Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
19W. október 14. s Kedd Szívesen emlékeztünk Battonya kivételével megyénk csaknem valamennyi városa, községe 1944 október 6-tól számítja a fasizmus igája alól való felszabadulását. Bár az ünnepségsorozat helyenként korábban megkezdődött, azonban csúcspontját a megye teljes fel- szabadulásának napján érte el. Lapunkban rendszeresen helyt- adtunk a Szabadság hajnalán című cikksorozatnak, valamint az ünnepségekről szóló tudósításoknak. Jóllehet lapunk terjedelme miatt minden helyről nem tudtunk beszámolni, — ezek tudósítói is fogadják igyekezetükért köszönetünket. Ügy érezzük, hogy most, amikor lezártunk egy ünnepi szakaszt, és készülünk a közelgő április 4-re — hazánk teljes felszabadulásának ünnepére — szükséges némi visszapillantást adni az eseményekről. Visszaidézni azt a lelkesedést, amit az eltelt negyedszázad teremtett meg. Nehéz lenne a huszonöt év eredményeit összegezni. Elégedjünk meg a múltról és a jelenről szóló ünnepi beszédekből találomra választott mozaikokkal, amelyek hűen tükrözik népünk életének fejlődését. Nem jelöltem meg, melyik, hol hangzott el — mert legyen az ünnepi gyűlés, vagy öregek napja, mind mind a szovjet hősök iránti hálaadást tükrözte. Felesleges nagy szavakat mondani, ám a megemlékezéseken ott volt a szülő, a gyermek, a testvér, a rokon, mind, akik alkottak, példát mutattak gyermekeiknek, unokáiknak hazaszeretetből, a munkában való helytállásból. Ott voltak mindazok, akik érezték: valamit tettek, hogy feledhessék a múltat. Az idős és idősebb korosztály még jól emlékszik a kézi vetésre, a kézi aratásra, a kora hajnaltól késő éjszakába nyúló cséplésre. Ki gondolta volna, hogy ezt a munkát alig két évtized múltán teljesen a gép végzi el helyettük? tgy a paraszti verejték nem csepeg már a tarlóra. Emlékszünk gyermekkorunkra. A falusi 12 éves gyerek már ott hajtotta a lovat szántáskor vagy kukoricaekézésnél. Szedte a markot aratáskor, legeltetni járt és nem dolgozott kevesebbet, mint a cseléd. És hányszor evett kukoricalisztkenyeret, pedig a jó magyar búzát az ő apja termelte. Súlyos a vád a múlt iránt. Nemcsak azért a néhány felemlített példáért, de azért is, mert e korosztálynak immár két világháborút kellett átélnie. A múltat, a benne élő hatalom-bitorlókat vádolják a szovjet hősi sírok, s a harcmezők rengeteg ,halottja. Ez figyelmeztet is a békében való élniakarásra. Amit most ünnepeltünk és ünnepiünk, majd április 4-én az az új út, melyet a Szovjetunió nyitott számunkra. A mi népünk kereste és keresi a lehetőséget, hogy soha többé ne legyenek sem neves, sem névtelen hősök, akiket a háború zaja némít el és a front pora fed be. Most, amikor az újabb hétköznapokban ismét az ünnepre készülődés hangulata vegyül, kövessük mindannyian a Központi Bizottság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívását; a munkaversenyek során gyorsabban forogjanak a gépek kerekei, sűrűbben koppanjon a kalapács, mélyebben szántson az eke. s jobban éljen népünk, mint eddig. Ez lesz igazán a mi ünnepünk. Hiszen tudjuk, most is a megemlékezések sikereinek egyik alapja volt, hogy a pártszervezetek, a népfrontbizottságok, a tanácsok és tömegszervezetek mindenemű segítséget megadtak és mögéjük sorakozott a dolgozó nép. Rocskár János Ivanovo, Moszkva Budapest, Mezőgyán — Egymást váltották nálunk az orvosok, de most már reméljük, ennek vége. Volt idő, amikor nem is volt orvos Mezőgyánban. Az öreg doktor járt át Gesztről 1958- ig. Aztán meg... inkább ne is kérdezze. Az egyik jött, a másik ment, nem volt szerencsénk velük. Pedig mennyire a kedvükbe jártunk. El is határoztuk legutóbb, ezt tovább nem csináljuk. Jöhet bárki, ami jár, azt megkapja, de többet nem lessük senkinek az óhaját. i— Anyukám küldte a doktor néninek. — Egy tányér almát hozott. Folytatjuk tovább a beszélgetést. Apja a háború alatt meghalt, édesanyja özvegyen nevelte fel a két gyerekét Nehéz évek voltak. Férjével kilenc évig éltek együtt, aztán elváltak. Ez adta a lökést, hogy vidékre jöjjön. Hogy nem ment vissza a Szovjetunióba? Lehet hogy távolabb került volna édesanyjától, mint itt van. Minden évben otthon tölti a szabad..S“^MÍh^é vb;elnök nem jságát és a mama is szokott Ma- ° na zonyult. Ezt ma- gyarországra jönni. Mezőgyánf3 rjai ■™5®ojyogva. amikor még nem volt jövőre már dr. Zubor Ludmilláról beszél, aki í ldejön Majd a munkájára fordul a szó. Nem könnyű körzeti orvosnak lenni. Szeptember végéig 9580 betege volt a rendelőben. Épp ezért nagy súlyt helyez a betegségek megelőzésére. Megint jön valaki, kimegy újév óta a község orvosa. De neki már szeretet bői kedveskednek. Nemcsak ők — a község vezetői —, hanem mindenki, aki kapcsolatba kerül vele. Beszélgetés közben bemegyünk az orvosi lakásba A doktornő otthon van. Egész délelőtt rendelt, ebéd után a fekvőtegeket látogatta — Ma kilencven betegem volt — közli elöljáróban az elnöknővel, majd hozzám fordul: — Jól kihasználták a tüdőszűrést. Oda úgyis jönni kellett, és egyúttal sokan felkeresték a rendelőt is. — Idegen akcentussal, de már jól beszél magyarul, s kedvesen válaszol kérdéseimre. Ivanov óban, a textiliparáról és forradalmi múltjáról híres városban született. A moszkvai orvosi egyetemen szerzett diplomát és onnan jött Magyarországra férjével, aki ösztöndíjas volt a Szovjetunióban. Budapestre kerültek mindketten 1959 novemberében. Ludmilla az Orvostovábbképző Intézetbe Molnár Béla sebésztanárhoz. Majd Littmann professzornál folytatta munkáját, s nála tette le a két szakvizsgát: a sebészetit és az altatóorvosit. Közben nyílik a folyosóajtó, kimegy és egy papírral jön visz- sza. — Boros hozta a leleteit — mondja az elnöknőnek, aki hozzám fordul: — Ismeri már az egész falut névről. Tíz hónap alatt ez nem kis dolog. De volt is jócsjegyzi: — Sokat találkozunk mi a doktornővel, kerékpáron ő is, én ist mindig útban vagyunk. A kerékpár említése jó alkalom arra, hogy elmondja a meglepetést Nőnapra a tanácstól egy női kerékpárt kapott. Most pedig olajkályhát. Ragaszkodnak hozzá, szeretik. Az idős emberek meg éppen hálásak a gondoskodásért, s ő még fokozottabban foglalkozik velük. — Vasárnap kellett volna jönnie, akkor tartottuk az öregek napját — S egymás szájából veszik ki a szót az elnöknőve]. Kétszázan jöttek össze, az új presszó- és borozóhelyiséget nyitották egybe, hogy elférjenek. Ebéd, zene, jókedv volt, kellemesen telt el az idő. Üttörők mentek az idős vendégekért és Se kísérték haza őket A tsz kocsija pemegnézni, s a postást vezeti be. dig hozta, vitte azokat, akiknek mozgás, de ott Táviratot hozott Gyorsan kibontja és felkiált: — Ezt vártam! — majd hozzánk fordulva magyarázza: — Az unokanóvérem jön ^jj látogatóba otthonról. — Poharat I- ‘ 1 nehezére esik a akartak lenni. Lassan bescrtéteehk. indulni A doktornő is elkísér, átmegy a másik szobába a kabátjá vesz elő és jő geszti pálinkával s mjg visszajön, Szabó elvkínálja a postás bácsit, aki meg Nyolcvannégy tsz közös vállalkozásban Néhány hete figyelemreméltó adatokat összegeztek a Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségében Orosházán. Megvizsgálták azt hogy a tag-termelőszövetkezetek milyen közö6 vállalkozásokban vesznek részt. Megállapíthatták, hogy a szövetség területén 84 tsz társult termelésre, értékesítés, re. Szám szerint legtöbben, 47-en a ciroktermelő és -értékesítő (CITÉV) vállalkozásban. Ezt követi az építőipari közös vállalkozás, amely mezőkovácsházi székhellyel tíz termelőszövetkezetet egyesít. Az Orosháza környéki tsz- ek kereskedelmi társulásába nyolcán, a baromfikeltető társulásba társnő megjegyzi: — Hát ilyen a mi Ludmillánk. Tél végén, zuhogó esőben lovaskocsin ernyő alatt hozott ki egy asszonyt, a tanyából, 5 kilométeres földúton a kövesútra a mentőautóig. Egy asszonyt, aki a tizedik gyerekét várta. Pedig nem is mezőgyáni volt. Az a terület már Geszthez tartozik. Vass Márta finraklapos téglarakodógép a 8. AKÖV Vállalat pályázatának nyertese Hazánk minden táján, igy megyénkben is komoly gondot okoz a rakodás. Kézi munkaerőt egyre nehezebben tudnak szerezni a különböző vállalatok, ráadásul a kézi rakodás lassú, költséges munkafolyamat. Ezért hirdetett pályázatot 1968 nyarán a 8. AKÖV Vállalat Békéscsabán rakodógépek szerkesztésére. A pályadíj nyertese a Szántó—Vas-féle téglamég- fogó gép. » Az újítók már 1867 óta foglalkoznak az említett gép megszerkesztésével. Menet közben többször kudarcot vallottak, de nem adták fel a harcot, kitartó munkájuk, türelmük, fáradhatatlan cselekvőkészségük eredménye a pályadíj. Legutóbb Orosházán rakodtak a markolóval. Az önraklapos téglacsomót — egyszerre 200 téglát —a téglagyár telepén kocsira rakja, onnan újabb újítás segítségével vasúti kocsiba. Előbb csak tehergépkocsira rakodtak géppel, de a vagonba . való rakodásnál még nagyobb a probléma. Az orosházi rakodás jól sikerült s Agasegyhá- zára 4—5 százalékos töréssel érkezett a rakorrfány. A MÁV szakemberei elmondották, hogy hasonló a törés a kézi rakodás esetében is. A Szántó—Vas-féle rakodó nagy jelentősége:, bármilyen típusú emelőszerkezettel rakodhat, ráadásul olyan járműre, amilyen éppen kéznél van. Kisebb-nagyoöb rakfelületű gépkocsira egyaránt hasznos rakodógép. Mivel 200-as csomókba rakott téglából pakolják meg a gépjárműveket, külön átadó nem szükséges, éjszaka elég, ha az éjjeliőr ellenőrzi a rakodást Az újítók természetesen kisebb módosításokat, finomításokat még alkalmaznak a rakodón s a vállalat reméli: sokat segíthet ezzel a közúti és vasúti szállításnál. Nem Péter Pálok _______________________ ____Magyarbanhegyes környékén hak án vendége nemrég. A névnap- | tan- a kunágotai SERTÖV-be és a ján • fél falu ‘elkereste, virággal jöttek köszönteni. Alig ül le, újból jön valaki. Gyerekhangot hallani odakintről: [ tótkomlós! SERTÖV-be 4—4, a tótkomlós: építőipari közös vállalkozásba három, a tótkomlósi tojástermelő közös vállalkozásba kettő, a csorvás—gerendási SERTÖV-be pedig hat szövetkezet lépett be. Önkéntelenül Arany János „Fülemüle” című versének két hőse jutott eszembe a minap, amikor a békéssámsoni Előre Termelőszövetkezet elnökhelyettesének irodájában egy kis epizódnak lehettem ei. el, amikor kinyílt az ajtó. Két férfi jelent meg. — Nem zavarunk? — érdeklődtek megállva a küszöbön. A főagronómus arcán mosoly terült tanúja. Hozzáteszem azonban, hogy nem abban az értelemben, ahogyan azt a költö megírta. Az — Áh, kedves szomszédok, már hogyan zavarnának, kerüljenek csak beljebb — invitálta a két őszi betakarítás nehézségeit, öcö-, férfit szívélyesen. — Mi járatban meit tárgyaltuk éppen a tsz fő- 1 vannak itt nálunk? agronómusával. Számok és érvek j röpködtek a levegőben. A fóagro— Kedves kollégánk. Kérni jöttünk — szólt az idősebb. A meg■ VWWWWWWVWW WWWWVWWW WVA/\A/VWWWVWVWWWWW Jó a termés Cső törőgépekkel és Oros—1-es adapterrel, no meg kézi erővel láttak hozzá a medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben a2 1600 hold kukorica betakarításához. A termés jónak ígérkezik, az adaptere« SZK kombájn után eddig átlagban 30 mázsa morzsolt kukoricát mértek. Dicséretes az is, hogy 60 hold kukorica közé babot vetettek a szövetkezet gazdai, amiből 360 mázsa termést takarítottak be. Fotó: Balkus nómus éppen nagy lélegzetet vett, szólitásból arra következtettem, hogy újabb számokkal árasszon i hogy az idegenek is mezőgazdáj szók. Mint később kiderült, helyesen. A szomszédos község, Nagykopáncs termelőszövetkezetének. a Kossuthnak két mezőgazdásza kereste meg a sámsoniak főagronómusát. — Miiben segíthetünk? — szólt az Előre főmezőgazdásza, miután a két vendég leült. — Az egykori kukorica-csőtörő- jüket kérnénk kölcsön — mondta ismét az idősebb, de hozzátette mindjárt —, természetesen nemcsak úgy. Tudjuk, hogy a vetéssel kicsit kicsúsztak az időből. Ha a csőtörőgépet tudják nélkülözni néhány napra, erre az időre mi adnánk egy vetőgépet erőgéppel együtt. Van ugyanis 70 hold kukoricánk, amelynek törésére nincs munkaerőnk. Ezt szeretnénk gyorsan betakarítani. Az egyezség létre is jött. & amint írásom elején emlitettem, a Fülemüle című Arany János- vers két hőse jutott eszembe, ellentétes előjellel. A nagykopáncs iákra és sámsoniakra éppen az ellenkezője mondható, mint az elbeszélő költemény Péter Páljára. Ök nagyon szépen megférnek egymás mellett, s amiben tudnak, segítenek egymáson. B. J.
