Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-06 / 231. szám
JO VILÁG „Manapság senkit se hajszolnak, se tank eldtt, se szán után. Ilyen tekintetben sokat javult a világ.” (Kazimierz Brandys) ^ hegyek felett világosodott. A krumpliföld végéből, ahol a falu véget ért és, ahol az erdő kezdődött, keserű avarillatot hozott a szél. Nem kelt fel a nap. Hat óra előtt felhők csúsztak át a hegység nyugati gerincén, majd félórával később eleredt az eső is. A meleg nem ült el. Apró vízpatakok futottak az ágyások között, szörtyögve nyelte őket a repedezett föld. Hatnegyvenötkor két lovas bukkant fel az irtásból, azon a keskeny ösvényen, amely a faluba vezetett. Egyikük visszafogta lovát az erdőszélen és hátradőlt a nyeregben. A százados kancáját egy előfutó közlegény állította meg, a zablánál fogva, majd elkapta a lehulló gyeplőt. Fekete, gondosan csutakolt tiszti ló volt. A százados hátracsapta fénylő esőköpenye csuklyáját, megrázta a fejét. Apró tér. Északi csücskében a kunyhó, előtte két cölöp, vízszintesen ráfektetett gerendával, amelyhez a foglyokat szí- jazták. Ott ültek a cölöphöz kötve: lebillent fejjel, ébren, óriásira nőtt pupillákkal. IJ éttérben a mogorva hegylánc, a göcsör- tös, nyomorék fákkal. Nagyon komor kép volt, ilyenkor hajnalban. — őrmester — mondta éneklő hangsúllyal a százados. Nem parancs volt. Egyszerű megállapítás. Az őrmester előbukdácsolt rövid karikalábain. — A szakállas? — A kunyhóban, parancsnok úr. Egész éjjel beszélgetett. A százados szép szemöldöke feljebb ugrott néhány milliméterrel. — Magában — magyarázta az őrmester megnyalva cserepes ajkait. — Magában beszélgetett. — Gondolja, hogy meghibbant? — Nem hiszem, uram. Nagyon összefüggően beszélt. — Hallgatózott? Az őrmester vigyorogva, vállatvont. Vöröses bajusza, szőrös nyaka, laza, ormótlan csontozata elárulták hegyvidéki származását. A százados mozdulatlan arccal szemlélte. — Miről beszélt? — Egy forradalmárról meg valami nőről. — Milyen forradalmárról? — Német neve van. Már nem emlékszem. — Engels, Marx, Luxemburg? — Nem. Már nem emlékszem rá, uram. — Miről beszélt? — Tavaszról, viharról, ilyesmiről. — Piszok zsidók. Tudja, mi jár az ilyeneknek? — Gondolom, százados úr. — Bekenjük a fejüket mézzel, és a vöröshangya- járás útjába ássuk őket, nyakig. Látott már ilyet? — Igen, uram. Egyszer a faluban láttam, amikor egy beteg kutyát megettek a hangyák. — Tudja, mi vár a szakállasra? — Igen, uram. Hadbíróság. — Megváltozott a parancs. — Igenis. Vezessem elő? — Magánál van az automatafegyvere? — Igenis — Lője le. Mire vár? ^ z őrmester bizonytalanul megfordult és a kunyhó felé tartott. — Álljon meg. Az őrmester megállt. Megfordult. — Ne lője agyon. A hasába lőjön. A heréjébe lesz a legjobb. — Igenis, uram. — Tudja, miért? — Nem, uram. — A szakállas hol halt meg? Mit mond, ha megkérdezik? — Nem tudom, uram. — A vízmosásban sebesült meg. Később belehalt a sérüléseibe. Érti? — Értem, százados úr. A százados figyelte, ahogy az altiszt átvizsgálja fegyverét. Hátrafonta a kezét és sarkán egyensúlyozva megfordult. Paraszt — gondolta —, azért nincs ebben a büdös országban rend, mert parasztokkal kell' a törvényt betartatnunk. A parasztok közt. A hegyeket nézte. Rossz kedve volt. Fájt a feje az előző, esti konyaktól. Az eső vékony szálakkal mosta az agyagos földet; Utálta az egészet. Ezt a büdös, néger országot. Mexikói volt. Várta a sorozatot. Helyette az őrmester hangját hallotta, közvetlenül a válla mögött. — Nem tudom, parancsnok úr. Meglepetten perdült hátra. Kellemetlen bizsergést érzett a nyakszirtjében. Az őrmester nesztelenül jött vissza. — Micsoda? — Nem tudom megtenni, uram. Mosolyog. — A szakállas? — Igen, uram. Mosolyog és azt kérdezi, hogy mire várok? — Jöjjön, ide. , Székelyhídi Attila Varjak — Igen, uram. Az őrmester habozva lépett egyet. — Harminc másodperc. — Mi, a kurva istent, toporog? Ide elém. Ott állt előtte. Akkor felemelte a térdét és egy rövid mozdulattal ágyékon rúgta. Amikor nyögve ösz- szegömyedt, teljes erőből állonvágta. Az őrmester lazán zuhant a sárba. Elővett egy cigarettát. A füst szürke csíkban futott ki az orrán. Várt néhány percet. — Felállsz. Az őrmester tántorogva feltápászkodott. ^ igarettát tartó kezével felhúzta keki zubbonyának ujját. Megvárta, amíg a fehér mutató per- cegve eléri a tizenkettest. — Most. Számolj,, magadnak harmincig. Az is megteszi. Az alacsony ember öklendezve, tántorgó léptekkel megfordult, majd futni kezdett. A százados egy darabig figyelte, aztán intett. Hozták a lovat. Sáros csizmáját belecsúsztatta a kengyelbe. Vágtában követte az őrnagyot, aki mindvégig nyeregben várt, és most száz méterrel előtte ügetett az ösvény összehajtó, vizes ágai között. Bencsik Máté Zsadányi Lajos: Mozaik 1. Mikor az ősz vedlik, szívünk is hidegebb. Fázik a pacsirtaszárnyú szabadság. Csak a mandula alakú szilvák mosolyognak. 2. Holnap már kihasad a szőlők csöcse. Csurran a bíbor tej, becsípett darázs ténfereg a szőlőleveleken. Alexin Andor Vásárhelyi udvar rr FAKLYAVIVO Sarusi Mihály riportja H etvenöt éves Lajos bácsi. 500 forint nyugdíjból, a kis háztájiból s a gyerekek segítségéből él feleségével. Milyen egészséges! Nemrég azt hitte, elpusztul, olyan beteg volt. Már kutyabaja, és az esze úgy vág, mint kevés fiatalnak. Színesen, elevenen mesél a régmúlt harcos időkről. Egyik szavát másikba nem ölti. Érdemes odafigyelni. Frontkatona, az őszirózsás forradalom idején Károlyinemzetőr. Az ellenforradalom gyorsan itt-termett. Akkor még inkább a tánc, a szórakozás érdekelte, s nem a politika. Cipész. Ismerkedik a forradalmi eszmékkel. A nyomor, az embertelen élet minden gondolkodni tudó embert a kommunista eszmékhez közelített. 1924—35 Csanódapácán a „Hazug Egylet” tagja. Ez a háborii kitöréséig tevékenykedett. Akkor felfigyeltek rájuk. E z az egylet lényegében kommunista paraszti csoportosulás volt. Beszélgetés közben ügyesen, szinte észrevétlenül terelte a tagok figyelmét a kizsákmányolás, a népelnyomás kérdéseire. Az egylet neve? Hát valamit csak ki kellett találni a fehérhatalom éberségének kijátszására. Május elsején majálisok a legelőn, a határban. Szamár, kiskocsi, rajta pár hordó sör. Iszogattak, táncoltak és szórakozás közben, „csak úgy mellékesen” megemlékeztek az osztályszövetségesről, az ipari munkásokról. Közös volt az ünnep, akár ma. A községi vendéglő nagytermében rendeztek összejöveteleket, esteket. Ilyenkor vettek fél újabb tagokat. Akik a „legjobban tudnak hazudni...” Utána vacsora: tökmag ós pattogatott kukorica. A meghívón i nyúlpap- ríkás. „...Nyári estéken tanyán lakó tagjaink földjéhez tartozó árok szélén leheveredtünk és kezdtük a beszélgetést hazugságokkal. Közben a sorsunkra terelődött a szó, sérelmeztük az 50 fillér napszámot. Kiszámítottuk ceruza nélkül, hogy ebből csak 1 kiló kenyeret lehet venni. Megmutattuk egymásnak rongyos ruháinkat meg lyukas bakancsunkat, és megemlítettük, hogy mi lesz velünk a télen. Amikor átköltöztem Magyarra, kerékpáron jártam át. Vaksötét éjszakákon tértem haza, sokszor zivatar kísért, s dalolgattam útközben, dudorásztam, hogy fel, fel, ti rabjai a Földnek... Csak attól rettegtem, hogy meghallja egy árok partján pihenő csendőr”. V ezetőjük egy felvidéki tót gyerek volt, árus a piacon, gomblyukában vörös szegfű vagy rózsa. Egyszer meglepte őket egy kakastollas járőr. Szokás szerint egy kukoricás szélén „hazudoztak”. Az egyik dűlőről a három csendőr tért fel a töltésre. Illedelmesen köszöntötték őket. Azok kérdezősködni kezdtek, hogy miről folyik a beszélgetés. Hazudunk — hangzott a válasz. De hát mit hazudnak? Élvezzük a szép éjszakát és hazudunk. És már jött is a mese, a hazugságsorozat. A csendőrök kényszeredetten nevettek. Nem tudtak beléjük kötni. Mégis gyanús lett minden hangosabb ember. így Tassy elvtárs is. Akkoriban verték szét az orosházi és környéki pártsejteket. 1932 körül. Tőke nélküli cipész, segéd nélkül. Az őrsparancsnok alaktanyába hívatta, rendelt nála egy pár boksz- csizmát. Nemsokára az egész legénység nála készítette téli és nyári csizmáját. Éjjelente felzavarták, hogy kész van-e már a csizma. Később értesült, hogy rendőri megfigyelés alatt áll. Így akarták megtudni, kikkel tart kapcsolatot. Nemsokára felöltözve feküdt le. Nem tudhatta, mikor kell szökni. Aztán mindenki bevonult katonának. A vezetőségtől a mai napig is várják az értesítést, hogy megszűnt a Hazug Egylet Az utolsó hónapokban egy agglegény tanyáján lesték a híreket, hallgatták Moszkvát, az elvtársakat. Várták, tudták, hogy eljön a felszabadulás. O któber 6-án Magyarbánhegyes felszabadult. Godó Bertalan 19-es kommunistával megalakították az MKP helyi szervezetét. November 10-én 15 taggal. Januárban már 90-en voltak. A Nemzeti Bizottság elnöke, az első demokratikus bíró, az alakuló földszöv. elnöke, a földmunkás szak- szervezet elnöke, később tsz-elnök. Kommunista. Az volt és az maradt mindenkor. A földosztó, sztaroszta (bíró), ahogy a szovjet parancsnok mondta. Hat gyermeke van. Iskolaigazgató, katonatiszt, három lányom jogász, a legkisebb meg nemrég érettségizett. Szép család. L egújabban a Törpevízmű Társulat elnöke. A pénz nehezen akar összejönni. így volt ez a villamosításnál is. Most meg már elképzelhetetlen nélküle. Valakinek meg kell győzni az embereket. A tanácstitkár felkereste: Tassy elvtárs. szükség lenne magára...
