Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-29 / 225. szám

IMS. szeptember 38.

5

Vasárnap

Hat nap Ausztriában

Az éjszakai Bécsben

Kikötés után közölték a hajó utasaival, hogy csütörtök estétől szombat este 7 óráig ismerkedhetünk az osztrák fővárossal, tehát éjszakára sem kötelező a visszatérés. A vacsorát a legtöbben kapkodva fogyasztottuk, fél lábbal már a hajón túl voltunk. A hajón szerzett új barátaimmal. kabintársaimmal, a Mező- hegyesi Cukorgyár két szimpatikus, vidám dolgozójával és a miskolci ÉDÁSZ kiváló dolgozójával négyesben indultunk a kalandra: ismerkedni Bécs, a világváros éjszakai arcával.

A költő, Lessing nevét viselő úton értünk el a Práter közelébe. A millió színben ragyogó vidámpark, az óriáskerék nagy vonzóerejének két társunk nem tudott ellenállni, ők oda vették útjukat, miskolci barátunkkal kettesben bandukoltunk tovább. Átmentünk egy hatalmas híd alatt, a pillérek lábában egymás hegyén-hátán kis üzletekkel érdekes látványt nyújtott. A Práterstrassén az egymás mellé préselt üzletek sorában is feltűnt a felirat: Budapest Kávéház. A nagy üvegfalon magyaros ételhirdetések között ott díszelgett a „népi zenekar” fényképe is, mellette a szöveg: cigányzene reggel 4 óráig kizárólag itt. Sem csütörtökön, sem pénteken, sem pedig szombaton nem sikerült nyitva találni a magyar zenés kávéházat.

Különös érzés idegen helyen, különösen világvárosban, még annyi ragyogó fény mellett is esti felfedező útra indulni. Bées- ben nem kapott el bennünket az idegentől való félelem. Szinte otthonosan mozogtunk, jutottunk el a Dunacsatornáig, a Schwarzenberg térig, majd a Ringig, onnét a belváros szívébe, a Kertner Strasséra. Időnk volt bőven, kimaradásunk szombat estig szólt. Nézegettük a ragyogó kirakatokat, találkoztunk egy csomó ismerős táblájú „Meinl” üzlettel, „Habsburg” feliratot viselő mosodával, beleütköztünk az IBUSZ helyiségébe is a legelegánsabb utcában és örültünk a kirakatban látható balatoni, kőszegi, budapesti, egri és hazánk több más táját bemutató, nagy méretű fényképeknek, amelyek örvendetes vonzóerőt gyakorolnak a szomszéd ország lakóira.

Az egyik fényes cipőüzlet előtt magyarul beszélgető idősebb házaspárral találkoztunk. Több évtizede élnek az osztrák fővárosban, de úgy látszik, egymás között még mindig magyarul beszélgetnek. Kávéházból léptek ki, nyilván a kánikulai hőség után esti sétájukat végezték.

Megkapó látványt nyújtottak az éjszakai kivilágításban a világhíres Stefanskirche és a körülötte elhelyezkedett, ragyogóbbnál ragyogóbb különféle üzletek. Azt szinte természetesnek találtuk, hogy nem hiányoznak a magyar feliratok sem. Az

epdk legdrágább divatüzlet bejárata fölött, pontosan szemben a dómmal: Darvas. Aztán valamivel tovább: Gergely Vilma. A kirakatban elhelyezett holmik ára 1000 schillingnél kezdődött. Mondtuk is, itt kellene valamit vásárolni a családnak... Valószínű, ezeket a fényes üzleteket nem egészen a bennszülöttek rendezték be és tartják fenn, még kevésbé az itt előforduló magyarok. Csak kell ide, jámbor vásárló...

Éjfél körül járt már az óra mutatója, amikor elindultunk vissza, a hajóállomás felé. Útmutatónk az óriáskerék volt, fényei akkor még teljes lánggal vetődtek a nyári éjszaka égboltjára. Útközben meg-megál- lítottak bennünket nyilván „álmosságban szenvedő”, kisebb- nagyobb csoportokban békésen csevegő, jó alakú vagy éppen teltkarcsú hölgyek, legtöbben szőkék, elvétve más hajzatuak, valamennyi fiatal, és — szolgálatkész. És ha már üzletkötés nem is történt a bécsi éjszakában, adtak legalább emléket: rózsaszínű röplapot. amelyen a Reiss-bárba invitálták a férfinépet. A bár egyébként a „Szép nők pavilonja” címet is viseli, a röplap pedig térképen mutatja, hogyan találja meg a pénzes külföldi ezt az öt nyelven reklámozott szórakoztató műintézményt, ahol a „minimum consumation 30 schilling 4- Abé gäbe”. Mint kiderült, közülünk senki sem „consumáit” ebben a lokalitásban sem.

Az első bécsi éjszaka tapasztalataihoz tartoznak tehát a fényes, tiszta utcák, a bécsi lányok. Ide kell sorolni a Práter előtti parkban felkínálkozó csinos fiatal fiúkat is és aztán a vidámpark bejárata előtt lán- gost sütő gyöngyösi magyart. Megkapott, hogy egyáltalán nem dicsekedett, őszintén elmondta, 56-ban lépett át a határon, bejárt vagy egy tucatnyi országot, sehol sem tudott gyökeret verni. Megismerkedett jó néhány ország börtönével is. Szeretne valami módon hazakerülni. Itt is csak néhány hétre szóló szerződése van, s ha gazdája szerint nem válik be az üzlet, vagy elmúlik a nyár, nézhet újabb megélhetés után. Szólt, és a 800-ért vásárolt rozzant kocsijával elrobogott.

A hajóállomás közelében nyitva volt még egy kocsma. Egész utunkon ez volt az egyetlen olyan helyiség, helyesebben üzlet, amellyel még a mi mellékutcai talponállóink is nyugodtan felvehetik a versenyt. Tele részeg férfiakkal és nőkkel, főként korosabb évjáratúakkal. Előttük a sörösedények tömege, meg a snapszos pohárkák. Két féldeci, két pohár sör részünkre, s máris 24 schilling ütötte a főúr markát. Hajónk presszójában ezt jóval olcsóbban megúszhattak volna.

Iván László

Vésztő, szeptember

Kéisőn kel a nap, s még tovább tart, amíg a harmat felszárad a háztetőkről. Köd ül a holtág fölött. Ritka, kék köd. Fonnyadozó vízi növények. Hajnalban bor- zong a víz. Hajnalban már hideg van.-»*

„Hát kérem, volt itt egy gimnázium, most is megvan. De az új. Nem tudom, látta az új gimnáziumot? Az a modem épület, ahogy megy a híd felé, hát rögtön balra. Jól lehet látni. Már a színe miatt is ugye ... mert hogy rózsaszínű.

Nem, ne mondja azt, hogy ronda. Nem ronda. Rózsaszínű. Lehet, hogy előnytelen, mert az

első esőzések után úgy fest majd, mintha húsz éve épült volna, sőt tavaszra már éppen megérik a tatarozásra... de nem ronda. Rózsaszín, az a reménység színe. A pszichológusok szerint a színeknek óriási szerepük van. A kék fénnyel megvilágított hústól megundorodik az ember... na, de a rózsaszíntől?

Ez az új iskola olyan gusztusos, mint egy frissen sült malac Verekedni fognak majd a gyerekeik, csakhogy bejuthassanak.”

Szikrázik a nap, s a hideg nyár után meleg az ősz. Szeptember. Szeptember Vésztőn.

B. Máté

Á szabadság hajnalán

Kondoros

környéki

harcok

jíjj zeptember 26-án némét katonai parancsnokság érkezett Kondorosra Dobozról. (57. német páncélos hadtest törzse). ' A katolikus parókia 3 szobáját foglalták le irodának (Hősök tere 1.). A középső •szobába futottak be a távíró- telefonjélentések, itt volt elhelyezve a rádióadó- és vevő- készülék. Az egyik szobában egy Nostitz nevű tiszt székelt (vezérkari ezredes?). Jelentéseket fogadott, utasításokat adott. Az egésznek a parancsnoka Kirchner nevű páncélos tábornok volt, aki körülbelül 100 méterre lakott a parancsnokságtól (Hősök u. 22.). A vasútállomás mellett (mai TÜZÉP-telep) többször repülő szállt le és fel. A parancsnokság tisztjei mentek és érkeztek rajta. A műút mellett, Békéscsaba irányába (Csabai u. 27.), akkor ez volt a falu széle, a német parancsnokság megérkezésével egyidőben páncélököl kilövőállást (rókalyuk) építettek. Két német katona őrködött ott.

Október elseje körül magyar éielmezési-hadtáp érkezett a falunkba. Parancsnoka egy százados volt (Csabai u. 49. sz. alatt lakott). Naponta több va- gonnyi élelem érkezett vasúton a hadtápnak. A Donner-féle fatelep helyiségeiben raktározták (ma a Dolgozók Tsz központja).

Néhány napon át három német tank is tartózkodott az említett téren. A német parancsnokság tisztjei és az őket kiszolgáló katonák a községben szétszórtan voltak elszállásolva Telefonösszeköttetésben álltak egymással. A rengeteg huzal mind a katolikus plébánia épületébe torkollott. Hatodikén reggel két magyar katona azzal érkezett a faluba, hogy elköltöztetik a postát. Csomagolni kezdtek.

A magyar és német katonák egyaránt úgy tájékoztatták az embereket, hogy messze vannak még az oroszok, 50 kilométerre, Arad tájékán Ez valóban így is volt.

A front közeledtének és a község szokatlanul mozgalmas életének hangulatában a fel- szabadulás napján is mindenki a megszokott munkájához kezdett. A német tisztek magatartásából sem lehetett semmi gyanúsra következtetni. Délben támadt a váratlan riadalom, mikor minden előzmény nélkül megjelentek községünk utcáin a csörömpölő szovjet tankok. Szinte fejüket vesztették a németek. Ellenállásra gondolni sem volt idejük. Ingujjban, kabát és felszerelés nélkül, úgy, ahogy éppen voltak, vad menekülésbe kezdtek.

^ parancsnokságra telefonon L érkezett a hír. Mire az ügyeletes a kagylót felvette, a parancsnokság előtt megjelent a szovjet tank. A németek a másik utcába néző ablakokon ugráltak ki a lakásból (Malinovszkij u.). Kerítéseken és körteken át Szarvas felé menekültek.

A parancsnoksággal szemközti épületben tartózkodó német tiszteknek magyar futár vitte a hírt, hogy meneküljenek, mert a község határában vannak az oroszok (Hősök u. 15.). Jelentését talán még el sem tudta mondani, mikor az ablak alatt megjelent a szovjet tank. A katonák a2 udvaron levő teherautóval a hátsó kijáraton át menekültek el. Valószínű Szarvas irányába.

A németeknek csak néhány helyen maradt Idejük az értékek megsemmisítésére. Hősök u. 32. számú ház udvarán és a Fürst Sándor utcában két helyen érkeztek benzinnel leönteni a teherautókat és meggyújtani azokat. Késő éjszakáig máglyaként égtek a teherautók, melyek iratokkal, élelemmel, fegyverrel és ruhaneművel voltak megrakva. Olyan nagy volt a pánik köztük, hogy az utcán tartózkodó vagy menekülő németek beugráltak az utcáról a nyitott ablakon át a lakásokba, hogy azokon keresztül mielőbb egérutat nyerjenek (Ady u. 17.).

H uszonöt év távlatából a németek menekülésének három irányát lehet felderíteni. A törzskar jelentős hányada a Szarvas felé haladó műútra igyekezett kijutni. Egy másik csoport a vasúti állomás környékén verődött össze. Ezek a vasút mentén, Kisszénás állomáson át ugyancsak Szarvas felé haladtak. A vasúti töltésen német teherautó is menekült

A harmadik csoport a község keleti szélén verődött össze (Andics u. 10., Hoppál-féle ház környékén). Húsz-huszonöt német lehetett. Békéscsaba irányába menekültek néhány száz métert. A Hanzus-malomnál (ma keverőüzem) keltek át gyalogosan a békéscsabai műúton és egy ricinustáblában, a magas növény védelme alatt Gyo- ma felé távoztak. Nagy ellenállás nem volt a faluban. Csupán néhány helyen került sor lövöldözésre.

Az Aradi úton (ma Vörös Hadsereg utca) Csorvás felől érkeztek a szovjet tankok. A Kergyik ház (Vörös Hadsereg u. 10.) nyitott ablakából a német katonák (öt tisztes) és az első tank orosz katonái szinte egyszerre pillantották meg egymást. Így az első tank leállt a ház melletti útkereszteződés sarkában (Vörös Hadsereg és Ady kereszteződés) és szemmel tartotta a házat, több lövést adott a házra. A többi tank tovább haladt a község központja felé.

A kereszteződésből a tank jól ellenőrizhette a Vörös Hadsereg és a mai Ady utcát is. Ezzel magyarázható, hogy sebtiben hiába dobálták a német katonák értékeiket az udvaron levő teherautóra és oldalkocsis motorkerékpárra. Az Ady utcában nyíló kijárati kapun nem tudták a járműveket kimenekíteni. Kerteken és kerítéseken át, gyalog menekültek a németek Békéscsaba irányába.

Lövöldözésre került sor a mai Hősök utca és Lenin utca kereszteződésében. A Lenin utcából, Klein-ház (ma Bohus-ház) falához lapulva négy-öt méterre a kereszteződéstől egy magyar hadnagy kézi fegyverrel lőtt a Hősök utcán haladó tankra. A lövés viszonzása a hadnagy életébe került.

^ sorvás felől, az akkori Aradi úton (Vörös Hadsereg utca) 1944. október 6-án délben 12 óra előtt 10 perccel érték el községünk szélső házait a szovjet tankok. A mai központi iskola sarkán balra fordultak (ma Hősök utca). Az evangélikus templomnál tértek jobbra (Ma- linovszkij utca) Endrőd irányába. Körülbelül húsz tankból állott az első hullám. Többségben az említett útvonalon haladtak. Néhány átpásztázta az utcákat. Ezek a falu szélső utcájában (Szabadság u.) tértek le mindkét irányban. Így a felszabadító erők egy része a mai Lenin utcán át érte el a község központját. Ez több kondorosit meg is tévesztett, mikor azt állították, hogy a felszabadítók Orosháza felől jöttek.

K ét órával később teherautókon nagyszámú gyalogság érkezett. Az autók a községben leálltak, a katonák az árkokban pihenve várakoztak. Valószínű azért, mert az elővéd tankok, melyek (mezőberényi és endrődi út kereszteződése után) német ellenállásba ütköztek. Az úttesten és a mezőn hosszú ideig ott hevertek a kilőtt tankok. Nem egészen egy órai veszteglés után ezek az alakulatok is Endrőd irányába távoztak.

Endrőd irányából főleg égési sérülést szenvedett szovjet katonákat hoztak a községbe. Két szovjet katona sírja a Kossuth tér (benzinkút mellett) nyugati szélén volt, másik kettőt pedig a Csabai út 14. sz. (iskola) ház előtt temették el. Később exhumálták őket.

Kondoros váratlan elfoglalásával a szovjet csapatok elzárták a menekülés lehetőségét Szarvas felé. Civil, de főleg magyar katonai alakulatok Kondoros előtt körülbelül öt kilométerre letértek a Békéscsaba felől jövő műútról és a Bakos- dűlőn Gyoma felé tartottak. A menekülés késő délutántól csaknem hajnalig tartott.

A kondorosi események an** nak a nagyobb hadműveleti akciónak képezik részét, amelyet a, 2. Ukrán Front csapatai, Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt, 1944. október 6-án hajnalban fél órai tüzérségi tűz előkészítése után román területről (Arad térségéből) indítottak Magyarország felszabadításáért.

Rindó József Kondoros