Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

1969. október IS. 7 Szombat A meteoritok — az ür küldöttei Tudomány — Technika Harcban a „vörös kakassal" A kikötői hajótüzek megfékezésére szolgáló, vízporlasztós sugárágyúkkal felszerelt különleges öltóberendezés. A tűzfészekre fecskendezett víz kettős feladatot tölt be. Egy­részt a hő hatására elpárologva, gőzzé válva elzárja a levegő oxigénjét az égő anyagtól, más­részt hőt von el, tehát gyulladá­si hőmérséklet alá hűti az ég­hető anyagot. Nem mindegy, hogy a vizet bő sugárban, vagy finom permet formájában jut­tatjuk a tűzfészekre. Rájöttek, Hogy a vízpermet sokkal ered­ményesebben oltja a tüzet, ami­nek az a magyarázata, hogy a víz finoman eloszló részecskéi hatástalanítják a fentebb emlí­tett gyököket, megszakítják a láncreakciót. Az sem mellékes hogy a ködszerűen porlasztóit vízből — azonos hatás elérésé­hez — tizedannyi kell. mint a bő sugárból ömlő vízből. Még tovább lehet fokozni a vízzel való oltás hatékonyságát, ha ún. nedvesítőszereket keve­rünk hozzá. Különösen a vízta­szító (hidrofób) anyagok oltásá­nál van ennek jelentősége, mint amilyen pl. a gyapot és a fű­részpor. Az ezekre fecskende­zett víz ugyanis nedvesítőszerek használata nélkül cseppeket al­kot, melyek leperegnek az ol­tandó anyagról, anélkül, hogy annak belsejébe hatolva hűtő­hatást fejtenének ki. így gyak­ran előfordul, hogy a felületen lobogó lángot eloltja ugyan a víz. de az anyag belsejében olyan izzó gócok maradnak visz- sza, amelyek később újra fel­lobbanhatnak. Á nedvesítőszer ezt a jelenséget megakadályoz­za, elősegítvén a víz jó elterü- lését és beszivárgását. A földkéreg keletkezési törté­netének tanulmányozása szem­pontjából rendkívül fontos je­lentősége van a Föld felszínén található meteoritkráterek fel­kutatásának. Vaseső A Földre nagyon ritkán hűl- ' lanak nagy tömegű meteoritok. Különösen ritka, hogy ezt szem­tanúk is megfigyeljék. Épp ez­ért váltotta ki a világ vala­mennyi asztronómusának fe­szült figyelmét egy páratlan ter­mészetű jelenség, a Szihota- Alinszki vasmeteorit-eső. Ez volt a világon az egyetlen nagy­méretű csillaghullás, amelyet nagyszámú szemtanú figyelt meg. Az alapos kutatások kö- vetkezetében megállapították, hogy a Föld atmoszférájába koz­mikus sebességgel egy kb. 70 tonna súlyú test hatolt be. Ez 1947. február 12-én történt, a Távol-Keleten, a Szihota-Alinsz. ki hegyek nyugati nyúlványán. A legnagyobb, 1 tonna súlyú maradékok az esés folyamán és a talajjal való összeütkö­zéskor krátereket és tölcséreket képeztek. A meteoritrészecskék vegyi elemzése a következő ösz- szetételt mutatta: vas 93,29 szá­zalék, nikkel 5.94 százalék, ko- bald 0,38 százalék, réz 0,03 szá­zalék, foszfor 0,46 százalék, kén 0,28 százalék. A meteoritban je­lentéktelen mennyiségben más vegyi elemek is voltak. Az összegyűjtött meteoritda­rabok tanulmányozása rámuta­tott arra, hogy a meteorit nagy­méretű széttöredezését mind az atmoszférába való behatolása, mind a Földdel való összeütkö­zése során az égitest eredeti­leg hasáb alakú felépítése okozta. Hatalmas — kb. 1000 tonna — tömege, gigantikus mérete ellenére a számítások szerint át­mérője mintegy. 6,5 m, az égi­test törékeny volt. Ennek követ­keztében több ezer szemtanú látta az égen egy hatalmas hul­lócsillag repülését és a világon egyedülálló vas-meteorit esőt. Hogyan keletkeznek a meteoritok? Újabban több országban egy­re nagyobb számú munka jele­nik meg, mely a meteoritok ere­detével foglalkozik. Azonban el­tekintve a meteoritrészecskék sajátosságairól szóló adatok ha­talmas mennyiségétől, még min­dig nem tudták megoldani tel­jesen a meteoritok eredetének kérdését. Sokan úgy vélik, hogy a me­teoritok nem mások, mint olyan ős-asztreoidák szétesésének ter­mékei, melynek mérete nem ha­ladta meg a néhány száz kilo­métert. Más tudósok úgy vélik, hogy e meteoritok üstökösök származékai. Hiszen sok mete­orit-hullás ismert üstökösökkel van kapcsolatban. Azonban sen­ki soha nem látta, hogy üstökö­sökből meteoritok hullottak vol­na. Együttműködés a kozmoszban Hét szocialista ország mesterséges holdja: az Interkozmosz—1 Hófehér lepedővászon, külön­böző asztalterítők, szalvéták, a legkülönfélébb női és férfiruha­anyagok sok színben és mintá­val — nehéz lenne a Szovjetunió leniparának minden termékét felsorolni. Jó minőségével, fi­nom kidolgozásával nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. A Szovjetunió márkájával jel­zett lenkészítményeket szívesen vásárolják Franciaországban, Kanadában, Svédországban, Finnországban, Angliában és még nagyon sok országban. A termelés növekedésével szélesedik a lenkészítmények választéka is. Növekszik a férfi- és női lennel kevert szintetikus anyagok gyártása. Belorussziá­ban a közeljövőben speciális üzemet építenek a batiszt gyár­tására. 1975-re a Szovjetunióban még néhány hatalmas lenfeldol­gozó üzemet terveznek és jelen­tősen növelni kívánják a vász­nak gyártásának mennyiségét. Bolygónk és az asztrológiai leletek A meteoritokkal foglalkozó tudományág az asztrológiai lele­tek tudománya. A tudósok sok országban tanulmányozzák azo­kat a kő- és vasdarabokat, melyek a kozmikus térből hul­lottak bolygónkra. Földünkön jelenleg 1795 meteoritot gyűjtöt­tek össze. Ezeknek felét esés közben meg is figyelték. A töb­bit véletlenül találták meg. A leleteket múzeumokban őrzik, és mindegyiket gondosan tanul­mányozzák. Ezek a kövek azon. ban csak kis százalékát teszik ki azoknak a meteoritoknak, me­lyek Földünkre hullanak. A szá­mítások azt mutatják, hogy az űrből naponta néhány ezer ton­nányi meteorit-anyag hull Föl­dünkre. Igaz, a Föld tömegét te­kintve, ez csak „csepp a tenger­ben”. Az utóbbi években a meteori- tokát tanulmányozó tudósok kü­lönös figyelmet fordítanak a kráterekre, a Földre hullott me­teoritok nyomaira. Ezeket a krátereket gyakran könnyű fel­fedezni, az esetek többségében azonban felkutatásuk bonyolult feladat. A Földön jelenleg több tucat meteorit eredetű krátert ismernek. A legnagyobbak kö­zülük 100 km-nyi átmérőjűek, koruk 1000-től több 10 000 évig terjed. A Szovjetunió és több népi demokratikus állam — Bulgária, Csehszlovákia, NDK, Románia, Magyarország — között nemzet­közi szerződés van érvényben, a kozmikus kutatások területén való együttműködésről. Ez a szerződés többek között kimond­ja, hogy a szerződő felek le­hetőségeikhez és adottságaikhoz mérten részt vesznek a mester­séges égitestek megfigyelésé­ben, s az így nyert adatok fel­dolgozásában, s ezeket kölcsö­nösen egymás rendelkezésére bocsátják. Ennek értelmében működik hazánkban is négy holdkövető állomás: Budapes­ten, Baján, Miskolcon és Szom­bathelyen. A szerződés azt is kimondja, hogy az együttműködésben részt vevő felek javaslatokat te­hetnek a kutatás tárgyát illető­en, programokat dolgozhatnak ki a mesterséges égitestek ré­szére és műszereket készíthet­nek azokba, az együttműködési szerződésben rögzített kutatási területeken. Ennek értelmében állították pályára 1969. október 14-én a Szovjetunióban az érdekelt or­szágok képviselőinek jelenlété­ben az Interkozmosz—1 jelű mesterséges holdat, amelynek elnevezésével is utalni kívántak arra a nemzetközi együttműkö­désre, amelynek eredményeként és szolgálatára létrejött a soro­zatnak ez az első tagja. A közlemény szerint a mester­séges hold feladata a Nap ibo­lyántúli sugárzásának vizsgála­ta, s annak tanulmányozása, hogy ezek a sugárzások milyen befolyással vannak a Föld lég­körére. A Nap és a földi jelen­ségek közötti kapcsolatok, ok­szerű összefüggések feltárása az asztronautikai kutatások együk legfontosabb gyakorlati területe, egyben talán az egyik legnehe­zebb kutatási terület. Ma még nagyon hiányosak azok az ismereteink, amelyek a Napon végbemenő folyamatok, közötti kapcsolatokra vonatkoz­nak. Egyrészt azért, mert a naptevékenység változását nem a látható fény tartományában végbemenő sugárzások gyors és erőteljes változásai kísérik, s ezek a sugárzások a Föld felszí­nén nem észlelhetők, másrészt azért, mert a légkör és e sugár­zások kölcsönhatása is ma még nagyrészt tisztázatlan. Ezen a helyzeten kívánnak változtatni többek között a mesterséges égitestekkel végzett kutatásokkal, s ezen belül a „ÉSZAK SELYME” mostani Interkozmosz—1 felbo- csátávai is. A földi légkör 60—1000 kilo­méter közötti magasságtarto­mányában kialakuló, elektromo­san töltött részecskéket nagy mennyiségben tartalmazó, lég­köri réteg, az ionoszféra, létét jórészt a Napból érkező nagy energiájú sugárzásoknak — ult­raibolya és röntgensugárzások­nak — köszönheti. Ez a réteg veri vissza a földfelszín felé a közép- és rövid rádióhullámo­kat. Az ionoszféra fizikai nyelven szólva: plazma. A plazmák azzal a jellegzetes tulajdonsággal ren­delkeznek, hogy a töltött ré­szecskék számától és energiájá­tól függően maguk is bocsáta­nak ki rádióhullámokat, ame­lyek hullámhossza és energiája éppen a plazma említett jellem­zőitől függ A plazmák ezért meghatározott hullámhosszúságú rádióhullámokat visszavernek, másokat — olyanokat, amilye­neket maguk is kibocsátanak — elnyelnek, míg az ennél rövi- debb hullámhosszakat átbocsát- ják. Így a légkör felső rétegé­ben levő plazmák rádióhullám terjedési jelenségek révén is ta­nulmányozhatók. Különösen eredményes ez a rádiómódszer­rel történő tanulmányozás, ha a rádióadó nem a Földön van, ha­nem pl. az ionoszférában, s je­leit a földfelszínen veszik és elemzik. Az Interkozmosz—i mestersé­ges hold célkitűzései között ilyen vizsgálatok elvégzése is szerepel, s a rádióvételtechnika lehetőségei hazánkban is rendel­kezésre állnak. S. J. Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz felvételre keres esztergályos, lakatos, hegesztő és önlő szakmunkásokat, ezenkívül férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Minden második héten szabad szombat. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezni lehet Gyula, Blanár László u. 3. 97321

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents