Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

196#. szeptember 25, 4 Csütörtök Hat nap Ausztriában Történelmi tájak — magyar vonatkozásokkal Reggel 7 órakor zenés ébresz­tő és „Jó reggelt, kedves ven­dégeinknek” szöveg köszöntötte a Szocialista Forradalom lakóit. Hogy Bécshez közeledtünk, je­lezte a Duna mindkét partján a rengeteg halásztanya, a sok-sok víkendház. Valamennyi más színű és formájú, érdekes tarka. Ságban ragyogtak a kora reggeli napsütésben. Aztán a Schell és utána az Arai olajvállalatok óriási telepei, a több kilométer hosszú teherkikötő mellett úsz­tunk el méltóságteljesen. Eme­letes tehervagonokon százszám­ra számlálgattuk a sokszínű és márkájú személygépkocsikat, el­hajóztunk épülő új híd még ősz. sze nem szerkesztett középső ré­sze alatt. Távolabb feltűntek a jellegzetes, régimódi piros bécsi villamosok is, amikor a Rákóczi induló hagjai mellett hajónk odasimult a csupa üvegből épí­tett „Wien-Praterkai” kikötő stégjéhez. A hajóállomás órája pontosan háromnegyed kilencet mutatott. Megérkeztünk Bécs- be. . . A hajóállomás parancsnoka teljes díszben jelent meg kísé­retével a feljáró végén s még tartott a kikötés, amikor már régi ismerősként üdvözölték egy­mást hajónk vezetőivel. Követ­kezett az osztrák útlevél- és vámvizsgálat. Ez is a tökéletes szervezést mutatta. Az egész nem tartott még egy óra hosszat sem és minden különösebb izga­lom nélkül zajlott le. Az útle­vél számának megfelelően két csoportban sorakoztunk fel egy­más mögött egytől százig, az egyik, százegytől kétszázig a másik folyosón. Elvonultunk a hajó előterében felállított asz­talka mellett, amely mögött a hivatalos személyek ültek. Jó­formán meg sem álltunk, csak felmutattuk arcképes „Ausweis” igazolványunkat, mialatt egv füzetben kipipálták beragasztott arcképünket. Mindez percek alatt történt meg a kétszáz utas­sal. A vámvizsgálatra kabinunk­ban várakoztunk. Kopogás és magyar kísérettel megjelent az egyenruhás osztrák vámos. Sza­lámi, cigaretta és pálinka érde­kelte, de csak „szóval”. S mi­után az engedélyezettnél többet, a nagy hallgatásokból következ­tetve. senki sem hozott, ez a vizsgálat is csak pillanatokat vet) igénybe. Visszafelé az oszt­rák vám mindössze abból állt, hogy ió utazást kívántak... Hajónk a mi Lánchídunkhoz hasonló, de mégsem olyan im­pozáns Reichsbrücke alatt hor­gonyzott. Mellettünk állt a cseh­szlovák „Bratislava”, emellett pedig a „Dunaj” nevű szovjet személyhajó. Az utóbbi Diesel­motorja 2000 lóerős, míg ne­künk két, egyénként 400 lóerős motorunk működött éjjel, nap­pal. Rövid egyórai tartózkodás után a két hajó utasaitól intege­téssel búcsúztunk és húztunk tovább a hegyes-völgyes osztrák tájak mellett. Hosszú kilométe­reken át hajóztunk a még min­dig Bécshez tartozó Leopold­berg mellett. A hegyoldalak te­letűzdelve hangulatos nyaralók­kal, a bécsiek kedvelt hétvégi pihenőivel. A földszintes és a hegyoldalakhoz támaszkodó emeletes víkendházakat egymás mellé, fölé, különös összevissza­ságban építették, legalábbis a mi szemünkben, a magasból pe­dig középkori vár omladékai vi­gyázzák a környéket. Feltűnt Hainburg. Kétszázki- lencven méter magasban levő vára alapjait még a kelták rak­ták le. Petronellel együtt a nagykelta Carnutum városhoz tartozott. Honfoglalásunk után magyar kézre került, III. Heririk császár szerezte vissza. A ta­tárjárás idején IV. Béla a Muhi- csata után Pozsonyból ide mé­nekül t, aztán innét,vitt tovább útja Dalmáciába. Mátyás király 1482-ben megszerezte a várat, halála után került végleg Auszt­riához. Látnivalói között szere­pel az ország legrégibb dohány­gyára. homlokzatán 1724 alapí­tási évszámmal. Deutsch-Altenburg után Pet­ronell is a rómaiak idejéről me­sél. Itt írta halhatatlan elmél­kedéseit Marcus Aurélius, itt kiáltották császárrá Septimus Severust. Bécs felé a partokat idillikus tájak, magas, erdő bo­rította hegyek, a hegyoldalakhoz simuló kis falvak, a hegycsú­csokon régi várak romjai teszik festőivé. A Duna Krems és Melk kö­zötti gyönyörű szakaszát Wa- chaunak nevezik, őrszemként áll a két város a Wachau bejá­ratánál. Fischamend is római emléke­ket őriz. Vele szemben a Mor­vamező, itt verte meg Habsburg Rudolf Kun László segítségével Ottokár cseh királyt. Aztán Lo- bau szigete. A Bécset ostromló Napóleon kétnapos eredményte­len csata után ide vonult visz- sza csapataival, itt mondta: „Ez az a pont, ahonnét sankaiból újra kiemelem a világot.” És követ­kezett a wagrami győzelem. A bécsi erdő lankái Greifen- steinnél futnak le egészen a Dunáig. Vára Becs nyugati bás­tyája volt. Azután következik Tulla. A Niebelungen-ének szerint Attila itt találkozott menyasszonyával, Krimhilddel. Már 803-ban hajó­híd épült itt a Dunán, a vár tö­vében, 1683-ban itt egyesültek a Bécs felszabadítására indult német csapatok Szobjeszki Já­nos lengyel király seregeivel. Iván László (Folytatjuk) Jubileumi bélyegkiállítás Orosházán A MABÉOSZ helyi csoportja nak előkészítésében jubileumi bélyegkiállítás nyílik október 12- én Orosházán a városi tanács dísztermében. A kiállításon több gyűjtő ritka bélyegkülönlegessé­geit is bemutatja. Október 1-én lesz száz éve, hogy forgalomba került a levelezőlap. Az évforduló alkalmából a Postamúzeum 12 tablós anyaga is szerepel a kiál­lításon. Két és fél év utáni számvetés Szakemberek és tenyésztők egyaránt kiemelkedően jó háztáji baromfitartó községként emlege­tik Kétegyházát és Lökösházát. Tojás- és baromfiáru-termeiésük megyei szinten is számottevő, melynek nagyobbik felét a kör­zeti fogyasztási és értékesítő szö­vetkezet vásárolja fel. Kétegyháza és Lökösháza 109 háztáji baromfitenyésztője 1966- ban alakította meg a tenyészto- jástermelő, keltető, nevelő és Hiz­laló szakcsoportját. A gépek és a felszerelések, va­lamint a folyamatos üzemeltetés az összeadott 204 ezer forint cél­részjegyből 170 ezer forintot kö­vetelt. A megmaradt 34 ezer fo­rintot már 1967-ben visszafizették azoknak a tagoknak, akik a szak­csoport megalakulásakor 5 ezer forintot vagy még ennél is na­gyobb összegű részjegyet jegyez­tek. Tehát már 1967-ben eljutott a szakcsoport odáig, hogy 1968-ra a legnagyobb összegű részjegy nem volt több 3 ezer forintnál. Nyereség címen eddig 110 ezer forintot fizettek ki a tagoknak. E két és fél év alatti eredményes gazdálkodás azt jelzi, hogy előre­láthatóan 1970 végére a lejegy­zett részjegyalap teljes egészében megtérül, illetve a szakcsoport tiszta közös vagyona lesz. A két község háztáji baromfi- tenyésztőinek törzsállománya je­lenleg eléri az 1400-at. Ez az ál­lomány a keltető üzemeltetéséhez szükséges tojás mennyiségének 90 százalékát tudja biztosítani. B. I. Határidők és határok Egy-egy új építkezés kezdeté­ről mindig beszámol a sajtó. Megírja, kik voltak ott az alap­kő-letételnél, mennyi lesz a beruházás költsége, és azt is, hogy mikor fejeződnek be a munkálatok. Az olvasó örül minden új létesítménynek és büszkeség tölti el, hogy ismét gyarapodik városa és gazdagabb lesz a megye, Igen ám, csakhogy a határidőkkel valahogy mindig baj van. Ahogy emelkedik az épület, vagy ahogy egyre hosz- szabb lesz az út; úgy csúszik az ünnepélyes átadás időpontja is. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha az újságolvasó embe­rek többsége már eleve meg­kérdőjelezi a „végleges” dátu­mot, mert néha ott tartunk, hogy a határidő túllép minden határt, még a türelemét *s. Nem kell messzire mennünk a példákért. A békéscsabai Körös Hotel átadása (mint arról már beszámoltunk) egyre késik. Vá­rat magára a Tanácsköztársaság úti ABC-áruház megnyitása is. (Itt egyelőre a műszaki átadá­son feltárt hiányosságok pótlása folyik.) Nem készült el az ígért határidőre az Ifjúsági Ház és a véradóállomás épülete sem. Még az év elején olyan nyilatkozat jelent meg a Népújságban, mely szerint a békéscsabai Ta­nácsköztársaság útján augusz­tus 20-ra vagy még előbb meg­indulhat a forgalom. Nem in­dult meg. A határidő-túllépések (amel­lett, hogy kedvét szegik az em­bernek és fel sem mérhető anyagi kárt okoznak) két dolog­ra figyelmeztetnek. Vagy az épí­tőipar dolgozik lassabban az el­vártnál, vagy pedig az átadási időpontok kitűzése körül nincs valami rendben. Előfordulhat persze olyan objektív akadály, amely a legjobb szándékot is meghiúsítja. Ilyen például je­lenleg a középületek fűtésére szánt gázkazánok beszerelésé­nek gondja. A munkát végző szakemberek még eléggé ta- pasztalatlanok és az új berende­zés egyes elemeinek beszerzése, valamint a szigorú rendészeti előírások betartásának biztosítá­sa sok nehézséggel jár. Mindezek ellenére az a véle­ményünk. hogy nem szabad sportot űzni a határidő-módosí­tásból. Igaz, hogy építőiparunk gyorsasági eredményeit nem jegyzik a világranglistán, és so­kan az ígéretekkel is úgy van­nak, hogy ígérni lehet, mert ab­ból nem lesz baj. Egyet azon­ban nem szabad elfelejteni: aki százszor farkast kiált, azt száz- egyszej- már senki sem hall­gatja meg... A türelemnek is van határa, s ezért jogos az a türelmetlenség, amely a pontos­ságot szorgalmazza. Tudjuk, hogy a mindenkor! avató ünnepségek virágcsokros, pirosszalagos, üdvözlőbeszédes áhítata feledteti majd a határ­idő-változtatások bosszúságát. Azt is tudjuk, hogy az új út megnyitása vagy a szálloda át­adása után illetlenség az előz­mények között turkálni és bűn­bakot keresni. Ezért szólunk most, hogy legalább mi ne lép­jük túl a határidőt. Brackó István Megjelent a DELTA szeptemberi szánta A jóga élettana több nemzetkö­zi kongresszuson is szerepelt az utóbbi időben. A tanulságokat, az ősi hindu test- és szellemnevelő módszer korszerű alkalmazási le­hetőségeit látványos, színes ké­pekkel illusztrálva teszi közkincs- csé a Delta Magazin új száma. Meghökkentőek az új elvek alap­ján megszerkesztett nagylátószö- gű „halszemobjektívekkel” ké­szült képei és érdekesek az is­mertető cikkei a lakásklimatizá­lás, az ipari televízió, a nagy zenei tengeri halászat és a anyagát­alakítás újdonságairól. Bemutatja a lap a zippzár új vetélytársát, a horgos-bolyhos szalagpárból álló Velcro-szalagot, az akvarell-festé- szet utánzására alkalmas, plasta- rell nevű műanyagot, a teherau­tón szállítható, rögtönzött repülő­terek, kifutópályák gyors felépí­tését, és az oktatást szolgáló űj komputereket. Egy év alatt csaknem 700 ezer forintot (ordítottak a békési malom rekonstrukciójára Még sokan járnak a békési ma-1 lomba úgynevezett vámcsere- j őrlésre. Ebben az évben a békési j járásból, sőt Dobozról és Gerlé­ről összesen 35 vagon búzát őröl- j tettek ilyen formában. A malom vezetője, Horváth István elmond­ta, hogy háromnegyedéves őrlési tervüket előreláthatóan 102—103 j százalékra teljesítik majd. Meg-1 Fogadóórák a megyei tanácsnál A soron következő fogadó­órát Csepregi Pál, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tartja szeptem­ber 27-én, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig a hivatali he­lyiségében, Békéscsabán. Felső­körös sor, Irodaház. könnyíti a munkájukat, hogy egy hónappal ezelőtt elkészült a ma­lom belső betonűtja. Az üzem 26 dolgozójának ta­valy szeptemberben több mint fél­millió forintos költséggel, minden igényt kielégítő szociális helyisé­geket építettek. A malom terme­lési értékvállalását, amely egy mázsa búzára csaknem 372 forint, a második fél évben nem bírja teljesíteni. Ennek oka az, hogy az idei búzatermés minőségben gyengébb a tavalyinál. Nem je­lenti azonban, hogy a sütő-értéke romlott volna, hanem a mag ter- meléskihozatala gyengébb. Az üzemvezető tájékoztatása szerint a malomnak szüksége len­ne egy mosógépre. Ezzel a má- zsánkénti termelési értéket 2—3 forinttal növelni tudnák. Azt is elmondta, hogy a vállalat terme­lési osztályvezetője a napokban náluk járva ígéretet tett, hogy jövőre 500 ezer forintot kapnak erre a célra. FORDUL A FOLD cd db re ErxJDrecr — Semmi különös. Megíeddés. Dr. Belanka volt az elnök. A hi­deg is kirázta, oly buzgón ke­resgélt a paragrafusok között, hogy valami súlyos dolgot kisüs­sön rám. Egészen megkergült az az ember. De hiába erőlködött, a tények — tények. Tény-való, hogy a Galilei-körbe jártam. Tény-való, hogy 19-ben kompro­mittáltam magam. Tény-való, a MÉP ügyvezetője voltam, de az is, hogy a nyilasok vizsgálati fogságában voltam... Ez az utób­bi fájt neki a legjobban. A hü­lye... Képzelje, mivel kezdte: „Egy egész politikai rendszer ül a vádlottak padján”. S hogy le­esett az álla, amikor tanúkkal igazoltam a nyilas elhurcolást... — Drágám, pihenjen le egy kicsit. Ö... egész idő alatt a te­lefonnál ültem, vártam, de ma­ga kegyetlen. Béla drága, nem sietett megnyugtatni a jó hír­rel. Kővágó könnyedén vont vál­lat. — Jó lapjaim voltak. De még mindig megkontrázhatják. En­nek a gyereknek a barátja, a Ba­lázs Lajos, na meg ez a meg­kergült Belanka. Ha kisütik va­lahogy, hogy három napig tartott a „fogságom”, s a legszívélye- sebben engedtek utamra... — A tanúk megjelentek? Az egyik. Akinek útiköltséget küldtem... A legjobb az volt a re i =5 re dologban, hogy az egyik igazoló bizottsági tag, valami Mercur gyári fickó, „a munka jellemne­mesítő hatásáról” prédikált ne­kem. Azt magyarázgatta, hogy a fizikai munkában nincs „félre- beszélés”, ott nyilvánvaló, ki mit teljesített. Mindenáron azt akarta elérni, hogy fogjanak be kényszermunkára, mint Szlukát meg Battyánffyt. Miintha én nem töltöttem volna el keserves és megfeszített munkában az ed­digi életemet. — Miért nem magyarázta meg neki, hogy a szellemi munka a biológusok szerint is sokkal ki­merítőbb, mint a fizikai? — A... megválogatom, kivel ál­lok le vitatkozni. Nagyokat bó­logattam: persze, a fizikai mun­kánál válik el, ki milyen em­ber.... Fő, hogy sikerült. Most majd gyakorlatilag bizonyítha­tom be, mennyit ér a szellemi munka: még ma felutazom a diszparaszthoz, Nagy Ferenchez, aki a Kisgazdapárt főkorifeusa. Személyes jó ismerős... Bizonyos, hogy talál számomra való meg­bízatást. Marika kopogott. — Ag>a? — Feddéssel, de leigazoltak, kislányom. — Képzeld. Máriám, odaáll- tak neki prédikálni a morálról. Egy tróger a képébe vágta, hogy amit ő dolgozik, nem is mun­ka... Talán menjen el téglát adogatni?! — Mindenkinek azt kell csi­nálnia, amihez ért! — mondta nyersen Miarika, s kifordult a szobából. Kővágó felkapta a fejét. Meg. lepetten nézett a lánya után. *** 1946. ködös, nyúlós február eleji nap, reggel 8 óra. Ébred a város. Az ablakokon itt-ott még látszik az elsötétítő függöny, de a legtöbb helyen híre-hamva sincs a háború jellegzetességé­nek. A kisvasút az előbb szaladt be. Egyszeriben benépesedett a tér, a járdákon sietős léptek za­ja szaporodott, és az üzletek re­dőnyét felnyitogatták. Egy-egy elkésett ember futásnak ered. A szegedi autóbusz először kanya­rodik be a főtéren, a végállo­másra. Nem hangos az utca, nemigen állnak le beszélgetni az emberek. A városháza bejá­ratánál hegyes kucsmájú kispa- rasztok csoportja toporog. Van, aki behúzódik a kapu védett, sar­kába. van, aki szótlanul le-föl jár, ám a legtöbbje ütemesen verdesi csizmáját a kőhöz, hogy meg ne dermedjen a lába. Le­hetnek vagy kétszázan. Többen. Élénk taglejtéssel tárgyalnak va­lamiről. Negyed kilenc tájban a Nem­zeti Parasztpárt főtérre nyíló székházának kapuja is szélesre tárul, s özönlik a nép belülről. Három-négyezer főnyi tömeg in­dul rendezett sorokban a vá­rosháza felé. Öt-hat tábla ma­gasodik az égnek... A táblákon felkiáltó jeles mondatok: „Elég volt a cselédsorból!” Másutt vörösen izzó betűk­kel : „Aki a földünkhöz nyúl, meg­hal, vagy mi halunk meg!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents