Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-06 / 231. szám

196#. október 5. 8 Vasárain* J ó három esztendeje, hogy Bé­kés megyében az ár- és bel­víz pusztított Hasonlóra a fel­jegyzéseik az 1920-as évékben em­lékeztetnek. Annak idején a védekezésben részt vevő szervéle értékelték az ár- és belvízpusztítás okait, a vé­dekezés. szervezeti, műszáki elő­feltételeit, a védekezés során elő­forduló hiányosságokat. Ezeknek alapján hosszabb időre meghatá­rozták a tennivalókat a védekezés hatékonyságának fokozására. Az ár-, belvízrendezés és védekezés hatékonyságára tett intézkedések Békés megyében Az Ar- és Belvízvédelmi Terü­leti Bizottság javaslata alapján a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága olyan határozatot ho­zott, amelynek átfogó védelmi in­tézkedések, műszaki, szervezeti megvalósításával az ár- és belvíz elleni elhárítás hatékonysága je­lentősen fokozódott Az eltelt időszakban történt — a védekezés biztonságát szolgáló — műszaki kiépítés alkalmas ar­ra, hogy tájékoztassuk megyénk közvéleményét a munkálatok ál­lásáról, a védekezés szervezeti és műszaki feltételeinek hatékonysá­gáról. Az eltelt időszak alatt az ille­tékes szervek több alkalommal foglalkoztak már az akkor hozott határozatok megvalósításának helyzetével. A közelmúltban a Bé­kés megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság is részletes vizsgálatot folytatott e célból. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az árvédekezésre fordított pénzösszeg mennyire növelte a mentesített területek biztonságát. Megvizsgálást nyert a tanácsi ke­zelésben levő védvonalait álla­ga és fenntartásukról való gon­doskodás. Erre annál is inkább szükség volt, mert az évek folya­mán végrehajtott árvíz elleni in­tézkedések alkalmával szerzett tapasztalatok bizonyították, hogy a védtöltések jelenlegi állapotuk­ban nem nyitnak hasonló veszé­lyeztetettség esetén maximális biztonságot. Az 1966. évi ár- és belvízhely sok tanulságot adott a vízügyi, az illetékes megyei és helyi szerveknek a védekezés fel­készítésére vonatkozóan. E tanulságok alapján kellett az egész folyamszabályozás és árvíz- védekezés eddig alkalmazott mű­szaki, biztonságtechnikai, fenn­tartási és az ezzel foglalkozó szer. vek tevékenységét teljes rekons­trukció alá venni és korszerűsíte­ni. Ennek megfelelően kellett az állami hitelforrásokat is kialakí­tani. A tapasztalatok számbavétele feltárt olyan hiányosságokat, me­lyeknek sokoldalú megvizsgálása nyomán ki lehet alakítani olyan intézkedéseket, amelyek azonnal, mások pedig a későbbi időben fogják éreztetni hatásukat. Egy­szóval az egész védekezési rend­szert kellett korszerűsíteni. M a már egyértelműen, de kü­lönböző hatásokkal értékel, hetök mindazok az intézkedések, amelyeket akkor foganatosítottak az ágazati és területi szervek. Ezek közül ?. legfőbbek az alábbiak: 1. A védekezés műszaki, szerve­zeti és társadalmi újjászerve­zése. 2. A működési terület oly for­mában való módosítása, hogy az eddig több vízügyi igazgatósághoz tartozó fo­lyók védelme, az adott víz­ügyi igazgatóság működési te­rülete, valamint a megye közigazgatási területe jobban egybeessék, illetve ahhoz iga. zodjék. 3. A tanácsi kezelésben levő körtöltések számbavétele, to­vábbá a közerő mozgósításának új szervezeti formájának ki­alakítása. Hogy érzékelni lehessen az el­látandó munkaterület nagyságát, érdemes megemlíteni, hogy ebbe beletartozik a Fehér-, Fekete-, Kettős-, a Hármas- és Sebes-Kö­rös, valamint a Berettyó és a hortobágyi Berettyó-csatorna. Ezek a folyók 243 kilométer hosz­szúságban szelik át Békés me­gyét. Árterületük összesen csak­nem 515 ezer kh., amely a megye ossz-szántó területének mintegy 70 százalékát teszi ki. Figyelemre méltó, hogy az árterület 94 szá­zaléka művelés alatt áll. E folyók mentén helyezkedik el a megye 13 települése, mintegy 154 ezer lakossal, illetve több je­lentős ipari és mezőgazdasági ter­melőüzem. Voltaképpen ezek a települések és környezetük egy ár. és belvízpusztítás előfordulá­sa esetén közvetlen veszélyezte­tett területek. Az 1966. évi tavaszi ár- és bel­vízhelyzet éppen arra irányította rá a figyelmet, hogy a védekezést komplex módon kell megszervez­ni, beleértve a meglevő rendsze­rek és szervezet megerősítését, il­letve új rendszerek kiépítését. A tapasztalatok arra késztették az országos és megyei szerveket, hogy hatékonyan fokozzák az egész védrendszer szervezettsé­gét és alkalmasságát. Megállapí­tást nyert, hogy a magyar—ro­mám határ mentén húzódó lokali­zációs töltés (trianoni védzár) vonalvezetése és mérete a védeke­zés szempontjából nem felelt meg a követelményeknek. A töltés mű­szaki állaga olyan volt, amely nem tudta tartani a védképessé- gét háromszorosan meghaladó és rázúduló víztömeggel szemben. Még inkább nehezítette, egyes he­lyeken lehetetlenné vált a töltés Románia felöli oldalának védel­me. A z árvíz óta a védekezés egyik jelentősebb beruházása egy, a román határtól beljebb megépült nagyob víztömeg megtartására is alkalmas védgát, mintegy 32 mil­lió forintos költséggel. Ennek je­lentősége abban van, hogy a Fe­hér- és Fekete-Körösök közti és Románia felől esetleg előforduló nagyobb víztömeg pusztításától is képes menteni a két Körös 8700 hektárt kitevő deltavidékét. A fokozott biztonságra való tö­rekvés miatt időközben jóval előbb és az előirányzott program­nál 10 millió forinttal többet for­dítottak a gát megépítésére. A másik veszélyeztetett terület a Berettyó folyó és környéke. An. nak idején ,az Árvédelmi Területi Bizottság megállapította, hogy a Berettyó bal parti gátszakadását a jeges víz következtében a véd­rendszer nem kielégitő műszaki állapota, valamint az a tény okoz­ta, hogy a folyó védelme igazga- tásdlag két önálló vízügyi igaz­gatóság (Hajdú, Békés) hatásköré­be tartozott. Ez eleve gyengítette a védekezés hatékonyságát, terv- szerűségét és szervezettségét. A z eltelt időszak óta az illeté- kés vízügyi szervek e terü­leten is fokozták a védelem mű­szaki, szervezeti hatékonyságát azáltal, hogy megerősítették a fő- védgátakat, vésztározókat építet­tek, s tervbe vették a nem megfe­lelő nyílásméretű hidak átépíté­sét. A védelem szervezeti haté­konyságát szolgálja az OVH-nak az az intézkedése, hogy a Berety- tyó ezen szakaszának felügyeletét a Hajdú-Bihar megyei Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe utalta. Ha most számba vesszük a tör­ténteket, akkor azt látjuk, hogy annak idején, az 1966. évi tavaszi ár- és belvíz összesen mintegy 20 ezer kh. öntött el és pusztí­totta a rajta levő növényzetet, il­letve mintegy 335 lakóépületet (40 millió forint újjáépítési költség­gel), továbbá a különböző műtár­gyakat, utakat, járdákat, villamos vezetéket, állatokat, állatférőhe- , lyeket, mellékhelyiségeket, gépeket és egyéb munkaeszközöket; a ter­melőszövetkezeti és személyes tu­lajdonban keletkezett vesztesége­ket nem említve a védekezésre fordított nagy mennyiségű anya­got, eszközöket és emberi mun­kát; továbbá az árvíz okozta ter­méskieséseket. Nem beszélve ar­ról a lélektam hatásról, amikor már kilátástalanná vált a véde­kezésre fordított erőfeszítés és fel kellett, illetve át kellett adni mindent, ami a pusztító ár útjába esett. Akkor nagyon is hatása alatt voltunk ezeknek a csapásoknak, s amikor a kitartó, fáradságos mun. ka után már nyilvánvalóvá vált a védekezés hiábavalósága, egy maradt hátra; mentsük, ami menthető, hogy ezáltal is'csök­kentsük az anyagi károkat, az ár­sújtotta területeken élő és gazdál­kodó emberek veszteségeit és fáj­dalmát. Ebben az időben egész megyénk társadalma mozdult meg és vette ki részét a mentési munkálatok­ból. Ereztük a központi szervek nagy segítségét, az egész ország segítő szándékát, a győri, a Haj­dú-Bihar megyei Vízügyi Igazga­tóság és a honvédség műszaki ala­kulatainak emberfeletti munká­ját. Egészen nyilvánvaló, hogy ez a társadalmi megmozdulás jelen­tős hozzájárulás volt ahhoz, hogy csökkent az ár pusztító hatása. Nyilvánvaló, ha akkor megyénk nem érezte volna e társadalmi megmozdulás nagyszerű hatásait, megnyilvánulásait, a kár jóval nagyobb lett volna, következés­képpen a kárt szenvedett terüle­tek újjáépítése és a termelésbe való ismételtem bekapcsolódása jóval nagyobb emberi munkát, erőfeszítést, anyagi veszteségeket pótló áldozatvállalást jelentett volna. A tönkrement több évti­zedes emberi munka, az elszen­vedett nagy anyagi veszteség számbavételével tudjuk teljes je­lentőségében felmérni azoknak az intézkedéseknek a hatásait, ame­lyeknek nyomán elkerülhetővé, megóvhatóvá tettük hasonló pusz. tításoktól megyénk nagyon szép és gazdag vidékét. Említést kell tenni arról az or­szágos segítségről, amely az új­jáépítésben támogatta a kárt szenvedett területeket. Részt vál­laltak ebben az OVH, az ÉVM, a kivitelező vállalatok és részle­gek, a termelőszövetkezetek, a magánemberek, a helyi párt-, ál­lami és társadalmi szervezetek. [la a tett intézkedések haté­konyságát vizsgáljuk és el­fogadjuk, hogy azok megfelelnek a követelményeknek, következés­képpen kellő biztonságot jelente­nek adott kritikus esetekben, ak­kor tudjuk csak igazán nagyra ér. tékelni a megtett intézkedések jelentőségét. Az ármentesítésre és árvédekezésre fordított munka hatékonyságát fokozza a csaknem 200 kilométer hosszban elvégzett hiánypótlási és mintegy 20 kilo­méter hosszúságban történt ke­resztszelvény-erősítés. Az 1966. évi árvízhelyzet tapasz, talatai egyértelművé tették annak felvetését, hogy a Fehér-Körös esetleges bal parti szakadása ve­szélyezteti a megye mezőgazda- sági területeinek legértékesebb részét, valamint Gyula, Békéscsa. ba, Békés településeket és lakos­ságát. A felmérés realizálása alapján az OVH segítségével terven felül kiépülhetett Gyula—Elek között 9,1 millió forintos költséggel egy új védelmi rendszer. Ezáltal e tér­ségben is jelentősen csökkent az árvízveszély. Az illetékes tanácsi szervek közreműködésével a vízügyi szer­vek elkészítették a 15 évre szóló távlati fejlesztési tervet. Ez tar­talmazza mindazokat az ezen idő­szakban megvalósítandó beruhá­zási, felújítási és fenntartási mű­szaki munkálatokat, amelyek a védelmi rendszer teljes átfogó kiépítését képezik. Már most ta­pasztalható, hogy a munkálatok elvégzésének üteme jóval előre­haladottabb az időarányosan meg­határozott célkitűzéstől. Legjob­ban mutatja ezt az, hogy az 1980- ig előirányzott, csaknem 137 mil­lió forintnak már mintegy 40 százalékát, azaz 54 millió forintot használtak fel. Ha ehhez még fi­gyelembe vesszük a terven felül mintegy 33 millió forint értékbe programba vett Sebes- és Fekete- Körösök közötti határ menti loka­lizáló töltés megépítésére tett erő­feszítést, amely mentesíteni hiva­tott a Románia felől érkező nagy mennyiségű ár- és belvizektől Sarkad, Mezőgyán, Kötegyán, Méhkerék, Kétegyháza települé­sek területeit, akkor látható, hogy az 1980-ig programba vett mun­kálatoknak már az elmúlt három év alatt mintegy a felét megvaló­sították. Ezen intézkedések ered­ményeképpen a megye északi, dé. li területe 656 000 kh mentesült az évenként veszélyeztetett ár. és belvizek alól. A fentiekből látha­tó, hogy az ármentesítésre és az árvédelem fejlesztésére hozott kormányszintű és megyei határo­zatokat olyan gyors és átgondolt intézkedések követték, amelyek nyomán az árvédelem hatékonyan fokozódott. © Az 1966. évi tavaszi ár- és bel­vízvédekezés arra is rámutatott, hogy az illetékes vízügyi szer­vek, valamint az érdekelt terü­leti szervek együttműködése nem volt megfelelő. Jóllehet, hogy az együttműködésre való törekvés a védekezés alatt tapasztalható volt. A védekezés hatékonyságá­nak fokozása azonban feltételezi, hogy a védekezésben közreműkö­dő szervek együttműködése szoros és állandó legyen. E kívánalmak­nak megfelelően az együttműkö­désnek különböző, új szervezeti formáit alakították ki. Megválto­zott és új tartalmat kapott a me­gye komplex vízgazdálkodása. A megyei vízgazdálkodási bizottság munkájának szélesebb alapokra való helyezésével kiszélesedett a megye vízgazdálkodásának társa­dalmi szerepe. j tartalmat kapott a helyi vízügyi feladatok ellátása azáltal, hogy azok teljes egészé­ben a helyi tanácsok hatáskörébe lettek utalva. így többek között a községi körgátak kiépítése és fenntartási munkálatai, illetve költségei is az érdekelt helyi ta­nácsok végrehajtásának feladatát képezik. Itt kell említést tenni ar. ról, hogy a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága utasította szakigazgatási szervét: az építési, közlekedési és vízügyi osztályt, hogy az úgynevezett másodrendű védgátak, körtöltések műszaki ál­lapotát mérje fel, s tegyen intéz­kedést azok állagának megóvásá­ra. A felmérések befejeződtek. Megállapítást nyert, hogy az egyes településeket átkaroló véd­gátak állapota nem megfelelő. Azokból csaknem 76 kilométert kell megerősíteni, illetve mintegy 34 kilométer új körtöltés átépí­I tése válik szükségessé. Országosan is figyelemre méltó ez a felmérés, mivel az ezeket a településeket védő körtöltések ezideig nem szerepeltek állóeszközleltárban, így azoknak a fenntartására ter­vezett összeg nem állt eddig ren­delkezésre. Nyilvánvaló, hogy he­lyi tanácsainknak nincs annyi fejlesztési alapjuk, amelyből eze­ket az elhanyagolt állapotú kör­töltéseket fel tudnák újítani. (Hozzávetőlegesen 32 millió fo­rint.) Ez a körülmény nyugtalanító még akkor is, ha az elsőrendű fővédtöltések védelmi hatékony­ságában olyan jelentős fejlődés tapasztalható, amelyről fentebb szó esett. Mindaddig tehát, amíg a településeket védeni hivatott körtöltések fokozatos megerősíté­sére sor nem kerül, az elsőrendű fővédgátakra hárul az a funkció is, hogy védje a körtöltések által övezett településeket is. Végül, de nem utolsósorban az árvédekezés hatékonyságát szol­gálja az a tanácsi intézkedés is, amely a közerő mozgósításának gyorsabb végrehajtását biztosítja. Megállapítható továbbá, hogy a vízügyi szervek által elvégzett folyamszabályozási munkák szo­ros összhangban vannak az ár­mentesítési munkálatokkal és azok végrehajtása a védekezés szerves rendszerét képezik. Az ár- és belvízvédekezés ha­tékonyságának fokozására tett in­tézkedések azoknak a terveknek alapján történt, amelyet az orszá­gos és megyei szervek még 1966- ban kialakítottak és hosszabb idő. re meghatároztak. Az eddig el­végzett munkák és megtett egyéb intézkedések lényegesen elősegí­tették megyénkben az ár- és bel­vízvédelem műszaki és szervezeti felkészültségét, fokozták a terü­leti ármentesítés hatékonyságát. Az Országos Vízügyi Hivatal és más országos, valamint a megyei szervek együttes határozatának végrehajtása nyomán úgy ítélhető meg, hogy kellő szinten vannak Békés megyében az ár. és belvi­zek megelőzésére, illetve a véde­kezésre tett intézkedések. A megye vízkárelhárításában hasznosan funkcionálnak azok az intézmények, szervezetek, KÖVI- ZIG és a megyében központtal nem rendelkező, de Békés megyéd ben érdekelt vízügyi igazgatósá­gok, amelyeknek igazgatási terü­letük Békés megyébe is átnyúlik, mint például a tiszántúli és Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Hatékonyan szolgálják a megye vízkárelhárítását azok az intéz kedések is, amelyeket az OVH ed. dig is tett, s amelyet a jóváha­gyott távlati program tartalmaz és kilátásba helyez. o Az intézkedések. amelyekről eddig — teljességre való törekvés nélkül — szó esett, értékes hozzá­járulások ahhoz, hogy a Körösök mentén ma mintegy 70 ezer ka­taszteri hold földterületen folytat­nak öntözéses gazdálkodást. A folyamszabályozási munká­latok programjának keretében megvalósult 27 millió forint költ­séggel a békési duzzasztómű. Ez szintén jelentős hozzájárulás le­het a Kettős-Körös árterületén és környezetén levő öntözéses tér. melés megvalósításához. p1 rdemes említést tenni a Kö­rösök mintegy 115 kilomé­ter hosszú hajózható útjáról is. Ez a téma nem új a megye és a köz­ponti szervek előtt. A szakembe­rek már 1959-ben tanulmányoz­ták a Körösök személy-, főképpen pedig a teherhajózás lehetőségét. Ha számba vesszük a megyébe ér­kező ömlesztett anyagokat, vala­mint a megyéből kiáramló építé­si, különösen a nagy mennyiségű mezőgazdasági termelvényeket, indokoltnak tűnik — a korábbi tervekre visszatérve — megvizs­gálni a Körösökön való hajózha­tóság fejlesztésének gazdasági ha­tását. Dr. Takács János a Békés megyei Tanács VB Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents