Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
1969. szeptember 3. 4 Sserda II kedvezőtlen időjárás miatt lemaradt a terv teljesítésével a Békéscsabai Hütőház Munka értekezlet— szocialista brigádvezetöknek A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szeptember 6-án, szombaton délelőtt 8 órai kezdettel munkaértekezletet tart a szocialista brigádvezetőknek Békéscsabán, a vállalat központi irodájában. A tanácskozáson tájékoztatják a meghívottakat a vállalat idei termelési helyzetéről és perspektivikus feladatairól, valamint a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom tapaszta. latairól és eredményeiről. ötvenkét fajta virágmag exportra Megyénkben 52 fajta virág magját termelte az idén exportra az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat. Az „illatos aratás” megkezdődött. Gyűjtik a fátyolka, a szalmavirág és több más dísznövény magját. A csapadékos időjárás sajnos alaposan megnehezítette ezt a munkát, még azonos bokron sem egyszerre érik szedésre a mag. Egy-egy bokrot több alkalommal is végig kell pásztázniuk a kertészeknek. A termés többségét angol, NSZK-beli, osztrák, svájci, holland és más nyugati nagykereskedelmi cégnek szállítják. Nem tudni, miért, az utóbbi hónapokban megnőtt a filmszínházak műsorai között az úgynevezett korhatáros filmek száma, melyeket csak 16, illetve 18 éven felüli nézők látogathatnak. Ez az esetek többségében indokolt is, sokszor azonban erősen vitatható. Ilyen esetekben a mozik plakátjain jól olvashatóan szerepel, hogy csak melyik korosztály felett lehet a filmet megtekinteni, sőt a pénztár ablakában is kell elhelyezni hasonló szövegű feliratot. Tehát a szórakoztató intézmény részéről biztosított a kellő és időben figyelmeztető felhívás. Lényegesen nehezebb, kellemetlenebb és sok energiát követelő munkát jelent azonban ennek a gyakorlati végrehajtása, mely felelősségre vonás terhe mellett kötelező az illető filmszínház valamennyi dolgozójára, s azon belül is a jegykezelőre elsősorban. Mi adja az ilyenkor előforduló vitás esetek többségének alapját? Elsősorban az, hogy a személyi igazolványt a vonatkozó rendelkezések értelmében „hatósági közeg felhívására” kell felmutatni, márpedig a mozi dolgozói nem tekinthetők annak. Ennek hiányában, marad a ránézésen vagy az ismeretségen alapuló „korhatárolás”, mely önmagában hordozza hibáit is, hiszen a fiatalok életkora nem rőf- fel mérhető, s az ismeretségnek is vannak időben elmosódó határai. Ezért aztán a legnagyobb körültekintés mellett is előfordul, hogy egy-egy alkalommal korhatáron aluli nézők is „becsúsznak” a nézőtérre, mások pedig kintrekednek. Ilyenkor megindulnak a találgatások, hogy — Minden évben erősebb a másodvetésű zöldbab, mint a tavaszi, de a mostani termésre elmondhatjuk, hogy túltesz a sok évi átlagon. Számunkra ez öröm s egyben nagy gond is. öröm, mivel exporttervünk teljesítése biztosnak látszik. Gond viszont, hogy a rövid érési idő alatt miként dolgozzuk fel. Ha az időjárás nem ennyire csapadékos, háromszorosát le lehetett volna szedni és feldolgozni annak, amennyit az utóbbi héten tudtunk — mondta Róta Ernő, a Békéscsabai Hűtőház főmérnöke szombat délelőtti beszélgetésünkön. — Ma például a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetben az irodai dolgozók is kint vannak a földeken és szedik a zöldbabot, hogy a napos időben minél többet megmentsenek a túlfejlődéstől. Svéd partnerünk ugyanis igényes és csak kiváló termékeket vesz át — szólt közbe Ádász Istvánná, a gyár laboratóriumának vegyész- mérnöke. — Szükség van a gyors munkára, mivel zöldbab-fagyasztási tervünk 15 vagon, ebből 10 vagon az export és jelenleg csak 13 vagonnal kész. A tizenháromból viszont csak négy vagonnyi az, amely megfelel az exportkövetelményeknek. — Ügy tudjuk, munkaerőhiánynyal küzdenek. Milyen lehetőségük van ennek megoldására? — Valóban kevés a munkaerő. ez azért mehetett be, az meg azért nem, sőt egyes esetekben minden kendőzés nélkül szidják a kötelességét teljesíő dolgozót. Ügy érzem, hogy már az eddig elmondottakért is érdemes szóvátenni ezt, de még indokoltabbá teszi a kérdés boncolgatását az a tény, hogy érdekes módon szaporodik az olyan esetek száma, amikor maga a szülő vagy a legközelebbi hozzátartozó kilincsel protekcióért az üzemvezetőnél előadás előtt, hogy gyermekét (aki sokszor még a 10 évet sem érte meg), bevihesse a nézőtérre különböző vélt okokkal érvelve szándéka mellett (nincs kire hagyni a gyereket, vendégekkel érkezett a gyerek és így tovább). összegezve. A probléma bonyolult és összetett, egyértelmű válasz megadása szinte lehetetlen. Egy azonban bizonyos. A szórakozás, a művelődés fokozatai minden esetben alkalmazkodjanak az életkori sajátosságokhoz, ne vágjanak azok elé, de ne is marakodjanak az egyén fejlődése mögött, mert ilyen esetekben alakulnak ki azok az egyéniségek, akik rossz értelemben lesznek már koraérettek, illetve elmaradnak életkoruk ál- $ .alános műveltségi szintjétől. Mindkét eset szélsőséges s nem kevesebb hibát, bajt rejteget egyik sem a másiknál, s ezért helyes, ha mindenben így — a filmek megtekintésében is — megtarjuk a korhatárral járó fokozatokat, hiszen a film: „Nevel, tanít, szórakoztat”, de nem lehet közömbös senki számára, hogy mire, mit és hogyan, főleg nelyik korosztály számára. Szilárd Adám Felnőtt dolgozókat ilyen néhány- hetes foglalkoztatásra nem kapunk. Szereződésünk van viszont a csabai gimnáziummal. Diákokat foglalkoztatunk tanári és műszaki felügyelet mellett. A jövő héten már hetven fiatal siet segítségünkre. Egy részük itt az üzemben se. gít, a többiek pedig kint a földeken szedik a zöldbabot. — Hogyan értendő ez a segítség? — A diákok munkáját természetesen megfizetjük. Naponta hat órát foglalkoztatjuk őket, ebből az effektiv munkaidő öt óra. Ez alatt 30—35 forintot keresnek meg. Mégis segítség a munkájuk, mert nélkülük képtelenek lennénk feldolgozni a nagy termést. Ezenkívül állandó dolgozóink, szocialista brigádjaink más vállalatok szocialista brigádjaitól is segítséget kapnak. Ma például itt dolgozik nálunk a Békéscsabai Férfifehérne- műgyár egy szabadnapos brigádja. A szamócaszezont is csak az 6 segítségükkel tudtuk zökkenő- mentesen lebonyolítani. Igaz, hogy ők sem jártak rosszul. Egy kiló szamóca lecsumázásáért 80 fillért fizettünk. Ha a napi teljesítmény elérte az egy mázsát, akkor kilogrammonként egy forintot vettek fel. Voltak sokan, akiknek 100 forint felett volt a napi keresetű’ — Hogy állnak a terv teljesítésével? — Nem dicsekedhetünk. Időarányosan csúsztunk egy kicsit, de még ezután jön a bab zöme. Gyalult tökből nem terveztünk semmit, a körülmények azonban úgy alakultak, hogy mégis gyártjuk ez a terméket is. Jelenleg húsz vagonnál tartunk. Még tíz vagont szeretnénk feldolgozni. Mindent összegezve, a hetven millió forintos termelési tervünkDtire ENDRE 8. Hirtelen semmi sértő nem jutott eszébe azonkívül, hogy ostobának jellemzett mindent. Hornyánszkyval az érettségi óta most találkozott először. Kerek négy esztendeje nem volt szerencséjük egymáshoz. Azóta tetejére fordult a világ. Kis kadétokból egykettőre főhadnagyok lettek, belőle Belanka zászlós úrból, az öreg zupásból, — a fiúk egykori leventeoktatójából — nehezen lett főhadnagy. A Ludovikával nem rendelkező tiszteket ritkán léptetik elő. Ákos meghajolt Marika előtt és felsegítette székéről: — „Csak egy nap a világ... Marika” — dalolta az újonnan föltett lemezzel együtt. — Nem, nem táncolok... Ne haragudjon, nem akarok táncolni. — Mindig csak „nem, nem, nem akarok táncolni...” Már megbocsásson, Marika, nem zárdában él az ember... — Miért vagy ilyen? — hajolt a lány füléhez. — Tudod jól, hogy szeretlek, nem azért kérem, hogy gyere velem táncolni. mert fárasztani akarlak, hanem, mert jó megfogni a kezed, együtt járni a táncot, a szemedbe nézni... Marika, ne légy kegyetlen!... Marika kelletlenül emelkedett bői eddig 66 százalékot teljesítettünk. Sokat várunk a szilva feldolgozástól is. A tervezett 55 vagon helyett 60 vagont fagyasztunk le. — Ügy tudjuk, új termékkel kísérleteznek. Mi az igazság? — Ebben az évben kezdtük el a szeletelt, cukrozott szamóca gyártását svéd partnerünk kérésére. A feldolgozó gépsort Svédor. szágból kaptuk. A kísérlet sikerült. Partnerünk meg van elégedve gyártmányunkkal. Őszintén szólva, meg is lehet, hiszen nagyon finom csemege ez a termék. — Kényes anyag az élelmiszer. Milyen a minőségvédelem? — Jelentős eredmény és nagy segítség az új mikrobiológiai laboratórium, amelyet most júniusban vettünk át. Korszerű műszerezettségével minden minőségi és egészségügyi vizsgálatot el tudunk végezni. Igaz, sokba került, de a ráfordított 120 ezer forint megtérül. — Mi újság az ezervagonog hűtőtér bővítés körül? — Nemcsak a gyár vezetőit tartja izgalomban az építkezés megkezdése, hanem úgyszólván valamennyi dolgozónkat. A Gazdasági Bizottság kiemelten sürgős beruházásként jelölte meg a hűtőtér növelését. Az építkezés szeptemberben indul. Tervek szerint 1970 végén megkezdjük a próbaüzemei tetér ‘ — A tavalyi esztendőben nem értek el jó eredményeket. M5t remélnek ebben az évben? — Az időjárás nálunk is gazda, mivel mezőgazdasági termékekkel dolgozunk. Reméljük, nem húzza át számításainkat. Szeretnénk javítani — fejezte be tájékoztatását a főmérnök és Ádász Istváriné. Mit mondhatunk erre? Csak annyit, sok sikert hozzá. B. J. KBREGENrC föl és kezét nyújtotta. Ákos széles, nagy mozdulatokkal táncolt. A lány kecsesen, finoman igyekezett a fiú táncához idomulni, a tangó ütemére lépni. Belanka hosszasan figyelte Hornyánszkyt. „Olyan, mint fóka a parton” — morogta félhangosan. — Imbolyog, imbolyog, de táncolni, azt nem tud. Fogalma sincs. — Hirtelen meghajolt Marika előtt: — Szabad? Ákos végigmérte Belankát, majd szó nélkül leült. — Megmutatom, hogyan keTl tangózni, Marika. — Majd egyszer, később, jó? Most nem akarok táncolni. — Kérem — csapta össze bokáját Belanka. Kézenfogva vezette a legközelebbi székhez Marikát. — Marika, magácskának egy kötelessége volna csupán, és szemmelláthatóan azt sem teljesíti.... Nem teljesíti — ismételte meg Belanka a csodálkozó szemű lány előtt. — Miért nem boldog ? — Nem vagyok az? — Nem. A boldogság átvilágít mindent és mindenkit. Ha boldog volna, akkor a környezetének, nekünk is boldogoknak kellene lennünk, mert a boldogság ragadós. — Marika! Holnap a színészIma helyett Sok-sok évi mindennapi utazásom élményei már-már any- nyira konszolidálódtak bennem a MÁV iránt, hogy imába akartam foglalni a nevét. Már kezdtem is beosztani gondolataimat, hogy milyen keretbe szorítsam őket; ódába, prózába vagy lírába. Mindegy, csak valami mesés legyen, valahogy így: Amikor reggelenként, 5 óra 53 perckor Orosháza vasútállomáson elhangzik a kalauz ajkáról e kedves felszólítás: „Beszállni”, én már kényelmesen ülök az ablaknál az utazás gyönyöreire gondolva. A feleségem velem szemben ül, dicsérő elismerést várva, amiért minden reggel letörölgeti a tili- toli vonat bőrülését. Én minden reggel megköszönöm és, ha pénzem van, Tibi csokoládéval díjazom társadalmi munkáját. Ezután Békéscsabáig hallgatjuk a vonat zakatoló ritmusát, akár a tv előtt a táncdalfesztivált. Olykor bámulom az ablaküveget, ami mindig eszembe juttatja e kedves, bájos kis dalt: „Pókháló van már az ablakon". Így van ez jól, mert a por úgyis belepné újra és újra, a pók is megkötné hálóját újra és újra. Különben is, akiket a takarításért fizetnek, azoknak is pihenni kell. Mi is pihenünk, mégpedig utazva a pénzünkért. Ók is valahol pihennek, ugyancsak a nrn pénzünkért. Szóval ezeket a gondolatokat akartam valahogy keretbe foglalni, de szeptember 1-én beütött a krach. Nagyon sok utazni vágyó olyan fűszerezve ejtette ki isten nevét, hogy imámat elfelejtettem. A reggeli indulási idő előtt két perccel (tehát 5 óra 51 perckor) még mindig harminc-negyven ember állt sort az egyetlen nyitott pénztárablak előtt — noha a pénztárosnő ugyancsak igyekezett. Ekkor valaki — illetékes — meghallhatta a jegyre várók fohászát, intézkedett: „Aki Csabára utazik, a másik ablaknál is válthat jegyet”. Lett aztán látás-futás, mindenki hátra arcot csinált, irány a másik ablak, aztán megint és megint élőre, hátra, aszerint, melyik pénztárnál voltak kevesebben a sorban állók. De sebaj, túléltük. Á gyerekek is eljutottak az iskolába, mi is elrebegtük munkahelyünkön, hogy a vonat késett ■., —ár klubban búcsúest lesz. Minket kettőnket is meghívtak. Remélem, jól fogunk szórakozni... — lépett hozzájuk Hornyánszjcy. Belanka megértette, hogy fölösleges. Felállt, bocsánatot kért a lánytól és visszaült a kanapéra. — Apropo!... — szólt utána Homyánszky. — Milyen ezrednél is szolgálsz? — A 19-es gyalogságnál. — Értem — fontoskodott Ákos. Előrántotta csont színű német pipáját és végigterült az öblös fotelben. Olyan volt ott, mint egy hosszú köpeny, amit akasztóstól odavágtak. — És md van odakint? Ha értesüléseim nem csalnak, nem valami Botondok verekszenek az oroszok ellen... Egy kicsit fáznak, egy kicsit lőnek, nagyon beijednek, és ha már nagyon hiányzik a mama főztje, akkor szabadságra jönnek... A csendre, mely megzavarta még Ákos hevességét is, Marika felállt és elsötétített.,, Ez az egyedüli munkám. Egyetlen napi programom” — gondolta, és nekidőlt a falnak. — Nem is tudom, mit szeretnék... — mondta halkan, szinte csak magának. — Hogy mondta, kezét csókolom? — érdeklődött Belanka. — Jó volna, ha tavasz lenne, virágoznának a fák, s lepkék szállnának a magasba... — Tavaszig eldől a világ sorsa! — jelentette ki Hornyánsz- ky, mint valamilyen kolosszális szentenciát. — Már eldőlt — jegyezte meg flegmatikusán Belanka. — Hogy érted ezt? — Nem fontos elővenned az Tessék már beengedni... FOUblJL A FÖLD
