Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-29 / 225. szám

IMS. szeptember 38. 5 Vasárnap Hat nap Ausztriában Az éjszakai Bécsben Kikötés után közölték a hajó utasaival, hogy csütörtök estétől szombat este 7 óráig ismerked­hetünk az osztrák fővárossal, tehát éjszakára sem kötelező a visszatérés. A vacsorát a legtöb­ben kapkodva fogyasztottuk, fél lábbal már a hajón túl voltunk. A hajón szerzett új barátaim­mal. kabintársaimmal, a Mező- hegyesi Cukorgyár két szimpa­tikus, vidám dolgozójával és a miskolci ÉDÁSZ kiváló dolgo­zójával négyesben indultunk a kalandra: ismerkedni Bécs, a világváros éjszakai arcával. A költő, Lessing nevét viselő úton értünk el a Práter közelé­be. A millió színben ragyogó vidámpark, az óriáskerék nagy vonzóerejének két társunk nem tudott ellenállni, ők oda vették útjukat, miskolci barátunkkal kettesben bandukoltunk tovább. Átmentünk egy hatalmas híd alatt, a pillérek lábában egy­más hegyén-hátán kis üzletekkel érdekes látványt nyújtott. A Práterstrassén az egymás mellé préselt üzletek sorában is fel­tűnt a felirat: Budapest Kávé­ház. A nagy üvegfalon magya­ros ételhirdetések között ott dí­szelgett a „népi zenekar” fény­képe is, mellette a szöveg: ci­gányzene reggel 4 óráig kizáró­lag itt. Sem csütörtökön, sem pénteken, sem pedig szombaton nem sikerült nyitva találni a magyar zenés kávéházat. Különös érzés idegen helyen, különösen világvárosban, még annyi ragyogó fény mellett is esti felfedező útra indulni. Bées- ben nem kapott el bennünket az idegentől való félelem. Szin­te otthonosan mozogtunk, ju­tottunk el a Dunacsatornáig, a Schwarzenberg térig, majd a Ringig, onnét a belváros szívé­be, a Kertner Strasséra. Időnk volt bőven, kimaradásunk szom­bat estig szólt. Nézegettük a ra­gyogó kirakatokat, találkoztunk egy csomó ismerős táblájú „Meinl” üzlettel, „Habsburg” feliratot viselő mosodával, be­leütköztünk az IBUSZ helyisé­gébe is a legelegánsabb utcá­ban és örültünk a kirakatban látható balatoni, kőszegi, buda­pesti, egri és hazánk több más táját bemutató, nagy méretű fényképeknek, amelyek örven­detes vonzóerőt gyakorolnak a szomszéd ország lakóira. Az egyik fényes cipőüzlet előtt magyarul beszélgető idő­sebb házaspárral találkoztunk. Több évtizede élnek az osztrák fővárosban, de úgy látszik, egy­más között még mindig magya­rul beszélgetnek. Kávéházból léptek ki, nyilván a kánikulai hőség után esti sétájukat végez­ték. Megkapó látványt nyújtottak az éjszakai kivilágításban a világhíres Stefanskirche és a kö­rülötte elhelyezkedett, ragyo­góbbnál ragyogóbb különféle üz­letek. Azt szinte természetesnek találtuk, hogy nem hiányoznak a magyar feliratok sem. Az epdk legdrágább divatüzlet be­járata fölött, pontosan szemben a dómmal: Darvas. Aztán vala­mivel tovább: Gergely Vilma. A kirakatban elhelyezett holmik ára 1000 schillingnél kezdődött. Mondtuk is, itt kellene valamit vásárolni a családnak... Való­színű, ezeket a fényes üzleteket nem egészen a bennszülöttek rendezték be és tartják fenn, még kevésbé az itt előforduló magyarok. Csak kell ide, jámbor vásárló... Éjfél körül járt már az óra mutatója, amikor elindultunk vissza, a hajóállomás felé. Út­mutatónk az óriáskerék volt, fé­nyei akkor még teljes lánggal vetődtek a nyári éjszaka ég­boltjára. Útközben meg-megál- lítottak bennünket nyilván „ál­mosságban szenvedő”, kisebb- nagyobb csoportokban békésen csevegő, jó alakú vagy éppen teltkarcsú hölgyek, legtöbben szőkék, elvétve más hajzatuak, valamennyi fiatal, és — szolgá­latkész. És ha már üzletkötés nem is történt a bécsi éjszaká­ban, adtak legalább emléket: rózsaszínű röplapot. amelyen a Reiss-bárba invitálták a férfi­népet. A bár egyébként a „Szép nők pavilonja” címet is viseli, a röplap pedig térképen mutat­ja, hogyan találja meg a pén­zes külföldi ezt az öt nyelven reklámozott szórakoztató műin­tézményt, ahol a „minimum consumation 30 schilling 4- Abé gäbe”. Mint kiderült, közülünk senki sem „consumáit” ebben a lokalitásban sem. Az első bécsi éjszaka tapasz­talataihoz tartoznak tehát a fé­nyes, tiszta utcák, a bécsi lá­nyok. Ide kell sorolni a Práter előtti parkban felkínálkozó csi­nos fiatal fiúkat is és aztán a vidámpark bejárata előtt lán- gost sütő gyöngyösi magyart. Megkapott, hogy egyáltalán nem dicsekedett, őszintén elmondta, 56-ban lépett át a határon, be­járt vagy egy tucatnyi országot, sehol sem tudott gyökeret verni. Megismerkedett jó néhány or­szág börtönével is. Szeretne va­lami módon hazakerülni. Itt is csak néhány hétre szóló szerző­dése van, s ha gazdája szerint nem válik be az üzlet, vagy el­múlik a nyár, nézhet újabb megélhetés után. Szólt, és a 800-ért vásárolt rozzant kocsi­jával elrobogott. A hajóállomás közelében nyit­va volt még egy kocsma. Egész utunkon ez volt az egyetlen olyan helyiség, helyesebben üz­let, amellyel még a mi mellék­utcai talponállóink is nyugod­tan felvehetik a versenyt. Tele részeg férfiakkal és nőkkel, fő­ként korosabb évjáratúakkal. Előttük a sörösedények tömege, meg a snapszos pohárkák. Két féldeci, két pohár sör részünkre, s máris 24 schilling ütötte a főúr markát. Hajónk presszójá­ban ezt jóval olcsóbban meg­úszhattak volna. Iván László Vésztő, szeptember Kéisőn kel a nap, s még tovább tart, amíg a harmat felszárad a háztetőkről. Köd ül a holtág fö­lött. Ritka, kék köd. Fonnyadozó vízi növények. Hajnalban bor- zong a víz. Hajnalban már hideg van.-»* „Hát kérem, volt itt egy gim­názium, most is megvan. De az új. Nem tudom, látta az új gim­náziumot? Az a modem épület, ahogy megy a híd felé, hát rög­tön balra. Jól lehet látni. Már a színe miatt is ugye ... mert hogy rózsaszínű. Nem, ne mondja azt, hogy ronda. Nem ronda. Rózsaszínű. Lehet, hogy előnytelen, mert az első esőzések után úgy fest majd, mintha húsz éve épült volna, sőt tavaszra már éppen megérik a tatarozásra... de nem ronda. Rózsaszín, az a remény­ség színe. A pszichológusok sze­rint a színeknek óriási szerepük van. A kék fénnyel megvilágított hústól megundorodik az ember... na, de a rózsaszíntől? Ez az új iskola olyan gusztu­sos, mint egy frissen sült malac Verekedni fognak majd a gye­rekeik, csakhogy bejuthassanak.” Szikrázik a nap, s a hideg nyár után meleg az ősz. Szep­tember. Szeptember Vésztőn. B. Máté Á szabadság hajnalán Kondoros környéki harcok jíjj zeptember 26-án némét katonai parancsnokság érkezett Kondorosra Dobozról. (57. német páncélos hadtest törzse). ' A katolikus parókia 3 szobáját foglalták le irodá­nak (Hősök tere 1.). A középső •szobába futottak be a távíró- telefonjélentések, itt volt el­helyezve a rádióadó- és vevő- készülék. Az egyik szobában egy Nostitz nevű tiszt székelt (vezérkari ezredes?). Jelenté­seket fogadott, utasításokat adott. Az egésznek a parancs­noka Kirchner nevű páncélos tábornok volt, aki körülbelül 100 méterre lakott a parancs­nokságtól (Hősök u. 22.). A vasútállomás mellett (mai TÜZÉP-telep) többször repülő szállt le és fel. A parancsnok­ság tisztjei mentek és érkeztek rajta. A műút mellett, Békés­csaba irányába (Csabai u. 27.), akkor ez volt a falu széle, a német parancsnokság megérke­zésével egyidőben páncélököl kilövőállást (rókalyuk) építet­tek. Két német katona őrkö­dött ott. Október elseje körül magyar éielmezési-hadtáp érkezett a falunkba. Parancsnoka egy szá­zados volt (Csabai u. 49. sz. alatt lakott). Naponta több va- gonnyi élelem érkezett vasúton a hadtápnak. A Donner-féle fa­telep helyiségeiben raktározták (ma a Dolgozók Tsz központ­ja). Néhány napon át három né­met tank is tartózkodott az említett téren. A német pa­rancsnokság tisztjei és az őket kiszolgáló katonák a községben szétszórtan voltak elszállásolva Telefonösszeköttetésben álltak egymással. A rengeteg huzal mind a katolikus plébánia épü­letébe torkollott. Hatodikén reggel két magyar katona azzal érkezett a faluba, hogy elköl­töztetik a postát. Csomagolni kezdtek. A magyar és német katonák egyaránt úgy tájékoztatták az embereket, hogy messze van­nak még az oroszok, 50 kilo­méterre, Arad tájékán Ez valóban így is volt. A front közeledtének és a község szokatlanul mozgalmas életének hangulatában a fel- szabadulás napján is mindenki a megszokott munkájához kez­dett. A német tisztek maga­tartásából sem lehetett semmi gyanúsra következtetni. Délben támadt a váratlan riadalom, mikor minden előzmény nélkül megjelentek községünk utcáin a csörömpölő szovjet tankok. Szinte fejüket vesztették a né­metek. Ellenállásra gondolni sem volt idejük. Ingujjban, kabát és felszerelés nélkül, úgy, ahogy éppen voltak, vad me­nekülésbe kezdtek. ^ parancsnokságra telefonon L érkezett a hír. Mire az ügyeletes a kagylót felvette, a parancsnokság előtt megjelent a szovjet tank. A németek a másik utcába néző ablakokon ugráltak ki a lakásból (Mali­novszkij u.). Kerítéseken és körteken át Szarvas felé mene­kültek. A parancsnoksággal szemközti épületben tartózkodó német tiszteknek magyar futár vitte a hírt, hogy meneküljenek, mert a község határában vannak az oroszok (Hősök u. 15.). Jelen­tését talán még el sem tudta mondani, mikor az ablak alatt megjelent a szovjet tank. A katonák a2 udvaron levő te­herautóval a hátsó kijáraton át menekültek el. Valószínű Szarvas irányába. A németeknek csak néhány he­lyen maradt Idejük az értékek megsemmisítésére. Hősök u. 32. számú ház udvarán és a Fürst Sándor utcában két helyen ér­keztek benzinnel leönteni a te­herautókat és meggyújtani azo­kat. Késő éjszakáig máglyaként égtek a teherautók, melyek ira­tokkal, élelemmel, fegyverrel és ruhaneművel voltak megrakva. Olyan nagy volt a pánik köz­tük, hogy az utcán tartózkodó vagy menekülő németek beug­ráltak az utcáról a nyitott ab­lakon át a lakásokba, hogy azo­kon keresztül mielőbb egérutat nyerjenek (Ady u. 17.). H uszonöt év távlatából a né­metek menekülésének há­rom irányát lehet felderíteni. A törzskar jelentős hányada a Szarvas felé haladó műútra igyekezett kijutni. Egy másik csoport a vasúti állomás kör­nyékén verődött össze. Ezek a vasút mentén, Kisszénás állo­máson át ugyancsak Szarvas felé haladtak. A vasúti töltésen német teherautó is menekült A harmadik csoport a község keleti szélén verődött össze (Andics u. 10., Hoppál-féle ház környékén). Húsz-huszonöt né­met lehetett. Békéscsaba irá­nyába menekültek néhány száz métert. A Hanzus-malomnál (ma keverőüzem) keltek át gya­logosan a békéscsabai műúton és egy ricinustáblában, a ma­gas növény védelme alatt Gyo- ma felé távoztak. Nagy ellen­állás nem volt a faluban. Csu­pán néhány helyen került sor lövöldözésre. Az Aradi úton (ma Vörös Hadsereg utca) Csorvás felől érkeztek a szovjet tankok. A Kergyik ház (Vörös Hadsereg u. 10.) nyitott ablakából a né­met katonák (öt tisztes) és az első tank orosz katonái szinte egyszerre pillantották meg egy­mást. Így az első tank leállt a ház melletti útkereszteződés sarkában (Vörös Hadsereg és Ady kereszteződés) és szem­mel tartotta a házat, több lö­vést adott a házra. A többi tank tovább haladt a község köz­pontja felé. A kereszteződésből a tank jól ellenőrizhette a Vö­rös Hadsereg és a mai Ady ut­cát is. Ezzel magyarázható, hogy sebtiben hiába dobálták a német katonák értékeiket az udvaron levő teherautóra és ol­dalkocsis motorkerékpárra. Az Ady utcában nyíló kijárati ka­pun nem tudták a járműveket kimenekíteni. Kerteken és ke­rítéseken át, gyalog menekül­tek a németek Békéscsaba irá­nyába. Lövöldözésre került sor a mai Hősök utca és Lenin utca ke­reszteződésében. A Lenin utcá­ból, Klein-ház (ma Bohus-ház) falához lapulva négy-öt méterre a kereszteződéstől egy magyar hadnagy kézi fegyverrel lőtt a Hősök utcán haladó tankra. A lövés viszonzása a hadnagy éle­tébe került. ^ sorvás felől, az akkori Aradi úton (Vörös Hadsereg ut­ca) 1944. október 6-án délben 12 óra előtt 10 perccel érték el községünk szélső házait a szov­jet tankok. A mai központi is­kola sarkán balra fordultak (ma Hősök utca). Az evangélikus templomnál tértek jobbra (Ma- linovszkij utca) Endrőd irányá­ba. Körülbelül húsz tankból ál­lott az első hullám. Többségben az említett útvonalon haladtak. Néhány átpásztázta az utcákat. Ezek a falu szélső utcájában (Szabadság u.) tértek le mind­két irányban. Így a felszaba­dító erők egy része a mai Le­nin utcán át érte el a község központját. Ez több kondorosit meg is tévesztett, mikor azt ál­lították, hogy a felszabadítók Orosháza felől jöttek. K ét órával később teher­autókon nagyszámú gya­logság érkezett. Az autók a köz­ségben leálltak, a katonák az árkokban pihenve várakoztak. Valószínű azért, mert az elővéd tankok, melyek (mezőberényi és endrődi út kereszteződése után) német ellenállásba üt­köztek. Az úttesten és a mezőn hosszú ideig ott hevertek a kilőtt tankok. Nem egészen egy órai veszteglés után ezek az alakulatok is Endrőd irányába távoztak. Endrőd irányából főleg égési sérülést szenvedett szovjet ka­tonákat hoztak a községbe. Két szovjet katona sírja a Kossuth tér (benzinkút mellett) nyugati szélén volt, másik kettőt pedig a Csabai út 14. sz. (iskola) ház előtt temették el. Később ex­humálták őket. Kondoros váratlan elfoglalá­sával a szovjet csapatok elzár­ták a menekülés lehetőségét Szarvas felé. Civil, de főleg magyar katonai alakulatok Kon­doros előtt körülbelül öt kilo­méterre letértek a Békéscsaba felől jövő műútról és a Bakos- dűlőn Gyoma felé tartottak. A menekülés késő délutántól csaknem hajnalig tartott. A kondorosi események an­** nak a nagyobb hadműve­leti akciónak képezik részét, amelyet a, 2. Ukrán Front csa­patai, Malinovszkij marsall pa­rancsnoksága alatt, 1944. októ­ber 6-án hajnalban fél órai tüzérségi tűz előkészítése után román területről (Arad térségé­ből) indítottak Magyarország felszabadításáért. Rindó József Kondoros

Next

/
Thumbnails
Contents