Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-17 / 266. szám
1969. november 16. 11 Vasárnap Pénzt tagi életet! Fegyveres rablótámadás a dobozi erdőnél? Az elmúlt napokban Gyulán, Dobozon, Békéscsabán olyan hírek terjedtek el, hogy fegyveres rablótámadás történt a dobozi erdőnél. Most, amikor egy veszélyes bűnöző, Sági István szökéséről hallunk különböző fórumokon, a közvéleményt természetesen aggasztja minden olyan hír, ami ezzel kapcsolatos. Ennél az az esetnél is Ságit hozták összefüggésbe. A közvélemény megnyugtatására a Békés megyei Rendőr-főkapitányságon kértünk információt az ügyről. Elmondották, hogy Mező Mihály 29 éves dobozi lakos, aki a Békéscsabai Köztisztasági Vállalat dolgozója, 13-án, a kora reggeli órákban bejelentette a dobozi körzeti megbízottnak, hogy munkahelyére menet a dobozi hídnál levő erdőnél egy ismeretlen személy megállította és követelte a nála levő pénzt. Mivel erre nem volt hajlandó, az ismeretlen férfi pisztolyt szegezett mellének és azzal kényszerítette, hogy átadja a nála levő 60 forintot Ezután a támadó eltűnt az erdőben, A bejelentés után a rendőrség nagy aapará tussal kezdett a nyomozáshoz és a kihallgatások, valamint a helyszíni vizsgálatok után kiderült hogy Mező Mihály valótlant állított és semmi nyomát nem, találták annak, ami a bejelentést megerősítette volna. Ezután az „áldozat” is bevallotta, hogy egy szó sem volt igaz az egész bejelentésről. Joggal felmerül a kérdés, vajon mi késztette Mező Mihályt, hogy ilyen történetet találjon ki, amivel egyrészt felbolygatta a közhangulatot és fölösleges munkát adott a nyomozó hatóságoknak? Az is kiderült. Ugyanis előző nap italos állapotban behatolt egy lakásba, amivel magánlaksértést követett el és az ott tartózkodó asszonnyal, annak két gyermekének jelenlétében erőszakos nemi közösülést kísérelt meg, ami szerencsére nem sikerült. Nyilván kijózanodása után rádöbbent arra, hogy ezért a cselekményért felelősségre fogják vonni, és ennek elkerülésére választotta a rabló-mesét, art.ivei úgy gondolta, el tudja terelni a figyelmét a hatóságoknak az előző napi történtekről. A rendőrség Mező Mihályt letartóztatta és eljárás indul ellene erőszakos nemi közösülés kísérletéért, magánlaksértéséért és a hatóság félrevezetéséért. B. O. Magyar csárda az NDK-ban Kiskőrösi tájjellegű magyar csárdát rendeznek be az NDK- beli Sangerhausenben, a két település fogyasztási szövetkezetek között létrejött megállapodás értelmében. A kiskőrösi szakemberek a helyszínen tervezték meg a csárda dekorációját és berendezését. A kiskőrösi magyar csárdát— amelyben kiskunsági étel-, italkülönlegességeket fogyasztanak majd a vendégek — a jövő év elején nyitják meg Sangerhausenben. Utánanéztem... Cseng a telefon. Felveszem. — Tessék, Népújság szerkesztőség. — Ez a harmadik nyilvános telefonfülke ahonnan beszélek. Az előző kettőben süket volt a készülék. Nem gondolja, hogy ennek utána kellene nézni — fejezi be az egyoldalú beszélgetést egy dühös férfihang. Felültem a kerékpáromra és utánanéztem. Erzsébethelyen, az Orosházi—Madách út sarkán levő telefonfülkében, mielőtt a készülék a tantuszomat elnyelte volna, barátságosan kidobott egy húszfillérest. A készülék jó volt. A 3-as számú postahivatalban szintén jó volt a készülők. , Az állomáson levő nyilvános telefon rossz volt, az érmét nem lehetett bedugni. A 2-es számú postán a készülék két tantuszt nyelt el, de vonalat nem adott. A Kulich Gyula Lakótelepen a „madáretető” nyilvános távbeszélő helyén csak egy csomó csikk volt. A Tanácsköztársaság útja 41 szám előtti távbeszélő fülkének a hűlt helyét találtam. Szélesítették az utat és leszerelték a fülkét — kaptam a felvilágosítást. Az 1-es számú p istán a készüléket darabokra szedték. A Csaba-szálló portája mellett levő nyilvános készülék ugyanabban a betegségben szenvedett, mint az állomáson levő „készülék”: nem lehetett a tantuszt bedugni, A Szí. István téren, a katolikus templom sarkán levő készülék két érmet „lopott” el tőlem. Csak a harmadik érme bedobása után működött. Az Árpád Strandfürdőben a telefon jó volt. Összegezve a kétórás köruta- mat, Békéscsabán nyolc nyilváMeditáció a gyufáról Időnként nagyon összejönnek a dolgok. Ilyenkor csak egy szál gyufa szükséges a robbanáshoz. És az az egy szál mindig ott van a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban. Nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. A dobozban. Es nem csak egy szál. Ki tudná megmondani, hány olyan aprócska gyufaszál van egy-egy skatulyában elhelyezve, ami a szó szoros értelmében robban. Még szerencse, ha nem a ruhát, nylon inget vagy blúzt célozza meg, s még nagyobb, ha valami csoda folytán nem az ember arcának veszi az irányt a gyufafejről elpattanó pici kis tűzijáték. Igaz, ebben az esetben nem lehet az a panasz, hogy nem gyulladt meg. Annál inkább, ak_ kor, amikor — szál után szál — olyan sorjázik elő, amelyiknek — talán szórakozottságból — elfelejtettek a végére valamicske kis foszfort tenni. Vagy éppen- csak megmutatták neki. Ezt ugyan lehet húzogatni, ha akarna sem gyulladhat meg. Ugyanis nincs mitől. Ezzel még korántsem merült ki sem a doboz tartalma, sem a lehetséges meglepetések száma. Most a gyufaipar legsoványabb produktuma következik: az a szál, amit a legnagyobb jó indulattal sem lehet gyufaszálnak nevezni. Inkább fogpiszkálóra hasonlít, de annak is silány. Ha egy mindenre elszánt dohányos, vagy a konyhában tüzet gyújtani készülő háziasszony mégsem hisz szemének és szerencsét próbál, magára vessen. Persze, hogy a másodperc tört része alatt összetörik. De a gyufát gyújtó lélek megtörhet, legvalószínűbben akkor, amikor a kövér, teljesen épp gyufaszál törik derékba, s lángoló vége lángszóró gyanánt működve — lobogva — futja be földi pályáját. Kár lenne folytatni, most már csak a fél és negyed szálak maradtak hátra a felsorolásból és az a fatális eset, amikor egész szálat húzunk ki, a szükséges szélesség is megvan, sőt foszforral is bőven ellátták, de most a doboz oldala mond csődöt. Ekkor nyugodtan abbahagyhatjuk a kisded játékot, mert gyufa nélkül is robbanunk. V. M. nos telefonállomás van. A három postán levő készülékből csak egy volt használható, öt nyilvános távbeszélőhelyből kettő jó, kettő rossz volt. Az ötödiken csak három tantusz árán tudtam beszélni. Igaza volt az ismeretlennek, mert én is dühösen telefonáltam a postára Lakos János, főközpont-vezetőnek. Válasza ez volt: — Sajnos, igazuk van azoknak, akik a nyilvános távbeszélőre panaszkodnak. Ezek az öreg készülékek a fővárosból kerültek le, mert nem feleltek meg. Persze itt sem felélnek meg. Az illetékeseknek ezt a problémát mindig elmondjuk, s most kaptunk ígéretet, hogy a jövő évben új készülékeket kapunk. Az ismeretlen telefonáló láthatja, hogy utánanéztem a dolgoknak, sajnos azonban nem sok eredménnyel. R. M. Riportkönyv a század botrányairól Miért végzett magával és szereimével a mayerlingi vadászkastélyban az osztrák—magyar monarchia trónörököse? Ki az a titokzatos férfi, aki bőröndjét keresgéli a felrobbantott biatorbágyi viadukt romjai között? Miért nem kerülte ki a jéghegyet azon a végzetes éjszakán a White Star Line hajóstársaság szuper luxushajója, a Titanic? A Lindbergh- bébi gyilkosát ültették villamosszékbe vagy egy ártatlan embert? Valóban egy szépasszonyért mondott le trónjáról VIII. Edward? Ezek a kérdések annak idején milliókat foglalkoztattak, milliók kísérték figyelemmel a világsajtó oldalas tudósításaiban a század híres és hírhedt társadalmi és politikai szenzációit- botrányait. Pintér István új riportkönyve (Botrányok a XX. században, Gondolat Kiadó, 1969) izgalmasan, érdekesen és hitelesen adja visz- sza a kor egy-egy hazai és nemzetközi bűnügyének történetét. Az ismert újságíró nemcsak az események krónikása, megismerteti az olvasót a történtek valóságos hátterével, kulisszatitkaival is. „Riportkönyvet írta, nem történelmet, bár igyekeztem a század botránykrónikájából a legjellemzőbb, leghírhedtebb eseteket feldolgozni. <b.). LEVÁLTOTTÁK Igen Tisztelt Szerkesztőség! Mindig nagy figyelemmel és olvasói vágyam kielégítve böngészem a lapjukban megjelenő — különféle témájú riportokat. De mi, újságolvasók, ugyebár gyarlók, hiúk vagyunk, így megbacsátható, ha a rólunk, vagy közvetlen környezetünkről szóló riportokat a szokásosnál is figyelmesebben olvassuk. Ez alól az emberi „gyarlóság” alól én sem vagyok kivétel. Ezért, amikor október 29- én reggel 8 óra 15 perckor megláttam a lap előkelő 3. oldalán viszonylag jól sikerült fotográfiám, elhatároztam, hogy a riportot csak este, vacsora után, forró fekete és az ezzel járó cigaretta társaságában fogom — természetesen pizsamába öltözve — elolvasni. Elgondolható, hogy egész nap nem fogott a munka. De bízom főnökeim jóindulatában, most az egyszer elnézik ezt nekem, s eltekintenek az egyébként ilyenkor szokásos fegyelmitől. Miután vége lett a munkaidőnek is, csak úgy kutyafuttából ettem valamit és beletemetkeztem a fotelba és elővettem az egész nap szívem felett hordozott újságot. A legnagyobb örömmel láttam, hogy a riport, nagyon kedves vietnami vendégeink tiszteletére rendezet nagygyűlésről készült, örömöm sajnos nem tartott sokáig. Rádöbbentem. hogy leváltottak. Nem akartam hinni saját, fél évszázadot megért, sok szépet és csúnyát látott szememnek. Kétszer, tízszer is megnéztem, hol szemüveggel, hol anélkül. Mutattam kedves nejemnek, két gimnazista fiamnak. Kértem, nézzék ők is, hiszen nekik sem lehet közömbös apjuk dicstelen vége. Semmi kétség; a családi tanács is egybehangzóan állapította meg; Mezöberény község tanácsának V. B.-elnöke 1969. október 29-től kezdve SIKLÖS1 JENŐ és nem én, aki a szent- keresztségben és a mezőberé- nyi anyakönyvi kerület 318/1919 sz. alatti bejegyzés szerint az egyszerűbb, de nekem jobban tetsző Ferenc nevet kaptam és a mai napig viselem, úgy látom minden következményével. Mert, hogy van következménye, az az alábbiakból is kiderül. Tessék elképzelj « riport megjelenése óta kétszer kellett küszöbdeszkát, kétszer kilincset cseréltetnem. Választóim tömege keres fel naponta lakásomon. Kik arcukon kaján vigyorral: „na, ugye, most megkapta”, kik sírva az együttérzéstől: „hát ez borzasztó, 1969-ben lehet valakivel csak így elbánni”. És még ez csak hagyján, de a további kilincscseréket stb. már nem bírom, pedig a műszaki és építőipari ktsz-ek nagyon megértőén, önköltségi áron javította eddig is. S a fizetést, a volt főnökeim nyilván ezután Siklósi Jenőnek folyósítják, hiszen ő az elnök, neki jár. De még ezeken az önző anyagi érdekeken is túltettem már magam, de az erkölcsi része, szocializmust építő hazánkban kialakult szokás semmibe verése, ez nagyon fáj, úgy érzem, ezt nem tudom elviselni. Nagyon kérem a kedves szerkesztő elvtársakat, ebben segítsenek. Ismertessenek meg névadó szüleimmel. Tudom, nem a gyermek joga névadó szüleit megválasztani, de higyjék el, kérem, és már nagykorú gyermek vagyok — ezt hivatalos dokumentummal bizonyítani is tudom. De különben is az a szokás, hogy a gyermek is jelen van a névadó ünnepségen, azon névadó szüleivel együtt vesz részt. Legalább ebben mérjenek engem is azonos mércével. S ha még azt is megteszik, hogy az ilyenkor íratlan törvény szerint szokásos ajándékkal is kedveskednek, nagyon hálás leszek. Naponta kétszer fogom elolvasni még a kisbetűs apró- hirdetéseket is, csak kérem: rehabilitáljanak! S. O. S. Őszinte nagyrabecsüléssel, továbbra is hú olvasójuk: Siklósi Ferenc (Önöknek Jenő) Szarmata- és középkori település nyomára akadtak Fecskésen A kardoskúti határ nyugati részén elterülő Fecskésparton gyakran akadnak avult állatcsontokra, különös díszítésű cserépedények töredékeire. A hajdani ős folyó kiszáradt medrét kísérő magas partvonulaton emelkedő áll, az iskola szomszédságában, Samu Sándor 31 sz. tanyája mellett évekkel ezelőtt régi sírokat is forgatott ki az ásó. „Kutyafejű tatárok voltak” — mondta a tanyák népe. Némelyik csontváz koponyáján állítólag meg lehetett figyelni a torzítás nyomait. Talán hun vagy gepida temető volt itt? Ma már csak ásatás dönthetné el, az évezredeket nehéz vallomásra bírni... Néhány nappal ezelőtt a területen régészeti terepbejárást és néprajzi gyűjtést végeztem. Ez alkalommal kerestem fel Samu Sán dórákat, ahol a tanya környékén elterülő szántóföldön időszámításunk III—IV. századából való szarmata-kori település maradványaira bukkantam. Feltehető, hogy ennek a telepnek a A KNER NYOMDA 20 fő segédmunkás és 1 to eiielior v ,,„, u / JJ munkakörre felvételt hirdet. 41 órás munkahét — kéthetenként szabad szombat. Jelentkezni: Kner Nyomda, Békéscsaba, Lenin u. 9. 836 temetője volt a „kutyafeju tatárok” sírjai. Az ekék és a tárcsák a települést megbolygatták, az egykor elfogyasztott állatok (szarvasmarha, juh) csontjait és az összetörött edények darabjait felszínre hozták. Így került elő az a 32 centiméter átmérőjű, szürkés színű, forgatható kézi malom alsó köve is, amelyet Samu Sándor mentett meg a pusztulástól. A malomkő előfordulási helyének közelében néhány XV— XVI. századi edénycserepet találtunk. Ez arra vall, hogy a rég letűnt szarmaták helyére a középkori Fecskés népe települt. A régészeti leletek tanúsága szerint a falu a XI. század végén már fennállott, noha az első írott forrás csak 1456-ban említi meg a községet Manyaros-Fez- kes, majd 1558-ban Fecskés néven. Aránylag népes falu lehetett a középkori Fecskés, mert a gyulai vár és a Csanádi püspök dézsmalajstromai szerint 1552- ben 57, 1564-ben 52 kapu után fizetett adót. Pusztulása a török hódoltság zivataros századaiban következett be, mert 1628-ban már, mint lakatlan pusztát sorolják fel a krónikáink. Pedig valamikor mozgalmas volt itt az élet a susogó nádasok partján. Szorgalmas jobbágyok dúrták a földet, rác és német martalócok fosztogatták a népet, majd török lovak patái alatt dobogott a föld, s Fecskés, az egykori virágzó falu, örökre a föld alá temetkezett Ifi. Olasz Ernő
