Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
1969. augusztus 9. 6 Szombat Motorszerelő bikiniben r-------------------------------------------Magazin S ______________________J I rány: Szolnok A program távirati stílusban a következő. Augusztus 13, kilenc óra: felsorakoznak a túra résztvevői a békéscsabai 19-esek terén. Kürtszó, ünnepélyes búcsúztató. Tíz óra: a zenekar induló jelet ad és a 26 főnyi csapat nékivág a bé- késcsaba—kondorosi útnak. Augusztus 15: Kunszentmártonban csatlakoznak a Békés megyeiekhez a Szolnok és Csongrád megyei fiatalok, majd Tiszainokán a Bács megyei KISZ-esek. Augusztus 18—19—20: Szolnok város vendégül látja a tanácsköztársasági jubileumi túrán részt vevő négy megy» fiataljait. Az előzményekhez tartozik, hogy a KISZ Békés megyei bizottsága a korábban megtartott gyopárosi jubileumi táborozás kétszáz résztvevője közül 26 Békés megyei KISZ-est választott ki, hogy az egész éves tanácsköztársasági ünnepségek záróakkordjaként a viharsarki ifjúság üdvözletét vigye el négy megye ifjúságának szolnoki seregszemléjére. A túra résztvevői gyalog teszik meg az utat a Tisza-parti városig. A napi norma 25 kilométer. A Szolnokra induló fiatalok részt vesznek a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle területi bemutatóján, valamint a politikai és sportrendezvényeken. A nagyszabású művészeti bemutatón egyébként megyénk színeit a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház néptánccsoportja és a mezőberényi népi zenekar képviseli. „Két akkora pofont kapsz, hogy leesik a fejed. Elment az eszed teljesen?” A történelmi hűség kedvéért a fenti kijelentéshez hozzá kell tenni, hogy két évvel ezelőtt hangzott el, vacsora közben, egy nyári estén, a Baki családnál. Ágnes itt jelentette be először, hogy a nem éppen „nőies” autó- szerelést választja szakmájának. Baki Ágnes abban az évben végezte el a nyolc általános iskolát. Apja autó- és motorszerelő és a műhelye is ott van a házban. Talán emiatt gyökerezett mélyen a kislányban a szakma iránti szeretet. Ági makacs természetű volt és egyetlen lány a családban. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy. még, akkor, ősszel a Gyulai Szakmunkásképző Intézet tanulója lett. A gyakorlati foglalkozást és a nyári szünetet természetesen a szülői ház műhelyében töltötte. A sok viharhoz és meglepetéshez szokott öreg pilóták —, amikor kocsijukkal behajtottak a műhely udvarára, hogy elvégeztessék a kisebb szerelési munkákat — elámultak, amikor meglátták a szőke hajú, kék szemű leányt, villás- és franciakulcs- csal a kezében. Aztán még nagyobb lett a meglepetésük, amikor a pöttöm lány, fiúkat meghazudtoló ügyességgel és szakértelemmel nyúlt a sérült vagy javításra váró motorhoz. Ági bizonyított. A „beígért” két pofon elmaradt, s ma már mindenki csak mosolyog, ha néha feleleveníti a szülei előtt a pár év előtti történetet. Egy valami azonban az éber szemű megfigyelőnek szemet szúrt. Talán azért, mert a sok mindent látott sofőrökkel olyan hamar szót ért, vagy talán azért, mert hosszú, szőke haja van; a pilótáknak (és különösebben a fia-5 taloknak), hogy-hogy nem, gyakran éppen a műhely előtt romlik el a kocsija ... Az igazság mégiscsak az, hogy Ági jó szakember. Érti a dolgát. Elvégezte a műszaki rajzoló tanfolyamot is, ahol megszerezte a képesítést, de tökéletesen érti az autószerelés mellett az ahhoz tartozó munkákat, esztergál, mar, hegeszt. Még egy év van hátra és megszerzi a szakmunkás oklevelet, a megyében először a lányok közül. Persze azért nem kell azt hinni,, hogy Ágnes minden idejét a gyújtásbeallitással, hengerfúrrás- sal, vagy kuplungállítással tölti. Természetes az is. hogy a többi hasonló korú fiatallal együtt rajongója a beat-zenének, kedvence Tom Jones és Elvis Presley a hazaiak közül Zalatnai, Koncz és Máté Péter. Tervezi, hogy elvégzi a gimnáziumot és utána beiratkozik műszaki főiskolára. Aztán pedig, —, hogy szaknyelven fejezzük ki magunkat — kész a kocsi. — Tavaly több fagylaltot ehettem, mint az idén. Amióta perse-, lyes fagyit árulnak, eltűnt az ötven filléres. Pedig én kisfiú vagyok és egyszerre egy gömb éppen elég lenne. De ilyen már nincs. Aki szereti a fagyit, az tudja, hogy sokkal jobb négy darab ötven fillérest kapni egy nap, mint két egyforintost. Papírforgó Kedves hangú levelet kaptunk a héten a telekgerendást Kosa Mátyásáétól. Olvasónk vette magának a fáradságot és tollat ragadott, hogy felhívásunk nyomán néhány saját gyűjtésű „aranymondást” tegyen közkinccsé. Következik tehát a: Diákhumor Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert a csatákban már rendszerint előbb meghaltak. . * * A béka testét semmi sem fedi, mert csupasz. * * * A tudósok megállapították: nem biztos, hogy Homérosz élt, de, hogy vak volt, az biztos. * * * Felelés közben, történelem- órán: a tatárjárás után IV. Béla magára vállalta az ország benépesítését. * * * Nem tudni ki volt erősebb: Toldi Miklós vagy Kinizsi Pál? Ennek az az oka, hogy létezésük közötti nagy időkülönbség miatt nem állhatták ki egymással párviadalra. * * * A hanglemezújdonságok között egy- re gyakrabban kapnak helyet híres külföldi táncdalénekesek felvételei4 Tom Jones kislemezei után most Bobby Solo és Caterina Caseli nagylemeze jelent meg. Mindkét felvételeni jő néhány világsláger található, köztük a San Franciskó és a Ne szóljon meg senki című slágerek. Persze a legtöbb zenerajongó mán a táncdalfesztivál lemezeit várja. in-, formációink szerint, a döntő időpontjában már kaphatók lesznek. Krimi A feladvány a következő: hogyan kerül egy ifjú, szőke táncosnő estélyi ruhás holtteste a tiszteletre méltó, idős ezredes és házasember könyvtárszobájába. Agatha Christie könyve (Holttest a könyvtárban) a klasszikus detektívtörténetek „legjobb hagyományait" követve egy látszólag bonyolult cselszövés szálait bogozgatja hibátlan logikával és fordulatos meseszövéssel. A könyv első magyar kiadása példátlanul magas példányszámot (182 750!) ért meg. Ezt bizony akármelyik mai és nyugodtan állíthatjuk klasszikus író joggal megirigyelhetné. Hallottuk — hogy a békéscsabai Viktória zenekar feloszlott. — hogy az Építők Kultúrtermében (Melósban) játszó Apolló együttes is feloszlott. — hogy az MM-ben is bemutatott Vniverzál zenekar szorgalma_ san turnézik a megyében. Augusztus 14-én Füzesgyarmaton, 15-én Búcsún, 19-én Lökösházán, 22-én Szabadkígyóson, 29-én Csanád- apácán mutatkozik be a beat-zene rajongók előtt. — hogy ma este jó idő lesz és megyénk első számú zenekara, a Sygma eső nélkül megússza azt a koncertet, amelyet szólistáival együtt ma este ad a ligeti szabadtéri színpadon. Otaniemi levelek II. Itt mindig Talán megbocsátja nekem az olvasó, hogy mostani levelemhez a címet egy régebbi slágertől kölcsönöztem. (Mire ezek a sorok megjelennek, odahaza bizonyára már a táncdalfesztivál dúl; mi azonban eddig Finnországban egyetlen magyar újságot sem kaptunk és nem tudjuk fogni a Magyar Rádió adását sem.) Július 1 óta vagyunk már itt, északi nyelvrokonainknál és ez az idő elég volt ahhoz, hogy kialakuljanak bennünk bizonyos benyomások erről az országról. Ennyi idő után állandósul az ember helyzete; térkép nélkül is tud már tájékozódni megtanul finnül köszönni, megbarátkozik a tájjal, a szokásokkal és nem utolsósorban az emberekkel. Nos, ezekkel a többnyire magas, vékony, szőke emberekkel nem volt nehéz megbarátkozni. Valamiféle nagyvonalú mértékletesség sugárzik már a külsejükről is. Fiatalabbaknak, egészségesebbeknek tűnnek nálunk. Nem tudok pontos adatot az átlagéletkorról, de az bizonyos, hogy a „Helsingin Sanomat”-ban (jobb híján ezt a finn újságot böngészem néha), amelyben szép számmal jelennek meg gyászjelentések is, csak elvétve olvastam 70 évesnél fiatalabb elhunytról. Egyáltalán: az életritmus, az atmoszféra itt valahogyan más, mint az otthoni. A közmondásos északi nyugalom tulajdonképpen magas fokú kiegyensúlyozottságot jelent. Igaz, a szeszes ital és a dohányzás sokkal kevésbé elterjedt Finnországban, mint nálunk. Nem divat a felesleges idegeskedés sem. Egy jellemző példát láttunk erre nemrég a helsinki utcán. Pár méterre tőlünk egy négytagú család ment át a forgalmas úton, s az egyik, ötéves forma srác figyelmetlensége miatt hajszál híján súlyos baleset történt. Végül a robogó gépkocsi vezetőjének sikerült lefékeznie centiméterekkel a figyelmetlenül csellengő srác előtt. Mi mindenesetre vártuk a folytatást: az autós és a papa „kedélyes” párbeszédét, esetleg azt, hogy az aggódó atya lekever két egyformát a fiúnak. Mindez azonban elmaradt. Mindenki úgy ment tovább, mintha semmi sem történt volna. De hogy az északiak nyugalma nem hidegnyugi van ség, nem közömbösség, azt éppen a saját bőrünkön tapasztaltuk. Az elmúlt hét végén egyik finn barátunk (végzős vegyész-hallgató itt, Ota- niemiben) meghívott bennünket szülei víkend- házába. Nos, ezt a vendéglátást körülbelül 100 kilométerre innen északra, egy kisebb tó partján, igazi vadregényes környezetben, szaunával és éjféli csónakázással, sokáig meg fogjuk emlegetni. Egy apró epizód: vasárnap reggeli közben háziasszonyunk érdeklődött a magyar étel- specialitásokról. Mit sem sejtve elmondtuk neki, nagyjából, hogyan készül a gulyás, *a pörkölt, a halászlé és néhány főzelékféle. Persze, mindez nem ment valami könnyen. A néni ugyanis csak finnül beszélt, mi pedig csak angolul. Nagy keservesen lefordítottuk angolra a recepteket, majd a vegyész fiú anyjának tolmácsolta finnül. Délelőtt megnéztünk egy-két jellegzetes, közeli falucskát, s amikor visszatértünk ebédre, már ott gőzölgőit az asztalon egy jókora tál spenótfőzelék. A többszörösen áttételes tolmácsolás ellenére a spenót messze jobb volt, mint amit néha a pesti menzán adnak. Végül pedig még egy bizonyíték arra, hogy ez a nyugodt környezet mennyire kihat ránk, a pesti rohanáshoz (és az egyetemi rohanáshoz) szokott, nem éppen nyugodt emberekre. Néhány nappal ezelőtt egy asztal fölé hajolva a munkahelyemen egy kapcsolótáblát szerelgettem éppen, amikor a finn kolléga váratlanul a nyakamba dobott egy gumiból készült, úgynevezett „beugrató kígyót”. Ez egy nagyon ügyes kis jószág, még két kiálló, piros nyelvecskéje is van. Ha ezt otthon csinálja velem valaki, a legenyhébb esetben is kirúgom magam alól a széket és földhöz vágom az álvadállatot, de az biztos, hogy a tréfás kedvű beugratót hirtelenjében a melegebb éghajlatra küldöm. Most azonban, jobb kezemet le sem véve a csavarhúzóról, ballal hátra nyúltam és a vadállatot letettem az asztalra. Csak ennyit mondtam neki, nagyon halkan. s enyhén szólva, darabos német nyelven: — Ne:*» élnek Finnországban ilyen vadálla- ok. "'gvszóval sikerült az aklimatz álódás. R óta László
