Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. OKTÓBER 7., KEDD Ara: 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM a 20 éves Német Demokratikus „ . Győzelemre visszük felszabadulásunk dicső ,valóra váltjuk hazánkban a szocializmust „Hála a felszabadítóknak!” Ez a mondat szimbolizálta a megyei pártbizottság, a me­gyei tanács együttes ünnepi ülésének meg­emlékezését a negyedszázad előtti napról. E gondolat jegyében ünnepelt megyénk vala­mennyi községe, városa, intézménye, üzeme. Ezt fejezte ki mind Békéscsabán, mind má­sutt a szovjet hősi emlékműveknél elhelyezett kegyelet koszorúja is. Aligha akadt ember megyénkben, aki október 6-án ne gondolt volna a hős szovjet nép fiaira, akik 25 évvel ezelőtt megteremtették annak lehetőségét, hogy szabad hazában, szabad emberként él­hessünk. Ennek jegyében ünnepelt egész me­gyénk. Kiemelkedő eseménye a megemlékezésnek, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyei bizottsága és a megye tanácsa október 6-án ünnepi együttes ülést tartott Békéscsa­bán. A két testület tagjai mellett helyet fog­laltak a felszabadulás előtti párttagok és az ifjú nemzedék, az ifjúkommunisták meghívott képviselői. Dr. Szabó Sándor, a megyei párt- bizottság titlcára az ünnepi ülés alkalmából a két testület nevében köszöntötte az ülés min­den részvevőjét. Külön üdvözölte Tóth Má­tyás elvtársat, az MSZMP Központi Bizott­sága párt- és tömeg szervezeti osztályvezető­jét, majd többek között ezeket mondotta: — Engedjék meg, hogy mindannyiunk ne­vében tiszta szívből, őszinte szeretettel kö­szöntsem Filip Gyenyiszovics Kiva elvtársat, a Szovjetunió Hősét, aki 25 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 23-án a felszabadító szovjet csa­patok élén elsőként lépte át hazánk határát Battonya térségében. Üdvözlöm kedves fele­ségét, aki ünnepi ülésünkön szintén részt vesz. Ezt követően felkérte Klaukó Mátyás elv- társat, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, a megyei tanács vb elnökét megem­lékező beszédének megtartására. Klaukó Mátyás ünnepi beszéde Kedves elvtársak! Tisztelt vendégeink! Ünnepre jöttünk össze, me­gyénk felszabadulásának 25-ik év. fordulóját ünnepeljük. Minden ünnepnek, megemléke­zésnek megvan a maga jelentősé­ge és fontossága. A mai ünne­pünknek van egy különös jelen­tősége, fontossága mindnyájunk' számára. Különös jelentőségét az adja, hogy megyénk felszabadulá­sának negyed évszázados évfordu­lójára emlékezünk. Nem túlzás talán azt mondani, hogy felszabá- dulásunk megyénk történetének, dolgozó népünk életének a leg­szebb napja. Ünnep ez, a szó legmélyebb ér­telmében. Ünnep mindenki szá­mára, aki őszintén a haladás hí­vének vallja magát, őszinte vé­delmezője a nép szabadságának és függetlenségének. Ünnep ez: a nyomor, nélkülözés, a kizsákmá­nyolás, a megalázás alóli felsza­badulás ünnepe, a szabad emberré válás ünnepe. A munkások, dol­gozó parasztok, értelmiségiek, fia­talok, középkorúak, idősebbek, a dolgozó nép hatalmának ünnepe. Emeli ünnepségünk jelentőségét az a tény, hogy dolgozó népünk az elmúlt időkben 3 nagy forra­dalmi évfordulóra emlékezett Nemrégiben emlékeztünk a pol­gári derpokratikus forradalom lét­rejöttére. 1968 novemberében méltattuk a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulóját. Ez év ta­vaszán emlékeztünk a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság 50. év­fordulójára és készülünk hazánk felszabadulásának negyed évszá­zados megünneplésére. Emeli ünnepségünk jelentőségét az is, hogy megyénk felszabadu­lásával valóra vált mindaz, amiről sokat szenvedett dolgozó népünk álmodott, reménykedett, szervez­kedett és harcolt. Valóra vált mindaz, amiért megyénk vörös- katonái az 1919-es Tanácsköztár­saság idején fegyverrel harcoltak. Valóra vált mindaz, amiért a párt. a munkásmozgalom legjobb­jai vállalva a börtönt, az inter­nálótábort, a csendőri felügyele­tet, életüket se nem kímélve, harcoltak és küzdöttek a szebb, a jobb, a boldogabb jövőért, a fej­lett társadalomért, a szocializ­musért. Valóra vált mindaz, amiért a békéscsabaiak, orosháziak, gyula­váriak, vésztőiek és doboziak, me­gyénk más városai és. községeinek munkásai, dolgozó parasztjai év­tizedeken át harcoltak és küzdöt­tek. Valóra vált mindaz, amiért megyénk legjobbjai — mint Ku- lich Gyula elvtárs —, a legdrá­gábbat, életüket adták népünk felszabadításáért. Valóra vált, mert létrejötteik mindazok az ob­jektív feltételek, amelyek a sza­badságot és a függetlenséget biz­tosították, mert 1917-ben a vilá­gon először győzött a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, lét­rejött a munkások és parasztok államhatalma. Valóra vált, mert van egy nép — annak forradalmi marxista—leninista pártja, — amely zászlajára írta: „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!” Amely nép nemcsak saját népének szabad­ságáért, hazájának függetlenségé­ért harcolt, hanem más népek felszabadításáért is. Valóra vált, mert volt és van egy Szovjetunió, annak Vörös Hadserege, amely győzelmet aratott a német fasiz­mus és csatlósai felett, felszabadí­tott egy sor országot, köztük ha­zánkat is. Ezért érthető, hogy a mai ün­nepségünkön a hála és tisztelet gondolata elsősorban is a felsza­badítóké, a szovjet népé, a Szov­jetunió Vörös Hadseregéé. Őszinte öröm és megtisztelte­tés számunkra, hogy ünnepi ülé­sünkön körünkben köszönthetjük, üdvözölhetjük Filip Gyenyiszovics Kiva elvtársat, a Szovjetunió Hő­sét, a felszabadító szovjet Vörös Hadsereg felderítő egységének volt parancsnokát, aki 1944. szep­tember 23-án elsőnek lépett a ma­gyar földre és Battonya, valamint Mezőhegyes községek felszabadí­tásáért kiemelkedő harci tevé­kenységet fejtett ki. Egyben em­lékezünk a mai napon megyénk felszabadításáért harcoló hős ka­tonákra, tisztelettel és kegyelet­tel adózunk azoknak, akik a leg­drágábbat, életüket adták népünk szabadságáért. Tisztelt ünnepi ülés! Megyénk felszabadításának je­lentőségét talán akkor tudjuk igazán értékelni, ha számba vesz- szük a múltat. Megyénk dolgozó népének éle­tét évtizedeken keresztül a nyo­mor, a nélkülözés, a szenvedés, a Klaukó Mátyás, & megyei tanács vb-elnöke ünnepi beszédét tartja. kizsákmányolás jellemezte. Békés megye története évtizedeken át az elnyomás, a kizsákmányolás el­leni küzdelmek sorozata volt. A jobbágy-felkelések, a parasztmoz- galmák, a Habsburg német el­nyomók elleni függetlenségi har­cok, az 1848—49-es szabadságharc mind a forradalmi haladás útját egyengették. És megyénk legjobb­jai, haladó elemei mindig ott voltak, ahol a népek a szabadság­ért, függetlenségért harcoltak. A munkásmozgalom kiemelke­dő dátuma 1918 decembere, ami­kor megyénkben is létrejött, meg­alakult a Kommunisták Magyar­országi Pártja. Ezekben a napok­ban egymás után jöttek létre a párt szervezetei Békéscsabán, Orosházán, Endrődön, Dobozon, Gyomán, s megyénk más városai­ban és községeiben. De ott volt Néma tiszteletadás az elesett hősök emlékének. megyénk dolgozó népe 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság meg­teremtéséért vívott harcban is. Büszkék vagyunk arra, hogy Bé­kés megye tradíciós forradalmi múltjához híven kivette részét a Tanácsköztársaság dicső harcai­ból. 1919. március 21-e után egy­más után alakultak városokban és falvakban a direktóriumok. A hő­sies, küzdelmes emberfeletti harc ellenére az ellenséges túlerő le­verte a Magyar Tanácsköztársasá­got. Sokat szenvedett megyénk dolgozó népére — csakúgy, mint az ország más megyéire — súlyos 25 év nehezedett. Ez az időszak egyben a magyar történelem leg­sötétebb, leggyászosabb időszaka volt. Azonban a Horthy-rendszer 25 éves fennállása, az ellenforra­dalmi terror sem tudta megyénk dolgozó népének forradalmi vá­gyát kioltani. Az 1930. szeptember 1-i buda­pesti nagy tömegtüntetésre me­gyénk azonnal reagált. Nagy meg­mozdulások voltak Békéscsabán, aratósztrájkok megyénk számta­lan községében^ Az 1935-ös end- rődi választásokon a Horthy- csendőrség tüzet nyitott a jogai­ért bátran harcoló endrődi népre, és a gyilkosok golyói 7 ember éle­tét oltották ki, köztük Pribovszky Istvánét, Polányi Józsefnéét, Gel- lai Istvánét és másokét. De Hunya Istvánék ennek ellenére kemé­nyen harcoltak és küzdöttek az igazságosabb, a nép érdekeit szol­gáló választási rendszerért. A kizsákmányolás elleni harcot, a dolgozó nép szabadságának és függetlenségének vágyát jelezték az orosházi aratómunkások szer­vezett ellenállásai is. A Viharsarok tradícióinak örö­köseként mi most fokozatosan érezzük annak a tragédiának a súlyát, hogy Achim L. András, a mártírhalált hált Kulich Gyula, a (Folytatás a 2. oldalon.) 4

Next

/
Thumbnails
Contents