Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
1969. augusztus 9. 7 Szombat Növényvédelem ma és holnap Vírusbiológiai kutatás a Nővé nyvédelmi Kutató Intézet üvegházá ban. A világ élelmiszer-ellátásában — alkarjuk, nem akarjuk —-t nagy része van a vegyszereknek, peszticideknefc. Az ENSZ hivatalos felismerése szerint egyedül kenyérgabonában és rizsben az állati kártevők martaléka évente 500 miliő tonna, vagyis az ösz- szes gabonatermés 1/3-a, ami több száz millió ember egyévi szükséglete. Ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának az emberiség. Hazai adatok szerint az utóbbi 5—6 évben kb. 40 százalékkal csökkentettük a kártételeket, egyedül a növényvédelem hatékonyságának a növelésével Mégis, a szakértők szerint a várható termés egynegyed- egyharmad része, pénzértékben kb. 7—8 milliárd forint esik évente áldozatul. A védekezés jelenleg legfontosabb módja a vegyszeres védelem. Ennek a módszernek azonban újabban egyre jobban hangoztatott veszélyei is vannak: felmerült a kérdés, hogy a földekre kiszórt nagy mennyiségű méreg okoz-e olyan károsodást az emberben. amelyek túltesznek az éhség veszélyem is? A kérdést már nemcsak a szakemberek vitatják, eljutott az újságok hasábjaira is, sőt a szépirodalom is foglalkozik vele. Indokolt-e ez a vegyszerpánik? A tudósok véleménye szerint az emberiség ma már felismerte az eltúlzott, vagy nem szakszerűen alkalmazott kémiai növényvédelem káros hatásait. Ezek nem is any- nyira a növényvédő-szerekben rejlenek, ha megfelelően alkalmazzuk őket, nanem az ún. mellékhatásokban. Ezalatt azt értjük, hogy a növényvédőszer nem válogat: egyaránt kipusztítja a hasznos állatokat is. A másik veszélyt az emberi szervezetben visszamaradó vegyszerek jelentik. Ma már valamennyi ország egészségügyi szervei meghatározzák azt a vegyszermennyiséget, az ún. szermaradványt, amely semmiképpen sem lehet veszélyes. •Tény az is, hogy a vegyszeres növényvédelmet nem lehet a végletekig fokozni, már csak azért sem, mert az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a kártevőket vegyszerekkel nem lehet végérvényesen legyőzni. Újabb módszerekre van tehát szükség a termés hatékonyabb védelmére. Ma már csíráiban megjelent a jövő eljárása, az ún. integrális növényvédelem. Az integrális növényvédelem nem a kártevők kiirtására törekszik, hanem a kártétel megelőzésére. Nemcsak a kártevők és a hasznos növény viszonyát tartja szem előtt, hanem az egész élő közösséget, a biocönózist. Ügy akar tehát védekezni a kártétel ellen, hogy nem járul hozzá a természet életközösségének a megkárosításához. Ma már szabálynak számít, hogy kevesebbet kell permetezni, a kevesebb permetezésnek viszont hatékonyabbnak kell lennie. Ehhez az szükséges, hogy a kártevők terjedését pontosabban tudjuk előre jelezni. Az új típusú növényvédelemnek tehát nem az a célja, hogy kiirtsa a rovarokat, hanem számukat igyekszik úgy szabályozni, hogy ne .okozhassanak észrevehető kárt. Ez a gyakorlatban azzal jár — mint már láttuk —, hogy egyrészt kevesebbet kell permetezni, és másrészt nem szabad olyan töménységű szereket használni, amelyék az életközösséget károsan befolyásolják. Ez azt is jelenti, hogy óvakodni kell a nagyon erős méreg használatától, ez viszont azzal is jár, hogy a vegyszer semmiképpen sem károsítja az embert. Az új eljárás egyre inkább arra törekszik, hogy gócirtást végezzen, vagyis kiiktassa azokat a gócokat, ahol a rovar elsősorban szaporodni képes, ne pedig méregtákaróval vonja be az egész földjét. Üj módszer a sávos permetezés is, amely egyrészt érinti a kártékony rovarok számát, másrészt riasztóként hat a hasznos rovarokra. De fontos része az integrális növényvédelemnek, hogy a növényvédőszereket megfelelően válogatva, ro- tációszerűen alkalmazzák. Ha ugyanis a különböző hatású növényvédőszereket megfelelő időpontban válogatva alkalmazzuk, akkor az adott időpontban legérzékenyebb kártevő kiirtása ellenére sem károsodik lényegében a hasznos életközösség. Még az évezredforduló előtt, I tehát 10—15 éven belül várha- I tó, hogy teljesen kibontakozik az ! integrális növényvédelem. i Tudomány — Technika A személygépkocsik utánfutóval A személygépkocsik műszaki adatai közül csak kevesen fordítanak figyelmet a megengedhető, minden egyes típusra gyárilag megadott hasznos terhelés értékére. Szomorú látvány az olyan autó, amely öt felnőtt személy- lyel, tetőn elhelyezett holmikkal és „pattanásig” megtömött csomagtartóval rója az országuta- kat. A gépkocsigyárak a kezelési utasításban közzéteszik az adott autótípus menetkész súlyát (önsúlyát). val.amint a teljes terhelésre megengedhető összsúlyt. A kettő különbsége a hasznos terhelés értéke, amellyel az autótulajdonos ■ „gazdálkodhat”. Túlzás lenne azt kívánni, hogy a túrára való indulás előtt mindegyik utas pontos mérlegelésnek vesse alá magát, az viszont szemrevételezéssel is megállapítható, hogy kinek, hol a helye a kocsiban és hogy egyáltalán megfelelő-e a súlyösszetétel. Arról sem szabad soha megfeledkezni, hogy a maximális terhelhetőségbe a csomagok súlyát is be kell számítani, akár a csomagtartóban vagy az utastérben, akár a tetőn foglalnak helyet A súlyelosztást mind a kocsi hossztengelyére, mind a tengelyek közötti képzeletbeli merőleges felezővonalra vonatkoztatva, lehetőleg szimmetrikussá kell tenni, figyelembe véve az autótípus konstrukcióját is (orrmotoros, farmotoros, keresztrugós, lengőtengelyes stb.). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. farmotoros kocsiban a nagyobb súlyú személyek az első ülésre kerüljenek, s hátul — három személy esetén — a két szélen közel azonos testsúlyú utasok foglaljanak helyet. Orrmotaros autónál természetesen a hátsó ülésen foglalhatnak helyet a kövérek (feltéve, hogy elférnek egymás mellett). Az utazás szempontjából rendkívül kényes dolog a tetőcsomagtartón való szállítás. A tető maga nincs veszélyben (behorpadás, összeroppanás), a rajta elhelyezhető súlynak akár többszörösét is elbírja, viszont az autóvezetőnek vigyáznia kell arra, hogy egyenletesen legyen elosztva a terhelés és hogy ponyvával szorosan letakarva, biztonságosan lekötözve „utazzanak” a csomagok. A menet közben félrecsúszó teher, a légáramlat által elkapott ponyva sok kellemetlen meglepetést okozhat! Sokan vannak, akik utánfutóval, lakókocsival szeretnének elutazni egy-egy hosszabb túrára. Felmerül a kérdés, hogy milyen hengerűrtartalmú gépkocsikhoz kapcsolhatók hozzá ezek, és hogy mennyire veszik igénybe, rongálják-e az autót. Általában minden szokványos kivitelű személygépkocsival vontatható utánfutó, amennyiben a gyár által kiadott műszaki leírás azt nem tiltja és az autó alváza olyan kialakítású, hogy alkalmas a megfelelő, előírás szerinti vonószerkeeet felszerelésére (ennek megfelelően elvileg a Trabant gépkocsi is vontathat utánfutót). A vontatás, ha kifejezetten nem is rongálja, de kétségtelenül erősen igénybe ve_ szí a személygépkocsit. Számolni lehet azzal, hogy az utánfutó vontatása következtében egyes szerkezeti részek idő előtt elhasználódnak, a motoron a túlterhelés jelei mutatkoznak. A hazai közép-kategóriába tartozó gépkocsikkal való vontatás esetén szabálynak foghatjuk fel, hogy — az utánfutón kívüli — két személy és a normális meny- nyiségű poggyász súlyát túllépni nem ajánlatos. Ebből következik, hogy teljes kocsiterheléssel való vontatásról szó sem lehet, hiszen az engedélyezett sebességi határokon belül olyan alacsony sebességi fokozatokkal kellene egész úton haladni, amit az autó feltétlenül megsínylene. Különösen nagy fontosságú, hogy utánfutó-vontatás esetén a gumiabroncsoknak igen jó állapotban kell lenniük, hiszen fokozott kapaszkodóképességre van szükség. Túra előtt nemcsak az autó pót- kerekeiről kell gondoskodni, hanem az utánfutóéról is, sőt, fokozott mértékben, mivel a kisebb gumiabroncsok sokkal hamarabb elhasználódnak. Az utánfutókról még csak any. nyit, hogy azok mindig a vontató gépkocsival együtt kerülnek vizsgára, s azokat más autó nem vontathatja. Ezt megelőzően jóvá kell hagyatni a vonószerkezet szerelési igazolását, az utánfutót el kell látni az előírt jelzőberendezésekkel, a 250 kg összsúlyt meghaladó utánfutót pedig fék- berendezéssel is el keli látni. Az utánfutó vontatásakor a szokottnál is óvatosabban kell indítani, nagyobb körültekintéssel kell vezetni és -a féktávolságot is a vontatásnak megfelelően kell „átértékelni”. Mindez gyakorlott vezető közreműködését igényli, s még nála is nehezen mennek az első kilométerek. A bölények és a világháború A második világháborút Euró. pában 86 bölény élte túl. Számuk azóta 860-ra emelkedett. Ezek túlnyomó része a lengyel- országi bialowieczii rezervátumban él, ahol az évi szaporodási kvóta közel jár a 10 százalékhoz. Zöldségbetakarítás—szállítószalaggal A zöldség- és főzelékfélék betakarítása rendkívül fáradságos és munkaigényes feladat, éppen ezért állandóan „szűk kereszt- metszete” a mezőgazdaságnak ez a tevékenység. Ha a haj lengéstől nem is mentesít teljes mértékben. de a munkát mindenképpen könnyíti és gyorsítja ez az NDK gyártmányú szállítószalagos betakarítógép. A 14 méter hosszú, kétpályás szállítószalagot magában foglaló gépnyúlványról egy forgó asztalra, majd egyenesen ládákba kerül a frissen szedett termés. A kétpályás szállítószalag lehetőséget nyújt bizonyos mértékű nagyság és minőség szerinti osztályozásra is. Olyan termékeknél, ahol nincs szükség osztályozásra (pl. a káposztánál), egyenesen a traktorral vontatott gép mellett haladó teherautóra kerülhet az összegyűjtött zöldség- és főzelékféleség. A szállítószalagos nyúlvány dőlési szöge kismértékben változtatható, így alkalmazkodni tud a terepviszonyokhoz, A betakarítógép maximális előrehaladási sebessége óránként 200 méter.
