Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-17 / 266. szám

1989. november 16. 10 Vasim-i» Ajándékozni mindig öröm! ön a családjának ÖNNEK A CENTRUM ÁRUHÁZ! Minden harisnya, zokni és játék árából 10 % ENGEDMÉNYT adunk DECEMBER 24-IG! A könyv és a tálcás CSjALÁD - OJJHOIV Két tűz között A mindennapi munka és az «itthoni tennivalók után a leg­hűségesebb társ a könyv, amely Igazi pihenést, felüdülést je­lent. Kiszakítja az embert a mindennapi gondjaiból, szóra­koztatva bővíti tudását. A könyv a mai lakás szerves része, elmaradhatatlan tartozé­ka. Az előbb említett fontossá­ga mellett otthonunknak ugyan­úgy dísze is, mint egy-egy már­kás kép, szép kerámia vagy ötvös tárgy. A könyveket álta­lában apránként szerezzük be, ezért elhelyezését is rendszerint úgy oldjuk meg, hogy a könyvek gyarapodásának megfelelően fejlesztjük a polcállományunkat vagy szekrényünket is. Azok, akik szeretnek barkácsolni, ezt könnyen megoldhatják házilag is: például gyalult fenyő-deszka megfelelő méretre vágva, mű­anyag zsinórral vagy fémlánc­cal falra függetsztve egyszerű, bár, de kitűnő könyvespolc. így egyezerre több polcot is el lehet helyezni és különösen kis la­kásban. helyszűkében praktikus, de dekoratív megoldás is. Prak­tikusnak az egymás mellé vagy egymásra rakható — tetszés sze­rint növelhető — fal mellé ál­lítható könyvespolcok, amelyek készen, a lakberendezési, bú tör­és iparművészeti boltokban kap. hatók. Ezek azonban fa- vagy fémvázra (megfelelően erősített) fektetett polcsorokkal szintén házilag is kivitelezhetők. A komplett szekrénysorokban levő könyvespolcok között rend­szerint tolóüveges egységek is vannak. Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy könyveik üveg mö­gött legyenek, mondván, úgy nem porosodnak, kevésbé megy tönkre a féltve őrzött gyűjte­mény. Ha nem forgatjuk, üveg mögött is piszkolódik a könyv. Az ember sokkal közelebb érzi magához a könyvet, ha bármi­kor könnyedén elővehet!, la­pozhatja, ha nincs előtte a hi­degen csillogó üveg Az évek múlásával, könyvtá­runk gyarapodásával lassan azt vesszük észre, hogy elhelyezé­sük egész falfelületet igényel. Amennyiben lehetőség van rá, igen impozáns, kellemes, meleg hangulatot áraszt, a 'modern la­kásnak is a legszebb, legérté­kesebb dísze a mennyezetig érő házikönyvtár ízlésesen elren­dezve, a sorokat megbontva, fel­lazítva, kerámia-, porcelán- vagy ötvös tárggyal. Nagyon ötletes megoldás az olyan mennyezetig érő könyvespolc is, amely szük­ség esetén a szobában térelvá­lasztóként is szerepel. Szeressük, forgassuk a felüdü­lést, hasznos ismereteket nyúj­tó könyveket, s ne féljünk a könyvállományunk gyarapításá­tól, mert a lakás legszebb dísze is és még az elmondottakon kí­vül is sokféle ötletes megoldást találhatunk az elhelyezésükre. Jámborné—Buirián Judit A családi környezet — az otthon — gyermekkori élményei kitörölhetetlen nyomot hagynak az, emberben, jó és rossz érte­lemben is. Vannak ugyan olyan vélemények az utóbbiról, hogy később — ha a körülmények a gyermek számára kedvezőkké váltak — elhalványulnak a fá­jó emlékek és a jó környezet begyógyítja a lélek sebeit. Erről legtöbbet azok tudnak, akik hivatásuk folytán a veszé­lyeztetett gyermekekkel foglal­koznak: gyámügyi és szociális előadók, idegorvosok, pszicho­lógusok. ök tudják igazán az elszomorító valóságot, hogy mi­lyen nagy a kallódó, betegségig boldogtalan, szeretetre vágyó- dóak száma. És azt is, hogy az ilyen — lelki egyensúlyából kibillentett — gyerek leggyakrabban rém szülők nélküli árva, hanem a formailag létező házasságban a család egyik — legszomorúbb — tagja. Máskor a felbomlásban levő vagy már szét is hullott családi közösség, az apa és’anya közötti veszekedés tárgya. Következzék itt mindkét eset­re példa. A szülők együtt élnek für­dőszobás, új lakásban, mindket­ten dolgoznak. A gyerek magá­nyos, erősen befelé élő, barátok nélküli li éves kisfiú. Szeretne ugyan barátkozni, de valahogy mindig „elrontja” a d°ÍSot. nem sikerül. Az iskolában csúfolják, ezt nehezen viseli el, verekszik. Otthon délutánonként tanulás helyett — bár leül a könyvek­hez — többnyire történeteket talál ki és ábrándozik. Játszani szeret, de alig engedik le az udvarra. Ha pedig késik, felpo­fozzák. Ideges, ingerlékeny, ahogy ő mondja magáról: „ki­bírhatatlan”. Hórom kívánsága szó szerint ez: 1. Apu és anyu szeressék egymást és ne veszekedjenek. Engem is szeressenek. 3. Min­den névnapra, születésnapra kapjak valamit, mert van ami­kor elfelejtik. 3. Érjenek rá ve­lem foglalkozni és segítsenek a tanulásban. Ehhez kommentár nem szük­séges. De a következőhöz sem, az is beszél önmagáért. A szülők idő­sebb emberek, már házasság- kötéskor túl voltak a negyve­nen. Több mint egy éve elvál­tak, az apa azóta megnősült új­ból. A kislány — nagyon értel­mes, intelligens gyerek — az anyjánál maradt, de nincs nyu­godt élete, ugyanis a volt há­zasfelek nem szüntették be a harcot a válás kimondásával. Azóta is egymás bosszantása a fő cél, s pörlekedésük központ­jának a gyermeket tették meg. Ki gondolná, hogy milyen va­rázsszó a „láthatás”, ez a fur­A serdülők divatja ma külön divat. A di­vatlapok és a divatbe­mutatók is külön úgy ajánlják egyes modell­jeiket: csak fiataloknak, csak tizenéveseknek. Mi vezeti a tervezőket a ser­dülők divatjának a ter­vezésénél — tettük fel a kéúdést Rózsa Tünde di­vattervezőnek, az OK1SZ Labor munkatársának. — Elsősorban a lé­nyükhöz, fiatalságukhoz kell alkalmazkodnunk. — Mi az irányzat az őszi és téli divatban? — Általánosságban a sportos vonalak, amelyek praktikusak, s a fiatalok alkatához jól idomul. A rövid mini-ruhátó1 a hossizú, bő szárú nagragig a csípőig érő kötött kar­digánoktól a hosszított mellényekig, amelyeket ingblúzokkal viselhetnek — minden divatos. — Különlegesség? ' — Az új divat, a sze­zon slágere a nadrágkosztüm hosszított kabáttal. A lefelé bő­vülő nadrágviselet azonban, mintha a sportos és a roman­tikus stílus kötne házasságot, szépen megfér az ingblúzokkal. — A kabátok formája egészen a derékvonalig testhez simuló, azután pedig lefelíl bővülnek' Napjaink szépségideálja a ke­cses, mozgékony, nyúlánk alkat, A fiatal lányoknak ebben a ma divatos szabászati megoldások is kedveznek. Az egyszerű formá­kat a különleges anyagok, a me­rész és kevert színek teszik vál­tozatossá, fiatalossá. — Díszítés és újdonságok? — Díszítésül műszőrmét, szőr­csa, bürokratikus szellemet idé­ző kifejezés. Hivatalos papírok tömegének a tárgya. Határoza­tok szabályozzák, hogy az apa mikor, hol és mettői meddig láthatja gyermekét. Szükséges ez, mert az anya még így is — ha tud — akadályokat gördít a férj elé, hogy a kislányt lát­hassa. A kislány bizony­talanul vergődik a maguk vélt igazát könyörtelenül ker­gető szülők között Hallgatja anyja vég nélküli panaszait ap­járól, s ha rövid időt annál tölt: az anyja ócsárlását. A hatóság próbált megoldást találni. — menteni a menthetőt — a kislány intézeti elhelyezé­sével, ami rósszul ütött ki, mert még jobban felzaklatta. így új­ból az anyjához került. Min­denki tudja, aki az ügyet isme­ri, hogy ezzel csak minden kezdődik elölről. Egyedüli meg­oldás az lenne, ha a szülők sé­relmeiket félre téve, emberi módon és hangon nyilatkozná­nak egymásról, hogy gyermekük egy kicsit felnézhetne rájuk és nyugodtan szerethetné őket. Vass Márta mét, rézveretet, sok-sok tűzést, fémcsatot alkalmaznak. Újdon­ságnak tekinthető a lábszárcsiz­ma, amely a téli hidegben na­gyon praktikus a rövid, míni-ka- bátok kiegészítésére. Mindezek dokumentálására né­hány rajzot is kértünk a divat- tervezőnőtől. íme: 1. Mogyoróbarna sportos jelle­gű műbőr kosztüm tűzés- és cip­zár-díszítéssel, 'lábszárcsizmá­val. 2. Virágos fólia esőkabát, egy­színű nadrággal. 3. Tűzpiros gyapjúkabát, csíkos jersey nadrággal. Gáspár Judit- - ..... S zél, viz, napfény A három testvér már hetek óta vitat­kozott: melyikük a legnépszerűbb a gye- rekek között. Azt mondja a szél: — Én vagyok a legkedvesebb, mert én dagasztom a vi­torlákat. A napfény: — Mit ér a szél, ha nincs hozzá napfény A gyerekek csak ak­kor vidámak, ha én szikrázva hevítem körülöttük a levegőt. A víz: — A gyerekek iga­zán csak a víznek tudnak örülni. A víz­ben lubickolni lehet. Vitorla, napfény, ■mind hiábavaló, ha nincs hozzá víz. Mivel nem tudtak tnegegyezni, elhatá­rozták, hogy a leg­illetékesebbekhez — a gyerekekhez — fordulnak. Döntsenek Ők. Ütrakelt hát a há­rom testvér és meg sem álltak, amíg egy nagy táborhoz nem értek. A szél meg a napfény elbújtak a hegy mögé és előre- küldték a vizet, pró­báljon szerencsét. A hideg víz láttán meg­borzongtak a gyere­kek és vacogva fu­tottak a sátraikba. Következett hát a szél. Felkorbácsolta a vizet, dagasztotta volna a vitorlákat, de e0il gyereknek sem jutott eszébe, hogy kimerészkedjen a tó­ra. A szél is vissza­húzódott hát a hegy­gerinc mögé. Hétágra sütött a nap, sehol egy csepp víz, sehol egy röpke szellő. A gyerekek tikkadtan feküdtek a sátraikban és egyál­talán nem örültek. A szél, a víz és a napfény nagyon meg­haragudott. — Ha ezeknek semmi sem jó, tá­madjuk meg őket egyszerre — javasol­ta a víz. Ügy is lett. Egy röppenéssel ott te­remtek a sátor kel­lős közepén. A nap hétágra sütött és fel­melegítette a vizet, a szél pedig dagasztot­ta a vitorlákat, aho­gyan csak bírta. A ‘gyerekek visongva rohanták meg a vi­zet, vitorláztak, nap- fürdöztek estig. Amikor leszállt az alkony, a szél, a víz és a napfény is pi­henőre tért. Mielőtt elaludtak volna, azt mondja a szél: — Hát bizony, mi egymás nélkül nem tudunk kedveskedni a gyerekeknek. A víz­nek kell a napfény, és a szél sem lehet meg a másik kettő nélkül. Ettől a naptól kezdve nem vitatkoz­tak többé, de ha te­hetik azóta is min­őig együtt járnak. I G. B. I Divat teenager&Knek

Next

/
Thumbnails
Contents