Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

198ft «eptembcr 88, 2 Csütörtök Tanácskozik a parlament őszi ülésszaka Kellemetlen analógia (Folytatás az 1. oldalról.) lyen első ízben a Tanácsköztár­saság kívánt változtatni. Az iga­zi nagy változás azonban csak a felszabadulás utáni években kö­vetkezhetett be, s az folytatódik napjainkban. Végül is ez tette szükségessé, hogy a korábbi tör­vények és rendelkezések mara­dandó elemeit eggyé ötvöző új, egységes jogszabály, törvény szülessen, amely a mai követel­ményeknek megfelelően rendezi a jövő szakmunkásainak okta­tását és nevelését. Ezzel kapcsolatban igen fon­tos a népgazdaság szerkezetében végbement »ok jelentős válto­zás, egyes ipari ágazatok s eze­ken túlmenően a kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fontossá­gának megnövekedése, s termé­szetesen a termelés általános technikájában és technológiái­ban bekövetkezett rendkívüli fejlődé*. Mindezt követni kell ' az ipari tanulók képzésében is, akiknek a száma hazánkban két évtizede még alig haladta meg a 60 ezret, ma pedig 220—230 ezer körül mozog. Mégis, egyre nehezebb bizonyos szakmákban utánpótlást biztosítani. Itt-ott még a népszerű szakmákban is tanulóhiány mutatkozik. Pedig jelenleg különösen sok fiatal kerül ki az általános iskolákból, a következő években pedig apadni fog a számuk. Varsó : Márkus Gyula, az MTI tudó- ' silója jelenti: Folytatódik a négy szövetségies hadsereg egységeinek „Odera— ' Ne isse—69” fedőnevű közös őszi hadgyakorlata, amely 25 év óta a legnagyobb katonai gyakorlat len­gyel földön — írja szerdai számá­ban a Try buna Ludu. A csapato­kat a taktikai tervek szerint át­csoportosították. A feladatok vég­rehajtása során a szövetséges egy­ségek törzskarai tökéletesítik együttműködésüket. A műveletek végrehajtása a résztvevők magas fokú harci készültségét bizonylt­ja. A gyakorlatozó egységeket is­mét új körzetekbe csoportosítot­ták át — közli a Zolnierz Wol- nosci — , ezt követően nyomban korszerű szabályozását, a pálya­választási tevékenység megjaví­tását Szóba került a vita sarán a vállalatok megnövekedőit sze­repe az ipart tanulóik oktatásában. Ma már el­sőrendűen tőlük függ, megma­radnak-e a fiatalok tanult szak­májuknál, s hűségesek marad­nák-e a vállalathoz, amely részt vett képzésükben. Az egyik hoz­zászóló, Kaszás Imre, szerint ez nem is annyira az anyagiak, in­kább az üzemben uralkodó lég­kör kérdése, magyarán azé: mennyi emberséget tapasztalnak munkahelyükön a fiatalok. A törvényjavaslat világossá teszi, hogy halaszthatatlan a képzés tartalmi és szerkezeti reformja, a technikai és tudo­mányos forradalom konzekven- cióinak érvényesítése. A hozzá­szólók ezzel kapcsolatban is el­mondották tapasztalataikat, töb­bek között az egyes tanműhe­lyekben még megtalálható özön­víz előtti gépekről, amelyeken — különösen a mai követelmé­nyeknek megfelelően — nem le­het megtanulni dolgozná. Úgynevezett lépcsőzetes ok­tatás bevezetéséről van szó amely az általános alapozó kép­zésből kiindulva fokozatosan ha. iád a specializácdó felé, amely­ben már a munkahelyen szer­zett tudásnak jut a főszerep. A követelményeknek megfelelően növekszik a termésaettudomáinyi megkezdődött a fegyverzet, a szál­lítóeszközök és műszaki bérén-- dezések álcázása. Közben a lég­védelmi tüzérség az „ellenséges” támadást várva, riadókészültség- ben áll. Az Express Wieczomy tudósí­tója a hadgyakorlat négy lénye­ges jellemvonását emeli ki: 1. az Odera—Neiase 69 komplex jelle­gű gyakorlat, amelyen a négy hadsereg összes fegyvernemének egységei részt vesznek; 2. a csa- patok a legmodernebb fegyver­zettel és felszereléssel rendelkez­nek; 3. a hadgyakorlat parancs­noksága minden eddiginél na­gyobb figyelmet fordít a négy hadsereg katonáinak és tisztjei­nek barátságára; 4. a katonák igyekeznek úgy végrehajtani had­műveleteiket, hogy a legkisebb kárt se okozzák a termőföldeken odötatas súlya és nagyobb fon­tosságot nyernek az elmélyült szakmunkában mind nélkülözhe. tétlenebb elméleti ismeretek. A törvényjavaslat változatos módon kívánja ösztönözni, hogy a népgazdaság a jövőben meg­felelő mértékű utánpótláshoz jusaon. Az iparitanuló-képzés- nek utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkás-díjazást és a munkásoknál szokásos jutal­makat is kaphat. A kevésbé nép. szerű szakmákban társadalmi ösztöndíjat rendszeresítenek. Az eddigi 48 óra helyett egységesen 42 órára csökkentik a heti fog­lalkoztatást, a szakmunkás-ta­nulók nyári vakációja pedig lé­nyegében azonos lesz a többi iskolások pihenő idejével. Meg­szervezik a rendszeres orvosi vizsgálatot és egészségügyi gon­dozást, a kedvezményes étkezést és utazást, a munkaruha-ellátást és a szociális biztosítást. A tör­vényjavaslat bizottsági vitáin és az országgyűlési tárgyaláson is kitűnt azonban, hogy a képzés különösen kritikus pontjai a mű­szaki tanárképzés megoldatlan, sága. valamint az iskolák, tan­termek, tanulóotthonok szűkös volta. Többen rámutattak, így Kónyi Gyula, a törvényjavas, lat előadója is, valamint Kaszás Imre képviselő, hogy az oktatás fejlesztésével voltaképpen a nemzet szellemi vagyonát növel­jük és az erre fordított beruhá­zások sokszorosan visszatérül­nek. A szatynunkásképzés reformja sok segítséget adhat — ez is ki­derült a tanácskozás eddigi me­netéből — a szakmunkáshiány jelenlegi nehézségeinek leküzdé­séhez, s ezen túlmenően a fizi­kai munka — tapasztalható — torz megítélésének legyőzéséhez. Jellemző a rendkívüli érdeklő­désre, amellyel az országgyűlés­ben is a törvényjavaslatot fo­gadták, hogy mintegy harmin­cán jelentkeztek hozzászólásra, ilyen sok képviselőnek volt sze­mélyes mondanivalója a több mint 200 ezer szakmunkást, 390 szakmunkásképző-iskolát és sok száz ipari és más vállalatot érintő ügyhöz, az ülés ennek foly­tán a késő esti órákban ért vé­get. A nyugatnémet választási vi­har kellős közepén a barátok és ellenfelek gondoskodásából olyan szélcsend támadt Kiesinger kö­rül, hogy — mint a hamburgi Der Spiegel írja —, annak már nyugtalanítania kellene a kancel­lárt. A kancellár barátai nyilván attól félnek, hogy veszteség ér­heti, ellenfeleinek pedig azzal kell számolniuk, hogy a szélső- jobboldal köreiben nyerhet ve­le, ha kifejtené, milyen tevé­kenységet folytatott Hitler ide­jén. Ennek folytán most, a vá­lasztás előtti napokban egyik fél sem akarja a kancellárt ilyenfajta próbára tenni, mert ennek hatását nem tudnák ki­számítani. Az elmúlt év júliusában, ami­kor Kiesingernek vallomást kel­lett tennie egy náci percben, ki­jelentette: „Nem meggyőződés­ből és nem opportunizmusból” lépett a náci pártba 1933, május 1-én. Hát, ha nem ezért, akkor ugyan miért? — tehették volna fel neki a kérdést, a kérdés azonban nem hangzott el. Tanú- vallomása után egyes cikkírók ugyan kigúnyolták, de más nem történt. Amikor a múlt év novembe­rében — mint ismeretes — Be­ats. Klarsfeld pofonütötte a kancellárt, hívei rábeszélték, te­gyen bűnvádi feljelentést, holott ezt rábízhatta volna az állam­ügyészre. Mint később bebizo­nyosodott, rossz tanácsot kapott. Ismeretes, hogy Beata Klarsfel- dett felfüggesztés nélkül, 12 hó­napi börtönre ítélték. Klarsfeld asszony azonban nem olyan ta­Hanoiban kedden a VDK nem­zetgyűlésének ötödik ülésszaka harmadik ülésén Ton Duc Than- got választotta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nökévé és Ngiiyen Luong Ban­gót a köztársaság alelnökévé. A képviselők egyperces néma­sággal adóztak Ho Si Minh em­lékének. A nemzetgyűlés nevében Tru­ong Chinh, a nemzetgyűlés ál­landó bizottságának elnöke mon­dott beszédet, amelyben méltatta Ho Si Minh emlékét és kifejtet­te a népi demokratikus hatalom megszilárdításának feladatait. Ezután felolvasták az elhunyt Ho Si Minh elnök végrendeletét, a Vietnami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának felhívását és a párt Központi Bizottságá­nak Ho Si Minh elhunyta alkal­mából kiadott gyászjelentését. pintatos, mint Kicsinger barátai és ellenfelei. Geis6 ügyvéd, az asszony egyik védője, a büntető perrendtartás 220. §-ávai élve, amely szerint az általa szüksé­gesnek tartott tanúkat közvetle­nül megidézheti, megidézte a szövetségi köztársaság kancel­lárját a fellebbezési tárgyalás­ra. A kancellár Carstens államtit­kár útján értesítette a fellebbe­zési bíróságot „Más irányú köte­lezettségei miatt, akadaiyoztat- va van a megjelenésében”. A fellebbezési bíróság ezt elfogad­ta. Klarsfeld asszony és védői nem nyilatkoztak többet. Kie­singernek, a tanúnak nemzeti szocialista múltjáról tehát a perben semmit sem kellett be­vallania. A bíróság viszont Klarsfeld asszony büntetését négy hónapra csökkentette és végrehajtását felfüggesztette. A védelem a fentiek alapján az ügy revízióját kérte. Hogy az államügyészség mit fog ten­ni, azt még nem tudni. Minden­esetre két héttel ezelőtt még ki­tartott a® 1968 novemberében meghirdetett 12 hónapos bör­tönbüntetés követelése mellett. Azt hozva fel indoknak, hogy Kari Heinz Pawla, aki 1968 szeptemberében egy berlini ül- nőkbiróság előtt elvégezte szük­ségletét, 10 hónapot kapott fel­függesztés nélkül, — a kancel­lár felpofozásának botrányoko­zója sem kaphat hát ennél keve­sebbet. Mindenesetre nem lehet kellemes a kancellárnak * Klarsfeld asszonytól kapott po­fon és a Pawla ügy analógiája. A képviselők viharos tapssal fogadták Ton Duc Thang elvtárs beszédét, aki köszönetét mondott a nemzetgyűlésnek az iránta ta­núsított bizalomért és ígéretet tett arra, hogy Ho Si Minh el­nök útmutatásának megfelelően, minden erejét á haza, a nép és a forradalom szolgálatának szen­teli. Az ülésszakra meghívták Nguyen Huu Tho-t, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadulási Front elnökségének jelenleg Ha­noiban tartózkodó elnökét, Trinh Dinh Thao-t, a Vietnami Demok­ratikus és Békeerők Központi Bizottságának elnökét, Nguyen Doant, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány elnök- helyettesét, valamint a Dél-vi­etnami Köztársaság hanoi kép­viseletének ügyvivő vezetőjét. KI a felelős a csehszlovákiai eseményekért? Ezek a körülmények is fontos, a teszik a szakmunkásképzés Huszonöt év óta a legnagyobb hadgyakorlat Ton Duc Thang a VDK elnöke Dz iszlám-csúcs hétpontos Kedden a késő esti órákiban dr Ahmed barakk marokkói tájékoz. iatari miniszter, az iszlám csúcs­értekezlet hivatalos szóvivője kö­zölte az újságíróikkal, hogy a talál­kozó résztvevői új hétpontos na­pirendet fogadtak ed, amely jelen­tősen kibővíti az értékértéit terü­letét és — hírügynökségi kom­mentárok szerint — felsorakoztat­ja a muzulmán nemzeteket az iz­raeli agresszióval szemben. A új hétpontos napirend, ame­lyet beható vita után fogadtak el, következő: • Az Al Aksza-mecset felgyúj­tása. Jeruzsálem helyzete. Az izraeli csapatok visszavo­nása valamennyi megszállt arab területről. napirendje 4. A Palesztinái nép jogainak visszaállítása és az iszlám országok által a palesztínai nép felszabaditási küzdel­méhez nyújtandó segítség. 5. Az értekezlet határozatainak végrehajtása, a külügymi­niszterek kővetkező értekez­letének időpontja és helye. 6. A muzulmán államok közöt­ti együttműködés. 7. Közös álláspont elfogadása valamennyi előbb említett kérdésben. Az értekezlet 11 tagú szervező bizottsága a napirend elfogadása után az éjszakai órákban folytat­ta munkáját, hogy kidolgozza a határozatokat. Az AP jelentése szerint a ta­nácskozás hajnalig tartott. A Rude Právo szerdai számá­ban közölte azt az interjút, ame­lyet a Tribuna Ludu című heti­lap készített Alois Indrával, a CSKP Központi Bizottságának tát. kárával, az 1968 januártól augusz. tusáig terjedő időszak bonyolult belpolitikai fejlődésének eddigi homályos problémáiról. Arra a kérdésre, hogy miben látja a január utáni fejlődés ne­hézségeinek, s azoknak a bonyo­dalmaknak az okát, amelyek a szövetséges csapatok bevonulásá­val fejeződtek be, Indra így vá­laszolt: a CSKP fokozatosan csaknem teljes egészében elveszi, tette marxista—leninista párt jel. legét. Itt természetesen a marxiz­mus—lenini zmus alkotó módon való felfogásra és semmiképpen sem dogmatikus értelmezésre gondolok. A CSKP Központi Bizottságá­nak titkára úgy véli, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök terüle­tén történt visszaélések, a szo­ciáldemokrata párt újjáélesztésé­re tett erőfeszítések, a kommu- nistaellenes demonstráció és egyéb, 1968 augusztusa előtti cse­lekmények inkább a nehézségek1 következményed voltak, nem pe-j dig azok okai. A negatív példákat sorolva egyebek között emlékeztet, hogy, egyetlen párt- és egyetlen törvény, hozó szerv sem hozott határozatot j Novotny állami tisztségéből való leváltásáról, az elnök — elsősor­ban a tájékoztatási eszközök nyo­mására — mégis kénytelen volt lemondani. Interjúiéinak következő részé­ben Indra elsősorban Alekszandr Dubcekről, a CSKP Központi Bi­zottságának akkori első titkárá­tól nyilatkozik: Dubcek elvtársnak már az el­múlt év július 2-án elmondtam: a CSKP Központi Bizottsága ak­kori első titkárának komoly hibá­ja volt a határozatlanság, az a tö­rekvés, hogy elkerülje a nyílt! összeütközéseket, és az, hogy bi­zonytalan következtetéseket vont le. Dubcek nézeteiben is határo- í zatlan volt, gyakran utólag gyen­gítette előzőleg elfoglalt állás­pontját — állapítja meg Indra és utal Dubceknek a Kétezer szó ci. j men ismert nyilatkozattal kap­csolatos magatartására. Ugyan­ilyen határozatlanságot tanúsított a nemzetkört tárgyalások és azok eredményed kapcsán. Hosszasan és nem egyértelműen hozta meg döntéseit a szövetségesekkel foly­tatandó tárgyalásokkal kapcsolat­ban is. — Mély meggyőződésem, hogy rossz szolgálatot tettek Dubcek elvtársnak azok, akik kritika nélkül hízelegtek neki és dics­fénnyel övezték személyiségét. Dubcek elvtárs arra számított — folytatja Indra —, hogy sze­mélyes tekintélye segítségével — úgymond — elbánhat a kong­resszussal. Nekem az a vélemé­nyem, hogy az adott helyzetben ez az elképzelés, legalábbis illu­zórikus volt — jegyzi meg Indra. A CSKP titkára megállapítja, hogy azért, ami az elemzett idő­szakban történt Csehszlovákiában, mindenekelőtt a legfelső pártszer­veknek kell viselniük a felelőssé­get, be kell számolniuk tevékeny, ségükről a párt és a társadalom előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents