Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-29 / 225. szám
1969, szeptember 28. 9 Vasárnap Csabaiak a Bega partján A nagy élmény ott kezdődik, amikor felnyitják a határsorompót, és a vámtisztek jó utazást kívánnak. Odaát már idegen nyelven beszélnek, más az egyenruha, az épület, a berendezés, ez már nem Magyarország, ez már Jugoszlávia. Megváltozott minden, még talán a benzin szaga is más, ken át Zrenjaninig, ahol holnap, akkor még szeptember 20-án, kéz. dődnek a Békéscsabai Hetek. Remekül birkózik a kilométerekkel és a megállás nélküli autóforgalommal a kis Trabant, amelyben ugyanúgy Kolumbusznak érzi ma. gát -az ember ha külföldre megy, mintha Taunusban ülne. Csak a í az autósok vakmerő könnyelműsé. | gét, az „ahogy sikerül”-KRESZ-t. j Hajmeresztő dolgokat müveinek, j az embernek olyan érzése támad, | hogy a sebességmérőt következetesen nem figyelik. • * * A városi múzeumban, délután 6 óra, szeptember 19-én. A kiállítás A „Békéscsaba élete” kiállításon a vendégek között Damjanovics Sava, a zrenjanini színház vezető művésze feleségével és Davidovics Milivoj gimnáziumi igazgató. és nekivágva az országúinak, a reklámtáblákon itt nem a Cascó- biztositás előnyeit olvassuk, hanem kilométereken keresztül — a Racke wiskyt, a róka wiskyt. Aztán egy tábla figyelmeztet, hogy Palics következik, (emlékszem, vagy harminc éve a Színháza Életben képeket láttam: Karády Katalin Palicson nyaral — most nem sütkérezne a napon, mert esik az eső — nevetünk), majd tíz perc még és Szabadkán fékezünk a Népszínház előtti téren, és a szemben levő csemegében felváltjuk az első 10 dinárost (amiből mutatóba nálunk is van néhány) és Coca-Colát iszunk. A hajdan rémisztőén kapitalista motivációjú ital változatlanul Ízlik, és sajnáljuk, hogy nálunk az Orosházi Üveggyáron kívül (ahol a Colás üvegek egy része készül) nem kapható, mert kitűnő üdítő, és nem éreztük, hogy kapitalista érzelműek lettünk volna tőle. Séta, aztán előttünk az út Üjvidésebesség szerényebb, de legalább többet látunk. Látni a nylonba burkolt koszorúkat a fákon, országúti katasztrófák néma emlékeit, kiégett autóroncsokat az árokban, és Újvidékhez közeledve a Fruskagora szürkéskék vonulatát, a toronyházak élére állított fehér vonalzóit és a Duna túlsó oldalán a vár óratornyát, mely még az időt is jól mutatja. Nincs pihenő, megyünk tovább Zrenjanin felé, ahol már két napja dolgoznak a csabai dekoratőrök, a „Békéscsaba élete” kiállítás összeállítói. * * * A testvérváros ünnepi díszben. A szkuptsina erkélyén ötméteres magyar és jugoszláv zászló, a főtéri szökőkút mögött is zászló- erdő és táblák: „Kultúrhét, Békéscsaba—Zrenjanin, szeptember 20—30, 1969.” Másodszor járunk a testvérvárosban, már megszoktuk lüktető forgalmát, a rengeteg autót, és A Balassi-együttes a muzsljai színpadon. formálódik, de még minden fejtetőn áll. A két napja érkezett csabai különítmény örömmel üdvözli a most érkezőket, és pillanatokon belül feltűnik Hartig Sándor, a zrenjanini bábszínház igazgatója, a Békéscsabai Hetek itteni főrendezője. Mindenütt ott van, szervez, irányít, programokat állít össze és közöl, aztán karon fog bennünket és szállásunkra kísér, a Hotel Stadionba. Ügy beszél magyarul, mintha velünk jött volna, aztán elsiet, a Balassa- együttes autóbusza perceken belül megérkezhet, intézkednie kell, az együttest a Hotel Central vár- ja. Az első este Zrenjamnban az ismerkedésé. A kirakatok fényárban, minden harmadikban a figyelmesség felirata: „Üdvözöljük békéscsabai vendégeinket.” A korzón este nyolckor alig lehet mozdulni. Fiatal, tizenéves fiuk százai állnak, ülnek a kirakatok lépcsőjén és a járda szélén, a hosszú folyosóban pedig lányok sétálnak, nevetnek, kiabálnak. Olasz városokra emlékeztetőkayal- kád, de csak este kilencig, fél tízig: tízkor már alig jár valaki az utcán: mintha varázsvesszővel intene valami furcsa tündér. A zászlók barátságosan lobognak egymás mellett. A Békéscsabai Hetek holnap, a kiállítás megnyitásával megkezdődnek. Küldöttségünk is befut és Babák György elnökhelyettes a Hotel Vojvodinában rögtönzött tájé- goztatót tart nekünk, a hazai sajtónak, háromnapos programjuk eseményeiről. * * ♦ Szombat, szeptember 20-a, délelőtt 11 óra. Sűrű sorokban érkeznek a zrenjaniniak a kiállításra. A közelben a Bega hídjának ive, a folyó vizén szétszitált csillagok, verőfényes napra ébredtünk. Jönnek a szkuptsina vezetőd: Ljubomir Paity elnök. dr. Bodó Antal elnökhelyettes, itt van Dusán Radakovics, a községi pártszervezet titkára, Kormányos Illés, a helyettese, Dusán Csuk, a helyi lap főszerkesztő-igazgatója és Davidovics Milivoj gimnáziumi igazgató, az ünnepi szónok. Több százan zsúfolódunk odabent, vakuk villannak és kitartóan zümmögnek a filmfelvevők. Riportfilm készül a Magyar Televíziónak is. Davidovics Milivoj a két vá- ! ros három éve formálódó barátságáról, együttműködéséről beszél. I Babák György az együvétarto- ! zást, a Duna menti népeket ösz- szefűző kapcsolat jelentőségét hangoztatja. Taps. emelkedett pillanat. Az- j tán a tömeg végigáramlik a termeken. ahol a békéscsabai üzemek remekeit látja. Az előcsarnokban a hűtőház ingyen étel-, gyümölcskóstolója a meglepetés bombasiikerével hat. Zrenjanin ezen a délelőttön a magyar töltöttpaprikával, vesevelővel, és a békési földieperrel ismerkedik. Hosszú sor a büfé előtt, kedves, baráti, elismerő sorok a kiállítás emlékkönyvében. Este a közeli Muzslján lép fel először a Balassi-együttes. Fergeteges tapsvihar köszönti a csaoai lányokat, legényeket és szárnyra kelnek az édesbús magyar nóták .. . * * * A vasárnap eseménye Ezüst György kiállítása a Mala Galériában. Itt is ugyanaz a helyzet, mint tegnap a múzeumban. Az érdeklődők egy része kiszorul a galéria előtti ti.-rre, és türelmesen várja, hogy eljusson a képekig. Dr. Váradi József, a községi művelődési közösség alelnöke mond megkapó megnyitót. „Az igazi emberi béke, az emberi szolidaritás érzésből fakad és fejlődik.’ Mandics Zdrávko festőművész szerb-horvát nyelven mutatja be Ezüst Györgyöt. A teremben érdeklődő arcok tekintenek a békési embereket, tájakat megörökítő képekre. Sok a fiatal. A művészet ezreket érdekel Zrenjaninban. Délután a noviszádi rádióban Hegyi József kollégánk tudósít Zrenjanin eseményeiről. „A Bega menti város már két napja ünnepi köntösbe öltözött, jugoszláv és magyar zászlók díszítik a főteret, így üdvözölte Békéscsaba testvérváros vezetőit és polgárait a Békéscsabai Hetek alkalmából.” * * * A Balassi-együttes hosszú évekig eleven élményt hagy mindenütt, ahol fellép. Vasárnap este Nova Csernyán, hétfőn este pedig a zrenjanini színházban int be a zenekarnak Palotai Mkilós, és Egy érdeklődő a Mala Galériában. bűvölik-bájolják a nézőt Born Miklós tiszta emberi érzéseket sugárzó tánckompozíciói, hogy a siker lángja a Csabai lakodalmasban csapjon a legmagasabbra.. Hétfőn, amikor a zrenjanini díszbemutatóra zsúfolásig megtelt a háromemeletes színház, Hartig Sándor már a békéscsabai bábjátszók és a társastáncok programját készíti elő. Mire ez a riport megjelenik, ők is túl lesznek az első esték izgalmán, élményein. * * A Szombaton, szeptember 20-án első oldalán békéscsabai panorámával jelent meg a zrenjanini he. tilap. Kollégáink mindenütt ott vannak, képben, sgóban tudósítanak a Békéscsabai Hetekről. A város főterén hazai autóbuszok: csabai turisták érkeznek, hogy lássák, hogy tanúi legyenek két város egymásra találásának. Légvonalban alig háromszáz ki. lométer, a valóságban még kevesebb. Hogyan is mondták az ünnepi szónokok? „Az igazi béke az emberi szolidaritás érzéséből fakad és fejlődik.” Sass Ervin Képek: Seleszt Ferenc A galéria előtt: Mandics Zdravkö festőművész és felesége Ezüst Györggyel beszélget.
