Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
1969. október 29. 5 Szerdí. és televízió Sokféle mozgalom indult már útjára széles e hazában, és mindegyik az emberek jószándékára, áldozatvállalására, hazafias érzésére apellált, kívánt sikert meríteni ezekből. Azt hiszem, nem feltétlenül fontos régebbi, másfél-két évtizedes mozgalmakat említeni, és olyanokat sem, ahol nem mindig az emberi áldozatvállalás, hanem inkább a „jól felfogott érdek" pressziója volt az ösztönző erő; ezek elmúltak, és szerencsére mind ritkábban ütik fel a fejüket. Egyszerűen nincs létalapjuk, mert ma már az emberek meggondolják, miért lelkesedjenek, és miért adják forintjaikat, viszont ha adják, állítom, önzetlenül teszik. Van itt egy új mozgalom, szép mozgalom. Elnevezték „Televíziót minden iskolának!’’ — mozgalomnak és a tanyai iskolák gyerekeinek érdekében kérik a szíves adakozókat; vegyenek és küldjenek televíziós készülékeket ezekbe az isten háta mögötti kis iskolákba. Amikor elkezdődött, még képes riportokat, nagy tudósításokat irtunk egy-egy átadásról, ünnepségről, manapság már egyre kevesebb hely jut egynek-egy- nek, annyian jelentkeznek üzemi dolgozók, hivatalnokok, kisipari szövetkezetiek, hogy televíziót vettek ennek vagy annak a tanyai iskolának. tgy történt, hogy ez a mozgalom valóban szárnyakat kapott, és sokára lanyhul majd, igazi virágkora még ezután következik. A legfrissebb adatok szerint eddig 36 Békés megyei tanyai iskola kapott új televíziót, s az ajándékozók között ott olvashatjuk a Hajó- és Darugyár, a Telefongyár, a S. sz. AKÖV, a DÁV békéscsabai üzemének a nevét, és — szó ami szó, nagy meglepetésre — csak egyetlen termelőszövet' zetét, a dombegyházi Petőfi-ét. Lehet, hogy velünk együtt az ipari üzemek, vállalatok, ktsz-ek és hivatalok dolgozói is elgondolkoznak ezen: vqjon a falusi gyerekeknek, sőt mi több, a tanyai gyerekeknek csak a városiak vehetnek tévét? A termelőszövetkezetek nem? Pedig a tsz- tagok gyerekei járnak azokba a tanyai iskolákba! Olyan lenne a dolog, mintha egészen saját maguknak vennék, mondhatni a családban maradna?! Furcsa helyzet, az tény. És ha ehhez hozzávesszük, hogy 132 termelőszövetkezet van Békés megyében, akkor még furcsább, hogy a dombegyházi Petőfin kívül a többi 131-nek nincs pénze arra, hogy a tanyai nebulók tanulását segítse. Igaz, hogy ezek a mozgalmak manapság már nem használják a ki nem mondott presszió nem valami épületes fegyverét, de valami belső sugallat csak megszólalhatna a tsz-ek vezetőiben, tagjaiban: „Hát mi a saját gyerekeinktől sajnáljuk azt a párezer forintot? Vagyunk olyan áldozatkészek, mint a városiak, az üzemiek!" Ha pedig úgy tetszik, még holmi jófajta birkapörkölt-va- csorával is összeköthetik az átadási ünnepséget, így aztán mindenki megkapja azt, amit szeretne. A tanyai iskolás a tévét, a tsz-tagság a vacsorát. Bár nem hiszem, hogy birkapörkölttel lehetne összemérni a nemes áldozathozatal szép tetteit. ^ Sass Ervin Két ember 50 éve Mások ügyes-baj ős dolgaival foglalkozni napról napra, ugyanakkor ügyelni a törvények betartására és közben az állampolgárok jogait védeni, érvényesíteni, nehéz, de szép feladat. Hát még ha valaki egy életet tölt el így. Huszonöt-harminc év egy munka- területen, szakértővé teszi az embert. Épp ilyen hasznos azonban a sokoldalúság is. Az univerzális ember Kevés olyan ága van a köz- igazgatási munkának, amelyet Béres Jánosné, a békéscsabai városi tanács dolgozója ne ismerne. — Alig van osztály, ahol nem dolgoztam, mióta, 1944-ben, kisegítőnek felvettek. Az első évek vándorlásnak is beillettek. létrehozni egyet. De nem fél aj nehézségektől. I Szeretne ebben a munkakörben is eredményt felmutatni. Ha nem sikerül, nem ő tehet róla Érdekessége Békéscsabának, hogy a városi tanács két anyakönyvvezetője: nő. Az egyik — S. Nagy Alírédné 1944-ben került az anyakönyvi hivatalba adminisztrátornak, azóta főelőadó lett. — Az emberi élet legfontosabb állomásait — születés, házasság, halál — anyakönyvezzük. Elmondja, hogy ma már a fiatalok 70 százaléka nem köt egyházi házasságot és emelkedik a névadóünnepélyek száma is. Aztán a válásokról beszél. tudják azonban, hogy ez semnr't sem változtat a helyzeten, ha mindkét fél „igen”-t mondott, Ilyenkor bevezetjük az anyakönyvbe az aláírás megtagadását és a házasság érvényes. A kimondott „igen” tette azzá. Még beszélgetnénk, de nemsokára esketnie kell. * Nincsenek sokan, akik a városi tanácsnál kezdtek és most is ott dolgoznak, összesen 16-an. Tizenhat közül kettőt mutattunk be. Együtt félszázadot dolgoztak. Vass Márta Nyereségelvonás Háromszázezer forint meg nem engedett nyereséget vontak e] a Közép-dunántúli Tégla és Cserépipari Vállalattól. Az intézkedésre a Vas megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata alapján került sor. A TÜZÉP-utalványokra kiadott téglához az előírások szerint a gyártó cégnek kell adni a rakodókat. A Közép-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat csak a rakodási díjat számította fel, rakodót egyetlen Vas megyei TÜZÉP-tele- pen sem biztosított. A vásárlók kártalanítására az illetékes hatóságok nem találtak lehetőséget, ezért vonták meg a jogtalanul elszámolt összeget a vállalattól. Társak vagy ellenfelek? Aztán hosszabb ideig az igazgatási osztályon és a titkárságon dolgozott. Az utóbbin 9 évig, nem csoda, hogy ezt szerette meg a legjobban. Tanácsválasztások, népszámlálás az, ami itt az apró napi munkából kiemelkedik. A választásokról kezdünk beszélgetni. — Még 1957-ben történt. Ellenőrzésen voltam a IV. kerületben a Gutenberg utcában. Már a délelőtti órákban, ahogy egymás után jöttek a szavazók, családias hangulat alakult ki, amit elsősorban a 85 éves Gavenda Béla bácsinak köszönhettünk. Mindenkit ismert. Az unokáktól a nagyszülőkig nem volt olyan szavazó, akit nevén ne szólított volna kedvesen, visszaemlékezve a tánciskolái szép napokra. Fáradhatatlan volt. — És a népszámlálás? Nem száraz, csupa szám-munka? — Ó, dehogy. Nagyon sajnálom, hogy a most következőben már nem veszek részt. Augusztus óta a szociális ügyekkel foglalkozom. Sok, fontos és sürgős tennivaló várja a szociálpolitikai főelőadót. Ezek egyike a békéscsabai öregek napközi otthonának áthelyezése jobb, megfelelőbb, tágasabb épületbe. Utána az V. kerületben kell Inkább a fiatalok válnak, három-négy, de nyolc-, tízévi házasság után is. Persze azért akad, aki húsz év elteltével. Van aztán olyan eset is, hogy évekkel később újból egymással kötnek házasságot az elvált házasfelek. — Létezik napjainkban titkos házasság? Milyen érdekes élménye volt? — Titkos házasság a régi, romantikus értelemben ma már nincs. De titkolózás igen. Nehéz másra gondolni olyan esetben, amikor vidékről jön a fiú és a leány, és még csak nem is dolgoznak Békéscsabán. Itt kötnek házasságot szülők, násznép nélkül. • Érdekes esete csak Maján Gyulának volt. Megkérdezte szokás szerint először a vőlegényt és az „nem”-et mondott. Egy pillanatig ő is meglepődött, akárcsak az egybegyűltek. Majd újból feltette a kérdést. Ekkor már igenlő választ kapott. A házasság megkötése után kérdésére a vőlegény i azt mondta, csak meg akarta, viccelni a menyasszonyt. — És aki nem írja alá azi anyakönyvet ? — Ilyen a legritkább. Kevesen 25000 új biztosítás a takarékszövetkezetekben A falusi lakosság érdekeit, kényelmét szolgáló takarékszövetkezetek 1957 óta gyűjtik a betéteket, folyósítanak kölcsönöket, nyújtanak különféle hiteleket tagjaiknak, ügyfeleiknek. Tizenkét évvel ezelőtt még csak 37 volt, jelenleg pedig már csaknem 700 takarékszövetkezet áll a vidéki lakosság rendelkezésére, sa takarékszövetkezetekben tartott betétállomány meghaladja a 2,2 milliárd forintot. A falu „bankjainak” népszerűségével együtt gyarapodik tevékenységi körük is. Az Állami Biztosítóval szerződést kötöttek a szövetkezetek, amelyek így a biztosítás különféle szolgáltatásait is eljuttatják az ÁB hálózatától távoleső helyekre. A „mellékest” is fontos feladatuknak tekintik a takarékszövetkezetek, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy év alatt 25 000 különféle új biztosítást kötöttek. Ne járjon el a megyéből dolgozni! Férfi segédmunkásokat vasszerkezeti üzemünkben állandó munkára felveszünk Jó kereseti lehetőség! Rövidített, 44 órás munkahét! Minden második szombat szabad! Vidékről bejáróknak útiköltség-térítést fizetünk! A szakmával nem rendelkező fiatalok részére LAKATOS és HEGESZTŐ szakmákban szükséges ismeretek elsajátításához, az előírt gyakorlati idő letöltése után, a szakmunkásvizsga letételéhez segítséget nyújtunk. JELENTKEZÉS: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT II. sz. Gyáregysége, GYULA, Béke sugárút 60 sz. 903 Egyes városok túlzsúfoltsága, más helységek elnéptelenedése, a roppant méretű ingázás, bizonyos vidékek éhsége az iparra és az ipar éhsége a munkaerőre, nyersanyagra, energiára — megannyi régi meg újabb keletű kérdés és egymással feleselő válasz. Röviden: a városfejlesztés és az iparosítás összefüggései, amiről izgalmas tanácskozás zajlott a minap a Magyar Tudományos Akadémián. Azért izgalmas, mert a kérdésekre megfogalmazódott válaszok alig hasonlítottak a tárgyban akárcsak néhány évvel ezelőtt adott válaszokra. Vizsgáljuk mindenekelőtt magát a nagyvárost, a metropolist, amelyet napjainkban már anv- nyira át- meg átszőtt, elborított az ipar és a vele járó por, füst, bűz es zaj, hogy mind kevésbé képes lakóinak nyugodt otthont nyújtani. Innen van az, hogy amíg egyre több dolgozót, munkaerőt vonz magához, addig mindinkább taszítja is az embereket, a lakosokat. Ez az egyidejű vonzás és taszítás mind érezhetőbbé válik nálunk is, egyrészt az ingázásban, másrészt a települési, lakásépítési törekvésekben. Ám ennél is bonyolultabb a kérdés, főleg, mert számolni kell a tudományos-technikai forradalom által érlelődő, szüntelen jelentős változásokkal a város fejlődésében és általában a települések elhelyezkedésében, szerkezetében. Az ipart például mind kevésbé köti meghatározott helyhez a nyersanyag vagy az energiaforrás, hiszen a mindenfajta villamos-, olaj-, földgáz sőt víz távvezetékek és a közlekedés új eszközei s eredményei renkívüli mértékben megkönnyítik a szállítást. Nem kell már mindenáron a szén, a nyersanyagok és vízi- utak mellé telepíteni az ipart, mint korábban. Tehát miközben csökken egy- egy termelési folyamat munkaerőigénye, maga a munkaerő is mozgékonyabbá válik, mert könnyebben szállítható. Ez a fejlődési irány tág lehetőséget nyit a decentralizációnak, az ésszerűbb területi elosztásnak a városfejlesztésben és az ipartelepítésben, azaz mindkettőben, de csakis egymással mind jobban megvalósított összhangban, ami azt jelenti, hogy az említett természeti adottságoktól jóval függetlenebből, meggyorsítható a nagyobb települések és a kisvárosok fejlődése, természetesen az elmaradott területek iparosítása is. Jobban a jövőbe pillantva, a nagyváros ma még többnyire kellemetlen és ártalmas „klímája” is — a szó szoros és átvitt értelmében — túlhaladott gonddá lesz. Nem azért, mert bizonyos ipari üzemek kitelepítése rendkívüli méreteket ölt, ezzel ugyanis — bármennyire fontos és kikerülhetetlen folyamat is adott esetekben — nem lehet megváltani a mai teljesen iparosodott várost. Nagyobb segítséget ígér a gyártási technológiák forradalmi fejlődése, amely fokozatosan kiiktatja a gyári munkából és környezetéből a káros gázokat, gőzöket, szennyező, mérgező anyagokat, s az egészségre ártalmas munka- folyamatokat. Ez pedig, most már a lakásépítkezések szempontjából, túlhaladottá teszi a munka és a lakóhely merev szétválasztását, az úgynevezett alvó- vagy bolygóvárosok létesítését, amire a modem város- építészet sokáig annyira hajlamos volt. A munkahely és a lakás lehetséges közelítése, sőt párosítása pedig lényeges gyakorlati haszonnal jár, mert nagyobb lehetőséget ad a szabad idő lehető legjobb kihasználására, a korszerűen kényelmes életmód kialakítására. A századunk második felében bekövetkezett gazdaság) és szociális, valamint tudományostechnikai fejlődés tehát — amint azt Perényi Imre profesz- szor a konferencia bevezető előadásában kifejtett^ — új helyzetet teremtett a városfejlesztés és az ipar kapcsolatában. Ezt az új helyzetei, minden bonyolultsága és sokféle irányzata ellenére is, az ipari decentralizáció jócskán megnőtt lehetősége jellemzi. HozzájórpI ehhez a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése, villamosítása, gépesítése és kemizálása, s ezekből származó csökkenő munkaerőigénye. Ezzel egyidőben számos új, helyi munkaalkalmat teremt a korszerű feldolgozás, a gépszerelés és a szolgáltatások iránt megnövekedett igény. Mindezek igen nagy mértékben gyorsítják azt a már megindult folyamatot, amely fokról fokra semmisíti meg a hagyományos különbségeket a különböző rangú, rendű települések, általánosságban a város és a falu között. A gazdaságirányítási reform — amint erről a tanácskozáson ugyancsak sok szó esett — tudatosan is ösztönzi ezt a folyamatot. A szemünk láttára változnak meg a település, a város és az ipar eddigi, egymással szemben elfoglalt pozíciói, amelyek közül, mondani sem kell, az iparé volt a döntő, a meghatározó. Nyilvánvaló, hogy a tanácsok kezébe kerülő gazdasági eszközök, amelyekkel érdekeik szerint elősegíthetik vagy korlátozhatják az ipartelepítést, a közigazgatás és a finanszírozás szempontjából is új viszonyt, ésszerűbb kapcsolatot teremtenek a városfejlesztés és a további iparosítás között. b. j.
