Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-17 / 266. szám

T * A y ^ " K. * cÁ—(B • A * R * K ° d MHtwwiuwunwwHwwwwvuwmwuvw tmtwvmMwwwwvwwwwwiwwwwMiMW *wHwwwmiwwuwuwwww^w<1' Zsebszktház Ahogy én képzelem n. JELENET A PARADICSOM-PRESSZÓBAN írta: Varga Dezső ••• Cj kép: egy presszó, két asztal. Egyiknél Éva és Sári — Ádám titkárnője — ül. Mindketten miniszoknyában. Előttük kávé. Korytolgatnak. Adámot /árják, dé #lől egy szakállas jön, kávét rendel, szemezni kezd Évával, amit' Sári észrevesz. Éva: ...És tudod, Sárikám... mikor Adám hazajött, meg sem ismertem... Pedig mindig hű voltam hozzá. Sári: Tudom. Csak a Frici... meg a Tódor a Napolajgyártó Vállalattól... Éva: Ugyan! Az a hőedző!! Éppen csak tartotta bennem a lelket!... szó­val nem volt senkim... rajtuk kívül... és szegény Ádámom úgy érkezett, mint derült égből a mennykő... Sári: Képzelem. Éppen ott volt a Tó­dor, ugye? Éva: Az ördög küldte oda! Azért ki­mászott az ablakon, mert tudod, földszinten lakunk és... azóta is szé­pen élünk. Sári: Tódorral? Éva: Adámmál. Nemsokára, ahogy hazajött, kinevezték főmérnöknek... Sári: Hát van diplomája? Éva; Van... De hány osztályt kellett addig kijárnia!!! Sári: Tudom. Én is tanultam az osz­tálytársadalmak történetét... Éva: Egy kicsit tönkrementek az ide­gei, meg a bélműködésébe is valami zavar állott be, de feljavították a mechanizmusát és azóta igazén jól bírja... Sári: Tudom! tsiekem mondod?! Éva: Tessék??? Mit tudsz te??? Sári: Hát... hiszen... hehehe... én va­gyok a titkárnője! Jó pofa vagy... Most is azért várom a főhivatali ér­tekezletről, mert mondta, este még... hehehe... diktálni akar... Vár­jam meg itt, a „Paradicsom”-presz- szóban. Éva: Azért!!!... szóval tudod, akkor mozog jól az Ádám, ha van, aki ösz­tönözze,.. .:-nVU\V;; ;.v Sári: Én besegítek Évikém... hehehe... (Elhalkul a beszélgetésük, jön a Sza­kállas). Szakállas; (leült egy másik asztalhoz). Egy kávét hozzon, kedves... kísérőt Is mellé meg egy kis szódabikar­bónát-­Felszolgáló: igenis, kérem, egy pilla­nat... Éva: (meglöki Sárit s a szakállasra int szemével). Te.,, én ezt az ür­gét valahonnan ismerem... Becsület szavamra.. Sári: Ne mondd. Éva: Csak tudnám, hogy honnan! (mosolyog a szakállasra, aki vissza­mosolyog és felemeli poharát, mint­egy feléjük, koccintva, ahogy issza a kávét). Sári: ...Észrevett a pók! Biztos szép kéglije meg kocsija is van... Év^: De hol az ördögbe találkoztam vele? (homlokára üt). Jújjü! Meg­van ! Sári:* Ne csapkodj, Éva. Mi van meg? Éva: Már tudom! Ez a pónem! Ez a szakáll!!! Tudod, ki ez? Sári: ista. Nyögd ki már! Éva: Az Alkotó! Hogyan is felejtet­tem el?! (a felszolgálónőhöz). Ké­rem... fizetni szeretnék... (Sárihoz). Azért ellenőrzőm, hátha a Kjcsi is­meri... (nézi, s várja, amíg a nő számol). Felszolgálóm): Két dupla volt, ugye­bár és két szelet torta. Összesen: ...16,00... (leteszi a blokkot eléjük), Éva: (fizet), A többi marad... Mond­ja, kedves... izé... Ki az a szakállas úr a másik asztalnál? Olyan isme­rős.. . Felszolgálónő: ö. kérem? Mindennap idejár. Gersli Aladár aszbtrakt köl­tő... köszönöm (el). Éva: (ujjongva Sárinak). Ugye, mond­tam! Az Alkotó! (Sári füléhez hajol, kuncogni kezdenek, rá-rá nézve a szakállasra, aki végül feláll és ki­mért léptekkel hozzájuk megy). Szakállas: (meghajol). Hölgyeim! Gersli Aladár, alkotó! Megengedik? (leül). tva: üljön le, Gersli ur... Szakállas: s..Gyerekünk van-e mar? Éva: ...Hiszen tudja...! (Sárira néz, zavartan). ...A férjem mindig a gyár­ban rostokol... teljesen egyedül va­gyok. Sári: (félre). Ezt az erkölcstelent! Előttem hívja keringőre * Szakállas: Azért... attól még lehetne... Adám berobog. Odahúz egy szé­ket, s közben észre sem veszi, hogy Éva a blokk hátuljára valamit ír s az asztal alatt átnyújtja a Szakállas­nak. Csak Sári fedezi fel. Adám: (lerogy a székre). Végre! Dél­előtt értekezlet, délután megbeszé­lés. Este meg majd diktálhatok... Sári: Felkészültem rá... Adám: Az ember szaladgál, hol jobb­ra, hol balra tér ebbe a nagy for­galomban, amíg megkapja a prémiu­mot... Hű, de kivagyok! (kigombol­ja kabátját, nyújtózik egyet, s most veszi észre az eddig csendben szem­lélődő szakállast. (Bocsánat... feláll, kezet ráz) Ádám... ha nem téve­dek... Szakállas: Szervusz. Mi az? Már meg sem ismersz? Adám: (zavartan hebeg). ...Hát ...izé, ...mostanában nagyon gyengül az... optikám... hehehe... (jobban szemügy­re veszi)... Csak nem a Tökgyalú- kiszerelő igazgatója... Éva: (súg). Dehogy, ö az Alko­tó... Adám; Vagy úgy!!! Zeneszerző...? Szakállas: (méltóságteljesen rázza fe­jét). Ugyan... Adám: Beat-zenész? Gitáros ta­lán...? Szakállas; (fejet ráz). Minek nézel, Ádám?! Ádám: ...író...? Szakállas: Megromlott a memóriád! Ádám! Szabad a gazda? Adám: Mondja. Régen rejtettem ke­resztrejtvényt.. Szakállas: (miközben átveszi és kezé­ben tartja az Évától most kapott pa­pírt, kidülleszti a mellét). Én va­gyok, aki próbálni farag bennete­ket! Olyanokra, amilyenekre egy gyenge pillanatomban megálmodtalak benneteket... Ádám: Nem mondom, rossz kondíció­ban lehetett akkor... Szakállas: A semmiből gyúrtalak ben­neteket, saját elképzelésemre... Ádám: Elég satnya a fantáziája... Te, jó Isten! Kitaláltam! Maga egy absztrak költő! Szakállas: Hülyének nézel? Lehet, hogy annak látszom, de csak an­nak a képében forgolódom közie­tek. Az Ür vagyok, Adám! Adám: (félre). Az Ürge becsavarodott, (majd a Szakállashoz). — Tisztele­tem ür... izé úr-szaki. Egyenest a Kozmoszból tetszett ide settenkedni? Mintha láttam volna már valamelyik újságban az elvtársat... Szakállas: Az csak a dublőzöm lehe­tet. Én még nem léptem be a pártba. Még tagjelöltnek sem enged a Va­tikán... Ádám: Miért nem tetszik használni a lángpallosát? Szakállas: Amivel kiűzettettelek benne­teket a Paradicsomból? Ajaj! Hol van az már? Gábor arkangyal Luci­fernek adta száműzetésed után. ösz- szepaktáltak ellenem, le akartak vál­tani. Évezredekig tartó égi háború volt. Az interregnum alatt mindig mások bitorolták az Olimposzt, va­lami Zeusz kezdte, aztán őt Marsba küldte egy római, azt hiszem, Ju­piternek hívták, míg végül sikerült visszaszereznem a trónt. És mindez temiattad történt! Ádám: Ugyan már! Hol -voltam én, mikor az ég dörgött?! Szakállas: Ez az, Ádám! Maradtál vol­na a Paradicsomban! Nem volt ott jobb neked? Éva: Miért? Mi a különbség? Most is mini a divat (mutatja lábait). Sári: (csodálkozva). A Paradicsom­ban? Hát nem így hívják ezt a presz- szót? Ádám: Dehogynem. Most is ott va­gyunk, csak ez drágábba kerül. Itt zenés felárat is kell fizetni... Meg az osztálybesorolás is magasabb. Éva: Ez van, Alkotó néptársf Adóm végül mégis elintézte, hogy maga­sabb fbkon a Paradicsomba kerül­jünk. Igaz, sokat kellett rugdalnom érte. Szakállas: Hahaha! Magasabb fokon! Arra még várhattok egy darabig. Adám! Ádám: Lehet, Uram! Ügy látszik, te már akkoris absztrakt voltál, amikor megtervezted bennünk a lelket... Éva: Meg a szereléseinket... Szakállas: Elégedetlenek vagytok! Mi­ért mondjátok ezt, Adám? Adám: Mert sokunkban nagyon el­fuseráltad a perspektívát. Mintha másodállásban csináltad volna... Szakállas: Ez az én stílusom. De azért mond, bírom a kritikát,.. Ádám: Miért csináltad úgy, hogy Éva mindig többet akarjon? Szakállas: Mert Lucifer mindig za­vart. Ügy nem lehetett nyugodtan tervezni... Ádám: Szóval... van mit helyre hoznunk utánad... a premizálásokat is kifelejtetted a borítékainkból... Szakállas: Ez mór nem egyedül az én bűnöm... Ádám: Lehet. De nem téged piszkál miatta állandóan Éva! Szakállas: Premizálás! Ne ilyenekkel törődj, Adám! A mának élj! Adám: Prémium nélkül? De azért an­nak is élek, ugye, Sárika? ...izé... Éva? Mindkét nő: Próbálja, igyekszik... Mi ösztönözzük... hehehe... Szakállas: ösztönzitek...! Mindent kitaláltok helyettem. Én megyek is. (feláll, saját asztalához megy). Fize­tek! Nem maradok tovább ebben a szószban. Felszolgálónő: Igenis, művész úr! Pa­rancsoljon... Szakállas: Volt egy álmom, amit hat nap alatt összeabsztraháltam... Ádám: (félre). Dilletáns munka volt... Szakállas: ...még most is ég tőle a gyomrom, a bikarbóna sem segített... I azért azt is Írja fel... Felszolgálónő: Azt nálunk nem szá- mítjuk, kérem, az benne van a töb­biben... és két dupla, ugyebár... az összesen tízhúsz... visszajár... Szakállas: (átnyújt egy bankót). A többit adja Szent Antalnak... Felszolgálónő: Igen... Ma ö«rvls talál­kozom vele... Szakállas: Az istentagadók! Nélkülem is megcsinálják! Felszolgálónő: Sohse búsuljon, mű­vész úr! Jövő héten kezdik ennek a Paradicsom-presszónak a lebontását, mert átépítik első osztályúra. Abban még drágább lesz minden... Szakállas: Ahogy felfelé haladnak, úgy drágul a helyfoglalás! Hahaha. Én meg ingyen kínáltam nekik! Jól befürödtek! (elmenőben észreveszi Éva papírját, olvasni kezdi, közben Évára kacsint). -Khm... Azt mond­ja: „Szakállkámt (megsimítja sza­kánál) Mivel időközben fel lettem emancipálva és egyenrangú lettem veled, azt hiszem, van jogom tenni egy javaslatot. Tetszel nekem, csak meg ne tudja az a muja Adám. aki évek óta nem képes egy jó kéglit szerezni! Torkig vagyok már kis- szerűségeivej. Azért a szakállad le­nyírhatnád, mert nem látszanak tőle jól a vonásaid. Tehát... este hétkor légy ismét annál a fánál, ahol elő­ször találkoztunk. Csinálhatnánk megint egy vargabetűt, pláne, ha van autód is hozzá. Puszi. Éva”, Hm... (hátranéz s beleegyezően bó­lint Évának, aki hasonlóképpen nyugtázza. Aztán az ajtó felé indul). — Gyere csak. Éva! Ott leszek és teremtek veled olyan demográfiai hullámot, hogy... kereshetsz utána a tartáidíjakért! (sztentori). — Ha­haha! Adám: ügy röhög, mint a Frédi és Béniben az ősember! Éva: Lehet. De legalább jól tud absztrahálni. Jobban, mint te. Adám. —- Márta, még a saját szívem ver, vagy ... ? AUUHHHlUUHHiUHHUIHVUHHUUUUUiUUHUHMV Egy mosolyt megérdemel Fö A TÁJÉKOZOTTSÁG A vállalatvezető behivatta a titkárát és megkérdezte tőle: — Megtelefonálta a felesé­gemnek, hogy ma este nem tu­dok hazamenni? A titkár: — Igen. A vállalatvezető: — S mit mondott? A titkár: — Megkérdezte, hogy biztosan számíthat-e erre! ö MAR CSAK TUDJA Az igazgatóhelyettes főnökévé] beszélgetve, elismerőleg meg­jegyzi a titkárnőről: milyen elegánson öltözködik! — S milyen gyorsan, —- teszi hozzá az igazgató. AMILYEN AZ ADJONISTEN... — Mondja, mama, mennyibe kerül egy kiló alma? — kér­dezi a vevő. — öt koronába, apuskáml — válaszolja az elárusítónő. A vevő szigorúan végigméri, majd megszólal: — Mérjen belőle két kilót, fiatalasszony. — Tessék parancsolni, fiatal­úr! ADAM Adám volt az első, aki sava­nyú almába harapott. Ádám volt az első férfi, akit rászedett a nő. Adám volt az egyetlen férfi, aki csak egy nőt szeretett. Ádám volt az egyetlen férfi, akinek nem volt anyósa. BORRAVALÓ A autótulajdonos így szól a szerelőhöz: adnék néhány koro­na borravalót, de csak egy szá­zasom van. — Sebaj — válaszolja a sz®* relő —, akadnak, akik még eny- nyit sem adnak. NQl DOLGOK — Gyönyörű ősz haja van a férjednek. —Azt is csak nekem köszön­heti! MAI GYEREK — Mondd, néni. neked miért nincs gyereked? — Mert nem hozott a gólya. — Nem is lesz soha, ha elhí» szed az ilyen meséket. PABLO PICASSO Pablo Picasso egyszer meg­látogatott egy francia iskolát. A tanár feltette a kérdést: — Kik a világ legnagyobb festői? Egy szőke kislány jelentke­zett és így válaszolt: — Goya, Degas, Cézanne,... és Picasso. — S miért éppen Picasso? — firtatja a tanár, hogy a ven­dég előtt még jobban kidom­borítsa tanítványainak ismere­tét. Ám a diáklány nem tudott válaszolni, s szeméből kicsor­dult a könny. Picasso odalépett hozzá, megsimogatta a vállát: — Ne keseregjen kedvesem! Én magam sem tudom. tartós Állapot A tárgyalásra írásban beidéz­tek egy tanút. Az idézést az alábbi megjegyzéssel küldték vissza: „A címzett időközben el­hunyt”. Erre az ügyintéző egy másik idézést is kiküldött, hogy ellen­őrizze a bejelentés valódiságát. Ez alkalommal az idézést ez alábbi megjegyzéssel kapta visz. sza: „A címzett még mindig halott”. — Ha egys$er eltűnnél, a rendőrségnek „szemelyleírást" csak a körmeidről tudnék adni... (Look)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents