Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mohácsi Regős Fevenc Köszön tő Furcsa kararán Ó. Kovács István írása sokáig beteg volSoha sem láttam különö- ért, de nagyon-nagyon saj- tudja, sebb menetet. Ügy éreztem, náltam, amikor egy útka- tam. hogy talán a népvándorlás nyár ellopta őket tekinte- egy parányi kockája ele- tem elől. venedett meg előttem. Az Aztán egy jó óra múltán idős ember szamárháton úgy hozta dolgom, hogy ült. A zsíros, fekete csuli-' ugyanazon az úton, ame- szélű kalap alól pillátlan, lyen eltűntek szemem elől, fakókék színű szemek pis- gépkocsival haladtam a lógtak a rácsodálkozókra, megyeszékhely felé és az az arcára rászikkadt a bőr, egyik külterületi italbolt ritka, de legalább hónapos előtt ismét találkoztunk. A vékony szálú szakállába be- szamár mélyen lehorgasz- le-beleborzolt a szél. A vé- tott fejjél állt, a tehén, a kony nyakat csak körül- disznók és a kutya is fárad- vertte a nagyon bő ing, a föl- tan feküdtek, éppen olyan tos könyökű, szürke, kötött sorrendben, mint a menet- pulóver egy arasznyira ki- ben. Mozdulatlanul pihen- lógott az ujjatlan bárány- tek, csak a kutya emelgette összebújtoik“^’ bőr-bekeos alól. A színe- eberen a fejét. A furcsa hagyott nadrág szárai két kis öreg meg a bezárt aj- hatalmas, valahol az északi tót támasztotta és csak né- nópeknél használatos vas- zett maga elé. tagtalpú-fejű gumicipők. Meg kellett állnom, nem ben ért véget. Érzésem sze- tudtam tovább menni. Min- rint a két monstrum-cipő den furcsasága mellett tartotta egyensúlyban az volt valami tiszteletre mél- öreget a szamarháton, ^ ebben a céltudatos, ido- amelyet csak úgy szőrén ült mításszerű vonulásban, meg meg. aztán kíváncsivá is tett: A szamár mögött két- vajon honnan, hová, miért? három lépésnyire egy tehén ^ öreg egykedvűen ballagott, utána egy anya- válaszolgatott: az egyik koca, majd egy süldő sze- Körös menti községből in- degette lábait a tűző nap- dúlt neki a világnak, a tói felforrósodott Porban, szomszéd járás legtávo- vettem egy kis sajtot — ta- Legvégül egy fekete szőrű lábbá községébe igyekezett, pogatja a bekecs kidudorodó terelő kutya zárta be a fura Számolgatok: ez bizony jobb zsebét. — De még nem menetet, apró, figyelmeztető testvérek közt is, vagy 120 ettem ám, most csak pdhe- vakkantások közepette kilométer. Amikor a máért- niink, majd egy óra múl- kapkodta a disznók lábait, főj kérdezősködöm, diplo- ha csak egy fiél méternyit maiénak is becsületére váló is kilépett a sorból. Hol választ kapok: — Három jobbról, hol balról megíke- süldőt ott is h#gytam, a rülve a libasort, előreszasógor se semmit.. Egy szóval se említi, hogy összeszólalkoztak, arcú, szőke fiatalasszony az seges sauren «ói vagy ő unta meg a kvár- öreg «minden zsebét més a kis öregre, mintha ]e en téiyt, arra viszont utalt, maikát is telerakja cukorhogy tőle telhetőén megfi- körtével, kék szemeiben zetett. Hangjából azért va- sajnálkozás ül: — Mikor indultak? — kérdem. — Tegnap. — És hol éjszakáztak? — Hát, a megyeri erdőben ... Ügy mondja, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy akire ráesteledik, az húzódjon erdőbe. Eszembe jut: az éjjel esett is. — Nem fázott? Sajnálkozó pillantást vet rám, amiért olyan keveset tudok az életből. — Hogy fáztam volna, melegítettük egymást. A tehén olyan meleg ám, mint a kemence. Az úr még nem feküdt tehénnel? Szinte restelkedve vallom be, hogy nem, mire olyan szánakozva néz rám, mint aki nem is tudja akkor, hogy mi a jó. Tarisznyát vagy elemózsd- ás csomagot sehol se látok. — És mit ettek? Az öreg fejével is mutatva, körülnéz: — Nagy rétje van az istennek, magamnak meg ladt egy kicsit, sűrű farkcsóválások, kis kaffantások között felnézett okos, hűszemeivel a kopott va... Nézem az órát, tizenegy. Ha vár még az évessel, « , ,, ,, . reggeli, ebéd, egybeesik, hugoméknal, nem szolhat a Biztosan ezt is akarja. Közben beszélgetésünknek tanúja is akad. Egy kedves adott volna arról, hogy elöl-hátul, minden rendben van, aztán gyoisan új- larn(j keserű csalódás érző- — Nincs nálam más _ r a elfoglalta a , irányi ^ amikor tovább mondja: mentegetőzik, helyét Kiálltam az ország- . ... útra és hosszan, tűnődve ~ Nem vagyok en ra- Az öreg arcara moho kinéztem a különös menet utalva senkire, van nekem ^€“s,'f’ orul a Varatlan után és nőm is tudom mi- egy kis tanyám is. Csak € a — Finom ez nagyon, csak Szűk kis szoba, mim a telefonközpontok általában. Az egyik csengő hosz- szan, türelmetlenül cseng, már talán másfél perce, de a telefonos kisasszony éppen egy másik vonalon beszél. — És akkor azt mondom Gyuszinak: no nézd, fiam, legjobb, ha tudomásul veszed, hogy velem nem lehet játszani... érted? Halló, halló, Terikém: jól hallasz? Várj, egy pillanat, felveszem már ezt az átok vonalat! Halló, ANANÁSZÉRT. Kit, kérem? Házon kívül van. No, szóval mondom: nézd, fiam, én nem az a lány vagyok, akinek te gondolsz, és ha így folytatod, vedd tudomásul, hogy az életben többé szóba sem állok veled! Halló, hallasz, Terikém? Mert egyszer együtt voltunk ví- kendezni, az még nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangon beszélj velem! Ezt így megmondtam neki, kérlek, a képébe! Legalább tudja, hogy mihez tartsa magát! Értesz? Várj, megint egy átok hívás, meg kell őrülni! Halló, ANANÁSZÉRT. Házon kívül van... Kosztolitz kartárs, ebédel... Kurityán kartárs, szabadságon ... Detre Jenő csúsztat... Kelemenné külföldön ... Tordai kartásnő a minisztérumban. Halló? Nem kell mindjárt idegeskednie, kérem! Az igazgató elvtárs itt van, igen. Kapcsolom. Halló, Terikém? Te, az arcát láttad volna a fiatalúrnak! Az álla is leesett, fiam! Ezután másképp beszélünk, ezt láthatta rajtam! Az igazgat asztalán megszólal a telefon. Feláll kis asztalától, ahol egy vendégével feketézett, az íróasztalához lép. — Bocsáss meg, egy pillanat! — Felveszi a kagylót. — Halló, Barta igazgató. — A zavar felhője úszik át arcán. — Természetesen, Kamocsai elvtárs. Örömmel várlak. Tíz perc múlva itt is vagy? Értem. Szeretettel várlak, szervusz. — A telefon villáját lenyomja, és izgatottan tárcsáz. A központ jelentkezik. — Tessék, igazgató úr. — Jolánka, szóljon Tabák bácsinak, hogy oltsa ej a lámpákat, és szaladjon le a Vadrózsába, aki ott van, ANANÁSZÉRT írta: Bárány Tamás azonnal jöjjön fel és foglalja el a helyét! Lazas munka! Megértett? — Igenis, igazgató úr — feleli Jolánka, és a banánt egy másik lyukba nyomja. — Hát akkor én búcsúzom is, Terikém, meg kell itt dögleni, hogy micsoda forgalom van ma! Lehet, hogy azért egy óra múlva hívlak! Szia! Az igazgató töprengő arccal lép vissza az asztalkához, kiissza maradék, elhűlt feketéjét. — Tyű, de meleg helyzet, a mindenit! — Kit vársz? — kérdi a vendég. — A főkönyvelőt, az irányító szervünktől... — A cigarettadoboz után nyúl, kínálja a másikat. — Parancsolj, gyújts rá! Örülök, hogy látlak, öreg fiú... A bankett óta nem irányitó szervünktől, meglehetősen bizalmatlan természetű pasas. Ügy is mondhatnám, kifejezetten gyanakvó... Mielőtt jóváhagyja a túlórakeretet, kérlek, nem átallja ellenőrizni a vállalat villanyóráját, hogy volt-e elég fogyasztás, is találkoztunk. Hát mesélj, már úgy értem, az esti mi újság? A nézi. — Érdekes, nézd... elaludtak a lámpák, és szinte észre sem lehet venni... Remek itt a külső világítás! Tulajdonképpen miért égnek a neoncsövek nálatok világos nappal? Az igazgató dik, s cinkosan hunyorít. órákban... — Elmosolyodik. — Ezért aztán egész a mennyezetet ég nálunk a villany! A vendég meglepetten mered rá. — Reggeltől estig? — Reggeltől estig! — nevet az igazgató. — Csináljuk a villanyszámlát! Ha ennek a Kamocsinak ez kell! Most jön, képzeld, leelmosolyo- 0ivasni a villanyórát... Még szerencse, hogy előtte — Kérlek... , de egy- mindig ideszól telefonon! más között! — tudod, szociálisan érző főnök va- Ven(Jég el sem mosogyok... No mar most, azt iyodik. is tudod, hogy az ananász- ’ . forgalom nem a legegyenle- ~ os nem ezerÉ tesebb az országban. Ugye- sz°l csendesen- bár. néha hónapok is el- Hanem? telnek, amíg érkezik egy- — Azt hiszem, el akar egy szállítmány. De a mun- búcsúzni. Tegnap áthelyez. katársaim nem fizethetnek ték. erre rá, elvégre nem az ő — Ugyan. . . I Honnan bűnük, hogy nincs elég de- veszed? vizánk, ananászra... Ez a — Ma reggel neveztek ki Kamocsai főkönyvelő, az a helyébe. sok legyen — és bizonyításképpen jóízűen beleharap egy szép sárgába. A gyümölcs édes levéből néhány csepp a ritka szakál- lon go raj végig, aztán az ormótlan gumicipőkön fe. jezik be pályafutásukat. Míg jóízűen eszeget, eltűnődöm. Egy idős ember elindult az országúton, valószínűleg minden vagyonával. Nem panaszkodik, nem vádaskodik. Egy élet sok tapasztalata sorsába bölcsen belenyugvóvá érlelte. Kitelt a becsület, hát tovább kell állni egy házzal. Nincs más választása. Azért mégis: egy nehéz sorsú ember élete alkonyán az országutat rója, magáraha- gyottan. Valami vagy inkább valaki vándort csinált belőle, erdőben éjszakázik, bozót a fedele, tehén a párnája. Nem emberhez méltó, semmiképpen. És ki tudja, mit hoz az út vége, befogadják-e, ahová megy, jut-e egy sarok számára? Sajnálom nagyon a kis öreget A kis fekete kutya türelmetlen csaholással jelezte, hogy felsorakoztak és a kü- lünös menet elindult. A kis öreg még egyszer visszanézett, kalapjához emelte a mutatóujját és elment úgy, hogy még a nevét se tudom.
