Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

196#. augusztus 9. 5 Szombat Megkezdődött a miniszteri rendelet végrehajtása Szeptember 1-ig folyamatosan vezetik be a kenyércsomagolást A hét elején kapták kézhez az érintett élelmiszerkereskedelmi vállalatok a belkereskedelmi mi­niszter kenyér-csomagolási rende­letét, amelynek végrehajtása egy­részt a csomagoláshoz szükséges papír megrendelésével, másrészt a zállitással már megkezdődött. A nagykereskedelmi vállalat tá­jékoztatása szerint mind a fővá­rosi, mind a vidéki, megyei le- rakatokban elegendő csomagoló­anyag áll az élelmiszerkereskedel- nni vállalatok rendelkezésére, csupán a zacskó kevés. Számítá­suk szerint a kenyéresomagolés- hoz évente 5700 tonna papírra lesz szükség Az ország legnagyobb élelmi- szerkereskedelmi vállalatának, a KÖZÉRT-nek csaknem 2800 bolt­ja árusát kenyeret, évente mint­egy 12 000 vagonnyit. Eddig évi 25—26 vagon papírt felhasználtak a sokat panaszolt mini-csomago­láshoz is. Most havonta 8—9 va­gon papírra lesz szükségük, s ezt a mennyiséget a KÖZÉRT Élelmi- szerkereskedelmi Iroda a FIÉRT- nél időben lekötötte. Az iroda felhívta vállalatai fi­gyelmét, hogy soron kívül rendel­jék meg a szükséges papírt, s ne várják meg a szeptembert: amely üzletnek van már hozzá anyaga, azonnal csomagolja a kenyeret az előírásnak megfelelően. Az iroda, s maguk a KÖZÉRT vállalatok szeptember 1-től ellen­őrzik a miniszteri rendelet betar­Vidéken néhány csemegeboltban már ugyancsak a rendeletnek megfelelően szolgálják ki a vevő­ket, augusztus 15-től pedig vala- j mennyi csemegeüzletben — még azokon a helyeken is, amelyekre a rendelet nem vonatkozik — beve­zetik a csomagolást. (MTI) Fóliából készül az új hajtatóház az orosházi Szabadság Tsz-ben Az Alföld nagy természeti kin- I cseiből: földgázból és termálvíz-! bői bőségesen találni az oroshá­zi Szabadság Tsz határában. A j föld alatt rejlő energiaforrást j hajtatóház fűtésére a környékben i ők hasznosították elsőnek. Már 7 éve felépült a gázfűtéses haj­tatóház, amely több mint 11 mil­lió forintos beruházást igényelt. A Szabadság Tsz tagjai párhu- j zamosan tanulták a kertészeti I munkákat s nagy akarattal lát­tak munkához. Azóta évről évre! teljesítik a tervet, több mint 2: millió 200 ezer forint értéket tér- i melnek az üvegházban. Rengeteg vágott szekfűt, gombát, körüli! primőr paprikát, paradicsomot.; uborkát és egyéb terméket érté- j kesítenek. A hajtatóház bekerü- í lési költsége azonban a terve- I zettnél 2—3 évvel később térül meg. Érdeklődésünkre a szövetkezet vezetői elmondották: drága aj földgáz, s a berendezések sem j egészen tökéletesek. Rajtuk már! az is sokat segítene, ha nyáron! — amikor nem használnak föld­gázt — nem kellene fizetni a havi több ezer forint készenléti díjat. Igaz. hogy a gázipar gond­jait nem ismerik, csak a sajátju­kat, de a fűtőenergia árának csökkentése sokat lendítene a szövetkezeten, ök nagyon meg­értik a fogyasztókat és szeretné­nek még olcsóbb friss zöldséget adni, de a szövetkezeti tag is fo­gyasztó a másik oldalon. Neki sem mindegy, hogy mennyi pénz kerül havonta a borítékba. A Szabadság Tsz most tovább bővíti kertészetét. Az újabb haj­tatóház azonban olcsó műanyag fóliából épül. A tervek szerint alig 200 ezer forint lesz a beru­házás s újabb 10 ezer négyzet- méteren termelhetnek friss zöld­séget, nevelhetnek korai palán­tát. A fóliaház hőcserés mód­szerrel épül. 5 kombinált fűtés­re: földgáz- és termálvíz-hasz­nosításra rendezik be. így sokkal gazdaságosabb lesz az üzemelte­tés s olcsóbban állíthatnak elő terméket. A. í// parkokat, játszótereket építenek Szarvason tását. A legfőbb ellenőrök azon­ban maguk a vásárlók lesznek. Ezért is kérik a vevőket, hogy kö­veteljék meg a kenyér előírás szerinti csomagolását, s sietésre hivatkozva ne vegyék át „csupa­szon” a kenyeret. Megyénk egyik szép fevésú vá- , íosa Szarvas. A Holt-Körös-mente fában, vízben gazdag vidéke szin­te kínálja a város lakói számára, hogy szép parkokat létesítsenek. Ennek ellenére a város parkosított területe nem mondható nagynak, csupán 19 ezer 700 négyzetméter, ......................... A De Gaulle-t vadul támadó, „General Gardy” aláírással el­látott röplapok valósággal el­árasztják Szidi bel Abbesz-t és a légió többi más helyőrségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy md lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kapja: — A légió él és virul és ez­után is élni fog. Bár jövendő státuszát még nem jelölték meg... 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen idő­szerűvé, amikor Evianban létre­jött a megegyezés az algériai ideiglenes kormány és a francia kormány között. Március 19-én 12 órakor egész Algéria terüle­tén beszüntettek minden had­műveletet és minden fegyveres harcot. Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Ké- bir támaszpontot, 5 éven át a Colom-Bechar-i, a Reggane-i. az In Amguei-i repülőteret, továb­bá a szaharai atomfegyver- és rakétakisérleti berendezéseket s három évig 80 000 főnyi had­ereje állomásozhat Algériában. Gondot okozott a francia kor­mánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ragaszkodott ahhoz, hogy az OAS-szal nyíltan rokonszenvező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehe­tett feltartóztani. Az eviani megállapodás szerint az „algé­riai nép majd népszavazással dönt sorsáról”. Az eredmény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szavazásra készült, a francia • kormány azt mérlegelte, hogyha I számára negatív lesz az ered- : mény, akkor md történik a lé- \ gióvaí. Mi lesz j a légióval? 1962. május 17-én így irt a Le e Monde: { „A légiósok toborzása, amely ! az áprilisi puccs után bizonyos : ideig szünetelt, tovább tart és \ a jövőben is folytatódik, csupán ; a légió személyi állományának i bizonyos fokozatos csökkentését ; tervezik. Bizonyos légiós egyse- ■ gek elhagyták ugyan Algériát, • de nem lehet beszélni tömeges • távozásukról. A légiónak Algé- : fiából kivont alakulatait Djibou- * tiba és Madagaszkár szigetére ! irányították. i Nincs szó a Szidi bel Abbesz : légiós támaszpont kiürítéséről | sem. 1856 óta ez a légió hivata- j los székhelye. Esetleg idegenlé- ! giósokat vezényelnek Korzika szigetére is, arra hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a kontinentális Fran­ciaország területén kívül enge­délyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a földrész ha­tárain. (Valójában az 1831-es törvény parlamenti vitájában le­szögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kon­tinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzé­se). (Folytatjuk) s annak is több mint egynegyede eiőpark. Az Erzsébet-liget, amely a város legnagyobb parkja, vi­szont távol esik a lakott terület­től, s csak a jelentősebb társadal­mi ünnepeken funkcionál. A parkok felszerelése hiányos. A város területén a parkokban és az utak mellett 37 pad van. Ját­szótér csupán egy akad. A Ta­nácsköztársaság tér kivételével a parkok elavultak, a század elején alakították ki és esztétikailag nem nyújtják az igényeknek meg­felelő környezetet. A sétautak föl­desek vagy salakosak. Ezeknek az utaknak gondozása költséges. A város kertészeti vállalata és a tanács pénzügyi osztálya ebben az évben kötött először megálla­podást a parkok gondozására. Ehhez a munkához a tanács 90 ezer forinttal járult tiozzá. A városi tanács szükségesnek tartja a meglevő parkok felújítá­sát, új parkok, játszóterek építé­sét. A jövőben hat tér és öt utca parkosítására kerül sor. Az Er- zsébet-ligetet pedig a Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet által készített terv alapján rende­zik. Pszichológus a klubban Színvonalas találkozó helye volt a mezőkovácsházi járási művelődési központ ifjúsági klubja. A klub tagjai Király Jó­zsef pszichológust látták vendé­gül. Az előadás és az azt követő vita központi témája az a kér­dés volt, hogy hogyan tud az egyén beleilleszkedni a közös­ségbe, mi a személyiség szerepe a társadalomban. Az ötvennél is több érdeklődő egy órán át polemizált az előadó által felvetett kérdésekről, Kórusmozgalom és művelődés Énekkari kultúránk magas színvonaláról tanúskodik, hogy amatőr-együtteseink mintegy tíz esztendeje sorra aratnak szép si­kereket nemzetközi kórusverse­nyeken és fesztiválokon. A szín­vonalas vetélkedésben elnyert sok értékes díj és oklevél joggal tölti el örömmel mindazokat, akik kó­rusaink fejlődését figyelemmel követik, ám ezek a jelentős ered­mények sem feddhetik el énekka­ri mozgalmunk megoldásra váró gondjait, problémáit. A felszabadulás előtt mintegy 800 felnőtt kórus működött Ma­gyarországon. Számuk 1950—53 között 3000-re ugrott, majd erő­sen visszaesett s ma ismét 800 körül jár. Aligha tagadható, hogy az ötvenes évek hatalmas szám­szerű fejlődése nem volt teljesen megalapozott. Kórusnak számítolt kis üzemek 10—15 tagú, csak egy szólamban éneklő „mini”-együt- tese is, hogy javítsa a statisztikát. Azzal azonban semmiképp nem le­hetünk elégedettek, hogy a kóru­sok száma napjainkban is azonos a harminc évvel korábbival. A jelek szerint fejlett iskolai zenetanításunk kis mértékben ne­vel utánpótlást a felnőtt énekka­roknak, holott az iskolákban kö­rülbelül 1200 ifjúsági kórus tevé­kenykedik. Minden énekkar ered­ményes munkájának legfontosabb előfeltétele a karnagy személye, hiszen vonzóvá kell tennie a pró­bákat. Különösen érvényes ez az iskolai kórusokra, mert hiába kö­telező a jó hangú fiataloknak a kórus munkájában való részvétel, ha a pedagógus-karnagy nem tud kedvet teremteni a közös éneklés­hez. Felnőtt kórusaink zenei felké­szültségében, színvonalában az utóbbi évtizedben jelentékeny dif­ferenciálódás következett be. Az együttesek mintegy negyede nagy mértékben növelte szakmai tudá­sát, részt vett — és vesz — az országos minősítéseken. Természe­tesen kisebb azoknak a kórusok­nak a száma, amelyek betörtek a nemzetközi élmezőnybe s amelye­ket Európa-szerte számon tarta­nak. örvendetes, hogy ezeknek a valóban kiemelkedő felkészültsé­gű együtteseknek a nagyobbik ré­sze vidéken működik. Kevésbé ör­vendetes azonban, hogy az élme­zőny színvonala alig van hatás­sal kórusaink zömére, a „derék­hadra”, hiszen az lenne a kívá­natos, ha a legjobbak példája ki­sugározna a kevésbé télj esi tők ép es együttesekre. A kórusok többségé ugyanis igen jelentős művelődési tényező. Kodály Zoltán és íanítványi köre már a harmincas években felis­merte, milyen fontos eleme a ze­nei művelődésnek egy-egy jól mű­ködő falusi vagy kisvárosi vegyes­kar. Igaz, akkoriban a vidéki hangversenyélet olyan fejletlen volt még, hogy a kórus adhatta az egyedüli, élő zenei produkciót. Ma már nemcsak városon, de mind gyakrabban falun is tarta­nak hangversenyt. Mindez azon­ban nem pótolja az aktív muzsi­kálás élményét, a kórus közössé­gi életre nevelő pozitív hatását. A kórusok mezőnyének minősé­gi széthúzódásához jelentősen hoz­zájárult a nemzetközi kapcsolatok megélénkülése is. A legjobbak mind gyakrabban vesznek részt nyugati versenyeken s fesztiválokon és a díjakban is mérhető siker elérése érdekében nemegyszer feláldozzák hagyo­mányos, tartalmas, széles dina­mikai skálájú kőrushangzásukat, s átveszik a külföldi iskolák stílu­sait. A nálunk újabban elszaporo­dott, magas művészi színvonalat képviselő kamarakórusok többsé­ge is külföldi hangzáa-eszményelí- hez igazodik, s így bármilyen ér­tékes zenei teljesítményt nyújt, elősegíti a minőségi differenciáló­dást. Természetesen nem lehetünk el­lenzői a minőségi munkának, a magas zenei-szakmai színvonalat elérő kórusművészetnek, de arra van szükség, hogy az élmezőny minél hathatósabban befolyásolja kóruséletünket, s hogy az együt­tes éneklés társadalmi, mozgalmi hatása is megerősödjék. Ehhez je­lenleg sajnálatosan hiányoznak a szervezeti keretek. Vannak szép számmal kiemelkedő énekkaraink s még több. a közepes teljesít­ményre képes együttes, mégsem beszélhetünk magyar kórusmozga­lomról. Csaknem húsz esztendeje megszűnt az öntevékeny dalosok szövetsége, s ez a hiány a tovább­fejlődésnek ma már igen komoly akadálya. Szétforgácsolt a kóru­sok szakmai-politikai munkájának irányítása, szervezetlen a tapasz­talatcsere, pedig' csaknem 100 ezer­re tehető azoknak a felnőtteknek a száma, akik énekléssel, muzsi­kálással töltik szabad idejük egy részét. Az öntevékeny muzsikálás va­lamennyi formáját összefogó szö­vetség szárnyakat adhatna a kó­rusmozgalomnak. szilárd karetet biztosítana a közös zenei-népmű­velési munkához. Ki kellene aknázni végié szer­vezett formában mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a ma­gyarországi kórustnunka nyújt, hogy énekkaraink még inkább bei- tölthesisék művészi és társadalmi funkcióikat s hogy a minőség kö­vetelménye általánossá válhassék. Breuer Jánc Francia lapok Josef Kosma haláláról Valamennyi péntek reggeli francia napilap nagy részvéttel emlékezik meg a csütörtökön szívroham következtében, 64 éves korában elhunyt magyar származású nagy francia zene­szerzőről, Jozef Kozmáról. Az Humanité megemlékezése nem­csak a világhírű zeneszerzőnek, hanem az elvtársnak is szól. Gaston Plissonnier, az FKP tit­kára a központi bizottság nevé­ben részvéttáviratot intézett Kozma özvegyéhez. Jacques Prévert költő, az el­hunyt egyik legjobb barátja, akinek 50 versét zenésítette meg Kozma, közöttük a világ vala­mennyi nyelvén énekelt „Hulló faleveleket” a szerző halálának hirére kijelentette: „Talán egy­szer majd nyilvánosan méltat­hatom Kozmát. Ma még azon­ban nincs meg hozzá a bátorsá­gom, inkább a csendet válasz­tom”. Jozef Kozma temetéséről még nem történt intézkedés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents