Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-27 / 249. szám
19». október 28. 5 Kedd Napkeltekor jöttek... A budapesti 3 sz. Házgyár építése előrehaladott állapotban van. A 43-as Állami Építőipari Vállalat a gyártócsarnok két hajóját már átvette az építőktől és megkezdték az elemek kísérleti gyártását. A Szovjetunióból érkezett gyártóberendezések beállítása, ösz- szehangolása történik a kísérleti gyártás alatt. Képünkön: a kísérleti gyártás alatt készült első elemek a gyártó- csarnokban. MTI fotó — Mező Sándor felvétele Halló nulla-nulla— Nem néztem én az órát — hajnal lehetett. Szeptember hu- szonharmadikán, Akkor már teljesen egyedül maradtam a tanyán, elment a sógorom, el a feleségem A tanya ott volt, alig egy kilométerre a határtól. Elhagyták a szomszédok, kihalt a környék. De hát Nagy Sándor ezt megszokta. Mindig tanyán élt. — Felkeltem akkor is jó korán, együtt a nappal, hogy megetessem a jószágokat. Álltam a tanya végiben, hunyorogtam a fényben. Hallom, megszólít valaki, azt mondja: „pán”. „Hun vagy, nem látlak!” — szólok. A négy A mentők és a telefon egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Bajba jutott, beteg vagy életveszélyes helyzetbe került embereknek a leggyorsabb intézkedésre van szükségük. Ezt hátráltatja, ha nem a megfelelő módon hívják a mentőket, sőt akadályozhatja, ha felelőtlenül félrevezetik őket. Mindkét eset előfordul. Hogyan hívjunk hát mentőt? Betegség esetén mindenkor a beutaló orvos által, hiszen 6 tudja legjobban elbírálni, hogy sürgős, azonnali vagy 3—4 órán belüli szállítás szükséges, esetleg várni lehet addig, míg két betegért egyszerre mennek ki. Vidéken elterjedt az a szokás, hogy a MÁV szolgálati vonalán kémek segítséget, s mire a mentőállomás jelentkezik, már a hivó nincs is a telefonnál. A készséges vasutas pedig — érthetően — megfelelő felvilágosítást nem tud adni a beteg állapotáról. De ha hozzátartozó van a vonal végén, sokszor az sem szerencsésebb, mert érdemleges adatokat ritkán és csak hosszú faggatásra közöl. Ilyenkor vita, nézeteltérés támad, mert az ügyeletes mentő kérdez. Kimerítően érdeklődni köteles, hiszen mérlegelnie kell, súlyozni az eseteket sürgősségük szerint. Nem küldhet oda hamarabb kocsit, ahol kisebb a baj, mert közben esetleg másutt elvérzik egy ember. \ Hihetetlen, de még napjainkban is előfordul, hogy otromba, felelőtlen „viccelődök” veszik fel a kagylót és foglalják le a mentők vonalát, „szellemes mondásokkal. Erre a magatartásra nem lehet elég erős kifejezést találni. Akik ilyenfajta módon szórakoznak, nemcsak a jó ízlésen mennek messze túl, hanem fontos közegészségügyi szolgálatot akadályoznak munkájában. Emberéletekkel játszanak. V. M. I FORQÁCSOLOK Vastag köztakaró rejti a Napot. Csak sejteni lehet, hogy valahol már felkúszott a reggeli égboltra. Az Élővíz-csatorna felől októberi hűvösséget lehel a víz, amikor a Szerszám- és Gépelemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárának kapujához érek. A szolgálatos portás, Zsótér Ferenc minden érvelésemet figyelmen kívül hagyja. — Sajnálom, szakikám, az utasítást nem szeghetem meg. Márpedig nékem az van kiadva, hogy idegen csak engedéllyel mehet be a műhelycsarnokba. Tessék megvárni az igazgatót. Mindig korábban szokott bejönni. Mérgelődöm, de nem az „öregre”. hanem magamra. A portásnak végtére is igaza van. Nem beszéltem meg ezt a látogatást a gyár vezetőivel, így hát várhatóik. S amíg ülök, egymás után érkeznek az irodai dolgozók. A fizikai munkások hat óra óta már dolgoznak. Fáradt tekintetű férfi jön ki az üzemből. Látszik rajta, hogy meg- fürdött, a ruhája is tiszta. A kerékpárszín ajtajában érem utói. — Éjszakai műszak? — kérdem tőle kézfogás után. — Igen. Technikumba járok és másképpen nem megy, csak, ha vállalom, hogy minden második héten éjszaka dolgozom — válaszolja Karácsonyi József marós. — Mit csinál, ha hazaér? __ Eszem néhány falatot, aztán l efekszem. Délig alszok, majd tanulok. Este iskolába megyek. 10- kor pedig kezdem a műszakot. Azt kérdi, hogy nem nehéz-e? Köny- nyűnek nem mondható, de ha az ember harmincegy éves fejjel tanulni akar, vállalnia kell ezt a megterhelést. A gyár igazgatója, Bakó Ignác valóban a korán kelőkhöz tartozik. Még hét óra sincs és már bent vagyunk a szerelőcsarnokban. Gépek zúgnak, forognak a tengelyek és velük együtt a munkadarabok is. Síkon g a vas és csavarodott acélkékes forgácskígyók kúsznak ki az esztergakések alól. Szikrák sárga csíkjai verődnek a köszörűgépek hűtőfolyadékába. A festőműhelyből enyhe nitrohígító szaga szökik orrunkba. Ősz hajú asszony üi a munkapad mellett. Sokat látott szeme a munkadarabot vizsgálja. Fáradt a mozgása. Hiába, túl van már az ötödik X-en. — Négy évem van még a nyugdíjig. — Nehezen várja? — Hát tudja... úgy hírlik, hogy jövőre ötven évtől mehetnek nyugdíjba a nők. Nem azért jött? — néz rám Várhegyi Jánosné kissé csalódottan. Szerettem volna valami kedveset mondani neki, de csak további jó erőt kívánhattam. — Szeretnék szakmunkásvizsgát tenni — mondja a szőke fejű, szelíd mosolygásé Balogh Gábor, aki tizenhét évével és gyermekarcával kirí a többiek közül, pedig csak néhány idősebb munkás van az egész csarnokban. — Három hónapja jöttem az üzembe. Betanultam a késgyártásnál a köszörülést ezen a gépen, amelyik esztergakéseket gyárt. Most sincs kevés órabérem, de a szakmunkások azok jól keresnek. Tudom, mert nekem is van már egy szakmám. Kosárfonó vagyok. Azt kérdezi, miért hagytam ott a kosárfonót? Nem szeretem az ülő munkát. — Mi a véleménye Liszkai László műszaki ellenőrnek, lehet-e Gáborból szakmunkás? — Egyike a legszorgalmasabb, legügyesebb fiataloknak. Ha továbbra is igyekszik, biztosan az lesz belőle. Megszólal a reggelizést jelző csengő. Negyedórára leállnak a gépek, tompul a zaj. Előkerülnek az uzsonnacsomagok. Ezt az időt használom fel és megkeresem Ja- kusovszki Pál személyzeti vezetőt. — Ha valaki szakmunkás akar lenni, ennek csak örülünk. Minden támogatást megkap a gyár vezetőitől. Az igazgató,, a főmérnök és magam is azon vagyunk, hogy minél több és jobb szakembert adjunk az iparnak. A párt- és a KISZ-szervezet is támogatja ezt a törekvésünket. Hogy mi vezérel bennünket? Egy pillanat türelmet kérek — siet ki az irodából és rövidesen fizetési jegyzékkel tér vissza. — Ez a papír többet mond, mintha órákig beszélgetnénk — teríti az asztalra a paksamétát. — Tessék megnézni. Ezek betanított munkások. Olvasom a neveket és az összegeket a szeptember havi j fizetési jegyzékből: Bánfalvi Ti-1 vadamé 1927 forint, Kádi Gézáné 2578 forint, Koblák Irén 1896 fonni, Ladányi Ilona 2088 forint, Végh Erzsébet 2280 forint. — És nézze meg a szakmunkások mit keresnek — lapoz néhány oldalt. Szinte ugranak a nagy számok a jegyzék jobb szélén. Csontos Gábor 2309, Petrovszki Pál 3447, Avran György 3953, Blahut János 3710, Rétlaki András pedig 3320 forintot tett otthon az asztalra. Természetesen vannak sokan, akik ennél kevesebbet keresnék, de aki becsületesen dolgozik, annak nem marad üresen a borítékja sem. — S hadd folytassam a megkezdett gondolatot — fordul felém a személyzetis. — Amint láthatja, ez vezérel bennünket. Azt tartjuk, ha dolgozóink megtanulják a szakmát, ez a borítékban jelent többletet. Ügy hiszem, ennél jobb agitáció nem kell. — Ezek szerint Balogh Gabiből is lehet szakmunkás? — Ha mint betanított munkás ledolgozza az előírt négy évet és igyekszik, mi már menet közben ellátjuk szakkönyvekkel, felkészítjük a szakmunkásvizsgára. Ezt a lehetőséget nemcsak Balogh Gábornak adjuk meg, hanem bármelyik munkásnak, aki erre igényt tart. Mire ismét a csarnokba kerülök, már járnak a gépek. Rétlaki András arca olajtól és a vasreszelék szürke porától maszatos. Megállítja a gépet. Alacsony, fekete legény. — Szívem szerint esztergályos akartam lenni, de amikor tanultam, betelt az esztergályos létszám, így lettem marós. Hogy meebántam-e? Megszerettem a szakmát. — A múlt hónapban szépen keresett. Hogyan csinálta? — Legónyember vagyok. Független. Ha van célfeladat, elvállalom munkaidőn tűi is. — Mire költi a fizetést? — Egy részét hazaadom, másik részét félreteszem. A bátyámmal közösen befizettünk egy Wartburgra. Hullámos haja már deresedik. Csontos Gábor azonban jó tartású, kötött izomzatú ember. Sötétkék atlétatrikója tiszta. — Ügy tudom, néhány hónapja jött vissza az üzembe, ahol szakmunkás lett. — Július 1-én. öt évig másutt dolgoztam. Most született egy családom, ezzel együtt kettő van. És lakást is szeretnék venni. Itt több pénzt kapok. — Szeptemberben elég keveset keresett. — Igen, mert négy napot nem dolgoztam. Amúgy, ha teljes a hónapom, megvan a 2800. Azt kérdi, mi a titka a jobb keresetnek?,Dolgozni kell. Ki kell használni a nyolc órát. Én legalább hét és fél órát effektive dolgozom. Szőke fiatalember. Olyan típus, akit a lányok szívesen megnéznek. Csendes beszédű. — Kolarovszki Pál vagyok — nyújt kezet. — Igen, itt szabadultam az üzemben. Hogy mik a további céljaim? Szeretném nyugodtan ledolgozni azt a néhány évet, ami még hátra van a nyugdíjig — mondja bujkáló mosoly- lyal a szájszögletén. — Most nősültem, miután leszereltem a honvédségtől. Házat akarok venni. Huszonötezer forintom van már. A feleségem is dolgozik. Az ő fizetéséből élünk, az enyémet félretesszük. Olvasni? Leginkább a szakkönyveket. Rúgom a labdát a gyár focicsapatában, ez a szórakozásom. Ellentétes irányba forognak a gép tengelyei. Állandóan folyik a hűtőfolyadék. Téglaszínű köszörűkorong csap le a fekete munkadarabra. Tüzes szikrák pattogjak, s elhalnak a folyadékban. A munkadarab fekete felülete eltűnik, amikor a köszörűkő visszacsúszik, simán, hidegen csillog. Mikromérő kerül a munkáskézbe. Miérés. Bó- lintás. Jó lesz. Űjabb fekete vas kerül a köszörőgépre. S a korong ismét lecsap a fekete vasra... A gép ura fiatal asszony. Egy villanásnyi időre rámpillant. Mosolyog és nyúl a mikromérő után. Sikolt a vas. Acélkés mar bele. A korong forgása szédítő. Alakul a fogaskerék. Az ember a fejét csóválja. Valami nem stimmel. Gombnyomás. Megáll a gép. Kézbekerül az acélkés. Szakértő szem vizsgálja. A köszörűgép segít. S az újra indított gépről egyenletesen csavarodik le az acélkék forgácskígyó. Zúg a csarnok. Ügyes gép, hozzáértő ember formálja a vasat, készít újabb gépeket A ködtakarót rég felszívta az októberi nap. Az átmeneti kabátra már nem lenne szükség. Viszontlátásra! — köszönök el a portástól. Nemsokára delet kongat a csabai nagytemplom toronyórája. Botyánszki János kukorica meg a napraforgó közül jött elő egy szép sízál katona. Nyomában a másik — fiatal legény. Megismertem — oroszok. — Alighanem én lehettem az első, aki találkozott velük. Bejöttek a tanyára. Kérdezik: „nye- mecki szóidat?” „Vengerszki szóidat?” — Nyet, nyet. „Ne félj!” — biztattak. Oroszul mond- j tam, dehogy félek, hisz azért J maradtam én itt egyedül. Vizet kértek. Hoztam frisset, hideget, a kútról. Addigra már lehettek vagy hatan. A parancsnokuk továbbvezette őket Két nap múlva viszajött a feleségem. Aztán, hogy Battonya felszabadult, beköltöztünk mi is. — Negyvenötben, amikor megalakult a demokratikus hadsereg, önként jelentkeztem katonának. De nem sokáig maradtam. Alig i két hét múltán, Makón jártunk, utánam jöttek. Szántaná kell — otthon áll a gép, más nem értett hozzá, hát leszereltek. Kaptam öt holdat a földosztáskor, újból kiköltöztünk egy tanyára — itt érzem jól magam, közel van az országút, biciklivel járunk a falu- széli kúthoz. — Traktoros voltam évekig. Amikor megvette a tsz, a Petőfi, az új traktort, a D4K-t, senki sem merte elindítani. Jöttek a szerelők, a tanult emberek. Egykét napig jártak vele, aztán otthagyták. Mondja nekem az elnök, megpróbálnám-e? Felültem rá — megemelem a kalapom — „elnök elvtárs, karácsonyig le se szállók róla”. — Most azért vagyok szomorú, hogy elvették a traktoromat. Az idén kapálok, parcellán dolgozom. Nagy Sándor most 56 éves. Sok bánat érte, szomorúság. Két féleséget temetett, az egyikkel öt hétig élt, a másikkal öt évig Azt mondja, a harmadikkal ötvenig fog. Volt a háborúban, elvitték Dou-kanyarba. — Annyit, de annyit gyalogoltam, hogy talán a földet is megkerülhettem volna vele. Kicsit rosszul hallok, a jobb fülemet „megette” az akna. De ha a háborúról kérdezik, másról mesél. Arról, hogy amikor jöttek, napfölkelte volt... Kádár Mária 2 gyulai telepünkre, akik gáz-, olaj- és széntüzelésű kazánvizsgával rendelkeznek. Jelentkezés a vendéglátóipari vállalat személyzeti osztályán. Békéscsaba, Gutenberg u. 3.
