Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

1969 szeptember 13. Szombat Barátsági' nap Körösladányban A Hazafias Népfront Békés me­gyei Bizottsága magyar—vietnami barátsági napot rendez szeptem­ber Í3-án, szombaton Körösla­dányban, a Magyar—Vietnami Ba­rátság Termelőszövetkezetben. A vietnami nép felszabadulásának 24. évfordulóját köszöntő ünnep­ségre meghívást kaptak a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami nagykövetség képviselői is. A barátsági nap programjában nagygyűlés, tsz- és családlátoga­tás, fővárosi művészek közremű­ködésével pedig műsoros est sze­repel. ■[MÉIM íHIREKI Bélyegkiállitás Battonyán felszabadulásunk negyedszázados évfordulójának emlékére A battonyai felszabadulási ün­nepségek jubileumi programjá­ban a filatélisták is részt vesznek és folyó hó 21-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor a battonyai kul- túrotthonban ünnepélyes keretek között nyílik meg a felszabadu­lási bélyegkiállítás. A kiállítás hétfőn is nyitva lesz, míg kedden, 23-án Battonya felszabadulásának negyed évszázados évfordulóján ünnepi emlékbélyegzés lesz a Sze­gedről ide érkező autópostán. Bé­lyegzés csak ezen az egy napon lesz. A kiállításon a MABÉOSZ elnöksége és a dél-magyarországi területi bizottság is képviselteti magát. Részletes programot má­hoz egy hétre adunk. BEMUTATJUK AZ APOLLO—11. BLOKKOT. Annak emlékére, hogy először lépett ember a Hold felszínére, 10,— Ft névértékű bélyegblokkot hozott forgalomba a Magyar Posta 340 000 fogazott és 14 0000 vágott példányban. A blokk Légrády Sándor grafikusművész tervezése, s tekintve, hogy ala­csony a kibocsátási mennyiség, máris igen nagy keresletnek örvend külföldön is. Vas Tibor — Itt csak egy kopott partizán jön — válaszolta Andris szomor­kásán. — Amennyire te tévedsz! Dol­gozni kell itthon, barátom. Dol­gozni éjjel és nappal! Nézz kö­rül! Ilyennek képzeled a vá­rost? És az emberek! Feli kell rázni őket! A fiataloknak vezető kell, akire hallgatnak és akit tisztelni udnak. Köröskörül figyelték már őket, Andrist nézték, aztán mintha kerestek volna valakit, akiről baji beszél. Mert Andris véko­nyabb volt,, mint valaha, s boros, tás arca ellenére is lányosán ha­tott. Pedig tűz égett benne most is. Lángoló nagy hite az egyszerű emberekben, -úgy érez­te, fáklyaként világít és neki ju­tott a legszebb sors osztályré­szül: azokért élhet, akikben min­dig bízott! Nem kellett csalód­nia, nem kellett új célért lelke­sednie, nagyapja, apja hitét kö­vethette és áldhatja holtukban is, mert olyan eszméért tanították meg küzdeni, amiért meghalni is érdemes... Laji csipkelődni kezdett: — Ilyen fényes káder, mint te, barátom, nem pihenhet a babérjain. Az ifjúság tényleg nélkülözi a jó vezetőket. — Hát te? — Én Pali bácsi mellett tit- kárkodom, nyakig vagyunk a földreform megindításában. Ha hatfele szakadnánk, se lennénk elegen, annyi a munka. — Már pedig én ... — Csak nem akarod a hasad süttetni a napon? — Nem arról van szó. Tudod, Westerplatte partjainál Sose láttam eddig tűző nap­fényben a tengert. Haragoszöld, évszázados fák alatt állva pillan tottam meg az azúrkék éggel ölelkező vizet. Az öbölben moto roshajó szeli a habvirágos hullá mókát, s a sziporkázva fröccsen»' vízgyöngyök napsugarakból sző­nek sokszínű fátyolt... A kikötő felől hajóduda hang­ját hozzá a szél. A motoroshajf verte hullámok belekapnak £ homokos partba, csattanva fröcs- csennek, s millió csillagszirom­ra szakadnak a kőgátak oldalán. Néma minden, csak a tenger morajlik ütemesen, andalító zson­gással, s hajókürtök ébresztik né­ha a csendet. A töltésen állunk. Mögöttünk némán hallgatnak az évszázados fák. Dús, zöld lombjuk között madarak zengik dalukat. A szí­nek harmóniáját — a fák üde zöldjének és az ég azúrkékjének találkozását — valami mégis megzavarja. A hatalmas fák lombsátorából az ég felé száraz csonkbk meredeznek, mint sok­sok felkiáltójel... — A fák csonkjait nézi? — kérdi halkan kísérőm. — Igen — bólintok némán. — Ezek a csonkok — mutat a fák tetejére —, amelyek a zöld lombsátor felett merednek az ég felé, eddig még egyetlen tava­szon sem hoztak rügyet és bon­tottak levelet. Rügyet hoz, s vi­rágot érlel a fa,' de a fák tete­jén a csonkok mindig csupaszon merednek az ég felé. Kérdőn nézek rá. — Harminc esztendővel ezelőtt ilyenkor még zöldelltek a fák ko­ronái, s haragoszöldjük békésen ölelkezett az azúrkék égbolttal. Szeptember első hajnalán azon­ban ágyuk lövedékei szaggatták, tépdesték meg a faóriásokat... — Ez a hely, ahol most állunk, gyászos-dicsőséges csata színhe­lye... Itt adták a hősi helytállás soha el nem felejthető példáját a lengyel katonák, akik utolsó le­heletükig helytálltak, szívük utolsó dobbanásáig Westerplatte partjainál... A YVesterplatte-i emlékmű. tos hidat. A nácik előnyomulási terve ezzel meghiúsult... ...Hajnali négy óra 45 perckor a „Schleswig-Holstein” csatahajó agyúi is eldördülnek Westerplat- te partjainál. A városban is fellángol a harc. Náci rohamosztagok támadják a kikötőt. A parti őrség katonái azonban a helyükön vannak, és géppuskáikkal véres barázdát szántanak a támadók soraiban. A német páncéloshajó ágyúi szü­net nélkül lövik Westerplattét és a gdanski kikötő többi részeit is. A kora reggeli órákban a nád rohamosztagoknak sikerült bir­tokukba venni a várost, és a fa­siszta hóhérok rávetik magukat a lengyel közhivatalokra és a len­gyel lakosságra. i_ ,-h. , I A Victoriaschuléba hurcolják K 0 1 őket, ahöl szadista kínzásokkal gyötrik az ártatlan embereket, í A gdanski lengyel postán azon- Westerplatte kicsiny félsziget aj foan ellenállásba ütköznek. A ma- gdanski öbölben, a kikötő bejára-1 roknyi levélkézbesítő és posta- tánál. A mintegy "10 holdas fél- - tisztviselő tűzzel fogadja a náci szigetet keletről és északról ten-1 rohamosztagot. Az első támadást I dig 80 halott. A hajnali órákban ‘megkezdjük az újabb támadást...” I Hajnalban a „Schleswig-Hol­stein” páncéloshajó és néhány más haditengerészeti egység fer­geteges tüzet zúdít a félszigetre. Támadásba lendülnek a tenge­rász rohamosztagok, s később a Königsbergből sebtében repülő­géppel odaszállított III. utász, is­kolazászlóalj katonái is. A védők ellenállását azonban nem tudják megtörni a szüntelenül ismétlődő rohamok. A nácik ekkor pokoli tervet agyainak ki. - Egy benzintartá­lyokból álló szerelvényt állítanak, össze és elindítják a félsziget belseje felé. Tervük az, hogy amikor a szerelvény a félsziget belsejébe.ér, s eléri a vasút men­tén húzódó állásokat, a páncélos­hajó ágyútűzzel felgyújtja a sze­relvényt, s a robbanás, a nyo­mában keletkező hatalmas tűz és a vele egyidőben indított roham véget vet a lengyel harcosok el­lenállásának. Sucharskl őrnagy katonái azonban meghiúsítják a nácik tervét. A vonatot kisiklat­ják, mielőtt az a félsziget belsejét elérné... A nácik most már egyre dü- hödtebben támadnak, és mintegy ötezer főnyi erőt vonnak össze, hogy végképp leszámoljanak Westerplatte hős védőivel. Minden támadásuk elkesere­dett ellenállásba ütközik. A ro­hamok s az ágyúk lövedékei által letarolt fák közül, a bombák töl­csérei által felszaggatott parton a lengyel harcosok fegyverei pusztító tüzet zúdítnak a táma­dókra. A fáradt, éhes és sebektől vérző védők jól irányzott tűzzel verik vissza a támadókat. A sorozatos kudarcok után az ellenség vezérkara a náci hadse­reg legjobb utászzászlóalját küldi harcra. Az erős tüzérségi támo­gatás, a hatalmas sizámbeli és anyagi fölény ellenére az utászok sem tudják megvetni lábukat a parton, és súlyos veszteségeket szenvednek... ...Hetedik napja tart a harc... Westerplatte védőinek helyzete percről percre reménytelenebbé válik. A terep nem teszi lehető­vé a rejtőzést, az erődítések ro­mokban hevernek, fegyvereik megsemmisülnek, elfogy a lőszer, s a harcoló csapatok között meg­ger határolja, nyugat felől a százj a hős postások elhárítják. Dél- szakad az összeköttetés. Szeptem­hogy szeretek firkálgatni. Ne­kem minden vágyam egy mai lapnál dolgozni. Úgy érzem, az­zal tudnék a legtöbbet használ­ni, ha propagandista, lennék. Ahhoz érzek legtöbb kedvet, erőt. — Rendben van, de mindkét dolgot egyszerre kell vinni. Ke­vesen vagyunk, s mindenki két- három funkcióval a nyakán lo­hol. Neked is bírnod kell. Leg­alább lesz az újságnál egy meg­bízható „beépített” embere az ifjúsági szövetségnek, aki min­dig gondol a kellő propagan­dára. — Itt helyben is sikerült a széles platformot megteremte­netek? — Persze! Az Antifasiszta Di­ákszövetség, a Nemzeti Paraszt­párt ifjúsági szervezete, a ta­nonciskolái lányegylet és a Kommunista Ifjúsági Szövetség összefogott, hogy egy táborban harcolhasson a nép és az ifjú­ság politikai, és kulturális fel­emelkedéséért, s a fegyveres an­tifasiszta harc érdekében. Utóbbiból elég jól levizsgáztál, feküdj neki az előbbinek. Egyébként Pali bácsinál készen, kitöltve áll már a megbízó leve­led is, amit Bódiné írt alá. Egyenest érte megyünk most, Pali bácsihoz. — Ilyen koszosán? Belankát hazaengedted a családjához, en­gem meg mindjárt a dolgok közepébe rántanál?! — Anyád, bátyád távol van­nak most Pali bácsi a csalá­dod' és én. Ne félj, sor kerül a rácsos kapura is... (Folytatjuk) méter szélességű kikötő-csatorna,! eiőtt tíz órakor tankok és pán délről pedig 200 méter széles célautók támogatásával a náci földnyelv köti össze a várossal, j hóhérok újra támadást intéznek ja posta védői ellen. A védők zárótűzzel visszavetik a náci ro­Gdanskikal. 1939. augusztus 25-én „udva­riassági látogatásra érkezett a gdanski kikötőbe a „Schleswig- Holstein” nevű német páncélos­hajó, Lengyelország gdanski kép­viselőjét, Chodacki minisztert is meghívták udvariassági látoga­tásra a hajóra. A miniszter bizto­sította a hajó parancsnokát a kormány rokons^envéről. A „Schleswig-Holstein” páncé­loshajó ágyúi farkasszemet néz­tek Westerplattéval. A hajó pa­rancsnoka mosolygott, barátságo­san parolázott Chodackival. A hajó fedélzetén pedig a náci ten- gerész-rohamszázad már készülő­dött... Elérkezett az 1939. augusztus 31-ről szeptember 1-re virradó éjszaka. Éjjel 2 óra 30 perckor Szymankówban a lengyel vasuta­sok egy csoportját azzal riasztják, hogy Malkorkból Tczew felé egy ismeretlen rendeltetésű szerel­vény száguld a vasúti síneken. hamosztagot. A délutáni órákban a nácik harmadszor is támadást' indíta­ber 7-én reggel még sikerül el­hárítani a hős védőknek egy ná­ci támadást, de aztán... véget ér a hősi harc... A lengyel katonák, haditenge­részek hét nap és hét éjjel áll­tak helyt a lengyel föld kicsiny darabkáján. Sehonnan sem kap­nak, és nagy kaliberű ágyúkból tak segítséget. A náci ellenség tüzelve, közvetlen irányzással, alig 50 méter távolságból lövik a posta épületét, majd lángszó­rókkal felszerelt rohamcsoportok közelítik meg a védőket. A rom­má lőtt épületben a robbanó gránátok és lángszórók perzselő tüze közepette is kitartóan véde­keznek a hős lengyel postások. Órákig tart a küzdelem. Mái' csak alig néhány an máradnak életben, azok is súlyos sebektől véreznek. Ég az egész épület. A súlyos sebektől és a füsttől ön­tudatukat vesztett védők a nácik kezére kerülnek. A Vietoria- schulébe hurcolják, majd kivég- zik őket... Westerplatte helyőrségének pa­rancsnoka, Sucharski őrnagy he­lyettesével, Domrovszky száza­dossal együtt irányítja a félsziget Hamarosan rádöbbennek, hogy j védelmét. A földnyelven mind­az éjszaka homályában páncólvo- j össze 185 lengyel katona tartóz­hat rohan azzal a feladattal, hogy: kodik. Egy kis méretű ágyújuk, áthaladjon Gdansk déli részén,! nyolc géppuskájuk és egyetlen és egy partra szálló rohamosztag aknavetőjük van a kézifegyvere- segítségével elfoglalja a nácik ken kívül, számára rendkívüli fontosságú! Az emberben és harceszközök - tczewi hidat. Értesítik a vasuta- ben sokszoros túlerőben levő el­sők Tczewet a veszélyről. A vál- lenséggel szemben mégis felve- tóőrők az utolsó pillanatban szik a harcot, A náci rohamosz- mellékvágányra irányítják a sze- tagok a páncéloshajók tűztámo- relvényt. A vagonok kisiklanak.! gatásával egész nap rohamot ro- A megdühödött nácik a lengyel. ham után indítanak a maroknyi vasutasokra vetik magukat. Nem! védők ellen, de véres fejjel kell sokkal később kivégzőosztag lö- visszavonulniuk. A náci hadse- vései dördülnek Szymankówban.' regfőparancsnokság a következő Még utolsót sem dördülnek a ki-1 hadijelentést adja ki a gdanski végzőosztag fegyverei, amikor helyzetről: Tczew felől robbanás tompa | „...Szeptember elsején este . moraja hallatszik. A lengyelek Westerplattet még nem sikerült felrobbantják a stratégiailag fon-! bevenni. Saját veszteségünk ed­tankjai már Varsó felé dübörög­tek, s csak ekkor sikerül kitűzni a nád csapatoknak a horogke- resztes zászlót Westerplatte erőd­jére... í * Itt állunk az erőd romjai előtt, amelyen harminc esztendővel ez­előtt a nácik horogkeresztes zászlaja lengett... Korabeli fény­képfelvétel őrzi és idézi axpilia­na tot, amikor a nád rohamosztag öt katonája kitűzte a horogke­resztes zászlót az erőd tetejére... ...Az erőd ágyúgolyók szaggat­ta falai idézik a harcot, s a te­tején, ott, ahol a horogkeresztes zászló lengett, zöldéül a fű. A helyőrség laktanyájának romjai is a hősi küzdelemre emlékeztet­nek. , S a fák... a hatalmas fák lomb­sátorából az ég felé száraz cson­kok merednek, mint sok-sok fel­kiáltójel... Búcsúzunk a félszigettől és az öböltől... A túlsó parton, ahol lángokban állottak az épületek, ma újjáépített házak sorakoznak. S ahol egykor a „Schleswig- Holstein” páncéloshajó állt, mo­toroshajó siklik a vízen... A mo­toroshajó verte hullámok bele­kapnak a homokos partba, csat­tanva fröccsennek, s millió csil­lagsziromra szakadnak a kőgátak oldalán... Néma minden, csak a tenger morajlik ütemesen, andalító zson­gással, s hajókürtök ébresztik a csendet... az emberi lelkiismere­tet... Kovács Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents