 1968 márciusában Dél-Vietnamban lezajlott amerikai tömegmészár­lás híre botránkoztatta meg a világ közvéleményét. A szem­tanúk, akiket eddig katonai szol­gálatuk akadályozott meg abban, hogy feltárják a történteket, be­szélni kezdtek, elmondották, ho­gyan irtották ki amerikai kato­nák egy hadnagy vezetésével, fel­sőbb utasításra, My Lai dél-viet­nami falu lakosságának nagy­részét. A News Week helyszíni vizsgálata szerint a tömegmészár­lásnak 567 áldozata volt, köztük asszonyok és gyerekek. Ez a hír éppen azután került nyilvánosság­ra, amikor az amerikai igazság­ügyminiszter elrendelte, hogy a legutóbbi háborúellenes tüntetés letartóztatott szervezőit állítsák bíróság elé... A tömegmészárlá­sok ügye miatt támadt világfelhá­borodás még tarthatatlanabbá tette a Párizsban tárgyaló ame­rikai küldöttség vezetőinek pozí­cióit. Cabot Lodge, az emerikai delegáció vezetője, már azokból az időkből hírhedt volt héja nézetei­ről, amikor ő volt országa saigoni nagykövete. A párizsi tárgyaláso­kon mind ő, mind helyettese nem egyszer úgy viselkedtek, mintha arra törekednének, hogy kiprovo- 'kálják a megbeszélések szünetel­tetését. Kettőjük lemondását sok kommentátor magyarázza úgy, hogy az az amerikai magatartás, amelyet Cabot Lodge képviselt, csődbe jutott, s a két diplomata távozása a francia fővárosból en­nek a ténynek az elismerése. Az viszont, hogy Nixon elnök egye­lőre nem nevez ki új küldöttség­vezetőt és helyettest a párizsi tár­gyalásokra, gyanút ébreszt. Több kommentátor lát ebben olyan kí­sérletet, hogy Washington nyo­mást kíván gyakorolni a szabad­ságharcosokra és a VDK-ra, s az „erő politikáját” próbálja alkal­mazni az ügyben. Csakhogy — mint sok józanabb gondolkodó hírmagyarázó megjegyzi —, Wa­shington egyáltalán nincs az érő helyzetében. Hiszen a vietnami háborúban erkölcsileg és katonai­lag defenzívába szorult. így nem marad számára más kiút, mint a békés tárgyalások folytatása. Az arab világban folyta­tódtak az előkészületek a decem­ber 20-án kezdődő rabati csúcs- konferenciára. Ebből a szempont­ból pozitívan értékelhető, hogy a mérsékeltebb arab rendszerek kö­rében, amelyek eddig nem tá­mogatták teljes erővel — a „front­vonalban” — az izraeli agresszió által közvetlenül sújtott arab ál­lamokat, növekszik a felismerés ennek a támogatásnak szükséges­ségéről. Kairóban örvendetes ténynek ítélik meg, hogy a líbiai fordulat után sikerült növelni a líbiai—egyiptomi együttműködést. Figyelemre méltó az a rendkívül éles határozat is, mellyel a héten az BAK parlamentje bélyegezte meg Washington taktikázását a közél-keleti kérdésben. Ennek azért is különleges a jelentősege, mert a Fehér Ház a közelmúltban híreszteléseket eresztett szárnyra Washington állítólagos kairói ta­pogatózás! kísérleteiről. Az olasz munkásosztály a héten látványos formában adott ízelítőt erejéből: több mint 25 millió dolgozó általános sztrájkja bénította meg az ország életét, hogy nagyobb nyomatékot adjon követeléseinek. A rendőrség azonban Milánóban véressé vál­toztatta a békés akciót: amikor egy rendőrségi kocsi behajtott a tüntető felvonulásba, verekedés robbant ki, amelynek sok sebe­sültjét kellett kórházba szállítani. Egy rendőr életét vesztette. A véres incidens további tüntetések kirobbantója lett. Hétfőn este érkezik „haza” az Apollo-—12 Provokálnak a gyarmatosítók A portugál gyarmatosítók új provokációs akciókat hajtottak végre a Guineái Köztársaság és .Guinea—Bissau határán. A portugál katonai repülőgépek bombázták a Guineái Köztár­saság területén levő Tagirai és Zore falvakat. A portugál rezsim új barbár ténykedésével kapcsolatban a Conakry-i rádió megállapította, hogy a NATO-államok támo­gatása nélkül a portugál rezsim rég megszűnt volna létezni. A rádió felhívta az afrikai és más haladó országokat, egyesítsék a gyarmatosítás megdöntésére irányuló erőfeszítéseiket és élesen bírálta Hastings Ban­dát, Malawi elnökét, a portu­gál gyarmatosítóknak nyújtott támogatásért. (MTI) Péntek este valamivel 22 óra j után, amikor az Apollo—12 is­mét előtűnt a Hold árnyékából, ezek voltak Conrad parancsnok első szavai: „Halló Houston, az Apollo—12 úton van hazafelé”. Magyar idő szerint péntek este 22 óra 11 perckor az űrhajósok bekapcsolták és az egyre távolo­dó Holdra irányították a színes televíziós kamerát és részletesen tájékoztatták a földi nézőket az elébük táruló látványról, megne­vezve a képen látható egyes Hold-tájakat. A televíziós közve­títés alatt számtalan kérdésre vá­laszoltak. Conrad és Bean lelkese­déssel beszélt arról, hogy a Hol­don tett több órás sétájuk alatt jóformán semmilyen fáradtságot nem éreztek. Szinte hitetlenked­ve hallgatták a földi központnak azt a közlését, hogy szívverésük a Hold-séta idején több ízben el­érte a percenkénti 180—190-et. A csaknem negyvenperces te­levíziós közvetítés végén Conrad a kamerát az űrkabin belseje fe­lé fordította, majd a három űx'ha- jós búcsút vett a földi nézőktől és nyugovóra tért. Miközben az Apollo—12 4315 km/óra sebeséggel halad a földi cél felé, a Csendes-óceán leszál­lásra kijelölt körzetében már megkezdődtek az előkészületek az űrhajó hétfő esti fogadására. A három Apollo-utás kérte ugyan a houstoni központot, hogy az eredeti tervet módosítsák és le­szállásukat a sebesség fokozásá­val egy nappal hozzák előbbre, de Houston túlságosan nagynak ta­lálta a kockázatot és a kérést el­utasította. Az Apollo—12 utasai ugyanúgy, mint az előző Hold­utazás résztvevői, 21 napig ka­ranténban lesznek. Ez a karan­tén már nem 'jelent olyan szigo­rú elkülönitést, mint az Apollo— 11 űrpilótái esetében, (MTI) Képrablás az USA-ban Pénteken egy New York-i galériából hét nagy értékű festményt — köztük Monet, Pissarro és mások műveit ra­bolták el. A zsákmány össz­értéke mintegy félmillió dol­lár. A sors különös iróniája, hogy míg a rablók „munkáju­kat” végezték,' a tulajdonos, Stephen Hahn, az amerikai műkereskedők országos szövet­ségének konferenciáján ült és társaival együtt arról vitatko­zott, miképpen lehet elejét venni a szaporodó műkincs­rablásoknak. A megrabolt galériá-tuflaj- donos nem bízik az FBI-ben, sokkal inkább a maga pénzé­ben: nem tett feljelentést a rablók ellen, mert reméli, hogy „titokban szót érthet velük”. Az FBI ugyanakkor közölte, lépéseket tesz annak érdeké­ben, hogy a festmények — pél­dául Monet híres „Nimfák”- ja — ne juthassanak külföld­re. (MTI) A lemondott Cabot Lodge és helyettese Henri Cabot Lodge, a Párizsban tárgyaló amerikai delegáció vezetője (balra) és Lawrence Walsh, a küldöttség helyettes vezetője lemondott megbízatásáról. (Telefotó — AP—MTI—KSV Négyszemközt Amerikával Nő a talapzaton hogy még több száz méter film­Az előzőekben, a legnagyobb és legfényesebb amerikai mozi leírásakor megjegyeztem, hogy a mosdó- és toalett-helyiségeik pompája, eleganciája még a plüss-arany ragyogású nézőtérét is felülmúlja. Mindez ugyanúgy van az amerikai otthonokban is, ahol a fürdőszoba maga a tö­kély: villogó csempéik és csa­pok, az ablakon és a kád körül lila függöny, a földön rószaszín szőnyeg, a törülköző s még a toalettpapír is lila vagy rózsa­színű. Ez vitathatatlanul a la­kás legszebb része, noha a szo­bák berendezése is kifogástalan. Van magnó, sztereo lemezját­szó majd mindenütt, hogy a rá­diót és a tévét ne is említsük — utóbbi már elég sok helyen szí­nes. És nem egy családnak van házi vetítőgépe, amitől sorsa óv­jon minden vendéget, látogatót! Az albumnézés amerikai válto­zata ez, a vasárnap délutánok kötelező, langyos unalma, csak­hogy az albumot gyorsabban is lapozhatod, a vetítőgépet meg a házigazda maga kezeli, s közli, je van tartalékban, amely pe­reg, pereg. Johnny a pólyában, Johnny a fürdővízben, Johnny a strandon — de a kisebbik fiú már türelmetlen, miért nem mu­tatják őt is. Ekkor azután kez­dődik: elölről: Freddy a pólyá­ban, Freddy a fürdővízben, Freddy a strandon stb. A három hónap alatt sokat vendégeskedtem, több ismerős család hívott meg néhány nap­ra, egy hétre. Feltűnt, hogy min­denütt a mama örül nekem a legjobban, s ezt eleinte nem tud­tam mire vélni — az udvarias­ság nem kötelez rá, hogy han­gosan újjongjunk a vendég ér­kezésén, Aztán az egyik fiatal- asszony, a Trenton nevű New Yersey-d kisvárosban élő Mrs. B. pontosan, nyíltan megfogal­mazta miről van szó: „Annyira örülök, borzasztóan jó, hogy itt leszel nálunk, végre felnőtt, ér­telmes szót válthatok valakivel”. Igen, ez volt a magyarázat: az amerikai nő hétköznapja rend­kívül magányos. Az ország nagy távolságai miatt a fiatal párt szü­leiktől gyakran államhatár vá­lasztja el, Mrs. B. pl., mint mond­tam New Yersey-ben él, szülei több száz km-re onnan, Connec­ticut államban. A férjek napon­ta 10—11, vagy még több órán át is távol vannak hazulról, más városba, esetleg más ál­lamba járnak be dolgozni, New Yersey-ből többnyire New Yorkba, a Hudson folyón túlra. Kenyérkereső munkát férjhez- menés után kevés nő végez. Amerikában, a férj távollétének tízegynéhány óráját viszont semmiképp sem tölti ki a ház­tartás. Mrs. B. például hetenként egyszer vásárol be élelmiszert. A Buick-kal leparkol a szuper­market bejáratánál, s az önki­szolgáló kosár helyett rendszere­sített nagy, görgős tolókocsit fi­zetés után kitolja az autóhoz, átrakja az árut, visszatolja — mindez három perc —, és cipe- kedés kizárva. Otthon aztán a ruhásszekrény nagyságú frizsi­der mélyhűtő részébe kerülnek az előrecsomagolt konyhakész húsok, csirke, disznó, marha és juh, meg dobozos halszeletek, összesen hétféle, hogy a vacso­ra változatos legyen. Tisztítva, apróra vágva, nylon tasakban árulják a főzelékfélét is, • úgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents