Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

1969. október 22. 5 Szerda Októberi hangulat Van néhány perc szabad ide­jük? Ha igen, akkor töltsük el együtt, mondjuk a békéscsabai ligetben. Ilyenkor csak néhány pádon játszadozik a bágyadt napsugár, a többieket foltosra festi a fák megnyúlt árnyéka. Éppen annyi szellő lebben, hogy egy-egy fáradt falevelet elindít­son a zörgő avarra. Ha viszont néhány percre felerősödik a szél, akkor mindenfelé olyan szapo­rán hullanak a levelek, mint a pelyhek a téli hóesésben. Egy-két fa még dacol a ter­mészettel és haragoszölden vi­rít, de a legtöbb megadja ma­gát az időnek: elpirul szégyené­ben, hogy ilyen gyorsan elsza­ladt a nyár, másik elsápad, vagy az irigység festi sárgára az örökzöld fenyők ezüstös zöld­je miatt. Csöndes a liget. A szomszéd pádon egy fél csomag Harmónia cigaretta. Dobozán G. Éviké üzen néhány sorban Dodónak, hogy szereti őt. Nem hiszem, hogy bárkinek is lenne szíve elvinni a pádról ezt a mindennél ékesebb szerelmi vallomást. Persze, a délutáni randevút már biztos nem ide beszélik meg, hanem presszóba, moziba vagy könyvtárba, ök tudják. Közelben feltűnik két formás női láb, de annyi idő sincs, hogy az ingerlő miniszoknya férfi­gondolatokat ébresszen, hisz még abban a pillanatban előbukkan egy babakocsi is. Kismama sé­táltatja picijét. Bizonyára örül minden napsugaras órának, s talán arra gondol, hogy mire ismét itt lesz a strandszezon, már az ő kicsije is lubickolhat a szabadban. Fáradt, erőtlen a napsugár, de ha csak felfelé nézünk, a mennybolt kékje után akár Ba­laton parti nyaralásba is kép­zelhetjük magunkat. Lehet, hogy néhány nap múlva elszür­kül az ég, és a latyakos, nyir­kos időben elkerüljük a ligetet, de addig érdemes megállni né­hány pillanatra a mesés hangu­latot igéző parkban. Andódy Tibor ŰTÉFfTÖ (Fotó: Balkus) Vadászat — halászat Befejeződött az őzvadászat, amelyen 40 külföldi is részt vett megyénkben. Kezdődik az új va­dászati szezon és most indul az őszi halászat is. Jelenleg a vadkacsavadászat folyik. Október első vasárnapján kezdődik a fácánkakasszezon, október 15-én pedig a nyúlvadá- szat Fogolykilövést is engedé­lyeztünk egyes helyeken a va­dásztársaságoknak, ahol azt az állomány- és ivaranyag megkí­vánja. Megkezdődik a külföldre szál­lítandó élő vadak (nyúl, fácán) befogása is. Ezekkel 41 vadász- társaság foglalkozik és a MA­VAD végzi az exportálást. Ok­tóber közepén kerül sor az őz­suta selejtezésére, a tenyésztési célok szem előtt tartásával. Ilyen például a jó trófeaképző­dés, ami lényegesen növeli a külföldi értékesítés lehetőségét. A Körösökön hozzáfogtak — 52 halász — az őszi nagyhálós kollektív halászathoz. Cél: 18—20 vagon hal kifogása, ennyire van még szükség az éves terv telje­sítéséhez. Szépen fejlődtek a kitelepített halak, ami azt bizonyítja, hogy megyénkben jól meghonosodtak. A harmadéves korra 1,5—2 ki­logramm súlyt elérő arfgolna is — melyet főleg az osztrák fo­gyasztók kedvelnek — piacéret­té vált. Munkaerő-felvétel! A MEZŐBERÉNYI MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI KTSZ. Mezőberény, azonnali felvételre keres vasesztergályosokat, lakatosipari szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájában a személyzeti előadónál. 842 Mezőberényben kezdődik a felszabadulási vetélkedő Operatív bizottság alakult me­gyénkben a MEDOSZ felszaba­dulási szellemi vetélkedőjének helyi lebonyolítására. Megyénk­ben ugyanis állami gazdaságok, gépjavító állomások, erdőgazda­sági és vízügyi szervek területé­ről 240 szocialista brigád csak­nem négyezer tagja nevezett be a vetélkedőbe. Előbb üzemi ver­senyeket rendeznek, később szak ma közötti versenyre is sor ke­rül. Az első verseny lebonyolí­tására november elsején, a Me- zőberényi Gépjavító Állomáson kerül sor. Nyugdíjasokat köszöntöttek Vasárnap Mező bérényben a szálló étterme ünnepi díe-be öltözött. A szakmaközi bizott­ság és az ipari üzemek szak- szervezeti bizottságai 105 nyug­díjast köszöntöttek, akik ré­szére találkozót rendeztek. Az idős embereket Zolnai László, az MSZMP községi bizottsá­gának titkára üdvözölte, vala­mint az úttörők köszöntötték a vendégeket. Mezőberény leg­idősebb nyugdíjasát, a 94 éves Janovics Mihályt, mivel nem tudott a találkozón részt venni, az úttörők a lakásán keresték fel és elmondták jókívánságai­kat. * Hasonlóan kedves és han­gulatos találkozóról ad hírt do­bozi tudósítónk, Rácz Sándor. Itt összesen hatvanan vettek részt, s a találkozón hangzott el az a kívánság, hogy jó len­ne megalakítani az öregek klubját. Az SZMT részéről i-észt vevő Farkas János ígérte, hogy ha meglesz a helyiség, akkor megfelelő felszerelésről, szórakozási lehetőségről gon­doskodnak. Az idős emberek meghatottan köszönték meg a vendéglátást és azt a segítséget is, amit a klub létrehozásába kapnak.­Miért célszerűbb a csoportbérezés a ruhagyárban? A ruhaiparban a munka jelle- ! gének megfelelően általában már régebben alkalmazzák a csoport­bérezést. A Férfifehérneműgyár békéscsabai gyárában csak a gyártáselőkészítésnél és a szabá­szaton vezették be előbb, az idén kerül erre sor a varrodákban, december 1-től pedig az orosházi telephelyen is. Vajon megfelel-e a csoportbé­rezés a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése utáni időkben, amikor az a törekvés, hogy jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás? Kedvet ad-e ez az egyéni képesség, ügyesség, szorgalom kibontakoz­tatásához? Mert a csoportbére­zésnél mindenkinek az egész sza­lag termelésétől függ a keresete. Persze azért nincs olyan „egyen­lőség”. hogy a gyengébbek éppen annyit keresnek, mint a jók, mert az alapbért — ami egyéb­ként a teljesítménytől függetle­nül biztosított — kinek-kinek a munkája szerint állapítják meg. Budai Lászlónak, a gyár párt­titkárának a véleménye szerint a csoportbérezés előnye elsősor­ban az, hogy a szalagban dolgo­zók együttesen törekednek az eredményre. Arra, hogy minél több minőségileg is kifogástalan készterméket állítsanak elő. Ezért egyenletesebb a termelés üte­me. Ha szükség van rá, segítik egymást a dolgozók. Az 1-es varrodában szeptember 1-én vezették be a csoportbére­zést. Szarvas Dórának, a 114-es szalag vezetőjének is immár kel­lő tapasztalata van erről és igen jónak tartja. A termelés nőtt, a minőség is javult az előzőkhöz képest. A két műszakban egy el­számolás van. Az első műszak erősebb az előkészítésben, a gal­lér, a mandzsetta, az ing, pizsa­ma ujja elkészítésében, míg a második az úgynevezett törzsfo­lyamatban, az elemek összeállí­tásában jeleskedik. — A bérekben emelkedés vár­ható — állapítja meg Szarvas Dóra. amit számokkal is bifO- nyít. — Október 13-ig a teljesít­ményünk 104,3 százalék. Az elő­ző hónapokban a száz százalékot sem értük el, bár akkor több volt az átállás A körülmények is nyugodtabbak, mert a szalag­ban nem tornyosul össze a mun­ka. Fekete Józsefné brigádvezető véleménye nem különbözik a sz^Iagvezetőjétől. — Jobban összetartunk, segít­jük egymást. Vannak fiatalab­bak, akik nemrég kerültek a szalagba, s arra törekszünk, hogy ők is mielőbb megtanulják a fo­gásokat. És munka közben ellenőrzik egymást. Ha valaki hibát talál, visszaadja az előzőnek a mun­kadarabot, hogy javítsa ki. Csak az a termék számít befejezett­nek, amit a meós átvesz. Ha rossz, visszaadja a szalagnak. A legjobbaknak nemcsak az alapbérük magasabb. Akik a be­tegség vagy más miatt hiány­zók helyett'segítenek, jutalomban részesülnek. Erre a szalagon be­lüli bérbesorolási bizottság tesz javaslatot a szalagvezetőnek. — Eddig jó az eredményünk — mutat Fekete Józsefné a fal­ra függesztett táblára, amelyen az elért teljesítményt mindenki láthatja és abból pontosan ki­számíthatja, hogy adott időpont­ban — az alapbéréhez képest — mennyi kereset illeti meg. Dudás Györgyné már kevésbé ’lyan optimista, mint a brigád­vezetője. A beszélgetés vele így kezdődik: — Majdnem a 20. évemet tapo­som ebben a gyárban. Azóta sok minden történt, legtöbbször szép és jó, ritkábban rossz. De szerin­tem jobb lett volna, ha a hideg; váltás marad. Vagyis egyelőre a régi, meg szokott bérezésnek a híve. ami abból ered, hogy gyenge a vál­tója. Melegváltósnál rá marad a hibák kijavítása, ami pedig elég nagy megterhelést jelent neki. Persze, .majd az dönti el a kér­dést, hogy milyen lesz a kere­set. Szomszédjának, Hrabovszki Já- nosnénak hasonló a vélemé- I nye, bár a biztosított órabért — amit akkor is megkapnak a dol­gozók, ha nincs elég munka — i jónak tartja Nagyobb kereset- csökkenésnek senki sincs kitéve, ami egy-egy család életében a rendszeresen ismétlődő kiadások j miatt igen fontos. Azt Dudás Györgyné is becsü- i letes dolognak tartja, hogy az erősebbek húzzák a gyengébbe­ket. — Őket sem hagyhatjuk ma­gukra — vélekedik és megálla­pítja: — Szerencsére többen va­gyunk erősebbek. És ahogy mások mondják, ép­pen ő az egyike azoknak, aki szívesen segít. Zsibrita Anna még igen fiatal, mindössze három éve dolgozik a gyárban. Sok tapasztalata nincs ugyan, de igen jónak tartja, hogy a szalag dolgozói most sokkal jobban összefognak, mint régeb­ben. Az előtte ülő Cseke Károly- I né is visszaadott már neki egy- j két munkadarabot, amin az ujja- letűzés az ő hibájából elmaradt. Hiszen néha-néha tévedhet az ember. Ő js megnézi, hogy Hur- sán Julianna, akitől érkezik a munkadarab, nem követett-e el valamilyen hibát. Meg is kö­szönik egymásnak a figyelmez­tetést, hiszen közös érdekük a kifogástalan minőség. Érdeke a vállalatnak is, ami pedig nem utolsó dolog, mert az fizet a dolgozóknak. És minél több kerül a közös kasszába, an­nál több jut belőle. Pásztor Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents