Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

1989. október 15.

3

Sserdii

Pénteken nyitják meg a megyei újítási kiállítást

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának, a MTESZ megyei szervezete elnökségének és a Békés megyei KISZÖV Műszaki Körének rendezésében október 17-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel nyitják meg a megyei újítási kiállítást Békéscsabán, a MEDOSZ Luther utcai - székházában. A kiállítást Uhljár Mihály, a városi tanács vb-elnöke, a MTESZ megyei szervezetének elnöke nyitja meg.

Október 6 és 16-a között tartják Budapesten, a Technika Házában a Holland Műszaki Hetet és ipari kiállítást. A Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei Szervezetének sikerült egy napra megkapni az igen érdekes, színes szakmai és általános témájú holland filmeket. Ennek eredményeként október 17-én, pénteken délután fél négy órai kezdettel holland filmnap keretében vetítik le ezeket Békéscsabán, a Szabadság filmszínházban.

Romániába és az f\DK-ba exportálják a nemespontyot

A Biharugrai Halgazdaság területén megkezdődött az őszi nagy halászat. Naponta 800—700 mázsa hal a zsákmány. A nemespontyok külsőre is nagyon szépek, jól fejlettek, rekord eredményeket produkáltak növekedésben is. A halgazdaság ebben az évben mintegy húszezer mázsa élőhalat ad hazai és külföldi fogyasztásra. Az exportálás már megkezdődött, Romániába és az NDK-ba szállítják a nemes- pontyokat. *

Két tanácstagjuk van

A telepről hőin mentek el a férfiak

Mezőgyáin.

A Liszt utca a község szélén húzódik. Az út hepehupás. Két oldalán apró házacskák. Az autót gyerekek fogják közre, nyomukban asszonyok sereglenek.

— Engem keresnek? — néz be az ablakon az egyik. — A férjemet bevitték Csabára, mert meg akart késelni. Mindent elmondtam már. Vagy talán a gazdaságból jöttek? A férfiak mind elmentek, csak mi asszonyok és gyerekek, no meg az öregek maradtunk a telepen.

Nem kell alamizsna

Ötvös Ferencné fiatalasszony. Barna köpenyén mészfoltok tar- kállanak. Karján kisgyerek.

— Ez a ház üres. Elment a család. Azt hiszem az egyik orosházi tsz-ben dolgoznak. Én arra feljebb lakom. Hét gyermekem van.

— A férje?

— Kardoskúton a betonépítőknél dolgozik.

— Mennyi a keresete?

— Kétezernégyszáz forint.

— Családi segély?

— Azzal együtt.

— Mennyit tudnak félretenni?

— Semmit. Mondom, hogy hét gyermekem van. Azelőtt a férjem Pilisszentkeresztesen dolgozott az aszfaltosoknál. Neki is keil a pénz.

— Villanyuk van?

— A házamat úgysem mutatom meg. Nem akarok szégyenkezni. Villanyunk még nincs, de lesz. Azt mondta az uram, hogy tízezer forint kölcsönt kér a vállalattól. Nyugodt lehet, hogy megtesz a villany, de a rádió is, meg a tv is. Mi nem vagyunk kö- nyöradományra rászorulva.

Űt teherautó érkezik

Jó tartású, magas asszony közeledik az utca másik vége felől. A többiek illedelmesen állnak félre. Csend lesz. Még a gyerekek is elhallgatnak.

— Ötvös Andrásné vagyok. Minden hétfőn öt teherautó áll meg itt az utca végiben, s útnak indulnak a férfiak. Itt nincs munkalehetőség Márpedig valamiből élni kell. Emiatt mennek el. Mi meg itt maradunk a gyerekekkel. Tudom, a tanács sokat áldoz. Megcsinálták a járdánkat, még a Liszt utcában is kihúzták a villanyt. Aki építkezni akar. ingyen kapja a telket. Nekünk már van villanyunk, tv-t is vettünk.

— Akkor mi a probléma?

— Hogy mi?! Megmondom én. A helyzet az, hogy manapság senki sem mondhatja nekem, hogy kuss, mert cigány vagyok. Mert manapság mindenki egyenlő, igaz. De van itt egy bibi. Mondja meg nekem azt, hány cigány asszony dolgozik a községben?

— Nem tudom.

— Egy sem. Pedig mi a gyerekeinktől nem mehetünk más megyébe, de itt szívesen vállalnánk munkát. Viszont cigányt jobb helyen nem örömest alkalmaznak. Sőt, egyáltalán nem.

Pedig sok a nagycsaládos. Ránk- féme a kereset.

— Mit ért „jobb hely” alatt?

— Mondjuk takarítónői vagy boltos állást. De a konyhán is megállnánk a helyünket. A községben most épült egy szép vendéglő. Hát erre is gondolok. Pesten nincs ilyesmi. Itt van Keresztes Ilona — mutat egy csinos lányra. — Ö Pesten dolgozik, mégpedig a konyhán, a XI. kerületben. Bezzeg nálunk a községben még a gyermekeinket is nehezen veszik fel az óvodába. Pedig nem ingyen kérjük.

— A magáét felvettél'; ?

— Most már fél, utánajártam.

Ráche mama

Sámliin üldögél a ház előtt. Arca fekete, tele apró ráncokkal. Állát kezefején nyugtatja. Neve Rácz Ráche.

— Jöjjön be hozzánk, nézze meg milyen egy mezőgyáni cigány lakása — szól felém, s már áll is feL Először a konyhába lépünk be. A sarokban mosógép, egy új csempekályha társaságában. A lakásnak van egy tisztaszobája is. Az ágyat hímzett terítő fedi. Fölötte Rákóczi-kép csüng. Átelenben kis asztalkán rádió, lemezjátszóval. Az ágy előtt szőnyeg.

— Most egyedül vagyok. Az egyik fiam Orosházán, a másik Szegeden dolgozik. Csak hét végén jönnek haza.

— A néninek van nyugdíja?

— Igen, én tsz-nyugdíjas vagyok. Ezenkívül 1200 négyszögöl kukoricám is van. De tartok jószágot is. A ba j csak az, hogy sokat betegeskedem. Szedem a gyógyszert nap mint nap. Háromfélét írt fel a doktornő. Valamikor senki sem törődött a cigánynyal, ha beteg volt. Nemi is vették emberszámba a régi világiban. Még szólni sem lehetett, de nem is mertünk. Tisiza Kálmán birtokára jártunk napszámba. Ha a béresgazdának megtetszett egy cigánylány, csak intett, s menni kellett. Mert, ha nem, a cigányokat kiebrudaltáik a birtokról. Ránksütötték a bélyeget: lopunk. Senki sem vett védelmébe. Ki voltunk szolgáltatva az egész világnak. Ez így ment emberöltőkön keresztül. Most kezdünk emberi voltunkra ébredni. Házakat

építünk, mosógépet vásárolunk, este pedig tv-t nézünk.

Csak látogatóba

Szemrevaló lány. Haja szénié- kete.

— Elvinnének Csabára? — áll meg a kocsi előtt.

Anyja kis bátyúval közeledik. Elbúcsúznak. Beül. a kocsiba, s ' még kiérünk a kövesre, visszainteget a nyomunkba szegődő gyerekhadnak.

— Keresztes Emi fia vagyok. — mutatkozik be.

— Békéscsabán dolgozik?

— Igen, a Ruhagyárban. Albérletben lakom. Néhány évvel ezelőtt Csorvásról jártam át Csabára.

— Ott is lakott?

— Ott. A szüleim az Ady Tsz- ben dolgoztak. Jól keresltek. De apuka sokat betegeskedett. Azt mondta, menjünk vissza Mező- gvánba. Az övéi között szeretne meghalni. Szívasztmája van.

— Maga viszont Békéscsabára költözött.

— Már nem tudnám megszokni a „telepet”. Még, ha volna is munkaalkalom Mezőgyánban, akkor sem maradnék ott. Nehogy azt higgye, megvetem a fajtámat. Ha szabadnapos vagyok, rendszerint hazautazom. Havonta 500 forintot küldök a szüleimnek. Szeretem őket. De mondom, mór nem tudnék ott élni.

— Miért?

— Hát — tárja szét kezét. — Ezt nem tisztáztam még magamban, — A városi élet más — mondja hirtelen. — Más az élet ritmusa. Nem szórakozásra gondolok, arra alig van időm. Nehéz ezt megmagyarázni. Ha hazamegyek, úgy érzem néha, mintha egy múlt századbeli világban járnék, Így talán megérti.

*

Mezőgyán külső kerületében 343 cigány él. 1955 óta 65-en kötöttek házasságot. A gyermekek száma. 76. Rossz családi körülmények miatt 15 gyermeket állami gondozásba vett a tanács. A cigánykerület 150 munkaképes férfija közül a legtöbb a gyulai, a felsőnyomási, s a Telekgerendás! Állami Gazdaságban, 25-en a Szegedi Mélyépítőipari Vállalatnál, 15-en Budapesten és 10-en Békéscsabán dolgoznak. A kerületnek két cigány tanácstagja van.

Serédi János

A Baromfiipari Országos Vállalat Orosházi Gyára

férfi és női

segédmunkásokat keres felvételre

Jelentkezés a gyár munkaügyi irodájában, OROSHÁZA, Október 6 utca 8. 20791

Múzeumi körséta

ÖKÖK ŐSZ

Részlet a „Békés megye népe a szabadságért” című kiállítás anyagából.

Homályos folyosó. Kongó kőkockák. Festmények, fekete pikkelyekkel, csont és fafaragványok a növényi és a geometrikus ornamentika primitív és mégis meghökkentően szép motívumaival. Grafikák, néhány szobor, mennyezetig érő üvegdoboz, kitömött madarakkal. Csend. Amely néha megelevenedik, aztán, ha elmentek a látogatók ismét mozdulatlanságba dermed.

* * *

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba. A precizitás kedvéért: a Békéscsabai Múzeumok Igazgatósága. Bár ez az utóbbi cím — és egyben feladatkör — későbbi időponthoz fűződik. Ha ugyanis valamiféle vázlatos kronológiai sorrendet követünk, az első időpont 1899. Hetven évvel ezelőtt néhány gyógyszerész, orvos és mérnök átvéve a millenniumi ünnepségek előkészületeinek alkotó lázát, létrehozza a Békéscsabai Múzeumi Egyesületet azzal a céllal, hogy össze- gyűjtsék a város természeti, néprajzi és régészeti emlékeit. Az egyesület az elkövetkező másfél évtized alatt jól veszi az akadályokat, s mire 1914-ben átadják a vidéki viszonylatban sokáig ritkaságszámba menő múzeumépületet már olyan számottevő néprajzi és régészeti gyűjtemény alakul ki, amely bátran tekinthető az új létesítmény alapjának.

A két világháború között a spontán módon fejliÄö gyűjteményeket lelkes amatőrök kezelik, már amennyire az egymást érő gazdasági válságok és a város nemtörődöm vezetői teremtette pénzügyi viszonyok lehetővé teszik. De még ilyen körülmények között is kialakul — dr. Tarján Tibor ügyvéd és Hankó Mihály jóvoltából — egy olyan természettudományi gyűjtemény, amely jelenleg is a múzeum egyik legnagyobb értéke. 1920- ban a festő rokona több száz fényképből, iratból és tárgyból álló Munkácsy-gyűjteményt ajándékoz a múzeumnak. A nagyterem Szőnyi Istvánnak, Aba Novák Vilmosnak és persze a helybelieknek biztosít kiállítási lehetőséget.

A közelmúltban Csabán járt, jelenleg az Egyesült Államokban élő festőművész, Jankai Tibor mondta: „Így utólag mérhetem le, hogy az Auróra Kör tagjainak és személy szerint nekem is mit jelentett, hogy jó néhányszor kiállíthattunk a múzeumban.”

Második világháború. Európa valamennyi múzeumához hasonlóan megcsonkul a csabai néprajzi gyűjtemény is.

A felszabadulás után, 1950- ben a Munkácsy Mihály Múzeum állami kezelés alá kerül. Hogy

ez mit jelent most? Dér László Igazgató leltárszerűen precíz felsorolásából igazán csak a legjelentősebbeket jegyeztük le: a régészeti gyűjtemény máris meghaladta a 20 ezret, a numizmatikai gyűjtemény a 8 ezret, a néprajzi, a történeti és az irodalomtörténeti gyűjtemény kü- lön-külön a négy és fél ezret, a természettudományi gyűjteményhez több mint ezer, a képzőművészeti gyűjteményhez pedig 300 darab tartozik.

Számok. Az igazság persze az, hogy a számok tudósítanak legpontosabban a tényekről, de vajmi keveset árulnak el a soron levő feladatokról, tervekről.

Pedig az igazgató szerint: „vándorkiállításokat tervezünk, olyanokat, amelyek a meglevő állandó kiállításainkkal párhuzamosan ismertetik meg a múzeum anyagát a községekben és a tanyákon élőkkel. Mindezt, persze színvonalasan csak akkor lehet megoldani, ha nem fotókópiákat és egyéb másolatokat, hanem eredeti, tudományos igénnyel szelektált dokumentumokat mutatunk be. Jelenleg, sajnos, megfelelő tárlók nem állnak rendelkezésünkre ... mint, ahogy a megnövekedett feladatokhoz képest meglehetősen kevesen vagyunk. Szóval problémáink, elsősorban anyagi problémáink vannak, ennek ellenére múzeumi évkönyv megjelentetését tervezzük, amely első számában a sza- badkígyósi ásatások leletanyagának antropológiai, biológiai, kémiai, régészeti vonatkozású kutatásait ismertetné. 1971—75 között jelenik meg Békés megye régészeti topográfiája, ehhez is hozzá segítünk, de ugyancsak jókora feladatok várnak ránk az ízlésnevelés, vagy a hely- történeti kutatások hatékonyabbá szervezése területén is..

Nos, hát a teljességre törekvés legcsekélyebb igénye nélkül ennyit mondhattunk el a Békéscsabai Munkácsy * Mihály Múzeum múltjáról, jelenéről, problémáiról, terveiről... szóval keveset. Annyi mégis, amennyi meggyőz valamiről. Valamiről, amit az elmondottak alapján talán nem kell tovább bizonyítanunk.

* * *

Fényfoltok. Puhán fúj a szél. Öreg cserjék, fáradt derekú fák, legyintgetnek sárga levéltenyereikkel az ablak előtt. Liget. A görög muszeion, magyarul múzsáknak szentelt ligetet jelent. Csodálatos ligetet. Ahol az ősz magában hordozza a pezsgő, zöld tavaszt, a perzselő fehér nyarakat. Ahol az ősz nem múlik el. Állandó. Örök őszj

Bencsik Máié