Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

* 1969. október 29. Szerda Irodalmi pályázat fiataloknak A korábbi évek sikeres kezdeményezéséhez ha­sonlóan, a KISZ Békés megyei bizottsága, illetve a Megyei Művelődési Ház és a békéscsabai Ifjú­sági Ház hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója tiszteletére ezúttal is irodalmi páyázatxá hirdet. A pályaművek hazánk, megyénk negyedszá­zados gazdasági és kulturális fejlődését, eredmé­nyeit, a mai tanuló és dolgozó fiatalok életének egyes epizódjait kell, hogy ábrázolják. A pályá­zaton vers, novella és szociográfiai tanulmány műfajában részt vehet minden huszonhét éven aluli fiatal. A KISZ megyei bizottság címére beküldött leg­színvonalasabb pályamunkák értékes jutalmazás­ban részesülnek. Ezer ezüst dénár a répaföldön Értékes középkori pénzlelet — ezer ezüst dénár — került elő a Baranya megyei Bezedek község határában. Egy nyugdíjas állami gazdasági dol­gozó, Blond Péter és felesége a répaföldön dol­gozott amikor a kapa kifordította az első érmé­ket. Ezek nyomán felásták a területet és mintegy fé'lkilogrammnyi ezüstpént gyűjtöttek össze. A leletet eljuttatták a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumba, amelynek munkatársa — dr. Kiss Attila régész — megállapította, hogy az érmék a mo­hácsi vész körüli időből származnak. Azon a he­lyen, ahol a kincs előkerült, valaha falu állt, a török hódoltság idején azonban teljesen elpusz­tult. Vendéglátás és idegenforgalom Grazból érkezett. Helsinkibe ké­szül Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója. Régi, rutinos szakember, decemberben lesz húsz esztendeje, hogy a vendéglátóipar szolgálatába állt. Az egykori nép­szerű Tejvendéglő üzletvezetője- ként kezdte pályafutását, öt év­vel ezelőtt pedig a Büfé és Étter­mi Vállalat vezetésével bízták meg. Ennyi a vezérigazgató tevé­kenységének, távirati stílusban megfogalmazott története. S az általa vezetett Pannóniáé? A Büfé és Éttermi Vállalatból alakult, s rövid öt esztendő alatt ötszázötven milliós forgalmat le­bonyolító vállalattá fejlődött. — Mi tartozik a Pannóniához? — Szállodák, touring-hotelek, éttermek és szórakozóhelyek Bu­dapesten és a Balaton déli part­ján. — Például? — Mienk a fővárosban a Pala­ce, a Nemzeti, a Metropol, a Park, az Opera és az Airport-szálló, a siófoki szállodasor. Azután a touring-hotelek Siófoktól Balaton - móriáig. Ez összesen háromezer- hatszóz szállodai férőhelyet je­ylent. . — További szálloda-tervek? •— Az idén megkezdjük Bala- tonföldváron a nyolcszáz férőhe­lyes Neptun Szálló építését. És touring-hotel épül Fonyódon, négy pedig Budapesten: az Üllői úton, az Osztyapenko-szobomál, a Nor­mafánál és az EMKE mellett. Ha elkészülnek, közel hatezerre nö­vekszik szállodai férőhelyeink szá­ma. — Hogyan zárták az idei bala­toni szezont? — A Balaton nagy vonzerő, mégis a legutóbbi évekig vonzása mindössze, a három nyári hónap­ra, de legfeljebb száz vendégnap­ra korlátozódott. Pedig sokkal na­gyobb a lehetőség. Három esz­tendővel ezelőtt vezettük be elő­ször az elő-, illetve utószezont. A leghosszabb szezonja az idén volt balatoni szállodáinknak és tou- ring-hoteleinknek. Április negye­dikén nyitották ki kapuikat és október végéig állnak a bel- és külföldi vendégek rendelkezésére. — S az eredmény? — Igen biztató. Csak az elő­szezonban tízezer magyar vendég­nappal volt több, mint egy esz­tendeje. Ez pedig, ha a csökken­tett árakat vesszük is figyelembe, már nem elhanyagolható bevétel. Annál inkább nem az, hiszen nem új beruházásokból, hanem a meg­levő üzemhálózat fokozottabb ki­használásából eredt. Annak elle­nére, hogy az idei nyári időjárás szeszélyes volt, bevételünk szep­temberig száznegyvenegy száza­lékkal volt magasabb a tavalyinál. És ebben a számban még nem sze­repel a szeptember—október utó­szezon bevétele. És az idei napfé­nyes ősz remek kárpótlást nyúj­tott a szeszélyes nyárért. Egyetlen példát említek csupán. Az egyik októberi szombat-vasárnapon ezerszáz vendégnapot jelentettek szállodáink. Olyan időben, amikor tavaly már minden zárva volt! — Véleménye szerint nem túlsá­gosan magasak a jelenlegi szállo­dai árak? — Ezért hoztuk létre touring- hotel hálózatunkat. A touring-ho- telekben a szolgáltatások ára a nagy szállodák árainak csupán öt- ven-hatvan százaléka. Ugyanak­kor a vendég nincs kötelezve a panzióra. Egyébként ez nemcsak a belföldi üdülőkre vonatkozik, hanem a külföldiekre is. — Hogy érti ezt? — Addig, amíg újdonság számba ment Magyarországra utazni, első­sorban a nyugati országokból, azok jöttek el. akik a legmagasabb árakat is könnyűszerrel megfizet­ték. Amióta azonban a Magyaror­szágra tömegesen utaznak a kül­földről, turistáik zömét kis- és kö­zépkeresetű emberek alkotják. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezután már nincs szüksé­günk nagy, reprezentatív szállo­dákra, de szükség van ugyanakkor egyre több olyan szálláslehetősé­gekre, amit a szerényebb anyagi­akkal rendelkező turisták is meg tudnak fizetni. A legnagyobb gon­dot továbbra is a kevés férőhely jelenti, annak ellenére, hogy egész sor szálloda, touring-hotel, motel és kemping épült hazánkban az elmúlt néhány esztendő alatt. Évente több millió külföldi utazik át országunkon. Az esetek többsé­gében ezek a külföldiek ma még valóban csak átutaznak Magyar- országon, vagyis nagyon kevés a haszon belőlük. A cél mindenkép­pen az, hogy a ma még átutazók lesalább négy-öt napot töltenek el nálunk. Ehhez természetesen nemcsak a jelenleginél sokkal több férőhely szükséges. — Hanem? — Például gyors, jó és jutányos áruközlekedés: a jelenleginél sokkal korszerűbb úthálózat; jobb útjelzőszolgálatot; a főbb átvonuló utak mellett korszerű éttermek és szálláslehetőségek; benzinkutak és szervizek. És ami szintén nem le­becsülendő: a jelenleginél na­gyobb figyelmesség, és udvarias­ság. Nemcsak a vendéglátóipari üzemekben, hanem mindenütt, ahol kapcsolatba kerülhetünk a külföldi turistákkal. — Melyek az idegenforgalom e cl (Jig még kevésbé feltárt terüle­tei? — A kérdés mindenképpen fi­gyelemre méltó. Ugyanis sokan, ha az idegenforgalomra kerül a szó, csak Budapestet és a Balatont em­lítik. Pedig ennél sokkal nagyob­bak a lehetőségeink. Erdeinket vadászparadicsomnak tartják, ám ez a kitűnő lehetőség még nincs kellőképpen kihasználva. A két év múlva sorra kerülő Vadászati Világkongresszus, amelyet nálunk rendeznek, minden bizonnyal je­lentősen fellendíti majd ezt az ügyet. De nem élünk még meg­felelően a gyógyvizeink adta nagy­szerű lehetőségeinkkel sem. Világ­hírű fürdőhelyeinken alig-alig tu­dunk jelenleg szállást biztosítani az idegeneknek. És kihasználatlan kincseink közé tartozik még min­dig az alsó és a felső Duna-kanyar is. Az egyik eddiginél is vonzóbb horgász- és evezős-paradicsom, a másik pedig még látogatottabb történelmi kirándulóhely lehetne. Ez a fiatal, dinamikus fejlődésre képes népgazdasági ág megér­demli és meghálálja a fokozottabb törődést, a cselekvésre buzdító fi­gyelmet. Prukner Pál Mi okozza a gondokat a megyei állatforgalmi és húsipari vállalatnál? Tavaly az év végén és 1969 első három hónapjában megyénkben az állatállományt megtizedelte a száj- és körömfájás. Az állatbe­tegség négyhónapos dúlása nagy károkat okozott a termelő gazda­ságoknak és a magántermelőknek. Gondot jelent még ma is utólagos hatása az állatforgalmi és húsipari vállalatnál. Csiki József igazgató és Kardos Pál igazgatóhelyettes elmondták, hogy a felvásárlás és az ipari fel­dolgozás tervszámai nem változ­tak. Fennakadások ugyan voltak munkájukban, de a betegség hatá­sai most mutatkoznak a legjob­ban. A termelőszövetkezetek az elszenvedett károsodást, a forint­kiesést — érhetően — megpróbál­ják csökkenteni. Ehhez jó alapot teremt az állatforgalmi és hús­ipari tröszt rendelkezése, amely módosította a 125 kilogrammon fe­lüli fiatal hízott sertések felvásár­lási árát. Az eddigi 18 forint he­lyett kilogrammonként 19 forintot fizetnek október 1-től december 31-ig a szerződött sertésekért. A tröszti rendelkezés érthető, hi­szen a nagyobb súlyú sertések ter­melésére’ ösztönöz. Mi tehát az, ami a szakembe­reknek gondot okoz? Az, hogy a szerződés szerinti esedékes hízott sertéseket a tsz-ek nem a kívánt heti ütemben adják át a vállalat­nak. Ennek kihatása az ipar vá­gókapacitását nemcsak megyén belül, hanem országosan is kedve­zőtlenül befolyásolja. S ez ter­mészetszerűen kihat a lakosság húsellátására is. Nem arról van szó, hogy az ellátásban fennaka­dást okoz, hiszen az ipar a kívánt mennyiséget mindenkor biztosítja a kereskedelemnek, hanem arról, hogy kénytelen fagyasztott árut kiadni. Tudvalevő, hogy a fa­gyaszott hús nem örvend közked­veltségnek a lakosság körében. A jobb húsellátásnak tehát feltétele az ütemes feldolgozás, amit csak a tervszerű átvétellel képes bizto­sítani az ipar. Mi tehát a megol­dás? A megyei húsipar vezetőinek az a véleménye, hogy azok a közös gazdaságok, amelyek az állatbe­tegség következtében jelentősen károsodtak, éljenek a tröszti ren­delkezésből »dódó lehetőségekkel, termeljenek nagyobb súlyú serté­seket. Azok a termelőszövetkeze­tek azonban, amelyek nem szen­vedtek károsodást és különben is jól állnak, tekintsenek el a né- hányezer forintos többletjövede­lemtől. Novemberben igyekezze­nek ütemterv szerint leadni a 100 kilogrammon feletti hízott serté­seiket. Az időeltolódás, amit a ráhizlalás okoz, decemberben ko­moly megterhelést jelenthet az iparnak. Előállhat olyan helyzet, hogy az ipar nem lesz képes fel­dolgozni a sertéseket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy no­vemberben az ipar kapacitása ki­használatlan. ugyanakkor egy hó­nappal később a nagy szállítás következtében kapacitás-hiány miatt jelentős értékek mehetnek veszendőbe. B. J. Ezer­forintos fisz A Népújság új rejtvénypályázata örömmel jelentjük ked­ves olvasóinknak, hogy 1969. november 2-án megkezdjük 7 fordulós, nagy keresztrejt­vény-pályázatunkat, „Ezer- forintos ősz” cimmel. Az első feladat: pályá­zóink őrizzék meg mai szá­munkat, amelyre a nagy ke­resztrejtvény megfejtésekor szükségük lesz. A második feladat; fi­gyeljék 1969. november 2-i, vasárnapi számunkat, eb­ben közöljük majd a nagy keresztrejtvényt és az első forduló kérdéseit. A pályázat fő díja: 1 db ezerforintos betétkönyv és még sok értékes nyeremény­tárgy! Vegyen részt ön is az „Ezerforintos ősz” című pályázatunkon! Őrizze meg lapunk mai számát, és fi­gyelje az 1969. november 2-iki, vasárnapi számunkat 1969. A MÉK BÉKÉSCSABAI KIRENDELTSÉGE november 1-én LELTART TART. Kérjük üzletfeleinket, hogy november 1-i áruszükségletüket legkésttbb október 31-én vásárolják meg raktárunkból. 62762 A minap az utcán el­kapott kiváló jellemszí­nészünk, megragadta a karomat, jól ismert ha­tásos tekintetével a sze­membe nézett, majd a fülembe dörögte: — Ezt írd meg, öre­gem, mert ilyet még nem hallottál! Ezután nagy átéléssel kezdte mesélni bonyo­lult kalandját, valami­lyen szervizzel. Unta­tott az elcsépelt histó­ria, de élveztem a nagyszerű előadást és természetesen udvaria­san hümmögtem, meg „hát igen’’-eztem. Izgalmas fordulatot sejtetett a színész túl­fűtött hangja, amikor egyszer csak váratlanul, a mondat közepén, sőt talán a szó közepén, el­hallgatott. Fülig pirultam, azt hittem, észrevette, hogy nem figyelek a szöve­gére. A következő má­sodpercben azonban megkönnyebbülten lát- I tam, hogy révedező mo­sollyal néz valaki után. Követem tekintetét. Egy ' néni tipeg távolodva, BAL CIMPA óvatos szemérmesen vissza-visszales. — Adélka! — szólal meg a színész. — Iste­nem, hogy megörege­dett! — sóhajt és hátra­simítja ritkás ősz haját. Egyszeriben megfeled­kezik a pimasz szerviz­ről és következik a „sztori". — Elhiszed, hogy én valamikor, alig néhány évtizede, halálosan sze­relmes voltam belé? ban statisztáltunk, Adélka Caesar apródja volt, én „egy" a tömeg­ben. Amikor Caesar kö­zeledett, kiáltanunk kel- lett, hogy „Éljen Cae­sar!** Én kiáltottam is mindaddig, amig Cae­sar oldalán fel nem fe­deztem Adélkát és ő nem nézett rám, azzal a sötétkék szemével. — Egyszer az ügyelő észrevette akaratlan szabotálásomat és fi­— Adélka csodaszép gyelmeztetett. Nekem volt. Az alakja, az ar- nagyon nagy szükségem ca, tetőtől talpig min- volt a „gázsira”, hát den egyes porcikája, de megkértem Adélkát — a szeme... a szeme... őszintén föltárva a té­Öregem, a szemének valóságos varázsereje volt. Ha valakire ráné­zett sűrű pillái alól az a sötétkék szempár, an­nak a férfinak nemcsak megígérte, hogy nyékét —, hogy ezentúl nézze inkább a bal fü­lem cimpáját. Adélka, aki viszonozta szerel­a szívverése állt meg, de a hangja is elakadt, amint ezt az imént is tapasztaltad, habár... szóval, múlik az idő. Az a dolga, nem igaz, he- he-he... — Főiskolások vol­tunk, a Julius Caesar­teljesíti kérésemet. — Valóban. A követ­kező előadáson a bal fülcimpámat nézte. Én dupla hangerővel ordí­tottam: „Éljen Caesar!" A telhetetlen ügtjr.lö azonban ismét elégedet­len volt; ez alkalom­mal a mögöttem álló Laci barátomat vette elő szabotálásért. — Aznap este Adélka azt mondta, hogy nem érzi jól magát, siet haza lefeküdni, a villamosig se kísérjem. Bánatosan, magamban bolyongtam az éjszakában. Irigyen sóhajtoztam, valahány­szor szerelmespár jött velem szemközt. — önkéntelenül Adél- káék felé bandukoltam. Látom, az ő kapujuk­ban is áll egy pár, va­dul csókolóznak. Irigy­kedve néztem, s ekkor a fiúban megismertem Laci barátomat, és a lányban... És én hülye, azt hittem, hogy a bal fülcimpámat nézi! — Na, szervusz! — nyújtja kezét sietve szí­nész barátom, bár való­színű, hogy semmi dol­ga, de a vérében van, hogy poén után „el” (vagyis: távozni kell a színről). Vagy tíz méterről for­dul vissza és kiáltja az utca nyüzsgésén át: Ne felejtsd megírni! Nem felejtettem... Sólyom László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents