Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-29 / 225. szám
190*. szeptember 28. 8 Vasárnap „Csak a fffi lapu a k emeli szói...” Készül a Falukrónika Napjainkban a kommunista napi sajtó, a hírközlés, a nyomdatechnika modem eszközeivel, a Népszabadság és a megyei pártlapok másfél milliós példány- számával hatalmas erőt reprezentál. Ahogy belépünk a Népszabadság Blaha Lujza téri székházába, az első benyomás, amit az előcsarnokban szerezhetünk, mégis a múltat idézi, az illegális kommunista sajtót. A fehér márvány emléktábla, Rózsa Ferencnek, a Népszabadság előfutára, a Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztője emlékét örökíti meg. Az üvegvitrin alatt pihenő nyomdagép pedig azokét a bátor nyomdászokét, akik 1944 őszétől januárjáig ezen a gépen nyomták a lapot. 1942. február 1-én jelenik meg az illegális Szabad Nép első száma. Egyszerű szívópapíron, kezdetleges sokszorosítással. E lap annak szerkesztői, nyomdászai, terjesztői éllen, a hírhedt horthysta politikai rendőrség és csendőrség legjobb erőit mozgósította. Nem a szegényes forrna és kivitel, hanem a harcos, mozgósító mondanivaló volt az, amelyet a fasiszta elnyomó apparátus tűzzel-vassal üldözőbe vett. Volt tehát egy illegális kommunista lap, amely a háború, a náci és nyilas brutalizmus nyomasztó sötétségében a maga meztelenségében tárta fel a valóságat és mutatta meg a nemzetnek a katasztrófából kivezető utak 1942 májusában a csendőr-ko- pók nyomára jutattak a Magyar Kommunista Párt illegális szervezeteinek, a Szabad Nép nyomdájának, szerkesztőségének és terjesztő apparátusának. A nagyarányú letartóztatások miatt hosszú időn keresztül nem jelent meg a Szabad Nép. 1944 szeptemberében, a párt újjászervezésével egyidőber újra hallat magáról a kommúnista sajtó. Ma 25 esztendeje, hogy újra megjelenít az illegális Szabad Nép. Most már nem kezdetleges sokszorosítással, hanem nyomtatásban. A puszta létében fenyegetett magyar nép ellenállásának eszmei ihletője és vezetője a kommunista párt. s a Szabad Nép is, mint a párt lapja, minden sorát érmék a küzdelemnek szentelte. Az 1944-es első szám vezércikke „A kommunista párt újra az élen” cím_ mel jelenít meg. A következőket írta: „Majdnem két és fél év telt el a Szabad Nép utolsó számának megjelenése óta. A háború közepén voltunk. A németek akkor indították győzelemittas rohamukat a Kaukázusba, Sztálingrádba, a halálba. Nálunk is ujjongtak a fasiszták. Zúgott a nóta: „Édes Erdély itt vagyunk...” És alig'volt, aki észrevette. hogy a* magyar honvédek százezrei pusztulnak el a Don mellett a németekért. Csak a mi pártunk küzdött, csak a mi lapunk emelt szót ez ellen. Csak a mi akciónkban, jelszavainkban: „Egy magyar katonát se Hitlernek!”, „Ki a háromhatalmi szövetségből”, csak ezekben pislákolt a nemzet élni akarása a legsötétebb időkben.» A győzelem itt van. A győzelem, amiért Rózsa és még any- nyian életüket adták, legfeljebb hetek kérdése. Ezek a hetek azonban hosszabbak lehetnek és több szenvedést és pusztulást hozhatnák, mint az ellenforradalmi reakció 25 éve... E döntő pillanatban a kommunista párt osztályunk és nemzetünk élén ismét mutatja az utat előre... A munkásság háborút befejező és új világot építő rohamát ismét a kommunista párt vezeti a Szovjetunió és a szabadságért küzdő népek oldalán. Itt a végső pillanat, hogy minden munkás, minden magyar csatlakozzék harcunkhoz. A felszabadulásig öt száma jelent meg a Szabad Nép_ 1944-es évfolyamának. Az utolsó néhány szám Budapesten, a Bezerédi utcában, az Astoria nyomdában készült. A nyomdászok este sötétedés után, a lezárt üzemről leszedték a lakatot és a papírtömegek mögött éjjel készítették a Szabad Népet. Ezt a nyomdát már kommunista őrség is védte. A krónika feljegyezte az itt dolgozó hős nyomdászók nevét is, Béres Pálét, Grúber István- néét, Heller Mihályét, Krecska Miklósét, Rákosi Sándorét és a tűzharc során elesett Szegedi Istvánét. Az illegális Szabad Nép cikkeit az egyszerűség, világos kifejezés és harcosság jellemezte. A Szabad Nép elsősorban a kommunistákhoz szólt, de hangja rajtuk keresztül eljutott a háborút ellenző antifasiszta tömegekhez. A kommunisták, s mindazok, akikhez eljutott a lap, szeretettel és nagy érdeklődéssel olvasták sorait. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon a mártírok sora s a börtön kísérte, a másik oldalon pedig a fasizmus szörnyű kegyetlenségétől, a haláltól vissza nem riadó kommunista önfeláldozás, s az újért való harc, amely a magyar népet kiemelte az évszázados elnyomásból, s elindította a boldogabb jövő felé vezető úton. Október 5-én egész napos ünnepségen emlékeznek meg Lökösházán felszabadulásunk 25. évfordulójáról. Erre az alkalomra készül el a község történetét feldolgozó Falukrónika. Az MSZMP és a Hazafias Népfront községi bizottsága megbízásából Nyíri Sándor, a helyi termelőszövetkezet párttitkára szerkeszti a krónikát. Munkájához segítséget kap a községben működő társadalmi szervektől, azonkívül értékes információkat szerez idős emberektől, munkásmozgalmi veteránoktól is. Mivel Lökösháza 1949-ben ala- lakult, ezért krónikája is a közelmúlt történetét idézi. A felszabadulás előtt ezen a területen uradalmi birtokok voltak. Levéltári adatok tanúsága szerint a zsellérek itt elképesztő nyomorúságban éltek. Nem csoda, ha a szovjet csapatok győzelmes előretörése után, rövidesen hozzákezdtek az urasági földek felosztásához. Zsámbok Józsi bácsi visiszaemlékezése szerint 1945 márciusában még meg sem alakult a helyi földosztó bizottság, amikor már felparcellázták a határban terpeszkedő Witthmann-birtokot. A megalakuló kommunista párt ennek az akciónak is az élére állt. A következő nagy eredmény a földművesszövetkezet létrehozása volt, hiszen csak így tudtak segítséget nyújtani az újonnan kapott földek megműveléséhez. 1949-ben lett önálló község Lökösháza. Jellemző az akkori állapotokra, hogy az 1950- es első tanácsválasztásig, tehát másfél év alatt, egymás után négy jegyzője volt a falunak. A tanácsválasztáskor viszont B. Tóth Pált választották tanácselnöknek, aki tizenhét éven át, egészen a nyugdíjba vonulásig viselte ezt a tisztséget. Ma már talán mo- solygunk a kezdeti időkön, amikor minden héten hétfőn, sokszor éjszakába nyúló tanácsüléseket tartottak. És milyen nagy eredmény volt, amikor 1951-ben bevezették a községbe a villanyt, megépítették a tanácsházát, és elkészítették az első betonjárdát! Csak csodálattal lehet nézni, hogyan nőtt valóban a semmiből ez a 2700 lakosú takaros kis község. A krónikában csak néhány sor vagy egy-egy kép csupán, de a valóságban mennyi munka kellett, amíg felépült a modern kultúrotthon, az új iskola, az óvoda, amíg minden utcába bevezették a vizet, a villanyt. Külön fejezet a termelőszövetkezeti mozgalom története. Erről csak annyit, hogy amikor 1949 májusában megalakult a közös gazdaság, akkor tizenhárom család ötven holdon vágott neki a jövőnek. Egy tehenük és 2 lovuk volt... Ma több mint 24 millió forint a szövetkezet tiszta vagyona. Az elmúlt évben 20 103 Ft volt az egy tagra jutó jövedelem. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy hálás téma megírni Lökösháza történetét. A nagy gonddal megszerkesztett Falukrónika méltó része lesz a lökösházi felszabadulási ünnepségnek. Andódy Tibor A MEZŐHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG 1969. október 15.én délelőtt 9 órától a mezőhegyesi méntelepen nyilvános LÓÁRVERÉST TART Eladásra kerülnek: teljes korú tenyészkancák, 1-től 3 évjáratú kanca- és méncsikók. Csorváson járt Foríuna A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság szeptember 26-án, pénteken Csorváson, az Erkel Ferenc Művelődési Házban rendezte a 39. játékhét nyerőszámainak sorsolását. Nem csupán a lottószámokat tartalmazó szerencsekerékkel járt Fortuna a községben, hanem mintegy kétszázezer forint nyereménnyel is, amelyen a Felsőnyomási Állami Gazdaság nyolc totózója osztozott. Képeinken a kettős esemény mozzanatait örökítettük meg. Magasban a kcz: a második kihúzott szám a hatvanas.. A húzás pillanata: kilencven szám közül nem könnyű a választás, különösen, ha vakon kell csinálni. Izgalmas nyomozás: igaz-e a mondás, ha közel a húzás, közel a szerencse?... Itt már nincs miért izgulni, a dolog legkellemesebb része a nyeremény átvétele. Mihaiik György, a totózó kollektíva vezetője átveszi a 13+1-es telitalálatért a kétszázezer forintot. (Fotó: Seleszt)
