Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-06 / 231. szám

IMS. október 5, 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában Saragat és Tito tárgyalásairól Élénk diplomáciai tevékenység az ENSZ-ben — Koalíciós megállapodás Bonnban — A konszolidáció további szilárdulása Csehszlovákiában — Háborúellenes akcióra készülnek az Egyesült Államokban Saragat olasz köztársasági el-1 szerint — aki az olasz—jugoszláv nők szombaton megkezdte vidéki j kapcsolatok szempontjából nem látogatásait Horvátországban és | látott akadályt abban. hogy u r menyeként a kereszténydemokra­ták maradtak az NSZK legerő­sebb pártja, a szociáldemokraták átlépték „a bűvös 40 százalékot”, s szavazatnyereségük révén a sza­bad demokratákkal — akik pedig érzékeny szenvedtek nek. A szociáldemokraták és a szabad demokraták együttes sza­vazatai ugyanis többséget biztosí­tanak ennek az úgynevezett, „kis- koalíciónak” a bonni parlament­ben. A szociáldemokraták és a szabad demokraták feltűnő gyor­' Az a tény, hogy az ENSZ- . közgyűlés első szakaszában ha- ‘ gyományosan a külügyminiszterek vezetik országaik delegációit, al­kalmat nyújt élénk diplomáciai érintkezésre, átfogó eszmecserék­re. Gromiko szovjet külügyminisz­ter a héten immár harmadszor .4 találkozott Rogers amerikai kül- ügyminiszterrel. A megbeszélések ;r‘ nyomán úgy vélik, hogy a közel- keleti válság ügye valamelyest ki- r mozdulhat az eddigi holtpontról. New York-ban olyan hírek térjed- tek el, hogy a két külügyminisz­ter valamilyen dokumentum-ter- sp, vezetet tekintett át. Ez megerősí- jYi tené az ENSZ eddig hozott hatá- rozatát. amelyet Tel Aviv nem hajlandó kötelező erejűnek elfo- 4, gadni, A szovjet külügyminiszter , e harmadik megbeszélés után el- t utazott New York-ból, s a hét vé­gén már Kanadáhan folytatta tár- ,* gyalásait. Nyilvánvaló azonban, hogy a Gromiko—Rogers-tárgya- ' lások témáit részleteiben tovább vitatják majd Dobrinyin wa­shingtoni szovjet nagykövet és . Sisco amerikai külügyi államtit- kár eszmecseréi, melyeket ugyan- , csak felújítottak. Folytatódnak ., majd a közel-keleti válság rende­zésére a négyhatalmi megbeszélé­sek és Jarring svéd diplomata U ' Thant személyes megbízottja is felújítja tevékenységét a közvetí- rulása a kormányzásból kétségte- tesre. Ez az élénk diplomáciai •»'. munka azonban addig, sajnos, ke- , vés kilátással kecsegtet, amíg Wa­shington nem szünteti meg a Tel Aviv-i agresszív köröknek nyúj­tott támogatását. Az a tény. hogy a Nixon-kormány Golda Meir asz- szony washingtoni tárgyalása so­rán újabb fegyverszállítási köte­lezettségeket vállalt, beárnyékolja a most New York-ban megkezdő- , dött erőfeszítéseket a közel-keleti rendezésre. * f A múlt vasárnap f rhegtar- ~~t’ott nyugatnémet páriamenti vá­* itisziások S jelek szerint új bel­politikai kísérletre adtak lehető­séget, Első ízben az NSZK fenn­állása óta mód nyílt arra, hogy a CDU—CSU kormányzópárt jelle- gét megváltoztassák, s nélküle próbáljanak koalíciós kormányt s* alakítani. Bár a választások ered­pontjábam. A plénumról fontos dokumentumokat tettek közzé: Szlovéniában és már nem is tér vissza BéLgrádba. Hétfőn Szlové­niából utazik haza Rómába, s így a hivatalos jugoszláv—olasz tár­gyalások lényegében véget értek. Aldo Moro külügyminiszter el is visszavonták és érvénytelenítet- utazott Belgrádból, hogy részt ve­tek több korábbi helytelen hatá­rozatot, Alexander Dubceket fel­mentették pártelnökségi tagságá- mandátumveszteséget ból, Smrkovskyt törölték e testű- koalícióra léphet-1 létből. Josef Kepmnyt pedig bevá­lasztották az elnökségbe. így személyileg is kedvezőbb feltéte­leket teremtettek a CSKP konszo- lidálási harcának következetes folytatásához. Jelentős fejlemé­nye volt a helyzetnek a szövetsé­gi gyűlés kommunista képviselői san megalkudtak: már pénteken nek tanácskozása is. A képviselők bejelentették a megegyezést az alapvető elvi kérdésekben. Brandt és Scheel, a két pártvezér alku­ját a pártvezetőségek gyorsan szentesítették. Az események olyan gyorsan zajlottak le, hogy a Kiesinger vezette CDU—CSU-nak nem nyílt alkalma az igazi ma­nőverezésekre. Úgyhogy, amikor Kiesinger ajánlata elhangzott a szabad demokraták felé, hogy lépjenek a CDU—CSU-val koalí­cióra, már késő volt. A szabad demokrata pártvezérekre nem. ha­tott az sem, hogy a kancellár „nagyvonalúságot” ígért a mi­niszteri tárcák elosztásában. Iffy — a jelek szerint —a CDU—CSU ellenzékbe szorul. A kereszténydemokraták kiszo­len pozitív fejleménye lenne a nyugatnémet politikai életnek. Mind a szociáldemokrata, mind pedig a szabad demokrata párt­vezérek a választási hadjárat fo­lyamán ellátogattak á Szovjet­unióba is. Megnyilatkozásaikban nagyobb rugalmasságot és meg­értést mutattak az európai reali­tások iránt, mint a CDU—CSU- vezetők, s nagyobb érdeklődés töltötte el őket az európai biz­tonság ügye. iránt. Persze . kér­déses, hogy mennyiben befolyá­solták ezeket a megnyilatkozáso­kat pusztán kortes-meggondolá­sok, s hogyan fest mindez majd a kormányzás hétköznapi gyakor­latában. Csehszlovákiában e CSKP Központi Bizottságának múlt heti plénuma állt a figyelem közép­támogatásukról biztosították a Központi Bizottság határozatait, s bizonyságot adtak arról, hogy a jobboldalnak nem sikerült meg­semmisítenie a parlament mar­xista—leninista magját. Az USÁ-ban kiéleződött a vietnami háború elleni küzdelem. Bár a törvényhozásban hangzott el olyan republikánus javaslat, hogy két hónapon át senki se bí­rálja Nixon vietnami politikáját, a háborúellenes demokrata hon­atyák a jövő keddre egész napos vietnami vitát kezdeményeznek. Ugyancsak nagy nyomást jelent gyen az ENSZ-közgyűlés New York-i ülésszakán. A Tito és Saragat közötti meg­beszéléseken a legnagyobb hang­súlyt az európai kérdések kapták. Mind Jugoszlávia, mind Olasz­ország arra törekszik, hogy erő­södjék az európai biztonság, s együttműködés, s nem utolsósor­ban a gazdasági kooperáció a kontinens államai között. Sara­gat Belgrádban olyan vélemény­nek adott hangot, hogy bővíteni kell a tájékoztatást és a javak cseréjét az európai országok kö­zött, s meg kell akadályozni a nacionalizmus terjedését. Saragat Olaszország a NATO tagja. Ju­goszlávia pedig el nem kötelezett ország — a két ország együttmű­ködése azt bizonyítja, hogy min­den ország bekapcsolódhat egy általános európai biztonsági rend­szerbe. Mind olasz, mind jugoszláv részről aggodalmak hangzottak el a Földközi-tenger katonai sze­repének fokozódása miatt. A kö­zel-keleti válság tekintetében és a vietnami háborút illetően, érez­hetően jelentősek a különbségek a jugoszláv és az olasz álláspont között. A Jugoszlávia és Olaszország közötti kapcsolatokat mindkét fél jónak mondotta, az együttműkö­dés erősítését, főként gazdasági téren, valamint a kulturális kap­csolatok vonatkozásában tartják fontosnak. (MTI) Svájc tájékoztatja az arab kormányokat a kémboírányról kémbotrányról, amelynek során a békés rendezés irányába csak Frauenknecht svájci mérnök Mi­vonakodva, felemás lépéseket te- ' A svájci kormány tájékoztatja ] húsz ládában, Nyugat-Németor- az arab kormányokat arról a szágon keresztül juttatta el Iz­raelbe. A svájci kormány közölte, vő kormányzatra, hogy október 15-re valamennyi amerikai hábo­rúellenes erő nagyszabású tiltako­zó megmozdulásokat készít elő. hogy a bírósági eljárásról infor­málta az arab államokat, mint­hadititkokat tartalmazó A sajtó a lengyel—szovjet tárgyalásokról Szombaton valamennyi varsói lap első oldalon, vezető helyen közli a Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyránkiewicz vezette len­gyel küldöttség moszkvai tárgya­lásairól kiadott közös közleményt. A Trybuna Ludu „Barátság, együttműködés, egység” című kommentárjában a többi között megállapította: „A moszkvai tárgyalásokon rage-repülőgépmotorok tervrajza­it és alkatrészeit szolgáltatta ki i. . , ,. Izraelnek 860 ezer frank ellené- j ho^ tartJa: Izraelhez ei­ben. A kém bevallotta, hogy a j juttatott adatok miatt az arab ál- anyagot 1 lamokat hátrány érte, követke­zésképpen az arabok érdekeltek az ügyben. A kairói sajtó szerint a francia kormány is közölte ér­dekeltségét az ügyben. A francia kormány ugyanis embargót ren­delt el a Mirage típusú gépek kö­zel-keleti szállítására és a svájci központi helyet foglaltak el a két- I kémügy lényegében ennek az em- oldalú gazdasági és poUtikai j bargónak a kijátszáséi tárta. fel. együttműködés kérdései. A lengyel és szovjet vezetők a hagyományoknak megfelelően elemezték a nemzetközi helyzet összes fontos kérdését, különösen az európai biztonság kérdéseit. Hangsúlyozni kell, hogy az ösz- szes érintett kérdésben teljes nézetazonosság alakult ki. A svájci cégnek a gyártási licenc j ellenében biztosítania kellett vol- I na a gyártás titkosságát és meg kellett volna óvni a hadititkokat. A francia kormány felül fogja vizsgálni a Mirage-okat gyártó francia vállalat és a külföldi cé­gek kapcsolatait, hogy Franciaor­szágot ne érhesse ezután a sváj­cihoz hasonló meglepetés. (MTI) Szamos Rudolf: A MAFFIA SZIGETE A Fekete A XIX. század végén a szicí­liaiak többsége az ehhalal szé­lén vergődött reménytelenül. A bonyolult és összefonódott kompromisszum a feudális föld- birtokosok és az észak-olasz nagyburzsoázia között konzer­válta a szicíliai állapotokat. A lakosság a szűkös megélhetési lehetőségek és a nagyarányú csecsemőhalandóság ellenére gyorsan növekedett. A különbö- zö olasz kormányok tehetetlenek voltak a szicíliai probléma meg- • oldásában. Róma már a múlt század végén a szociális nyo­morból egyetlen kivezető utat látott: szorgalmazta Szicília és a dél-olasz területek lakosságá­nak amerikai kivándorlását. ' Nagyon sok szicíliai elhagyta mostoha hazáját és egy 1901-ből származó szicíliai statisztika szerint, csak abban az évben, 36 718 szicíliai emigrált. A W- vándorlók többsége az Amerikai Egyesült Államokat választotta úticéljául, amely akkoriban az ipari kapitalizmus hihetetlen gyors fellendülése miatt olcsó munkaerőre éhezett. A szicíliai kivándorlók első amerikai állomása a louisianai New Orleans volt. Ez a franciák Kéz @ által 1718-ban alapított kikötő­város a Mississippi-deltában a múlt század végén hatalmas fel­lendülés korszakába lépett. A hosszú és véres polgárháború után az északi nagyburzsoázia megegyezett a déli ültetvénye­sekkel és Orleansban is hozzá­kezdett ipari bázisának kiépíté­séhez. Kilenc esztendővel koráb­ban, i881-ben James A. Garfield amerikai elnök meggyilkolása után — ez volt a második el­nökgyilkosság az USA történe­tében — Amerika a rohamos fej­lődés korszakába lépett. 1896-ban a chicagói rendőrség a Haymarketen május elsején a sztrájkoló munkások közé lőtt és a kirobbant incidens során hamis vádakkal nyolc, az ügy­ben ártatlan munkásvezért ítél­tek halálra. Ez az esztendő azért is emlékezetes Amerika történe­tében, mert New Yorkban ek­kor vezették be a villamosszé­ket, a kivégzésnek ezt a speciá­lis amerikai változatát. New Orleans-be 1890-ben a világ minden részéből özönlöttek a bevándorlók. Nem volt könnyű lábukat az új haza földjén meg­vetni a mindennapi megélheté­sért vívott küzdelemben. Külö­nösen nehéz helyzetbe kerültek egyes bevándorlók, főleg azok, akik nem az addig hagyományos bevándorló országok — Írország, Németország, Skandinávia — fiai voltak. Ugyanis 1890-ig ren­deletek szabályozták, hogy mely országokból fogadhat Amerika új telepeseket. Ezek között ak­koriban még nem szerepeltek az olaszok. A mesés meggazdagodás kor­szakában az amerikai polgári demokrácia újgazdagjai, kiala. kuló új uralkodó rétege, gen- gekbe tömörült. Ezek a szalon­képes bandák fokozatosan ter­jesztik ki hatalmukat a közélet minden területére. A választók terrorizálásától a bandaérdekek­kel szemben fellépő köztisztvi­selők „eltávolításáig” — a gengszterizmus csápjai minden­hova elértek. Ezek a gengszter­bandák nemcsak bankokat ra­boltak, nemcsak a kisemberek­től hajtották be főnökeik részé­re a sápot, de felléptek a szer­vezkedő munkások ellen is, a sztrájkok provokátorai lettek, s mivel a rendőrség szemet hunyt ténykedéseik fölött, szabadon gyilkolhatták a munkásmozga­lom vezetőit A gengek tagjait akkoriban kezdték először gengsztereknek nevezni és a bandafőnökök Eu­rópa szinte valamennyi országá­ból gyűjtötték maguk köré a deklasszált elemeket. Ez az or­szág, ahova évente a bevándor­lók százezrei áramlottak, nem beszélhetett akkoriban törvé­nyes központi rendről. Az álla­mok közötti különbségek, a tör­vények különbözősége szabad területet kínáltak az erőszakos cselekményeknek. Azok a be­vándorlók. akik meg akartak kapaszkodni az új haza földjén és nem tömörültek érdekvédel­mi csoportosulásokba, csak a társadalom alján maradhattak. New Orleansban külön szicí­liai városrész alakult ki és a nyomorúságos helyzetük ellen lázadozó szicíliai bevándorlók egyike, egy összecsapás során megölt egy rendőrt. A maffia természetesen New Orleans-ben is megvetette a lábát, hiszen számos maffia-tag érkezett Szi­cíliából a bevándorlókkal. Kez­detben csak az olasz negyedek­ben próbálták a hagyományos szicíliai módszerekkel zsarolni honfitársaikat. Ha véletlenül va­lamelyik olasz telepesnek sike­rült üzletet nyitnia vagy némi tőkére szert tennie, máris meg­jelentek nála a maffia emberei, felajánlották „védelmüket”. Ez a védelem „csekély ellenszolgál­tatás” ellenében azt jelentette, hogy a maffia tagjai nem törik össze a kirakatot, nem üldözik el a vevőket. Az újonnan érke­zők, a már néhány éve megte­lepedett honfitársaktól hamaro­san megtudhatták, hogy az új hazában sincs másképp, mint odahaza Szicíliában volt. A ba­rát vagy a szomszéd elmondta az újonnan jöttnek: láthatod, Giuseppe, itt is ugyanúgy van ez, mint odahaza. A maffia itt is közöttünk van. Az Űj-világ maffia-tagjai az ilyen védelmi ügyletekkel na­gyon gyorsan meggazdagodtak; New Orleans-ben például 1890- ben már nyílt titok volt, hogy saját önálló szervezettel rendel­keznek — „a Man a Nera”val. (Ez volt a Fekete Kéz). Az elne­vezés úgy hangzik, mint egy si­lány kalandregény plágiuma, mégis az volt a tény, hogy a Fe­kete Kéz irta a zsaroló leveleket és aki a felszólításoknak nem tett eleget, nem menekülhetett a maffia bosszúja elől. A rend­őrség pedig passzívan szemlélte a „Fekete Kéz” bandájának te­vékenységét. A városban szóbe­széd tárgya volt, hogy a titkos szövetség vezetése egy bizonyos Antonio és Carlo Miatranga nevű testvérpár kezében van. A Mat- ranga-fivérek Palermóból ván­doroltak ki és New Orleans- ben zöldség-gyümölcs lerakatuk volt, amelyet hamarosan gyü­mölcsimport céggé fejlesztettek. E szolid cég égisze alatt a maffia hamarosan ellenőrizte a New Orleans-i kikötő egyre növekvő gyümölcskereskedelmét. Nem volt olyan banánszállítmány, amelyért a Matranga-fivéreknek a kereskedők ne fizettek volna. A rakparton egyetlen kéz sem tevékenykedhetett, senki sem kapott munkát, ha azt a Mat- ranga-fivérek nem akarták. Így csak a naivak gondolhatták, hogy a maffia csupán Szicília sa­játossága. A maffia megjelenése után, a New Orleans-iek meg­ismerkedhettek a lupára tarkóba lőtt sőréiéivel. (A lupara egy­csövű. nagykaliberű, rövidre vá­gott, így kabát alatt is elrejthető vadászfegyver, melynek tölté­nye, tíz-tizenöt apró söréttel rob­bant, ha áldozatának ütődött). (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents