Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

1959. szeptember t 3 Csütörtök A Lábatlani Vékonypapír Gyár építkezéséhez kéthetes út után megérkezett a második papírszá­rító nagyhenger. A 96 tonna sú­lyú, több mint 7,5 méter hosszú, svéd gyártmányú henger Ham­burgig hajóval, onnan a Prága melletti Melnik községig uszály- lyal „utazott”. A Hungarocaminn itt vette át július 28-án a hatal­mas darab árut. Innen különleges útbiztosítással szállították rendel­tetési helyére. Mint a Hungaro- eamion szállítói elmondották, út­közben hidakat erősítettek, fala­kat döntöttek, fákat irtottak, vil­lamos vezetékeket állítottak hely­re, melyek a nagy szállítmány út­ját akadályozták. Végül is két­hetes „utazás” után sértetlenül megérkezett a lábatlani Vékony- papír Gyárhoz a különleges szál­lítmány. (MTI fotó — Mező Sándor felvétele) P Úttörők a névadó ünnepségeken — Üj házasságkötő-termek kellenek Népszerűek a családi és társadalmi ünnepségek A Mezőkovácsházi Járási Ta­nács, Végrehajtó Bizottsága Ba­logh Béla osztályvezető beszámo­lója alapján a családi ünnepsé­gek megrendezéséről, az elmúlt években tapasztalt eredményekről tárgyalt. A beszámoló szerint a családi és társadalmi ünnepségek szerve­zésében a járásban komoly fejlő­dés tapasztalható, bár ez még mindig csak kezdeti lépéseknek tekinthető. Nagyobb társadalmi és döntő vereséget szenvedtek. Napóleon június tizenkilence­dikén Tilsit közelébe ért és még aznap megérkezett hozzá a cár követe, aki fegyverszü­netet kért. Személyesen is találkozott a két uralkodó, a történelmi je­lentőségű ismerkedés a Nye- man folyón, egy tutajon ját­szódott le. Napóleon kedvelte a színpadias jeleneteket, meg­ölelte ellenfelét, aztán meg­kérdezte: — Miért háborúzunk tulaj­donképpen? — Gyűlölöm az angolokat — válaszolt a cár. — Ugyanúgy, mint Ön. — Akkor megegyeztünk — jelentette ki Napóleon. — Kész a béke... Viszonylag egyszerűen meg­állapodtak és jó viszony ala­kult ki köztük. Ezel szemben III. Frigyes Vilmos porosz ki­rállyal a francia császár barát­ságtalanul viselkedett és min­den diplomáciai formaság mel­lőzésével egyszerűen „gyává­nak” nevezte. A tilsiti béke a többi közöt kimondta: Oroszor­szág is csatlakozik az Anglia elleni zárlathoz, Poroszország területének felét elveszíti, Napó­leon és Sándor titkos véd- és dacszövetséget köt egymással. A francia császárt ezután minden előzőt felülmúló hódo­lattal fogadják. A világméretű birodalma pedig, szinte még fel sem épült, már kezdett inga­dozni. Kritikusai azt mondták róla, hogy ő az az államférfi, aki kiengesztelhetetlen ellensé­geket, de gyenge és kétséges barátokat szerzett Franciaor­szágnak. A főellenség, Anglia változatlanul érintetlen maradt, nem érhették el Napóleon fegy­verei, sőt a trafalgári győzelem nyomán még inkább megköze- líthetetlenné vált. A császárt ezekben az időkben az is fog­lalkoztatta, hogy Spanyolor­szágot és Portugáliát is be­kapcsolja politikai, katonai ter­veibe. A spanyol trónra fivé­rét, Józsefet ültette, a nép azonban szembeszállt a francia császár helytartójával. Napóleon felismerte, hogy személyesen kell az Ibériai­félszigetre mennie, ha meg akarja erősíteni fivére ingatag trónját. Előbb azönban talál­kozni akart Sándor cárral, hogy megerősítse kettőjük szövet­ségét, mert kölcsönös bizalmat­lanság rontotta kapcsolatukat. 1808. szeptember huszonhete- dikén Erfurtban tárgyaltak és egykorú leírások szerint „ki­rályokból álló nézőtér előtt történt meg a két császár ta­lálkozása”, többször megölel­ték és megcsókolták egymást, de ez a külvilágnak szólt; a je­lenetek nem oszlatták el a gyanakvás légkörét. Napóleon mégis úgy vélte: közvetlen ve­szély nem fenyegeti Pétervár felől és így novemberben elin­dult Spanyolországba, hogy megpróbálja eloltani ezt az egy­re izzóbb tűzfészket. Amint Henri Jomini, az egyik nagy kritikusa mondta róla: — Az egész világot átfogó politikájának az volt az egyik következménye, hogy mindig új feladatok keletkeztek, mi­előtt a korábbiakat megoldhat­ta volna. (Folytatjuk) összefogásra, valamint anyagi ál­dozatvállalásra van szükség ah­hoz, hogy a további fejlődést biz­tosítsák. Az elmúlt öt év bebizo­nyította, hogy a munka oroszlán- részét a községi tanácsok vezetői, dolgozói végzik. Különösen jó eredményeket értek el Mezőhe­gyesen, Almáskamaráson, Nagy­kamaráson, Kétegyházán és Ma- gyardombegyházán, ahol a veze­tők munkájuk egy részének te­kintik e feladatot. Az almáskamarási vb-titkár ál­landó feladatának tekinti, hogy a házasságkötő-termet minél csino- sabbá, ízlésesebbé tegye. A végegyházi vezetők azon fáradoznak, hogy külsőségekben is egyre inkább ünnepé­lyesebbé tegyék a rendezvényeket. Van azonban a járásban, több olyan község, ahol ezzel kevésbé törődnek. Bizonyítja az is, hogy például Magyarbánhegyesen 1967- ben és 1968-ban egyetlen névadó­ünnepséget sem rendeztek. Pedig volt olyan is, hogy az apparátus dolgozói közül született valakinek gyermeke, de még annak sem rendezték meg a névadót. Az ünnepségeken a tanácsok mellett igen aktívan vesznek részt, s a legnagyobb gyakorlati segítséget adják ezekhez az US’ törők. Műsorral, ajándékkal ked­veskednek és segítenek a díszí­tésben is. Több helyen a KISZ is bekapcsolódik ebbe, így például Mezőhegyesen védnökséget vállalt a KISZ-esküvők rendezése felett. A fejlődést és a társadalmi rendezvények népszerűségét az alábbi statisztika is bizonyítja. Almáskamaráson 1964-ben csupán 1 névadó volt, tavaly viszont már 12. Mezőhegyesen 27 névadót tar­tottak 1964-ben, tavaly pedig 63- at. Végegyházán 2-őt és 1968-ban már 15-öt. A társadalmi házas­ságkötések száma Almáskamará­son 1964-ben 5, 1968-ban 14. Me­zőhegyesen 31, 1968-ban 64, Vég­egyházán öt évvel ezelőtt 13, ta­valy 22 volt. Az ünnepségek megrendezésében Mezőhegyes ve­zet, éppen ezért indokolttá tenné, hogy a községben egy reprezen­tatív házasságötő-termet létesít­senek, hasonlóképpen Mezőko- i vácsházán, a járási székhelyen is. Befejezéshez közeledik a tankönyvárusítás Ahogy lapunkban arról hírt ad­tunk, jóval a tanév kezdete előtt elkezdődött, s jelenleg is tart az általános és középiskolák tan. könyv-ellátása. Az általános isko­lákban az árusítás, az ott műkö­dő. ezzel a feladattal megbízott pedagógusok közreműködése ré­vén a befejezéshez közeledik. A békéscsabai Radnóti M iklós Köny­vesboltban kapott értesüléseink szerint a 7-es számú általános is­kolában 13 ezer, a 9-esben 12 ezer, a 3-asban 14 ezer, a 11-esben 26 ezer, az 5-ös és 10-es számú iskolákban 11 — illetve 20 ezer fo­rint értékben fogytak el tanköny­vek. A középiskolák ban később kez­dődött ugyan a terjesztés, de né­hány napon belül folyamatosan minden diák hozzájut tanköny­veihez. Olcsó hazai kivitel A Baromfiipari Országos Vál­lalat békéscsabai gyára közös vállalkozásra lépett a körösdadá- nyi Üj Barázda Tsz-szel a fran­cia pulyka tenyésztésére, neve­lésére. E munka hatékonyságára jellemző, hogy a BOV a tsz ren­delkezésére bocsátotta egy 700 négyzetméter alapterületű ól tel­jes tervdokumentációját, mely­nek alapján a körösladányi Üj Barázda Tsz-ben négy hét alatt felépítik a mintegy 350 ezer fo­rint beruházást igénylő pulykane- velő-házat. A francia pulyka nagyüzemi nevelésére és az épületek megte­kintésére szeptemberben bemuta­tót szerveznek azért, hogy mind több termelőszövetkezet ismer­hesse meg a legolcsóbb hazai ki­vitel alapján tervezett baromfiól- típust. A vezetés próbája U izonyításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb vállalati önállóság megsokszo­rozta a vezetők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgaz­daság évtizedes problémai, s így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szer­veknél, mint inkább a vállala­toknál tapasztalhatók. Jelenleg sincs például lényegesen töhb erőforrás, anyagi eszköz fel­halmozásra (fejlesztésre és a forgóeszközök növelésére), mint néhány esztendővel ezelőtt, a tervalkudozások idején. Csak­hogy most a vállalatok kerül­nek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takaró ér. A gazdasági vezetők felelős­sége ma nem általánosságban, hanem nagyon is témaszerűen mérhető a vállalatok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen például, hogy az egyik fő­könyvelő még mielőtt teljesen összecsaptak volna a feje fe­lett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosztásba helye­zését kérte. Az irányító szer­vek által kezdeményezett le­váltások indoklásában is gyak­rabban szerepel: alkalmatlan a feladat ellátására. S a káder­munka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a front­vonalak is nyíltabbak, a válla­latok, s a felettes hatóságok felelőssége kevésbé mosódik össze, és szembetűnőbb a kis- szerűség, a maradiság. A megnövekedett és mérhe- többé vált személyi fele­lősségnek azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a leg­jellegzetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a fő­könyvelők többsége képes új, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a felelősséget vál­lalni. És nem lett igazuk azok­nak, akik féltek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezető gárda mél­tónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb követelmények ha­tására fejlődése is meggyorsult. Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a vál­lalatok szerencsésen túljutot­tak az első akadályon, ám még senki sem szakította át a cél­szalagot. Az idei év már több munkát, feladatot adott, mint a tavalyi. A reform kibontakozá­sával — ahogy csökkentik, il­letve megszüntetik az állami támogatásokat, a központi ked­vezményeket és fékeket —, a teljesebb körű önállósággal és felelőséggel mind élesebb ha­tárvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni képtelen veze­tők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai dön­tések, intézkedések csupán több év távlatából, a holnap na­gyobb követelményeinek mér­céjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét. belső mechanizmusát, a beosz­tott vezetőket, az egész kollek­tívát előrelátó módon már most felkészítik-e az új fel­adatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértelmű vá]ac7t Az idei szigorú — tegyük ** hozzá, nem mindig elég következetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyak­ran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészültség egyol­dalú hangsúlyozásával koráb­ban is találkozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is vál­tozatlan követelmény a népi de­mokráciához való hűség, a szakmain kívül a politikai fel- készültség, a szervező- és irá­nyítókészség. Mindez persze magában foglalja az emberek­kel való bánni tudást, s a példaadó vezetői magatartást, morált is. A vezetőképességek értékét nem szabad arisztokratikusan önmagukban vagy néhány lát­ványos megnyilatkozásban le­mérni. Á tehetség, az alkal­masság fokmérője az egész kol­lektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra” épít, jól válo­gatja meg munkatársait. Nem­csak, hogy érvényesülni hagyja minden szinten a tehetséges szakembereket, hanem el is söp­ri útjukból az akadályokat. Korszerűsítik például a válla­lati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmének, kiváltságainak, anyagi előnyének is mentsvára. A reform a vállalati munka minden szintjén változást igé­nyel a szervezetben, a módsze­rekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várako­zásaival is. 11 úsz hónap elteltével egy- re jogosabb követelmény a reform gyakorlatias végre­hajtása, minden szinten, a munkapadokig bezáróan. Nem látványos, de elkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tö­megek napi munkájának részé­vé váljék mindaz, ami a vál­lalat új helyzetéből, nagyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a párt- és szakszervezetek tevé­keny közreműködésével fel keli számolni a vállalati munka és szemlélet megújítását, a te­hetség, az alkotó kezdeménye­zések útját álló bürokráciát és középszerűséget. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek szá­mára is érthető nyelvezetre for­dítani, mozgósító erejű felada­tokra bontani a sok éves prog­ramot adó vállalati reform­tennivalókat. Ma csak így le­het a dolgozó kollektívák ösz- szefogását, fegyelmét, tulajdo­nosi öntudatát erősíteni, maga­sabb szintre emelni, az igazi vezetőképességeket, a ráter­mettséget igazolni. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents