Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-11 / 184. szám

1909. augusztus 10. 5 Vasárnap Tudományos-fantasztikus művek kisbibliográfiája a Megyei Könyvtárban Az ország Egy kis femető szomorú vallomása Van-e élet a Földön kívül? Lé­tezik-e értelmes társadalom a nap­rendszer határain túl? Milyen tit­kokat rejt a Venus sűrű takaró­ja? Az űrkutatás fellendülésével a biológia és a technika tudományá­nak fejlődésével egyenes arány­ban nőtt meg az emberek kíván­csisága, érdeklődése, megismerni a jövő, a világűr vagy akár az örök élet titkait. Ezért nőtt meg az úgynevezett fantasztikus regé­nyek száma is, amely mint műfaj alkalom és lehetőség az író szá­mára, hogy formát adjon az isme­retlenről alkotott formátlan kép­zeletünket. Nyolc évvel ezelőtt, egy őszies napon Rácz Rezső, a sógo­ra, Czinanó Mihály és Reszelő Já­nos megjelent a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mind a hárman munkát kerestek. Galovicz János főművezető tár­gyalt velük. — Aztán tudtok-e bazseválni? — tette fel az első kérdést, tegez­ve őket a náluk jóval idősebb ember szokásjogán. — Hogyne tudnánk, kérem — válaszolt Rácz Rezső olyan ko­molysággal a hangjában, hogy az öregnek egy pillanatra csodálko­zásra nyílt a szeme. —* Tudunk muzsikálni, de itt nem abból aka. runk megélni. — No, csak azért mondom, mert a vállalatnak nincs szüksége ze­nészre. Itt én vagyok a prímás — tréfálkozott Galovicz János. Így hát létrejött az egyezség, majd búcsúzásra került a sor. — Ahogy dolgoztok, úgy becsü­lünk benneteket — szólt még a három ember után és a nagyobb nyomaték kedvéért egy kérdést toldott a „szöveghez”: — Értitek? Másnap hozzáfogtak a munká­hoz egy brigádban. Rácz Rezsőt választották meg vezetőjüknek. Azért éppen őt, mert hármuk kö­zött a leghatárzottabb és számí­tásba vették, hogy elvégezte az ál­talános iskola 7—8. osztályát. Gyárban is dolgozott már előző­leg, mégpedig nem is rosszul. Esténként hazciiártak Békésre, annak is a „Párizs” ne­gyedébe. Ilyenkor kíváncsiskodók vették őket körül: — Hol dolgoztok? — Mit csi­náltok? — Mennyi a pénz? ök hárman pedig így válaszol­tak: — Nem könnyű a munka kő­művesek mellett. Azt éppenséggel még nem tud­ták, hogy mennyi lesz a kereset. A régiektől úgy hallották, hogy elég jó. Meg lehet élni belőle. Többet nem mondhattak, de így is mindjárt csatlakoztak volna hozzájuk néhányan. A következő napokban Rácz Rezső a művezetőjéhez, Rigó Jó­zsefhez fordult: — Kellene még munkaerő? — kérdczts — Ha rendesek ők is, jöhetnek — hangzott a válasz, s ebből a kérdező megértette, hogyan véle­kedik hármukról a művezető. Otthon izgatottan újságolta a jó hírt: — Gyertek, ti is dolgozhattok. Volt, aki először még latolgat­ta magában, hogy mitévő'legyen. De az elsők felkerekedtek és a következő napokban sorra csatla­koztak hozzájuk a többiek is. Egészen addig, amíg tizenhat tagú­ra nem szaporodott a brigád lét­száma. Mindnyájan megörültek az el­ső keresetnek, ami meghaladta az 1500 forintot. Pedig a művezető­jük egyelőre nem mert minden­féle munkát rájuk bízni, hiszen hiányzott a gyakorlatuk. A második hónao után még több pénzt kaptak. Egy telet így szépen kihúztak mind a tizen­hatan. Hanem amikor tavaszodni kezdett, bekövetkezett a baj. Az utóbbi években hazánkban is megnőtt a tudományos-fantasz­tikus irodalom iránti érdeklődés. A Megyei Könyvtár olvasó-szol­gálata erre az érdeklődésre ala­pozva, sietett az olvasók segítsé­gére és dolgozta fel tematikusán a könyvtárban megtalálható fan­tasztikus műveket. A válogatott bibliográfia rövid előszóban tár­gyalja az erről a témakörről meg­jelent művek jelentőségét és ál­talános művek, kalandos-fantasz­tikus művek, utópisztikus művek, illetőleg szatirikus-fantasztikus művek csoportosításban, jegyze­tekkel, tartalmi ismertetésekkel el­látva tájékoztatja az olvasókat. — Először Fehér Pista unta meg a munkát — emlékszik vissza Rácz Rezső. — Azt állította ugyan, hogy én küldtem el, pedig ebből semmi sem volt igaz. Utána el­ment Czinanó Tihamér, Karácso­nyi Béla, Horváth Karcsi, Bo- dóczki Jani, Horváth Béla, végül Reszelő Jani, a Cincár. Cincár esetét ugyan helyesbíte­ni kell, mert nem a saját 'ószán- tából vett búcsút a brigádtól, öt egyszerűen kiközösítették. Ivott és rendszertelenül járt a munkahe­lyére. Megtartották volna, ha legalább egy kis javulást mutat, de a szé szó nem használt, neki. Akkor pedig már Turbucz György kőművesbrigádjához tartoztak és igen nagy tét forgott kockán: a szocialista cím elnyerésének lehe. tősége. És az idén valóban elnyerte a brigád — benne ők kilencen, akik végig kitartottak —. p szocialista címet. Már előbb is beigazolódott, amit felvételükkor Galovicz Já­nos főművezető kijelentett, az ugvanis, ahogy dolgoznak, úgy be­csülik meg őket. Ennek alapián Rácz Rezső még 1965-ben kiérde­melte a Kiváló dolgozó okleve­let, 1967-ben pedig a Kiváló dol­gozó jelvényt. Közben Czinanó Mihály is oklevelet kapott. És immár mindannyian törzsgárda, jelvényesek. Ezzel Rácz Rezső és ..pá­rizsi” társai történetének egyelő­re a végére jutottunk volna. Ám ide kívánkozik még az. hogv Rácz Rezső már elhagya „Párizst” Békésen, az Epres-kertben OTP- kölcsönnel családi házat épített. Két szoba, konyha, fürdőszoba, kamra van benne. Olyan, hogy még álmodni sem mert volna Új mentőállomás Szeghalmon A mentőállomás és a községi tanács összefogásával új mentőál­lomás építését kezdik meg még ebben az évben Szeghalmon. A tervet a Békés megyei Tanács Tervező Vállalata készíti el, és azt a jövő hónap elején bocsátják az építtető rendelkezésére. Az új ál­lomás másfél millió forintba kerül és ebből az összegből a járás köz­ségei 500 ezer forint terhet vál­laltak magukra. Kijelölték a he­lyét is és remélik, hogy a jövő évben már átadhatják rendelte­tésének. szebbet. Az építkezésben sokat se_ gitett a Turbucz-brigád. És segí­tette a vállalat is azzal, hogy a feleségét felvette takarítónőnek. Kettőjük keresetéből még a négy gyerek mellett sem okoz különö­sebb nehézséget, hogy az OTP- kölcsönt törlessze, ami egyébként havonta 195 forint. Elszakadt „Párizstól” Római Elemér, Római Antal és Balogh Dezső is. Egyelőre tehát még öten laknak ott, bár ők is arra töreked­nek, hogy mielőbb kijussanak rossz viskójukból. A községi ta­nács segítségét is várják, hogy megfelelő telekhez jussanak. És el kell még mondani, hogy a vállalat — méltányolva derekas helytállásukat és azt, hogy mind nagycsaládosok — télen nem kül­di őket fagyszabadságra. Számuk­ra mindig van munka. Kiérdemelték ♦°há* a megbecsülést és joggal el is vár­ják. Nemrég azonban a vállalat egyik irodájában többen várakoz. tak, hogy a fizetést felvegyék. Kö­zülük négyen voltak ott. Valaki bejött és éppen őket „vette cél­ba”. — Maguk mit keresnek itt? — mordult rájuk. Bizony rosszul esett nekik ez a kivételezés. A munkahelyükön azonban — ami most éppen Bé­késcsabán, a kilencemeletes to­ronyháznál van — soha nem for­dul elő ilyen. Tréfálkozva így mondják: — A csoportban Rácz Rezső a prímás, Bodoczki Mihály a brá­csás. Kitűnő az egész együttes. A legjobbak között tartják számon. A Balatont és a Duna-kanyart követően a Mátravidék hazánk leglátogatottabb idegenforgalmi területe. Tájai szépek, levegője jó, szórakozást, pihenést, gyógyu­lást nyújt az ott üdülőknek. Rep­rezentatív kivitelű prospektusok, útikönyvek tájékoztatnak és csa­logatnak. Ezek a természeti érté­keken kívül igyekeznek vonzóvá tenni a vidék történeti és kultu­rális emlékeit, a Mátra népének életét. Mielőtt elutaztam volna, én is fölkészültem belőlük, hogy majd a legmagasabban fekvő falvakban — Mátraszentlászlón, Mátraszent- imrén és Mátraszentistvánban —, melyeket népiesen „a szent fal­vaknak” vagy a „mátrai szentek­nek” neveznek, élvezzem a csupa napfény Mátrát. Volt valami jelképes figyelmez­tetés azonban abban, hogy ami­kor megérkeztünk, jégveréssel társuló hatalmas felhőszakadás fogadott; ne csak a napfényes ol­dalt vegyük észre. Másnapra az­tán jó idő lett, kezdődhetett az ismerkedés. Megbízható információkért az idegen két helyre mehet: a ta­nácsházára és a temetőbe. Mátra­szentlászlón nincsen tanácsháza — közigazgatásilag Mátraszentim- réhez tartozik. Ezért a temetőbe indultam, jó korán. így sikerült elkerülnöm a kényelmesek ké­nyelmetlen kérdéseit, és egyetlen üdülőtársamnak sem okoztam csa­lódást A temetőt kiszemeltem még az előző napon, megérkezésünk után. Nem volt nehéz: a településsel szemközti oldalon magaslik a te­mető nagykeresztje. Amint fölfe­lé kaptattam, az oldalban más ősök emlékével is találkoztam: néhány darabka primitív égetésű, több ezer éves edénytöredékkel. I Ezeket tarisznyámba tettem, és természetesnek találtam, hisz a Mátra erdeje, vizei nyilván a leg­régebbi ember igényeit is kielé­gítették az igényességnek azon a fokán... A temető meglepetés volt. A sokfelé bolyongó azt tapasztalja országszerte, hogy a temető a leg­több helyen rendezett, gondozott, szinte eleven a kapcsolat élők és holtak között. Itt más van. Az egész temetőben mindössze egy­két sírhalomról látszik, hogy hoz­zátartozóik vannak és gondolnak velük. Igaz. hogy a temető —> csakúgy, mint a település — ki­csi, de így még lehangolóbban hat. Ez esetben azonban a temető nem bizonyult megfelelő informá­tornak. Elhamarkodott és igaz­ságtalan lett volna így ránézésre az ősök kultuszának fokára kö­vetkeztetve ezzel a látszattal megbélyegezni az itt élő közössé­get. Sokkal összetettebb — és tra- gikusabb itt a helyzet. Zakupszky László, a mátra- szentimrei iskola igazgatója — régi kedves barátom, aki Oroshá­zán már meglátogatott és több­ször csalogatott a Mátrába — több más irattal együtt kezembe adja a vármegyei m. kir. gazda­sági felügyelőnek egy 1930-ból származó felterjesztését, melyet a nagyméltóságú M. Kir. Földmű­velésügyi Miniszter Ürnak cím­zett a Mátravidék bejárása alkal­mával. Ebből az előterjesztésből idézek: „...Fiskalitáshuta (így hívták az­előtt Mátraszentlászlót) közigaz­gatása Hasznos 13,35 km, anya­könyve és papja Nagybátonyban 7,60 km. A huta (ti. a település) Nagybátonyban temetkezik, ide szállítja halottait, amennyiben az idő megengedi, illetőleg ennek folytán az utak járhatók. Előfordult, hogy a halottakat a rossz utak miatt csak késve te­methették, míg előfordult az is, hogy a hullát szállító kocsi felbo­rult és a hulla a koporsóból ki­esett. Speciális és feltétlenül orvos- landó helyzetben vannak Fiska­litáshuta lakosai, amely állapot a régi jobbágyvilágra emlékeztet. A fiskalitásiaknak ugyanis örö­kös szerződésük van az Almássy- uradalommal (a környék nemes Almássy Erzsébet birtoka volt), mint ún taksásoknak. A föld nem az övék, még a beltelek kerülete sem, csupán az arra épített ház. Minden fundus után kötelesek 12 napot dolgozni, azonkívül fizetnek holdanként egy ezüst forint taksát, az utóbbi időkben kiadott földekért pedig békebeli 10 koronát. A füstpénz 1 forint 10 krajcár. Marha után 40 krajcárt, sertés után 9 krajcárt fizetnek. Az összes huták (a vidék tele­pülései) termelése főleg burgo­nyára és árpára szorítkozik, mert bár termelnek némi rozsot, sőt búzát is, de az termést alig ad, idei átlag is csak 2 mázsára tehető. A tengeri már nem terem meg...” Megdöbbentő! A mátraszentlászlóiak 1944-ig robotoltak, fizették a földesúri adóterheket! 1935-ig temetője sem volt a településnek. Orvosról csak hal­lottak. Éa ha a tüdővész valaho­va befészkelődött, családok pusz­tultak ki. És amint ma elmond­ják, sokszor megesett azelőtt, hogy a hozzátartozó valamelyik közeli völgybe vitte a hátára kö­tözött koporsóban az elköltözöt- tet... Az utóbbi húsz évben két új ember jött ide: az egyik Egerből, a másik Hatvanból nősült Mátra- szentlászlóra. „Nem jött ide senki — mondja az egyik őslakó —, mert itt a nyomorúság ette volna meg.” 1947-ben 93 család települt ki, 18 maradt. Az egyik elván­dorló szegény szlovák búcsúleve­let hagyott: „Isten veled, erdős, köves Mát­ra. Elbúcsúzom tőled. Mátraszent- lászlóban nem lakom már többet. Odamegyek lakni, ahol sose jár­tam. Jó az isten, majd megsegít, hogy minket innen áttelepít. El­jött az indulás ideje, mindazok­nak, akik itt maradnak, jó erőt, egészséget kívánunk... Talán nem lápjuk majd egymást két eszten­dőben sem. Árván maradnak a halottaink sírjai, nem lesz rajta virág, nem ég rajta egy szál gyertya sem halottak napján. Nem szó) már nekünk Szent- lászló harangja, mert mi innen elmegyünk Vágtuk az ölfát. fa­szenet égettünk, ezzel családunk­nak kenyeret kerestünk. Isten ve­led Mátra, sokat szenvedtünk te- rajtad.” Most már mindezt elmondja a kis temető. Pásztor Béla Óbuda t pillanatkép Épülő lakóház vázszerkezetének betonvas-erdője a Flórián téren. Beck Zoltán (Folytatjuk) A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁRA (BARNEVÁL) az őszi idényre férfi és női seqédiminiíSsokaf felvesz A felvételhez egészségügyi vizsgálat szükséges. VIDÉKI DOLGOZOK RÉSZÉRE MUNKÁSSZÁLLÁST havi 15 forintért, beutazók részére utazási kedvez­ményt biztosítunk. Kereseti lehetőség férfiaknál 1700—2000,— Ft. nőknél 1400—1600,— Ft között. Az idény decembei végéig tart. — Felvilágosítást a gyár munkaügyi osztálya ad. 99567 Rácz Rezső, a „prímás”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents