Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

19W. szeptember 34. 4 Szerda Hat nap Ausztriában Az indulás A „Szocialista Forradalom” nevet viselő hajó utasaira várva hcrgonyzott a belgrád-rakparti kikötőben. Az egymás után so­rakozó személyhajók között ez volt a legnagyobb. A kisebb-na- gyobb bőröndökkel villamoson vagy éppen taxival érkező uta­sok azt a hajót keresték, amely­nek fedélzeti tornyán már mesz- sziről olvasható volt a „SZOT” felírás. Az ország különböző ré­szeiből kétszáz vendéget vártak ezen a reggelen a hajóállomás dolgozói, a gyönyörű hajó veze­tői és ötventagú személyzete. Az ismerkedés már a kikötő presszójában kezdődött, ahol leg­többen az átutazott éjszaka gvű- röttségével arcukon, az utazás lázában érdeklődtek minden egyenruhás személytől: mi a tennivaló? A parányi helyiség az indulásra kitűzött időpont előtt percek alatt benépesült Bács, Békés, Borsod, Zala megyéből, szinte az egész ország területéről érkezett, utasokkal, akiket köny- nyű volt felismerni a kézben szorongatott nagy méretű kék borítékról, amelyben féltve őriztettek az úti okmányok. Fokozódott az izgalom, amikor a presszóból nyíló lejáratot el­záró lánc elkerült helyéről és a tíz forintért váltott különjegy felmutatása mellett leballagtunk az alsó régióba, ahonnét tájé­koztatás, még egy figyelmezte­tést követő vámvizsgálat után, a hajó presszójában leendő fo­gyasztás céljára vásárolt kupo­nok birtokában elfoglaltuk a hajót, hat napon keresztül szál­lásunkat, éttermünket, a presz- szót és a hajó orrában a félkör alakú. Panoráma nevet viselő kilátót, ahonnét előre, jobbra és balra kitárulkozott a táj. Egy­szóval rövid idő alatt birtokba vettük a „Szocialista Forrada­lom” minden kényelemmel el­látott vízi járművét. Minden meglepetéssel szolgált. A tökéletesen felszerelt, két- és négyágyas kabinoK, a százsze­mélyes ebédlő, ahova alighogy elhagytuk a kikötőt, máris pom­pás reggelire invitáltak bennün­ket. Szentendre körül járhat­tunk, amikor „röpgyűlésre” jöt­tünk össze a presszó tökéletes eleganciával felszerelt helyiségé­ben. A hajó parancsnoka, a SZOT utazásvezetője és a kul- túros mondtak rövid üdvözlő beszédet. Nagy érdeklődéssel hallgattuk hajónk adatait. Két­száz utas számára készült 1967- ben, 58 milliót fizetett érte a SZOT. Hatvannyolc méter hosz- szú, szélessége 16, magassága 10,5 méter. Első útját már 1967 nyarán megtette, ugyanezen az útvonalon. Ezt azt utat al-du­nai követi majd, felváltva ha­józik a Szocialista Forradalom nyugat és dél felé. Közölték, hogy az étkezés két csoportban történik naponta háromszor, a házirend kötelező valamennyi hajón tartózkodó számára. A szórakoztatás is nagyszerű tö­rődésről tanúskodik: könyvtár, kártya, sakk és zene minden mennyiségben, egész napon át, rendelkezésre áll. Mindjárt az elején meg kell emlékezni a bőséges és kitűnő kosztról, a finom és elegáns ki­szolgálásról. a maradéktalan és semmivel sem „ösztönzött” ud­variasságról, amiből minden bi­zonnyal már itt is tanultak az érdekelt szakmák képviselői... Hajónk felfelé menet 10—15 csomós sebességgel kavarta a Duna habját, amint elhúzott az ismerős vagy sokak számára először látott tájak mellett. A Dunakanyar, Vác, Visegrád, Nagymaros, Esztergom, vala­mennyi község és város neveze­tességeit mikrofonon keresztül ismertette a kedves, közvetlen modorú kultúros, Borsányi Géza, aki a saját színes, hangulatos összeállításával adott tájékozta­tót a tájról, a tájhoz fűződő történelmi és egyéb események­ről. Hatnapos utunknak nagyszerű időjárás kedvezett mindjárt az indulásnál, kívánni sem lehetett jobbat. Ezért aztán csaknem valamennyien a korlátok mel­lett vagy a fedélzeten gyönyör­ködtünk az elénk táruló kis-al- földi panorámában. Szobtól kez­dődően ismerkedhettünk a bal parti szlovák területtel is. Stu- rovó után — a kis város régeb­ben a Párkánv nevet viselte — ingyen „sztriptíz”-bemutatón de­rülhettek azok, akik távcsővel szálltak hajóra és figyelték a szakadékos, üdezöld partot... A „kedves vendégeket” pon­tosan fél egy és fél kettőkor „kérték” az ebédhez, fél 6 és fél 7-kor pedig a vacsorához „fáradni”, egyetlen alkalommal sem maradt el a „jó étvágyat”. Az első vacsora után követke­zett az ismerkedési est a presz- szóban, érthetően nagy várako­zás mellett. A jó hangulatról, az est sikeréről a meglepően ötle­tes kultúros gondoskodott: há­zasságkötés formájában hozta össze az ismerkedést. Észre sem vettük, amikor elhúztunk Po­zsony alatt, Dévénynél pedig már a kör alakú kabinablako­kon beragyogó csillagok vigyáz­ták első álmunkat a luxushajón. Szinte nem is éreztük, hogy állandó mozgásban vagyunk... (Folytatjuk) 0 Felsőnvomási Állami Gazdaság keres univerzális ás lánctalpas erőgépekre Jelentkezés: , Telekgerendáson a gazdaság főmérnökénél £ A háztájit is lehet korszerűsíteni A fővárosi iparkitelepítés — megyékkel összhangban A Gazdasági Bizottság határo­zata értelmében a Fővárosi Ta­nácsnak az 1968—70-es évekre 250 millió forint ipartelepítési alap áll rendelkezésére. Ebből az ösz- szegből — az elköltözés költségei­nek fedezésére — 33 vállalat ré­szesült több mint 220 millió fo­rint juttatásban. Ezekkel a válla­latokkal a kitelepítési szerződése­ket már megkötötték. A megálla­podások értelmében 7300 dolgozó részére teremtenek vidéken mun­kavállalási lehetőséget. A tervek szerint összesen több mint 50 bu­dapesti gyáregységet, telephelyet számolnak fel, köztük sok olyat, amelynek megszüntetése város- rendezési szempontból is indo­kolt. Az 1971—75 között sorra kerülő iparkitelepítést az eddigi tapasz­latok felhasználásával, a legna­gyobb gonddal készítik elő. A Fő. városi Tanács illetékesei például az OKISZ-szal megállapodtak ab­ban, hogy 14, kitelepülésre köte­lezett kisipari termelőszövetkezet esetében — az említett ktsz-ek gazdálkodásának sajátosságaira való tekintettel — a főváros területén belül történő áttelepí­tésre tesznek javaslatot a felsőbb szerveknek. A kitelepítési tervek figyelem­be veszik a szénbányászat terme­lésének tervszerű csökkentésével és korszerűsítésével kapcsolatos kormányhatározatokat is. A cél az, hogy a volt bányászok foglal­koztatottsága biztosított legyen. A bányaterületre kitelepülő vállala­tok egyébként az érdekelt megyei tanácstól anyagi támogatást is kaphatnak, amelynek fedezetét ugyancsak kormányhatározat biz­tosítja. A fővárosi szervek a ne­gyedik ötéves terv időszakában esedékes ipartelepítések előkészítő tárgyalásait megelőzően, érintke­zésbe lépnek az érdekelt megyei tanácsokkal, hogy összehangolhas­sák a kitelepítéshez igénybe ve­hető különböző pénzügyi lehető­ségeket. (MTI) 11 közelmúltban hozták nyil- " vánosságra a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium­nak azt az intézkedését, hogy a háztáji kocaállomány növelése ér­dekében bevezetik az úgynevezett törlesztéses kocaakciót. A megyei állatforgalmi és húsipari vállala­tok a közös gazdaságokkal tör­tént előzetes megállapodás sze­rint kiválogatják a tsz-eknél hiz­lalásra leszerződött sertések kö­zül a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket. Ezeket adják át a ház­táji és egyéni gazdaságoknak, ki­lónként 22 forintos áron. Ugyan­ennyit kap a tsz az átadott koca- süldőért. Az akcióban részt vevő háztáji és egyéni gazdaságok 1970. november harmincadikáig, természetben téríthetik meg az átvett süldő vételárát. Segíti a háztáji termelést az is, hogy országosan ötezer vagon ba­romfitáphoz juthatnak a kister­melők. A tápot cseretakarmányért kaphatják a terményforgalmi vál­lalatoktól. Akinek nincs csereta­karmánya, az pénzért vehet a vállalattól. M indkét intézkedésben az a törekvés jut kifejezésre, hogy az állami gazdaságok és a tsz-ek nagyüzemi termelésének le­hető legerőteljesebb fejlesztésé­vel egyidejűleg hasznosuljanak a háztáji és a kisegítő gazdasá­gok termelési lehetőségei is. Nép­gazdaságunk érdekei megkíván­ják, hogy ne csökkenjen tovább, hanem növekedjék ne csupán a nagyüzemi, hanem a háztáji állat- állomány és termelés is. Ezért van előkészületben néhány továb­bi gazdaságpolitikai intézkedés is, amely fokozza a háztájiban a ter­melési kedvet. Addig is, amíg az ilyen hatású rendelkezések napvilágot latnak, minden termelőszövetkezetnek módja van serkenteni a háztáji termelést. Ez az év kimagasló eredményeket hozott a mezőgaz­daságban. Nemcsak a búza, ha­nem — most már világosnak lát­szik —, a kukorica és a cukorré­pa is nagy termést adott, illetve ad. Bőven van szálas takarmány is. Ilyen körülmények között szinte sehol sincs akadálya an­nak, hogy különféle jó megoldá­sokkal előmozdítsák a háztáji gazdálkodás eredményeinek javí­tását. S zázával vannak már jó pél­dák arra, hogy miképpen lehet érvényesíteni a gyakorlat­ban azt a helyes szemléletet, amely szerint a közös és háztáji egymással szerves egységet alkot. Ahol ez a felfogás uralkodik, ott nem feledkeznek meg arról, hogy a háztáji állatok megfelelő takar­mányozásáról, is gondoskodni kell. Amikor takarmánymérleget készítenek, ugyanúgy számításba veszik a háztáji állományt, mint a közösben levőt. Törődnek az­zal is, hogy . amennyire lehet, megkönnyítsék a háztáji állattar­tást. Segítenek beszerezni olyan kisgépeket, egyéb felszereléseket, amelyek legalább részben meg­szabadítják az elavult munka- módszerektől a háztájiban dolgo­zókat. Korszerűsíteni nemcsak a nagy­üzemeket lehet, hanem a háztáji gazdálkodást is. S bevált, új ter­melési eljárások is alkalmazha­tók benne. Jól teszik azok a szö­vetkezetek, amelyek ennek érde­kében szakembert bíznak meg a háztáji gazdaságok szakmai segí­tésével. Ez a megoldás egyébként azért is elismerést érdemel (és példamutató, mert hozzájárul a tsz-tagok szakképzettségének nö­velése mellett az állategészségügyi követelmények betartásához is. Mind nagyobb teret hódít a háztájiból kikerülő áruk szerve­zett, közös értékesítése. Ennek az előnye nem merül ki abban, hogy időt takarítanak meg, s esetenként jobb árat érnek el általa a tsz- tagok. A mezőgazdasági termelés, ben mind nagyobb lesz az áruk szabványainak, egyöntetűségének a szerepe, ami nemcsak az ex­port-, hanem a belföldi árakban is kifejezésre jut. S okféle lehetőség van a ház­táji termelés, gazdálkodás fejlesztésére, korszerűsítésére. Er­re törekszik az állam, ez az ér­deke a tsz-tagságnak, a kisegítő gazdaságok tulajdonosainak, s tsz-eknek is. S a termelőszövetke­zetek igen sokat tehetnek ennek a közös érdeknek a szolgálatá­ban. ........... F ORDUL A FOLD Dctr*? ENDRE KISKEK3CNrc 26. Marika egyedül, tanácstalanul és félszegen állt a padok köze­lében. Andris nagy nehezen ke­rült elő, s Marika nem mert le­ülni se, csak toporgott a falnál, ide-oda mozdulva, mint a hulló­félben levő, sápadt falevél, me­lyet a gally levetett már, de a föld nem ölelt még magához. Már-már fizikai rosszullét fog­ta el, hevesen és görcsösen ka­paszkodott az előkerült fiú kar­jába. * Apró kavicsok hulltak az ab­— A fiú! — csillant fel Kő­vágó szeme. — Lóri, kérem, hagyjuk magukra a fiatalokat. — De Béla! Nem ismerek ma­gára! Ha nem csal az emlékeze­tem, épp maga volt az, aki egy­szer s mindenkorra kiutasította ezt a senkiházit! A lány nem préda, nem dobom egy ilyen nímand karjába! Itt maradok! Mária! Fiacskám, itt leszek ve­led, elvégre a nevelőanyád va­gyok! Hogy jön ő ehhez? Az anyja egy kofa, kezet csókolt ; nekem, a fia meg azt se mond- : ta: jó napot. Nekem nehogy be- ; vezessétek, nekem a puszta lá- S tása migrént okoz! Marika nem sokat törődött mostohaanyja lármázásával, örömmel, szó nélkül kifutott. Kővágó zsebre dugott kézzel nézegetett az utcára, majd fele­ségéhez fordult: — Lórikám, ha szabad kér­deznem, hol él maga? Hát még mindig nem érti, hogy ez az ember azt teheti velünk, amit akar? Egzisztenciát biztosíthat — ha akar, és... börtönbe jut­tathat, ha kedve tartja. — De hát ez rettenetes! Ezt én nem élem túl! — Túl fogja élni, kedvesem. Azt is, hogy a fiú idejár megint, azt is, hogy kedves lesz hozzá, amennyire csak kedvesnek lehet lenni valakihez. — De hát egy ilyen senki, egy ilyen... — Egy ilyen Valaki! Hogy ne mondjam: egy befolyásos valaki. Komoly funkciója van az ifjú­ságnál — és újságíró! Egy cik­kel az egekbe emelhet embere­ket — és a pokol fenekére ta­szíthat. Mondanom se kell. mi­lyen szerencse ez nekünk, ez az érdeklődése, épp most, mikor a bizottság elé kell mennem. Per­sze, remélhetőleg nem kell men­nem. Persze, remélhetőleg nem kell a segítségét igénybe ven­nem. Mert az azért nagy bla- mázs lenne — saját magam előtt, ha hozzá kellene fordul­nom. — Csak nem alázkodna meg?! Csak nem süllyedt ennyire — az én férjem?! — Ezt én is remélem... Bár... — Hát nem tudja nekik meg­mondani, hogy magát a nyila­sok elhurcolták Dunántúlra? Nem tudja kifejteni, hogy maga mindig a köznek dolgozott: hogy se Szluka, se Jánosyék nem bol­dogultak volna maga nélkül? Ha maga nem hajlandó érvelni a tények mellett, majd elmegyek én, én... — Még csak az hiányzik ne­kem, drágám. Világosan látni, mennyire eltájolódott. Sejtelme sincs, miről van szó, egy nem­létező világban él még mindig. Csak arra kérem, legyen nyug­ton. Én tudom, mit kell tennem, mit kell mondanom holnap reg­gel. — Istenem, hogy ezt kellett megérnünk. A megye legelső ügyvédje — „bírák” előtt... Val­latják, mint egy rabot. Hát van isten? — Fogas kérdés. Remélem, ennél könnyebb kérdéseket tesz­nek fel — holnap... Kővágó az utolsó percben mégis meggondolta magát más­nap reggel: átcserélte feslett ujjú, kockás ruháját egy ünne­pélyesebb, épebb öltözetre. Az igazoló bizottságban entellektüel- lek is vannak, s azok esetleg a \

Next

/
Thumbnails
Contents