Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

1969. szeptember 3. 5 Szerda Elsősök első napja Békéscsaba, reggel fél 8. Ismét a megszokott kép. Iskolába igyek­vő diákok. Középiskolások. Álta­lános iskolások. Vége a szünidő­nek. . A legkisebbek. Vadonatúj táska, gondosan fésült frizura, ránc nél­küli köpeny. Megilletődöttek. Egyenként jönnek vagy a mama kezébe kapaszkodva. A mai nap, az első tanítási nap sorsforduló életükben. Vége a gondtalan já­téknak, a délutáni alvásnak, az egész napos hancúrozásnak. A kis óvodások iskolások lettek. Tulajdonképpen mindig készül­tek rá. Már akkor, mikor anyu be­íratta őket a kiscsoportba. Amikor testvérük beszámolt az iskolai él­ményeiről. „Majd, ha iskolás le­szel — mondták neki nem is olyan régen —, akkor nem kell aludnod délután. Megtanulsz olvasni, írni, számolni. Iskolás táskád lesz.” Es most itt van. Elérkezett a nagy nap. Volt, aki büszkén indult egyedül az iskolába, a leghatározottabban tiltakozva, hogy bárki is elkísér­je, Mint a szőke, lófarkas, apró. Jantyik Ildikó. „Barátnőmmel jöttem — húzza maga mellé biz­tonságul is, no meg igazolásul is Szabó Gyöngyit. Kedves, foghíjas mosoly: „Hiszen csak itt lakunk, a Lenin út 14-ben”. A kék szemű, Nagy Karcsi szerényen húzódik mellém. Bólint, ő is egyedül jár. Pluhár Évike viszont keservesen sír. Vigasztalhatatlanul. Aztán egy bácsi, aki nagyon barátságos, és valami olyasmit mond, hogy ö itt az igazgató, kézenfogja. Végig­vezeti az iskolán. Bemutatja a na­gyobbaknak, akik nem sírnak. Halkuló hüppögés. És alig néhány perc múlva már élénken beszél­get a tanító nénivel. Az anyukák megnyugodva bú­csúznak. De még megrohamozzák a tanító nénit: Hánykor kell a gyerekekért jönni? Hogy Hricso- vinyi Lajoskának csak egy hete vették ki a man­duláját, ne engedjék sza­ladgálni. Hogy Fuderer Gyurka már tízig le tudja írni a számokat. Hogv Várhegyi Zsuzsika balkezes. Aztán rövid búcsúpillantás, inte­getés. .. és a békéscsabai 7-es szá­mú általános iskola huszonhat kis Tanévnyitás az MSZMP Békés megyei Oktatási Igazgatóságán A Magyar Szocialista Munkás-' évfolyamán kezdődik meg a tani. párt megyei végrehajtó bizottsága tás. határozata alapján a Marxista— Megyénkben a Marxista—Le- Leninista Esti Egyetemen meg- | ninista Esti Egyetem évfolyamain kezdték az 1969—70-es oktatási összesen hétszáz hallgató vesz évet. részt. | elsőse egyedül marad a tanító né- ; nivel. Megkezdődik életük első tanórája. A Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolában már a máso­dikra készülnek. Szokatlan szünet. Szinte zaj nélküli. Halkan beszél­gető fiúk és lányok kicsit akadozó beszélgetése. Számukra még szo­katlan a tanterem, a folyosó. Nem fűződik hozzájuk semmiféle em­lék. És ismeretlenek az iskolatár­sak is. A nagyobbak kicsit lenézik őket. A mezőberényi, pajkos-fekete sze­mű Kokauszi Ilona méltatlankod­va rázza hátra hosszú haját: „Kér­deztem, merre van a szemétkosár. Egy nyurga fiú mellettem elszá- guldva kiabált visza, hogy keres­sem meg.” Legyint. Majd másod­percek múlva ragyogó arccal: „örülük, hogy felvettek. Pedig eredetileg védőnő akartam lenni." Aztán, kedves fintorral: „Itt olyan más minden, mint az álta­lánosban! Ott az első iskolai na­pon csak beszélgettünk az ősz. tályfőnökünkkel. Itt: már ledik­tálták az órarendet (furcsa nevű tantárgyaink vannak), oroszból házi feladatot is kaptunk, minden nap hat óránk van ... szóval, kö­zépiskolások lettünk.” A csengő figyelmeztető szavára fegyelmezetten vonulnak be a te­rembe. Csendben, pisszenés nélkül várják a tanárt. Az elnéptelene­dett folyosón példás rendben sora­koznak az utcai cipők. Csak egyetlen teremből hallatszik ne- vetgélés. Előtte rendetlenebből le­vetett cipők garmada. Skrabák Mi- hályné, az. I/c osztályfőnöke mo­solyogva jegyzi meg: „itt már ne 1 gyedikesek vannak ...” 1 Lipták Judit Az ünnepélyes tanévnyitáson szeptember 1-én az első évfolyam és a Magyar Párttörténet szakosí­tott évfolyam hallgatói vették részt. Szeptember 2-án a filozófia és a szocialista politikai gazdaság­tan évfolyamain kezdődött meg a tanítás. A többi évfolyamokon a tanév Óvjuk gyermekeinket Egyre több a gyermekbaleset Egyre több a gyermekbaleset, ] tanuló vesztette életét közútjain- ezt bizonyítja az Állami Biztosító. kon. De az otthonok védett falai nyitás az alábbi sorrendben tör-1 legutóbbi statisztikája is, amely j között is sok gyermektragédia ténik: szeptember 3-án a második j az év első 6 hónár .iának országos fordul elő. A vigyázatlanság, a fe. évfolyam, szeptember 5-én, pénte- I adatai alapján a balesetekre ki- lelőtlenség következményeként ken a harmadik évfolyam, szép- j fizetett térítések 20 százalékos nö- J 21 -en meghaltak, 6909-en pedig tember 8-tól pedig Mezőkovács- vekedését mutatja. | megsebesültek. A korszerű ház­házán, Orosházán, Szarvason. | A legtöbb áldozatot változatla- tartásokban egyre több a gép, az Szeghalmon a négy járási szék- nui a közlekedés követeli. Elszo- elektromos árammal működő helyre kihelyezett tagozatunkon,! morító és elgondolkoztató ez a használati tárgyak száma is ug- valamint a speciál kollégiumok! tény. Az elmúlt évben 106 iskolás! rásszerűen növekszik. Elég csak néhány percre magukra hagyni a gyermekeket, ha azok nincsenek kellőképpen felvilágosítva, köny- nyen kíváncsiságuk áldozataivá válhatnak. / Az iskolákban is előfordult négy halálos és 8573 kisebb-nagvobb sé­rüléssel járó baleset. Pedig a ta nárok szinte egy percre sem ve­szik le a szemüket a tanulókról! Ijesztően magas azoknak a gyer­mekeknek a száma is, akik spor tolás, játék vagy kirándulás köz­ben vesztették életüket. Itt á leg­több áldozatot a víz. a meggondo­latlan fürdőzés követelte. Most, az új tanév kezdetén, nem árt egy kicsit elgondolkozni a fen­ti tényeken. Újra megszólalt a csengő, benépesültek az >skola- udvarok, ahol a szünetekben, ese­tenként több száz gyermek ját­szik, szaladgál, sokszor rosszalko. dik, rendetlenkedik. -A tanuló­balesetbiztosítás — amellyel szín tén, kivétel nélkül minden iskolás rendelkezik —. bizonyos anyagi védelmet nyújt, de nincs hatalma a bénult idegek felett, s az életet sem képes visszaadni. Vigyázzunk, őrködjünk fokozot­tabb gonddal gyermekeink élete, egészsége és biztonsága fölött! igazolványodat. Tudom, hogy a kémelhárítóknál vagy. Ügy ér­tem, hogy a végső győzelem a mienk­Hornyánszky ráfürkészett Be- lanka arcára, de se gúnyt, se lelkesedést nem olvashatott ki a blazírt vonásokból. Fontoskodva magyarázta: — Ebben a háborúban nem lesznek győztesek és legyőzői­tek, hanem csak a háborút túl­élők és megsemmisültek. A lé­tért vagy nemlétért való irgal­matlan harcról van szó, amely­re nekünk is irgalmatlanul kell válaszolnunk. Mert bármekkora is legyen ma a borzalom, nem lehet összehasonlítani azzal a szerencsétlenséggel, mely egész Európát érné, ha az oroszok va­lamikor is győznének. — Ezt mintha már hallottam volna — Hitlertől — jegyezte meg Belanka. — Csak azt nem értem, hogy a németek miért nem sül el, a domb mögül tan­kok jönnek és megszólal a Sztálin-orgona? Hallottad mára hangját? Nem egy ember­nek fehér haja lett, mire átélt egy-egy ilyen ütközetet. Ha át­éli... hát persze, hogy eldobja a fegyverét, ami semmire se jó. A „tankiszony” mindenütt elő­fordul, ahol az elhárító fegyve­rek hatása nem megfelelő, és a katona elveszíti bizalmát fegy­verei hatékonyságában. ígértek már nekünk tartalékokat, fegy­vert, lőszert, 7,5 cm-es páncél­vadászok csatlakozását, élelmet, ruhát... Abból már semmi sem lesz. A háborúnak vége van már. Kár minden csepp vérért. Hornyánszky most már kivet­te szájából a pipát, s fel is emel­kedett : — Az oroszok támadóereje és lendülete fokozatosan csökken. Jelentős emberhiánnyal küzde­nek, hiszen már a tizenhatéves korosztályt is bevonultatják. kegyetlenkednek^ velünk, egyet- Mangánjuk nincs, hadiiparuk len szövetségesükkel... tehát le fog állni. Szerszámgé­— Háború van, főhadnagy úr, peik elhasználódnak, pótlásukról aki többet áldoz, több a joga is. viszont már nem tudnak gon­— Megtiltották a magyarok- doskodni. A német visszavonu­nak a kiépített utak használa- lást pedig nem kell mellre szív­ni. Az orosz hadvezetőségre a legkatasztrofálisabb lesz az a sok térnyerés, mert mind na­gyobb és nagyobb területeket kell közlekedési hálózatukba bevonni, s ily módon gördülő­iét. mert azokon a németek vo­nulnak vissza. A magyar csapa­toknak úttálan útakon, ingová­nyos, süppedős területeken kel­lett keresztülvonszolniuk magú­kat. Német autókra magyar se- ...... besülteket nem vettek fel, de a anyaguk egyre jobban elhaszná­magyar autót elvitték a német sebesülteknek. Élelmezésünk a németekét meg sem közelíti és fegyverünk egyszerűen nincs. 19-ben harcoltak olyan fegyver­rel, amilyennel mi harcolunk Oroszországban — 40 fokos hi­degben. Mit szólnál, ha kezed­be adnék egy puskát, amelyik lódik, új gördülőanyagot viszont nem tudnak gyártani. Amerika 1943-as termése igen rossz. Egész biztos, hogy ezáltal az orosz élelmezési viszonyok is igen leromlanak. Ezután nem számíthatnak az USA élelmi­szer-küldeményeire. (Folytatjuk) Építésztechnikust beruházási munkakörbe felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat Tervosztályán. 172002 Ismeretterjesztő előadások, tanyanap, előadói est A Körös menti Kulturális Hetek szeptember első heti programja A rendezvények látogatottsága, sikere máris igazolta a kezdemé­nyezés helyességét. A három köz­ség; Békés, Mezőberény és Kő­rös tarcsa a felszabadulás jubile­umi évfordulóját méltóképpen előkészítő és köszöntő előadásait' és kiállításait nagy érdeklődéssel fogadták a községek, a járás la­kói. A Körös menti Kulturális He­tek szeptemberi, első heti prog­ramja is bővelkedik események­ben. Szeptember 4-én Szüle Dé­nes csillagász, a TIT budapesti Uránia Csillagvizsgáló Intézeté­nek munkatársa Ismerteti az űr­kutatás eredményeit és távlatait,! 17 órakor Köröstarcsán a műve­lődési házban, 19 órakor Békésen, a járási könyvtárban. Csütörtö­kön az ismert előadóművésznőt, Burányi Ibolyát délután 3, 5 és 7 órakor látja vendégül a három község. Előadóestjének címe: „Én bús szívem vidámsága”. Hatodikán „A termelőszövet­kezeti munkajogi szabályok egy­séges értelmezése” címmel jogi előadást, illetve tanácsadást hall­hatnak a mezőberényiek és béké­siek. Előadó dr. Hegedűs István egyetemi tanár. A hét utolsó, va­sárnapi programja a békési Egyet­értés Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet tanyanapja lesz. Zajosan étünk \ zaj az újságok panaszro­vataiból és a humoros karcolatok hasábjairól kezd át­kívánkozni a társadalmi, publi­cisztikai írások újságrovataiba: kezd tudományos elemzések és kutatások témája lenni, mert valóban túllépi az elfogadható határt. Hogy különösen a fővá­ros, de már a vidéki városok is kezdenek elviselhetetlenül és feleslegesen zajossá válni, — ez közhely, mindenki által ismert tény. Nem kell sorolni a zaj­keltés részleteit, a jelenség ap­ró és dühítő megnyilvánulási formáit. A bőgő kipufogói ú motorkerékpárok ismétlődő sze­renádját, a vékony faluú lakótg. lepi házakban versenyt bőgetett rádiók és televíziós készülékek zaját, a hajnali órákban kör­nyékre szólóan döngő tejeskan- náktól és kukatartályoktól az éppen a pihenésre szánt parkok­ban és ligetekben berregő, gép­puska hangú fünyírógépekig. Pokoli — mondja az ember és okokat keres. Nem mindig szerencsésen. jVf ért a sokasodó „decibelek” számából... el lehet jutni technikaellenes következtetésre is: sokat zajonganak a gépek, tehát ördög vigye őket, „ők az okai” a sok idegességnek, úgyis, általában „a sok gép az oka” ennek is, annak is, az a sok re­pülés, űrhajózás „nem vezet jó­ra”. Talán kissé eltúlzom a „se­bességváltást” és túl gyorsan kapcsolok át egyik típusú kö­vetkeztetésről a másikra, de nem véletlenül. Hallottam már ilyen összefoglalását életünk bajainak, gondjainak idős és kö­zépkorú embertől, kevésbé mű­velttől és látszatra művelttől, sokat olvasó embertől egyaránt. Ez a kissé közvélemény-szé­lességben terjedő nézet balke­zes és áltudományos jóslatokból Is táplálkozik, és nem árt vele foglalkozni, mert olyanok is hangoztatják, akik (miközben életünk nyugalmát, poézisét, szépségét stb. féltik a gépektől), a televízió előtt ülnek, porszívó­val takarítanak és az ételt ter­mészetesen hűtőszekrényben tartják. Ez ennek a furcsa, kései tech- nikaellenességnek legkülönö­sebb vonása: hogy hangoztató] is csak — hangoztatják. És va­ló igaz, hogy legfeljebb a követ­kezetesség szigorú megkövetelő' igényelhetik tőlük, hogy ezek után ne nézzék meg a tévén kedvenc csapatukat, — ne fi­gyeljenek oda a fiatal gitár­együttesre. ha véletlenül nekik tetsző dalba kezd vagy söpör­jön az öreg cirokseprűvel a porszívó helyett minden „elgépi- esedéstől” félő kortársunk. De hát igazán van-e „éltechni- zálódási” veszély? Valóban a gépek rabjai leszünk? ß eszéljünk most ne a tudo- dományos utópiák nyel­vén, hanem a mi magunk éle­tének reális tapasztalatai alap­ján. Hogy egymillió év múlva vagy akár ezer év múlva az ak­kori ember mire jut a kompu­terek és az addig kitalálandó ezernyi más okos gép révén, az­zal nekünk még korai foglal­koznunk, de egy bizonyos: ak­kor is és mindig a gép lesz az eszköz és az ember az alkotó, az ihlető, a mozgató. Most? Most éppen eljutottunk arra a pontra, hogy például a ma­gyar falu népének legnehezebb munkáit kezdi elvégezni a kombájn és a kémia. Az aratás­ra és a kapálásra gondolunk, amelyek, főleg a legutóbbi, azonban még egyáltalán nincse­nek mindenütt és tökéletesen gépesítve. Akik sokallják a gé­pet, kissé figyeljenek jobban oda az iparra, amelynek anyag­mozgató munkáit ugyan nagy részben daruk és targoncák in­tézik. de csak ami a legna­gyobb terheket illeti. A kisgé- pesítés, a belső anyagmozgatás azonban még nagyon-nagyon sok helyen „hórukk” dolga. „Agyon vagyunk gépesítve?” Ebben csak az hisz, aki nem lát az üzletek előtt ládákat cipelő fiatal tanulólányokat és mun­kásasszonyokat. L1 gyszóval: távol vagyunk attól, hogy a gépek átvet­ték volna a munka nehezét mindenütt; hogy a legpraktiku­sabban használnánk ki őket; igaz, persze, hogy kényelmes mivoltukkal társítani kell előbb- utóbb a hangtalanabb működte­tés lehetőségét, de hát ez csak másodrangú kérdés. Ami pe­dig a szórakozás „elgépiesedé- sét„ illeti, abban bajos lenne az elektromos gitárt vagy a hang­szórót elmarasztalni: ezek a gépek mind kapcsolóval és erő­sítővel rendelkező eszközök. Ember kell hozzá, aki le is tud­ja őket halkítani. És le is akar­ja. < De a tapintatlanság vagy a fegyelmezetlenség — a zaj két 'egfőbb oka — nem varrható a gépek nyakába. Az egész „tech­nika, te vagy az oka” vádirat kissé félresikerült. Rólunk, emberekről szól r m?se. B. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents