Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
1969. október 14. 4 Kedd utolsó csalsás 1944. október 15. pályájuk kezdetén A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR egyik földszintes épületében kaptak helyet az elsőéves lakatostanulók. Tessék elképzelni egy műhelyt, amely ragyog a tisztaságtól. Munkapadok sorakoznak egymás mellett, a 15 fiatal pedig satuba szorított kötésvasat pontoz, fűrészel, reszel. Nem haszontalan munka, ha elkészül, szüksége lesz rá a gyárnak. Kellemes az idő, a széles ablakokon besüt a Nap. A fiúk szorgalmasan dolgoznak és érdeklődéssel figyelik, hogyan viselkedik kezük alatt a vas. Közben újabb és újabb titkok tárulnak fel előttük, amelyeket szépen elraktároznak magukban. Ismereteik úgy gyarapodnak, mint az épülő ház falai. Sok-sok apró tégla kerül j egymásra, amíg végül elkészül. Most még az alapozásnál tartanak. Ettől függ, hogy milyen magasra lehet majd a falat emelni. A fiúk közötti különbség már kezd egy kicsit megmutatkozni. Ök maguk Török Pistát tartják a legjobbnak. — Hát ezt meg miből gondoljátok? — kérdezem. — Neki vannak a legjobb jegyei — válaszolja Papréti Zoli. Elbírálás érdem szerint A jegyek pedig így következnek egymás után: 2-es, 3-as, 3-as, 3- as, 4-es, 4-es, 5-ös. No, éppenséggel nem rossz, de az ember úgy képzeli, hogy ha valaki a legjobb, akkor legalábbis több 4- ese, 5-öse van. Domokos Sanyi azonban megmagyarázza a dolgot: — Fábián bácsi szigorú. Ahogy dolgozunk, úgy osztályoz. Fábián Tivadar az oktató. Ahogy megtudom, túl van az öt- venen. Kitűnő lakatos, amolyan „talpig” szakmunkás aki nemcsak mástól, hanem önmagától is megköveteli a rendet, fegyelmet a munkában és magatartásban egyaránt. Meglátszik ez a műhelyen, a szerszámok és a munkadarabok elhelyezésén, a tanulók és a saját öltözetén, hajviseletén. Még a szerszámosládák lakatjai is egy meghatározott helyen vannak egyformán. A tanulók munkájának, magatartásának elbírálásával kapcsolatban ezeket mondja: — Olyan vagyok, mint a becsüs. Amennyire valamit értékelek, az másnak is megér annyit. Ha túlértékelném a fiúk jelenleg elvárható tudását, becsapnám őket, a tanárokat és a szülőket. A három legjobbnak Mázán Mihályt, Török Istvánt és Balázs Jánost tartja. A három L-betűs viszont hangulatember. Egymás mellett dolgoznak, sorban bemutatja őket: Lipták Mihály Le- zsák Tamás és Ladányi Gyula. S nekik mondja: — Ügye fiúk, majd faragunk rajta. Pintér Ferenc technikus, TMK- előadó mellesleg a tanulók munkával való ellátásával is foglalkozik. Élelmiszeripari gyár, ismerkedjenek már most a későbbi feladataikkal. Jobban törekednek a fiatalok, ha az elkészített munkadarabokat a gyárban fel is használják. A második évben aztán már a termelőmunkát „ízelgetik”, a harmadik évben pedig komolyabb feladatokat is kapnak. Talán másutt is így kellene az elsőévesek képzését megoldani. Hogyan tartsák be a tantervet? A HÍRADÁSTECHNIKAI VÁLLALAT békéscsabai gyáregységében az elsőéves elektroműszerészek érettségizett fiúk. Tizenhatan tanulják a szakmát Baukó Pál szakoktató csoportjában. A darabolóműhely azonban aligha alkalmas erre a célra. Nézzünk csak szét egy kicsit a műhelyben! Lemezolló, fúróprés, fűrészgép van benne, hogy csak a zajosabbakat említsük. Mindössze egy munkapad és azon 3 satú áll a 16 fiatal rendelkezésére. — A fiúk reggelenként a bevezető foglalkozáson itt vannak, aztán szakmunkás mellé beosztva különböző helyeken dolgoznak. Csak hatan maradnak — tájékoztat Bakó Pál, hozzáfűzve, hogy másképp nem lehet megoldani. Ilyen körülmények között tehát képtelenség az előírt tantervet betartani. Már az alapozásnál hézag támad, amit majd később kell „betömni”. Amikor mondjuk munka közben találkoznak a kérdéssel a saját vagy a vállalat kárán fogják megtanulni Volt ugyanis egy régi épület a gyárban három helyiséggel. Ezt lebontották és oda kerül majd az ipari tanulók új műhelye. Tégla is van már hozzá, de hogy mikor készül el, az a jövő titka. Különben az oktatás szempontjából a kérdés nem az, hogy mi lesz, hanem az, hogy jelenleg mi van. Megszerezhetik a tanulók így is a szakmunkás-bizonyítványt? Minden bizonnyal, hiszen értelmesek ezek a fiatalok. De a műhelyekben a gyáregység speciális munkájával ismerkednek meg, nem pedig mindazzal, amit egy elektroműszerésznek tudnia kell. A fiatalok más vonatkozásban A közelmúltban rendelet jelent még arról, hogy 1970 áprilisától mezőgazdasági üzemeinkben csak szakmérnök és szaktechnikus irányítása alatt folyhatnak a növényvédelmi munkák. Ismeretes, hogy az utóbbi években a növényvédőszerek felhasználása helyenként komplikációt okozott, sőt halálos balesethez is vezetett. Részben ezért, részben pedig a növényvédőszerek szakszerű fel- használására, a fogyasztók egészségvédelmének szem előtt tartására fogalmazták meg a MÉM vezetői az előbb említett rendeletet. Ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy növényvédelmi szakmérnökök és szaktechnikusok állhassanak munkába nagyüzemeinkben. Az orosházi mezőgazdasági technikumban növényvédelmi szaktechnikusképző tanfolyamot elégedettek a helyzetükkel. Balogh Béla már a fogadtatásukról elismeréssel beszél, aztán pedig ezt mondja: — Nemcsak a seprűt adják a kezünkbe, hanem a tervrajzokat is: Itt van, csináld meg önállóan! Mindnyájan igyekeznek Nagy ambícióval dolgoznak. Ha megkapják majd a szakmunkásbizonyítványt, többen közülük még a technikum elvégzésére is gondolnak. Hasznát veszik a gimnáziumi politechnikai oktatásnak. Lőrincsik György elsősorban ennek tulajdonítja, hogy még sen. kinek sem volt selejtje. Igaz, ők is a kezdet kezdetén tartanak, csak egyszerűbb feladatokat bíznak rájuk. A munkában, tanulásban a „rangsort így képzelik: Lőrincsik György, Vandlik Pál, Balogh Béla, Földházi Sándor, Pápai István, Rotyis György... És sorolnák mind a 16 fiú nevét, szerintük azonban utolsó helyre senkit sem lehetne állítani. Még az utolsóelőttire sem. Mind igyekeznek, hogy minél jobban elsajátítsák ezt a szép szakmát. Azért a tanműhely mégiscsak hiányzik. Pásztor Béla Árvízvédelmi őszi feliiivizsgálat Tegnap, hétfőn a reggeli órákban munkabizottság indult el Gyuláról, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságról, hogy bejárja á felügyelete alá tartozó 285 kilométer hosszúságú érvédelmi töltéseket, megtekintse a 48 gátőrházat, megvizsgálja a töltések állapotát, a folyamatban levő erősítési munkákat, ellenőrizze a gátőrök szakmai felkészültségét, az árvízvédelmi anyagok mennyiségét, minőségét, a gépek és berendezések műszaki állapotát, valamint a munkások elhelyezésének szociális feltételeit A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetői az előbb említett nagy munkát négy napra programozták. A vizsgálat célja: a készültség színvonalának növelése egy esetleges árvíz szervezett elhárítására. Az őszi árvízvédelmi szemlén a párt- és a tanácsi szervek képviselői is részt vesznek. indítottak. A szervezés időszakában olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a két csoportra tervezett oktatást három tumusossá kellett változtatni. Az állam havonta tanulóként 800 forintot költ a szaktechnikus- képzésre, mivel 200 forint ellenében teljes ellátást és a tanulás lehetőségeit biztosítja. Bács, Békés, Csongrád, Szolnok és Pest megye küldte el néhány hettel ezelőtt Orosházára a növényvédelemmel foglalkozó mezőgazdasági technikusait, hogy öt hónapon át az intézetben, további öt hónapot pedig az üzemben gyakorlati foglalkozással töltve jelentkezzenek vizsgára. Örvendetes, hogy megyénkből a most folyó oktatásba 18 technikus kapcsolódott be. A többi megyéből általában nyolcan-tízen érkeztek. Megnövelteden az érdeklődés - Még két _tanfolyam indul IV egyedszázaddal ezelőtt, 1944. 1 ' október 15-én véget ért a magyar történelem egyik leggyászosabb korszaka, az ország és a nép életének 25 esztendejét megkeserítő Horthy-korszak. Utána még egy tragikus, szörnyű idő, a Szálasi-rezsim néhány hónapja következett, s csak 1945 tavaszán, azzal a történelmi pillanattal lett szabaddá egész Magyarország, hogy az előrenyomuló szovjet haderők átkergették a határon Hitler és a nyilasok utolsó seregtesteit is. Az idő teszi vagy a feledés — de bizonyos, hogy a bűnben és vérben fogant Horthy-rendszer végnapjaival kapcsolatban itt- ott még felbukkannak illúziók, egy-egy pontatlan félmondatból még Horthy Miklós „náciellenes” álláspontjáról kialakult legenda maradékával is találkozhatunk. Pedig Horthy sohasem változott. A magyar népnek éppoly kíméletlen ellensége, a náciknak éppoly hűséges — legfeljebb csak csalódott — híve volt október ' 15-én is, mint előbb. Való igaz, hogy 1944. október 15-én délben a budapesti rádióban felolvasták a kormányzói kiáltványt, amelyben ez is volt: „Ma minden józan eszű ember előtt nyüvánvaló, hogy Németország elvesztette a háborút... Németország már nagyon régen megszegte a szövetségi hűséget... Visszavonulásuk során az ország szüverén területén raboltak és romboltak... Értesítettem a német birodalom képviselőjét, hogy fegyverszünetet kérünk ellenfeleinktől és megszüntetjük az’ ellenségeskedést velük szemben”. Ám Horthy félt attól, hogy a nemzet legjobb erőire, mindenekelőtt a munkásosztályra, a kommunistákra támaszkodva, meg is valósítsa a kiáltvány legfontosabb gondolatát, a fegyverszünet életbeléptetését. S egy pillanatig sem gondolt arra, amit már a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti bizottságtól tudott, (Horthy szeptember végén küldte három emberét fegyverszüneti kérelemmel a szovjet fővárosba), hogy a szövetségesek, mint a jövendő zálogát, azt kívánják Magyarországtól: forduljon szembe a nácikkal. A történelem ugyan kénysze^ rítette Horthyt, hogy tárgyaljon a magyar ellenállás erőivel — előbb a sziciáldemokraták és a Kisgazda Párt megbízottai- val, majd közvetítő útján, a kommunistákkal is, akik közölték álláspontjukat és követeléseiket Lázár testőrparancsnok- kal. A kormányzó azonban hű maradt önmagához: előbb a két másik szövetséges pártot akarta kijátszani a kommunisták ellen, amikor pedig kiderült, hogy a Magyar Front nem bontható meg, azt kívánta, jelöljék meg a kommunisták gyülekező- helyeiket, majd ha kell, üzen. A provokáció nyilvánvaló volt. Horthy úgy képzelte: kiadja a kommunistákat a náciknak és nyilasoknak, s ezen az áron menti magát. Volt már kiváló példa arra, miként kell szembefordulni a nácikkal, hogyan lehet a nép akaratának megfelelően végrehajtani a fegyverszünettel járó tennivalókat. Augusztus 23-án népi felkelés Romániában szept. 2-án Finnország szakítása a náci Németországgal, szeptember 9-én a bolgár népi felkelés — mindez megelőzte Horthy felemás módon elképzelt „kiugrását”. A kormányzó, aki egész életében egyenruhában járt és büszkén emlegette „stratégiai tudását” — pontosan 1643 főnyi katonával — fegyvertelen testőrrel, rosszul kiképzett őrzászló- aljbeli emberekkel — „biztosította” az országot megszálló nácikkal szemben tervezett lépését. A várható náci és nyilas ellenlépésekre tehát egyáltalán nem készült fel. p optikailag hasonló előké■“ szüléteket tett. A lehetséges népi erők helyett az úri osztály jobboldali soviniszta, a náciktól csak árnyalatokban különböző csoportjaira épített — de még Hitler követeivel is a régi „szövetségesi” hangon beszélt. Sok-sok évvel később, önigazolás szándékával írott emlékirataiban Horthy maga vallotta be: a náci követekkel arról tárgyalt: „miként lenne megakadályozható, hogy az oroszok a németek háta mögé kerüljenek”. Hitler kezére játszott tehát október 15-én, a kiáltvány napján is — és hamarosan Hitler „védelme alá helyezte magát”, kü- lönvonattal utazott családostól egy bajorországi kastélyba. A Horthy-kiáltványt déli egy óra tájban olvasták fel a rádióban. Ebben az időpontban az SS segítségével és védelme alatt szervezett hűvösvölgyi és zugligeti nyilaskeresztes hadiszállásokon kiadták az utolsó menet- parancsot, kicsomagolták a Bécs- ben, jó előre kinyomtatott Szá- lasi-féle „hadparancsot”, az SS egyik budai központjában bujkáló Szálasira német katonaköpenyt, katonasapkát adtak és átvitték Veesenmayer követ hivatalába. A magyar hadseregben működő náci-ügynök törzstisztek segítségével a nácik nemcsak azt érték el, hogy Horthy hamarosan kiadott parancsa szerint („Nem szabad egy lövésnek sem eldördülnie!”) történjen minden, hanem hozzáláttak ahhoz is, hogy most már Szálasira, Horthy egykori vezérkari őrnagyára eskessék fel a katonákat. Este, az induló-özön után, a budapesti rádió Szálasi zavaros szövegeinek szüntelen ismétlését sugározta. Egy hónap és egy nap híján 25 év telt él attól a naptól, hogy Horthy 1919. november 16-án egy elkötött fehér lovon bevonult Budapestre — 1944. október 17- én indult él különvonata a kelenföldi pályaudvarról. A németek mindig tudták bízhatnak Horthy 1919 óta szakadatlanul tanúsított fasiszta beállítottságában, a szovjetellenes rablóháborúban való lelkes részvételében. Október 15-én sem náci vagy nyilas erőszak lökte ki a budai várból; Veesenmayerrel karonfogva indult „fogsága” színhelyére a Hatvany-palotában berendezett SS-szállásra. Ag a már idézett parancs pedig teljes egészében így hangzott: „Nem szabad egy lövésnek sem eldördülnie, mert a megállapodás megvan a németekkel”. A megállapodás „megvolt” Horthy és a nácik között:; ez október 15 után hónapokkal hosszabbította meg a magyar nép szenvedéseit, tízezrek életébe került, a nemzeti tragédia szélére sodorta az országot. A któber 15 egy becstélen, . népellenes figura utolsó árulása volt. Gárdos Miklós A Békéscsabai Konzervgyár GYAKORLOTT hálózati villanyszerelőket akkumulátcrtöltő és kezelő munkakörbe vesz fel. KERESÜNK TOVÁBBÁ gyakorlattal rendelkező vontatóvezetőket is. Jelentkezni a gyár szállítási osztályvezetőjénél lehet. 62583 ^