Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

X * K. * —(ZN A * R * K ° d IWWWWWWWtMMWWWWWWVWWiWW MVMWWWWWVWVWHWWWWWWWWW WWtWWWWWWWMWMWMWWMMW Egy egyszerű vásárlás története LEVÉL A HAJNALI HÍRHARSONANAK: „Köszönöm az Önök közben­járását. A cikk megjelenése után azonnal beengedtek a Bámexbum­fért Ló utcai mintaboltjába. D. Hakonyi Ottó.” • LEVÉL A DÉLELŐTTI HÍRHARSONANAK: „Kedves elvtársak! A múlt hé­ten megjelent bíráló cikküknek megvolt az eredménye: a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjában pillanatok alatt találtam egy el­adót, aki megkérdezte tőlem, hogy mit óhajtok. D. Hakonyi Ottó.” * LEVÉL A DÉLI HÍRHARSONANAK: „A lapjukban leközölt cikksoro­zat hatásos volt: a Ló utcai Bá­mexbumfért mintaboltjában na­gyon udvariasan, szolgálatkészen bántak velem s előzékenyen meg­kérdezték. hogy mit óhajtok. Kö­szönöm. D. Hakonyi Ottó.” * levél a délutáni HÍRHARSONANAK: „Nagyon hálás vagyok lapjuk­nak, hogy napirendre tűzték a 15-ös billentyűk ügyét. Éppen ide­je volt már. A kritika úgy lát­szik, használt, mert most már ki­váló minőségű billentyűket lehet kapni a Bámexbumfért Ló utcai mintaboltjában, amelyek — véle­ményem szerint — vetekszenek a külföldi billentyűkkel. D. Hakonyi Ottó.” LEVÉL A KÉSÖDÉLUTAM HÍRHARSONANAK: „Néhány héttel ezelőtt elpana­szoltam önöknek, hogy a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjában Nagy emberek mondásai MARK TWAIN felüliek számára díjtalan a be­Egyszer Mark Twain, a híres amerikai író elment horgászni. Csakhamar mellette termett egy férfi és megkérdezte tőle: — Nos, jól harapnak a halak? — Éppen most jöttem. nem tu­dom. Tegnap azonban 15 piszt­rángot fogtam itt. — Nagyszerű! — nevetett a férfi. — S tudja, ki vagyok én? Ennek a folyószakasznak az őre. Most pedig megbírságolom orvhorgászatért. Twain elmosolyodott: — & tudja ki vagyok én? A környék legnagyobb hazudozó- ja! VAGYIM KOZSEVNYIKOV Vagyim Kozsevnyikov, szovjet író nagyon szereti az anekdotá­kat, különösen a skót vicceket. Íme az egyik, amelyet az író barátai nagyon jól ismernek: Egyszer egy skót mozitulajdo- nos Londonba látogatott, hogy a reklámot tanulmányozza. Igen megtetszett neki az egyik elő­városi mozi reklámfogása. A rek­lám úgy hangzott, hogy a 80 éven felülieknek nem kell belépti dí­jat fizetniük. A skót hazatérve, mozijának bejáratánál nyomban kifüggesz­tett egy hirdetést: — Figyelem! Nyolcvan éven A külföld A rendőr megállítja Charlie Chaplint, aki gépkocsiját meg nem engedett sebességgel vezeti. Megbírságolja 20 dollárra, az­tán figyelmesen rátekint. — Ha nem csalódom, már lát­tam valahol az ön arcát. — Ez nagyon lehetséges — mosolygott Charlie Chaplin. — Látja! Azonnal tudtam, hogy nem először bírságolom meg. lépés — amennyiben szüleik kí­séretében jönnek!” TRISTAN BERNARD Tristan Bemard egyszer egy vendéglőben a szomszédos asz­talnál ülő urat. megkérte, hogy adjon át neki egy hamutartót. Az felfortyant. — Nem vagyok pincér! — Bocsánat uram, tévedtem. — Mi az, talán azt hitte, hogy pincér vagyok? — Nem, azt hittem, hogy gent­leman ! PABLO PICASSO Az egyik legutóbbi Picasso-ki- állítás alkalmával egy riporter interjút kért a híres festőtől. Amikor ebbe Picasso beleegye­zett, a riporter különféle rava­szul megfogalmazott kérdésekkel megpróbálta kivenni belőle, hogy melyik képét tartja a legérté­kesebbnek. Picasso úgy tett, mintha nem értené, miről van szó. — Mondjuk... ha például a ki­állításon tűz ütne ki — segített neki a riporter —, melyik három képet, helyezné elsősorban biz­tonságba? — Természetesen azokat, ame­lyek az ajtóhoz legközelebb van­nak — válaszolta Picasso. humora — De ez csak tíz? — Ma akarok még tízet el­lopni. * • * Két barátnő beszélget: — Mialatt a férjem távol volt, megtanultam főzni. — Ügy? És mit mondott a fér­jed, amikor visszatért? — Semmit, ismét elutazott. nem csomagolják be a 15-ös bil­lentyűket, pedig azok olajosak és nehezek. A levél megjelenése után ismét ott jártam és örömmel ta­pasztaltam, hogy most már be­csomagolják a kért árut: szép do­bozba teszik és rózsaszínű maslit kötnek rá! Ez igen! Ide nyugod­tan jöhetnek vásárolni a külföl­diek. D. Hakonyi Ottó.” ♦ LEVÉL AZ ESTI HÍRHARSONANAK: „Leleplező riportjuk nyomán a Ló utcai Bámexbumfért minta­boltjának csaló pénztárosnőjét el­bocsátották. Az új pénztárosnő már nem téved az egyszerű dol­gozók rovására. Köszönöm. D. Hakonyi Ottó.” * LEVÉL A KÉSÖESTl' HÍRHARSONANAK: „A Ló utcai Bámexbumfért mintaboltról szóló cikkük elérte a kívánt eredményt: ma már kö­szönnek az eladók, ha a vevő tá­vozik a boltból. D. Hakonyi Ottó.” LEVÉL AZ ÉJFÉLI HÍRHARSONANAK: „Köszönöm az önök közbenjárá­sát. A cikk megjelenése után azonnal kiengedtek a Bámexbum­fért Ló utcai mintaboltjából. D. Hakonyi Ottó.” * Ugye, milyen egyszerű? Mikes György Egy állathang-utánzó feltűnő tehetségét ecseteli egy társaság­ban. — Mindez nagyon szép, — mondja valaki a jelenlevők kö­zül, de én ismertem egy embert, aki olyan tökéletesen utánozta a kakast, hogy valahányszor meg­szólalt, kisütött a nap. * * * A szórakozott professzor fel­lép a zsúfolt vilamosra. Egy leány felajánlja neki a helyét. A professzor leül és megkérdi. — Hogy hívnak, kislányom? — Éva a nevem, apukám. * * * Két bölcs ember meg akarja pontosan határozni, ki a buta ember. — Buta az az ember, — mond­ja az egyik —, aki úgy fejezi ki magát, hogy nem lehet megér­teni. Érted. — Nem, — felelte a másik. * * * Két olasz ember beszélget. — Hallottad, hogy Ameriká­ban üvegből készítenek ruhát? — Akkor oda fogok menni. — Üveget fogsz gyártani? — Nem, üveget fogok tisztí­tani. • * * Egy bűnös ember gyón: — Vétkeztem, tisztelendő úr. Elloptam a szomszédtól 20 csir­két, tegnapelőtt ötöt és tegnap megint ötöt. Falusi hírszolgálat (Zsoldos Sándor rajza) VADÁSZAT a magyar sajtóhibák dzsungelében A sajtóhiba egyidős a könyv- nyomtatással. A szedésben egy­egy betű kimaradása, vagy fel­cserélése. ékezet elhagyása, vagy felesleges kitétele a szavakat vagy értelmetlenné teszi, vagy teljesen megváltoztatja az értel­müket, az olvasók bosszúságára, vagy derültségére. A sajtóhibák keletkezésének okairól könyv­tárnyi irodalom szól; nyomdá­szok, nyelvészek, pszichológusok hada foglalkozott és foglalkozik vele, de a sajtóhiba ennek elle­nére marad. • A régi magyar könyvekben, főleg a XVIII. században, annyi volt a sajtóhiba, hogy a kötet végén felső- roit hibajegyzék néha 10—20 oldalt is kitett. A könyvnyomtatók sokszor már előre védekeztek: „Első munkánk*’, „sietségünkben lőttek a vétkek”, „a könyvnyomtató magyar nyelvet nem tud”, stb. Tróesányi Zoltán, a Könyv­tári Szemlében (1935) leírt egy olyan magyar nyomtatványt (Csuzy Zsig­mondi Evangéliumi trombita. Poson- ban, 1724), amelyben 400 sajtóhiba volt. * Érdekes sajtóhibát örökített meg Jókai Mór is a Typographia 1874. évfolyamában. K—y betű­szedő a gyászos emlékű Haynau rangjának (táborszernagy) kisze­désénél az e betűt a betűvel he­lyettesítette. A lap e sajtóhibá­val látott napvilágot s a szedő, Körömpzsy Dániel egy évet Ült miatta a Neugebaudenben. * A miskolci ügyvédi kamara évi jelentésének a végén a kö­vetkező szöveg volt olvasható: „Nagyméltóságú Polónyi Géza m. kir. gazságügyi miniszter úr­nak, Budapesten.” Bizonyos Ákos országgyűlési képviselő, a kamara elnöke a nyomdászok kezét látta a sajtóhibában, a nyomozás azonban kiderítette, hogy nyomás közben a henger felhúzta az i betűt és letörte. I * Egy vidéki espereskertileti gyűlésről szóló tudósításban a következőket ol­vashattuk: „A megjelent egyházi és világi előkelőségek az istentisztelet után a parókiára vonultak disznóölés­re (díszülés helyett!). Valószínűleg az előbbinek jobban örültek volna! ♦ Gömbös Gyula miniszterelnök korában a Magyarságban beszá­moló jelent meg a miniszterel­nöknek az Egységes Pártban el­hangzott beszédéről s a riporter közölte, hogy utána Gömböst valóságos „undor” (udvar he­lyett!) vette körül. * Egy jótékonysági hirdetés, melynek így kellett volna szerepelnie a nyom­tatásban: „Mindenki hozza el feles­legét és rakja le a jótékonyság asz­talára” így jelent meg: „Mindenki hozza el feleségéta és rakja le a jó­tékonyság asztalára.” « A művészettel is foglalkozó folyóirat egy kastély berendezé­séről így írt: „Az előcsarnok és a főkapu külön látványosság, mert a kovácsoltvas díszeket korunk egyik legnagyobb fodrásza, Fad- rusz János készítette. Fadrusz a sajóhiba folytán így lett szob­rászból fodrász, pedig ehhez a mesterséghez mit sem értett. * A bécsi lóversenyekre Pesten is mindig sokan készültek. Szá­munkra nagy meglepetést oko­zott azonban egyik napilapunk közlése, mely szerint „A bécsi lóversenyek a közben fellépett röhögési járvány miatt elmarad­nak.” Ilyen lóbetegséget nem is­mer ugyan az állatorvostudo­mány, köhögési járványt azon­ban igen. • Egy tudósításból: „Az ásatá­sokat végző tudósok több ezer­éves rendeleteket találtak (Rom­leletek helyett). A hélyesbíiés korrektúráját maga a riporter végezte s a jóvátétel helyett „ló- vátétel” szerepelt a lapban — a megelőzőleg sok szemrehányást kapott nyomdászok legnagyobb örömére. * A sajtóhibák még hirdetések­ben is gyakran jelentkeztek. íme egy példa: „Aki röhög (köhög helyett), szopogasson Egger féle mellpasztillát.” A szedőgép ör­döge csinált egy másik hirdetés­ben „paplan”-ingct a puplining- ből. * A nyelv nemtudásából is igen sok mulatságos sajtóhiba szüle­tett. Egy velencei szálloda, ame­lyet elsősorban magyar vendé­gek látogattak, kedveskedni akarván vendégeinek, prospek­tust nyomtattatott magyarul. Eb­ben olvashatjuk a következőket: „Mindenféle kalauzolás és út­mutatással legszi verseb­ben szolgál m. t. vén degeinek a tulajdonos.” A kedveskedés tgyan visszafelé sült el. de a jót levető vendégek továbbra sem kerülték el a szállodát. Galambos Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents