Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-20 / 243. szám

1969. október 19. 3 Vasárnap Egry jő ajánlat Néhány nappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy alapozzák az új ezervagonos hűtőházat Békéscsa­bán. Az építkezést és a berende­zést jövő év végén adják át ren­deltetésének. Ezzel Békéscsabán 1971. január 1-től 1500 vagon áru befogadására alkalmas mélyhűtő­tároló lesz. Gulyás Béla, a HOV vezérigaz­gatója, amikor Békéscsabán járt, igen figyelemreméltó ajánlatot tett megyénk vezetőinek és a két tzs-szövetség képviselőinek egy ezer vagonos 0 fokos hűtőtároló építésére. A Hűtőipari Országos Vállalat ezt az ezervagonos táro­lót a két tsz-szövetséggel, esetleg több élelmiszeripari vállalattal kooperációban szeretné megvaló­sítani ! A beruházás előreláthatóan az épülő ezervagonos mélyhűtő­tárolóval párhuzamosan lenne megvalósítható, s a jövő év vé­gén— az építkezésben részt vevőtk — igénybe is vehetnék. A Hűtő­ipari Országos Vállalat gyors kal­kulációja alapján az előbb említett 0 fokos hűtőtároló 60—70 millió forintba kerülne, melynek egy- harmadát — 20 millió forint kö­rüli összeget — a HOV saját fej­lesztési alapjából biztosítaná. Érdemes lenne megfontolni az élelmiszergazdasághoz tartozó üzemekben az előbb említett ajánlatot, mellyel bizonyára igen jelentős anyagi előnyhöz jutnának termékeik értékesítésében. —sík. Győztünk a vetélkedőn A péntek esti Tiszán innen — Dunán túl megyék közötti rádiós vetélkedőn a békésiek megérde­melten jutottak tovább a Sza- bolcs-Szatmár megyeiek ellené­ben. Jól szórakoztunk s a két és fél órás rádiózás nemcsak kelle­mes élménnyel, hanem a minden­kori vetélkedők izgalmával szol­gált a hallgatóknak. Persze, a| rös sor hibás kandelláberét ne­gyed kilencre rendbe hozták. He­győztesé mindig a hálásabb sze- j lyére került az ÁTMENŐ FOR- rep. De csak az elismerés hang- i GÁLOM feliratú tábla is, ame- ján lehet szólni a nyírségiekről, lyet a közel ötventagű alkalmi hiszen férfias küzdelemben, Sj versenyzőgárda — ecset híján — mindössze csak három ponttal maradtak alul. Síppal, dobbal. Az adás kezdete előtt egy órá­val mér ki lehetett volna tenni a MEGTELT-táblát a békéscsabai Megyei Művelődési Központ ajta­jára. Készenlétben álltak a tele­fonok, URH-rádiók, lexikonok, jegyzetek, statisztikák és a rend­őrség jóvoltából a kéklámpás jár­Örülnek és bizakodnak a dobozi asszonyok Egy hónappal ezelőtt, szep­tember 10-én űj gazdára talált Dobozon a kultúrház egy része. A kultúra hajlékából 50 száza­lékban a munka műhelye lett. Tudjuk, nem mindenki örül en­nek a kettősségnek. Azok az asszonyok, lányok azonban, akik a Gyulai Harisnyagyár dobozi kultűrházáha telepített részlegé­ben kaptak munkalehetőséget, minden bizonnyal vitába száll­nak azokkal, akik az új ipari részleg helyiségeit el akarnák venni tőlük. Nem arról van szó, hogy ellene lennénk a köz­művelésnek. A kulturális forra­dalom célkitűzéseit, a népműve­lést nagyon fontosnak tartjuk. Az azonban egy percig sem ké­pezheti vita tárgyát, hogy az anyagi biztonság mindennél előbbre való. Ezért helyeseljük a község vezetőinek döntését, hogy szükségből a kultúrházban adtak helyet az ipari üzem rész­legének. Lehet bennünket elfo­gultsággal vádolni. Valóban el­fogultak vagyunk, de ki nem lenne az, ha látná a dobozi asz- szonyok ragyogó, jókedvű arcát a harisnyakötő gépek mellett? Ebben a kis üzemben nem frá­zis az, ha a munka öröméről beszélünk. Aki nem hiszi, men­jen el az asszonyok közé. Az ötven asszony közül, akik eb­ben a részlegben két műszakban dolgoznak, hárommal beszélget­tünk. Szabó Istvánné nemré­gen került az üzembe. Még csak tanulja a szakmát. A szabászat­ban dolgozik. — Egyelőre még nem tudom teljesíteni a száz százalékot,, de azért nem keseredem el. Tudom, hogy minden kezdet nehéz. Mint minden munkát, ezt is meg kell tanulni, bele kell jönni. szony. A gépet nem állítja le. Fürge ujjai egymás után repítik a nagy csomóra a már megvarrt nadrágharisnyákat. — Most építkezünk. Nagyon kell a pénz. Két gyermekünk van. a A fiú már iskolába jár, a kislány hároméves, őket is jól akarom tartani. Előnyben va­gyok a többi asszonnyal szem­ben. Valamikor mér dolgoztam a Gyulai Harisnyagyárban. — Ez lenne az oka, hogy 1800-at vitt haza a múlt hónap­ban? — Ez is. A másik pedig, hogy a nyolc órát végigdolgozom. Nem állok fel, csak ha nagyon mu­száj. Különben az igazság az, hogy nem 1800 forint volt, csak 1750. — Mit szólít a férje az első ke­resetéhez? — Örömében összepuszilgatott. Nagy segítség ez neikünk, hogy én is dolgozhatok. A harmadik asszony Kárnácz- ki Andrásné valaha barna hajá­ban már az ősz szálak vannak túlsúlyban. Igyekezetében, hogy jól dolgozzon, szorosan össze­préseli ajkait. — A tsz-ben dolgoztam, mi­előtt az üzem beindult. — Miért hagyta ott a mező- gazdaságot? — Ügy gondoltam, hogy az iparban jobb a kereseti lehető­ség és könnyebb a munka is. — És mi a véleménye egy hó­nap után? — Nem csalódtam. A munka ugyan nem könnyű, de a kereset valóban több. A tsz-ben tavaly havonta átlag ezer forintot ke­restem. Itt az első hónapban 1570 forintot vittem haza. nap, amikor telefonon felhívtuk, őszintén szólva kicsit lehangolt bennünket a tájékoztatás, amit az elnök adott. Arról van szó ugyanis, hogy az átalakítási munkáknak nincs határideje. Az üzemrész kialakításához új ka­zánház építése szükséges. A ha­risnyagyár október 15-ig még nem tudta megszerezni ennek az építési engedélyét és a terveket sem adta át a ktsz-nek. Az elnök véleménye szerint 1970 nyarán indulhat a bővített rész. Ezt a beszélgetést befejezve azonnal megkerestük a harisnya­gyár igazgatóját, Gallai Györ­gyöt. Amikor elmondtuk a ktsz aggályait az igazgató arról tá­jékoztatott bennünket, hogy a bővítés befejezése október 16- tól meggyorsulhat. Az üzem ugyanis ezen a napon a ktsz ren­delkezésére bocsátja az építési terveket és az engedélyt. Remé­lik, hogy a ktsz irányítói átérzik mit jelent Dobozon a munkale­hetőséget váró asszonyoknak, ha az átalakítás után újabb ötve- nen kereshetnek. — Nagyon jó lenne, és én bí­zom is hozzá, ha 1970 első hó­napjában ezek az asszonyok már dolgozhatnának — mondta befe­jezésül a gyár igazgatója Kíváncsian varjúk az ered­ményt és nem hisszük, hogy az építőkön múlna újabb ötven do­bozi család boldogulása. Botyánszki János őrkocsik is. Fél nyolc előtt né­hány perccel Nagy János, a be­gyed tanács elnökhelyettese tar­tott rövid, lelkesítő beszédet. Az ismert szignállal indult a műsor. Békéscsabáról Vdtray Ta­más jelentkezett és egy kerékpár- csengő, Nyíregyházáról Fikár László és a síp, Nyírbátorból Gu­lyás Gyula és a duda, Orosházá­ról pedig Rapcsányi László és a koiomp. A négy helyszínről négy különböző hangjelzéssel lehetett válaszadásra jelentkezni. Lett is ám ebből olyan kavarodás (első­sorban a nyírségiek gyakori rek­lamációja miatt), hogy pusztán a kedélyek megnyugtatására, egy ízben, háromszor egymás után kellett visszajátszani a magneto­fonszalagot. (Darvas Józsefnek A térképen nem található című ri­port-drámáját kellett kitalálni.) Szóval, volt nagy zenebona és hála Szepesi György türelmének, végül is csak a miénk lett a vi­tatott négy pont. Ekkor már hat ponttal 38:32-re vezettünk. Persze, ez az előny és egyál­talán a vezetés nagyon nehezen akart megszületni. Fej-fej mellett haladt a két csapat, egészen a barkochbáig. A szabolcsiak 47 másodperc alatt találták ki Krú­dy Gyulát, míg a viharsarki bar- kochba-válogatottnak Szokolay Sándor felismerése mindössze 15 másodpercig tartott, 29:27-re ve­zettünk. Megcsillant a győzelem lehetősége. Az orosháziak és a nyírbátoriak turista-csalogatója, illetve a körösladányiak receptje és a porcsalmásiak ének-produk­ciója, valamint a megyei lapok­ból vett feladvány megfejtése azonos pontszámmal növelte mindkét csapat teljesítményét. A döntés tehát a végére maradt. A kulisszák mögött A kulisszák mögött serény munka folyt. Jöttek-mentek a te­lefonhívások, s a művelődési ház földszintjén a Rózsa Ferenc Gim­názium harminc tanulója várt ugrásra készen valami tennivaló­ra. A megyei tanácsnál, a könyv­tárban és a statisztikai hivatal­ban rendkívüli ügyeletet tartat­tak, de Gyulán a megyei levél­tár személyzete is (bár igazgató nélkül, hiszen dr. Szabó Ferenc, a békésiek csapatkapitánya volt) készenlétben állt. tenyérrel festett feketére. Oros­házán Fekete Sándor bácsi, meg­pödörve hatalmas bajuszát, ver­senyen kívül így biztatta a vá­rosi tanács nagytermében helyet foglaló félezer vetélkedőt: „Any- nyi sok fej van itt, ha összedug­juk, majdcsak kigyün belüle va­gyunk. Kukoricánk váltakozó lamd...” Békésen vérzik el Szabolcs...“ És 45:39-es békési vezetésnél következtek a szép szó művészei. A gyulai kolbászról, illetve a sza­bolcsi almáról írott szonettek valószínűleg nem kerülnek be a világirodalom gyöngyszemei kö­zé, de azért ritka nagy tapsot kaptak ezen az estén. Kár, hogy a gyulaiak világhírű csemegéjét megéneklő mestermű kevésbé nyerte meg a zsűri tetszését, mint a szabolcsi jonatánról szó­ló poéma. Az előny így egy pont­tal csökkent és a balul sikerült építészeti feladvány-megfejtés után már csak 49:48-ra vezet­tünk. Ezután mindkét csapat be- kaszírozta a már említett javí­tásokért kapható hét-hét pontot és 56:55-ös állásnál, tíz óra előtt néhány perccel következett az utolsó erőpróba. „Hogyan készül­tünk fel a vetélkedőre” címmel part>d iát kellett készítenie mind­két csapatnak. A Jókai Színház művészei Máté Lajos szakértő irányításával nemcsak a dicső­séget, hanem a maximális tíz pontot is megszerezték színeink­nek. Idézzünk egy mondatot a nyírségiek műsorából: „Jelszónk — ha kell -r békésen vérzik el Szabolcs...” Békés megye 66 pontot szer­zett és jutott tovább a 63 pontot elérő Szabolcs-Szatmár ellené­ben. Jó játék, nemes versengés volt, hiszen ennek a vetélkedő­nek nem is lehetett vesztese. Nem szeretnénk ünneprontók lenni és ezért csak zárójelben tesszük közzé kritikai észrevéte­leinket (a mostani vetélkedő, ha izgalomban nem is, de színvonal­ban elmaradt a két héttel ezelőt*- titől; a nyírségiek többnyire in­dokolatlanul óvtak; a két szabol­csi riporter bántóan „rámenős” volt.; viszont Vitray Tamás kissé indiszpcnáltnak tűnt), mint ke­vésbé fontos és egyáltalán nem jellemző momentumokat. Mindezek ellenére biztosak va­gyunk abban, hogy a helyszíni adások résztvevői és a rádióhall- Az egyik borítékos feladat az) gatók jól szórakoztak; nemcsak volt, hogy néhány békéscsabai „fogyatékosságot” az adós ideje alatt korrigálni kell. A Felsőkö­itt a Viharsarokban, hanem a Ti­szán innen és a Dunán tűi is. B. I. ^VWV^AAA/WWVWWW^A^WV'- ' Egészségügyi kombinát — Mennyi az órabére? — Négy forint negyven. Ez jár a magamfajta tanulónak — teszi hozzá mosolyogva. — Van 'azon­ban itt olyan asszony is, aki a múlt hónapban 1800 forintot vitt haza. Remélem, én is elérem majd idővel. — Mi a véleménye erről az üzemvezetőnek? — kérdezzük Eisele Ferencet. — örülök a bizakodásnak, és úgy gondolom, jelen esetben nem túlzott. Szabóné már most meg­csinálja a 80 százalékot. S ez három heti tanulás után »agyon szép eredmény. D legtöbb pénzt Rusznák Györgyné vitte haza szeptem­berben az asszonyok közül. Ked­ve» mosolyú, szőkésbarna asz­Miközben az üzem vezetőjé­vel a most átalakítás alatt álló rész helyiségeit járjuk, arról be­szélgetünk, hogy vajon mikorra készül el a bővítés. — A nagy munkaterem, az iroda és a szociális helyiségek kialakítását a Gyulai Kislakás­építő és Karbantartó Ktsz vállal­ta. Tervek szerint november 20- ra kellene készen lenniük. Őszin­tén szólva nem hiszem, hogy a határidőt tartani tudják. Hogy miért? Azért, mert ma is csak négy emberük dolgozik itt. Vé­leményem szerint az átadásra csak a jövő évben kerülhet sor. Mi erről a ktsz vezetőinek véleménye? Ezt Bíró Lajostól, a ktsz elnökétől tudtuk meg más­A napokban kezdte meg működéséi Gyulaváriban a több mint i millió forint beruházássá épült egészségügyi kombinát. Az impozáns épületben két körzeti egy fogorvosi rendelő és eg5 gyógyszertár kapott heijrafc r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents