Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-13 / 212. szám
!«• szeptember 13. 6 Szombat r— 71 I Dini J fia igazin-j MM — gyulai módra Mottó: az élet egyetlen létezési formánk, hát igyekezzünk hasznosan eltölteni. Ez olvasható a gyulai KISZ ifjúsági klub egyik plakátján. A tartalmas programból ragadjuk ki a Mini Magazin címmel hirdetett általános vitaest egyes fejezetcímeit: Tollhegy, Montázs-bontás, Beat-primőr, Özönvicc előtt, Inter-poli, Mozimozaik. Hát nem ötletes? CSODAGYEREK» Hol volt, hol nem volt... Ügy kezdődött minden, mint a mesében szokott: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek hat gyermeke volt A hatból öt lány lett. Búsult is a szegény ember. A legkisebbik lány, Jukka egyszer azt mondta édesapjának, amikor már felcseperedett és elvégezte az általános iskola nyolc osztályát: — Sose búsuljon, édesapám, elmegyek dolgozni, aztán majdcsak lesz valahogy. Az iskolai év szünetében mindig ott serénykedett édesanyja mellett, a termelőszövetkezetben. Aztán 1962-ben elindult szerencsét próbálná az erdőgazdaság közeli csemetekertiébe. Ápolgatta a fiatal fákat, nyesegette az ágakat és gyógyítgatta azokat, amelyeket megtámadott a betegség. Közben beiratkozott az Orosházi Mező- gazdasági Technikumba. 1965-ben felfigyelt a sarkadi Lenin Tsz egyik vezetője az ügyes és szorgalmas kislányra. Nem kellett sok idő, s a tanulás mellett megkezdte az új munkát, mint a tsz bérszámfejtője. De nemcsak a vezetők, hanem a fiatalok is megszerették. Nem is csoda, hogy rövid idő múlva már ő lett a KISZ-alapszervezet titkára. Talán egész életéneik legnevezetesebb éve 1967. volt. Hogy is történt? Megválasztották tanácstagnak. Még húszéves sem volt, amikor bekerült a község legtekintélyesebb testületébe, vb-tag lett. Akkoriban történt vele, a következő eset: Éppen az első vb-ülésre igyekezett, amikor a tanácsházán ráförmedt egy nagybajuszú bácsi: — Mit ólálkodsz itt, az ajtó előtt? Hordd el magad, itt most vb-ülés van. jesedett mesének a végét édesapja már nem érhette meg. Nagy Julianna, akiről „mesénk” szólt, fiatal kora ellenére is komoly lány. Nem rajong a beatzenéért, kicsit zongorázni is tud, és, ha munkája után fáradtan hazatér, Bach muzsikája üdíti fel legjobban. Béla Ottó Őszi | táborlakók Tévedés azt hinni, hogy a nyárral véget ért a táborélet. A békés, csabai KISZ-vezetőképző-iskola 40 hallgatója a szabad időben a nomádok életmódját folytatja. Barangolnak a fák között, vasárnap pedig harci túrán vesznek részt, ahol nagyszabású ebédfő- zcsi attrakciót tartanak. A holnapi túrára jó előkészület volt az a néhány nappal előbbi csillagfényes szalonnasütés, amelyet még az éjszakai baglyok is megirigyeltek. A tábor fűzfapoétái. Hoppál József és Dági Sándor terjedelmes költeményben tették halhatatlanná az estet. Szalonnasütés és tábortűz című alkotásuk ezzel a mottóval kezdődik. Hozzávalók: kenyér, kés, nyárs, hagyma, paprika, paradicsom, só szalonna és, aki megegye. A tűzrevalót elfelejtettük, de az nincs a szakács- könyvben. Idézzük a poéma egy strófáját. Megsült a szalonna megy a nagy csámcsogás, zsíros mind a tűz ujj. tele van minden száj. Nyeldesnek nagyokat, de inni is kell rá, közben a herflisünk, egy nótára gyújt rá. Újság-statisztika Megyénk fiataljai sok ifjúsági újságot olvasnak. Az Ifjú Kommunistának 735, a Magyar Ifjúságnak 3600, az ifjúsági Magazinnak 1800, a Viharsarok Ifjúságának 3500 előfizetője van. A rekordot a Pajtás tartja. A tanév időszaka alatt 14 ezer példány fogy el belőle. Mónika nem csodagyerek, de az a véleménye, hogy nem lehet elég korán kezdeni a tanulást. Igaz, még csak a képekkel ismerkedik és az újságot is fordítva tartja, de az tegyen ezért szemrehányást, aki már egyéves korában a Delta című tudományos, technikai folyóiratot lapozgatta... Talán a bácsi lepődött meg legjobban, amikor megtudta, hogy a kislány a vb egyik tagja. Közben sikeresen levizsgázott a technikumban és most a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet statisztikusa. Ne szólj Maga az eset nem kívánkozik újságba, sokkal inkább a tanulság, amely egy mondatban megszám... fogalmazható: Ne szólj szám, nem fáj fejem. A brigádvezető aznap reggel kissé italosán érkezett az építkezésire. A munka már javában folyt, a mesterek falat raktak, a segédmunkások hordták a téglát és Jani bácsi, aki már utolsó hónapját töltötte a vállalatnál, a maltert kevergette. A brigádvezető úgy, ahogy volt, kótyagos fejjel felbotorkált a lépcsőkön, aztán meghintáztatta magát a pallókon és fütyörészett. Az öregek csak hümmögtek, o fiatalabbak meg összesúgtak. Haza kellene küldeni — gondolták —, hadd aludja ki magát. Még le talál esni. De ki szóljon néki? Hirtelen- haragú, kötözködő ember hírében állt és senki sem akart vele ujjat húzni. Különben is felnőtt férfi, tud magára vigyázni. Ha meg lezuhan, az az ö baja. A falhoz úgysem engedik hozzányúlni, mert azzal nem lehet ku- koricázni. A brigádvezető végigbotorkált az emeleteken, bekukkantott a mázsás paneleket emelgető darus fülkéjébe, hátba veregette Jani bácsit, aztán újra a legfelső szintre ment. Úgy látszott, hogy nem lesz semmi baj. Aztán, nem sokkal ebéd előtt, valahonnan fentröl lezuhant egy jó másfél méter hosszú lécdarab. Útközben szerencsére hozzácsapódott a falhoz és erejét vesztve ütődött oda egyik fiatal kőműves fejéhez. A fiatalembernek az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. A kalapja behorpadt ugyan, de azt egy bosszús mozdulattal újra kekekre boxolta. A brigád-j vezető káromkodott, a póruljárt kőműves szabadkozott. Munka után meghívták egymást egy korsó sörre. \ Csak otthon panaszkodott a fiatalember az asszonynak hogy fáj a feje. Maga sem tudta mitől; az ütéstől vagy a sörtől, vagy pedig... A lécről nem szólt semmit, de az asszony, a nők csalhatatlan ösztönével érezte, hogy férje titkol, szégyell valamit. i B. L 1 Sajnos, ennek a szép és betélOtaniemi levelek VII. Jalkapallo, pesäpallo, yleisurhe Eszem ágában sincs a finn nyelv gyönyöreivel untatni a gyanútlan olvasót; már csak azért sem, mert én is keveset értek hozzá. Aztán meg ez a nyelv legalább annyira nehéz, mint a magyar. Hosszadalmasak a szavak, bonyolult a nyelvtan. Nyelvrokonsóg? Néhány ősi szó (hal— kala, kéz—käsi, vér-véri, jég—jääk stb.) és magának a nyelvnek a felépítése hasonlít. Például itt is ragok meg jelek vannak, és nem elöljárók. Aztán pedig a hanglejtés szinte teljesen azonos. Ezzel azonban mintha elvágták volna Egyikőnknek sem volt oiyan szándéka, hogy ezen a nyáron megtanul finnül, persze azért jó néhány szó „ránkragadt”. Ilyenek példáuk a köszönés, a számok, a leggyakoribb feliratok, de ilyen a címben szereplő három szó is. Labdarúgás, base-ball, atlétika, — a Finnországban legnépszerűbb nyári sportokról próbálok ma beszámolni. Fontos kihangsúlyozni, hogy nyári. Télen ugyanis gyakorlatilag az egész ország síel, rengetegen korcsolyáznák, jégkorongoznak. De ez már természet adta lehetőség. Kezdeném azzal, ami már az első napokban feltűnt: nem tudják (vagy nem akarják?) ösz- szeegyeztetni a sportot az üzlettel. Egy-egy érdekesebb nemzetközi sporteseményre például a borsos hélyárak miatt alig jön össze 15—20 ezer néző az 50 ezres Olimpiai Stadionba, jóllehet a tv egyenesből semmit sem közvetít. Valamennyi sportág közül, úgy érzem, az atlétika a legnépszerűbb itt Finnhonban, Talán a hagyományok miatt (Nurmi, Kolehmainen), talán mert ez valahogyan elegánsabb, előkelőbb sport a labdajátékoknál, de lehet, hogy azért, mert van jelenleg két gerelyvető világklasszisuk. Más sportágakban bizony többnyire el vannak maradva az élvonaltól. Nagyon népszerű időtöltés a pesäpallo-nak nevezett játék, mely bár szó szerinti fordításban azonos az amerikai base-ball-lal, valójában azonban egy kicsit más szabályok szerint megy. Életembe« eddig egyetlenegyszer láttam Pesten baseball-mérkőzést, azt is a nálunk tanuló kubaiak játszották. Beöltöztek mindenfajta maskarába (amerikai szokás), meccs közben többet beszéltek, mint játszottak (kubai szokás), úgyhogy enyhén szólva sem voltam elragadtatva. A múlt héten megnéztem itt egy pesápallo-mérkőzést Nem leszek nagyon ezután sem rendíthetetlen híve ennek a játékfélének, de valahogyan ifit már egy kicsit a sporthoz is hasonlított. Ami a tömegek nem versenyszerű sportolását illeti, érzésem szerint a finn emberek általában túl kényelmesek. Itt van például az én munkahelyem. Dolgozik vagy kétezer, többségében fiatal ember, 90 százalékuk férfi. A gyári tömegsport csúcsa azonban az, hogy ebédszünetben néhányan röplabdáznak a gyár mögötti pályán. Egészen más a szombat-vasárnap is. Amíg nálunk százezrek számára a sport a hétvége sava-borsa, itt a legtöbb városi ember péntek délután szinte elmenekül hazulról. Irány valamelyik isten háta mögötti víkendház. Van egy sporttelep Meilahtiban (ez is Helsinki egyik peremkerülete), munkából hazafelé menet, egy kis vargabetűvel néha útba ejtem. Ha valaki nálunk hétköznap délután megfigyel egy hasonló helyet, pezsgő, mozgalmas életet tapasztal. Itt viszont csak néhány ember lézeng Sztori azonban akadt. A főszereplő egy ifjú asz- szonyka, párhónapos kisgyerekével. Szünet volt, és a kicsi nyűgösködött. Erre az anyuci gondolt egyet és néhányszor végigszaladt a gyerekkocsival a bitumenes pályán. A kicsi élvezte a helyzetet, a közönség is megnyugodhatott. Valami mégis történt. Még egy érdekesség ezzel a sportteleppel kapcsolatban: van mellette egy bitumenes térség, mely autóparkoló és kosárpálya egysze- mélyben. Jó dolog, hogy egyre több a kocsi, de egy valamit — legalábbis otthon — sosem szeretnék megérni. Azt, hogy a sportpályáktól vegyék el a területet autóparkoló létesítésére. Róta László A Rádió SO-as stúdiója a múlt hét végén tréfás apróhirdetéseket gyűjtött a békéscsabai diákoktól. Ezekből adunk közre egy csokorravalót. • • • Enekkönyvemet szíves-örömest elcserélném Paul McCartnyra. • « • Tizenöt éves, középmagas, gimnazista lány jóképű, harisnyagyáros férfival megismerkedne. Csak fényképes és harisnyamintával ellátott levelekre válaszolok. „Lyuk a harisnyámon” jeligére. • • • öreg, amerikai farmert vennék nadrággal együtt. A nadrágot megtartom, az öreget postafordultával visszaküldöm. • • • Felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akik a menzai levesben hajszálat találtak, hogy folyó hó 30-án jelentkezzenek a tornateremben kefegyár alapítása céljából. • • • Kutyákat keresünk a tavalyi évben már beszalonnázott Iskolánkhoz. Szobakutya is leheti • « • Egy fiú a m. B-böl patkányirtást váUal, diszkrécióval. „Ha lehet, matek órán” jeligére. • * • Gumidominó? Vagy egy parti sakk? Igen! Klubunkban mindig jól szórakozhat. • • • Menzaügyeletes tanárnőnket bérbe adnánk tűzoltó szirénának. Válaszokat „füldugó’1 jeligére kérjük. • • • A hanglemezboltokban még mindig a táncdalfesztivál lemezei a legkeresettebbek. Legtöbbet Koós János felvételeiből adtak et. Második helyen Késmárki Marika száma áll. (Egy fiú a házból...) A harmadik-negyedik helyen holtversenyben Kovács József és Korda György osztozik. A békéscsabai hanglemezboltban most jelent meg a Hungária együttes kislemeze az Utazni jó és ae Elvarázsolt lélek efmü számokkal. A slágerek közül nem kapható Kovács Kati A festő és a fecskék és a Neoton együttes új, megérdemelt sikerű kislemeze. Mindkét hanglemezből várják az utánpótlást. • a • Az alábbi párbeszéd két idős néni között hangzott el. Az egyiknek a fia a Szovjetunióba utazott, repülővel és a mama valahogyan megtudta, hogy a gép Békéscsaba fölött is elrepül. A hír hallatán a szomszéd néni megkérdezte: — És a fia csomagot is fog ledobni? — Áh, nem érdemes. Elfújja a szél.«
