Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
1960, augusztus 6, 5 Szerda Tanulmánytervek, szociális létesítmények társadalmi munkában Az elmúlt évben érdemelte ki először az Élüzem címet a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság gyulai szakaszmérnöksége. Most elhatározták, hogy versenyt indítanak a Szocialista Szakasz- mérnökség cím elnyeréséért. Jámbor István, a szakaszmérnökség megbízott vezetője elmondotta, hogy jelenleg kilenc szocialista brigád 70 dolgozója munkálkodik a terv valóra váltásán. Valamennyien részt vesznek a szakmai, politikai oktatásokon, de emellett értékes felajánlások születtek a gazdasági és hatósági munkák elvégzésére. Ilyen többek között a békés- szentandrási karbantartó szocialista brigádé is, amely a békési és bökényi duzzasztóműveknél végzi el társadalmi munkában az év közben előforduló speciális munkákat, de emellett segítséget nyújtanak az ott dolgozó kezelőknek is. A szakszmérnökség többi szocialista brigádja közel ezer társadalmi munkaórát ajánlott fel a remetei gátőrház és árvédelmi központjának átalakítására, korszerűsítésére és a bökényi munkásszállás tetőszerkezetének kijavítására. Ezenkívül vállalták a Fehér- és Fekete-Körös közti, valamint a Fehér-Körös bal parti lokalizációs töltés szelvényeinek takarítását, ami 2850 folyóméter hosszú. A Törekvés, Delta és Élővíz nevű gát- és csatomaőri szocialista brigádok az őrházak fenntartási, valamint az árvizvédel- mi tartozékok karbantartási munkáinak elvégzésére több mint két és fél ezer társadalmi munkaórát vállaltak. A műszaki dolgozók sem maradnak le a fizikai dolgozók felajánlásai mögött, ők a műszaki fejlesztés keretében végzik el a kispéli tározó felméré4nuimiiiiiii»niiiiii(iiiiiiiiiHiimi ,,A”-dombot, amelyet négy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden erejükkel kitartottak. Az ettől északra fékvő „C—1” és „C—2” dombon át és a folyó melletti 505. . és 506. álláson keresztül próbálták a néphadsereg harcosai ezt a fontos pontot megközelíteni. „Ha ezeket sikerül kézrekerí- teniük, akkor már alig száz méternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától ” — írja a küzdelemnek erről a szakaszáról Tran Do tábornok — „Nyugaton No Noong ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a „Szemgölyó” állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdt. Thiet Cuong zászlóalj parancsnok három tisztjével és négy emberével éjfél után előretört az 506-os állásig. Heves harc alakult ki. Vizesen, a felismer - hetetlenségig sárosán álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat. amikor nehéz volt megállapítani, ki az ellenség és ki a barát Thiet Cuong felkapott néhány kézigránátot és így kiáltott: — Harcosok, utánam! Elhajította kézigránátjait és erre buzdította katonáit is. A példa hatott. Társai követték. Negyven gránát repült az ellenséges állásokra.” Capeyron francia százados a harcnak erről a szakaszáról így emlékezett vissza: „Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai vagyunk. Nyomorúságos tengődésünk vasrudakból A Delta gátőr szocialista brigád Szigeti Sándor építésvezető irányításával a remetei őrház korszerűsítésén dolgozik társadalmi munkában. sét, bővítésének tanulmánytervét, valamint vállalták a belvíz-visszatartásra alkalmas nádastói legelő tanulmány- tervének elkészítését, ezeken kívül a nagyréti I. és nagyzugi holtágnál közeljövőben létesítendő szivattyúállások tervezését is. B. O. Megjelent a Forrás júliusi száma . A Kecskeméten megjelenő, ez év májusában indult irodalmi, művészeti folyóirat harmadik száma a napokban került az olvasókhoz. A lap három hónap alatt gyors és hathatós tartalmi, formai változáson ment át. Élő Múlt, Hazai Tükör, Szemle című rovatát elsősorban fiatalok írásai töltik ki; tipográfiai megoldásai, ha emlékeztetnek is az Üj Írás korábbi tördeléséhez és betűtípusaihoz, ennek ellenére tetszetősek. és fatörzsekből, hevenyészett fedezékekben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arc vonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hozzánk”. Feltartóztathatatlanul közeledett a vég. 1954. május 7. „Utoljára ezen a napon szólaltak meg Dien Bien Phu-nál a csatakürtök és milyen szomorúan” — állapítja meg a légió történetének egyik francia írója. Reggel repülőgépek jelentek meg az égen. Több hullámban érkeztek Hanoi és Észak-Laosz felől. Bombázták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon tevékeny volt. A gépek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fölött Délben már alig volt lőszere a franciáknak. Mozsárágyújuk és gépfegyvereik nem tudtak tüzelni. Kétségbeesés és zűrzavar a franciák fedezékében. Castries tábornok ekkor rádió- telefonon összeköttetésbe lépett ; Cogny tábornokkal: — Csaknem teljesen elfogyott ■ a lőszerünk. Az ellenség áttört ■ drótakadályainkon. — Nem rendelkezik a főpa- i rancsttokság több tartalékkal — : válaszolja Cogny. — Nem te- ■ hetünk önökért semmit. Csele- : kedjék belátása szerint. — Az út hosszú, erőnk kimé- j rült. Hogyan tudnánk elmene- : külni? — kérdi Castries. Délután két órakor készen állt : a vietnami erők támadási terve. ■ ' jelszó ez volt: (Folytatjuk) Prózai és lírai alkotásokat tartalmazó szépirodalmi rovatában két színvonalas novellát (Kunszabó Ferenc: Várázsigék, Pavlovits Miklós: A mesterség címere), valamint jó néhány friss hangú, tehetséget bizonyító verset olvashattunk. Tet- j szett Gál Fakas: Éjszaka van, i Október; Káldi János: Idegenben, valamint a békéscsabai fiatal költő, Sarusi Mihály két ver- I se, a Sötét utcák és a Vers. j Mindkettő olyan induló tehetséget mutat, aki sajátosan markáns hangvételével, első publikációja ellenére a júliusi szám lírai anyaga egyik erősségének mondható. A „Hazai tükör” rovatban Zám Tibor Árnyékos oldal című vitacikkében az országos szociográfiai vitához szól hozzá, egyúttal rövid tanulmányt is adva Bács-Kiskun megye egyes társadalmi csoportjainak problémáiról. A folyóirat utolsó harmadában az a rendhagyó „portrésorozat”, amelyet Jancsó Miklós után ezúttal neves költőnkről, a „viharokat támasztó” Juhász Ferencről készítettek. Bízvást mondhatjuk, az irodalmi csemegéket kedvelő olvasó a Forrás júliusi számával olyan folyóiratot tart kézben, amelyet — háromhónapos múltja ellenére — máris rangos irodalmi fórumaink között kell számontartani. B. M. A HÜTÖHÁZ középiskolás diákokat (elvesz hatórás munkaidőben babdobozolási munkára, fizetés teljesítmény szerint, valamint női segédmunkásokat 651 „Kis lak áll a nagy Duna mentében Megérkezés Az érkezésemet jelző levél nem jött meg idejében. A duna- vecsei állomás peronján csomagokkal megraköttan tanácstalankod tam. Tolókocsiban ülő, láb nélküli bácsi világosított fel, hogy taxit hiába keresek, ő viszont szívesen elfuvarozza rokkantkocsiján a holmimat a megadott címre. Szívessége jól esett, de nem ez volt az első figyelmes megnyilvánulás a dunavecseiek részéről. A kedves ő-ző nyelvjárás azonnal megütötte fülem és az, hogy barátnőmet hivatalos nevén alig ismerték fel, csak gyerekkori becenevén emlegették. Így karikáztunlk végig a Vöröshadsereg útján szóba állva evvel, avval. A főutca óriási forgalma meglepett, de megtudtam, hogy ez egyben a baja— kalocsa—budapesti országút is. Fáradtan, poroson fogadott be a régi, oszlopos tomácű családi ház, és egyszerre otthon éreztem magam. Petőfi nyomában A vasárnap a felfedezések napja volt. Körüljártam az 1743—45-ig épült református templomot, melynek falában emléktábla őrzi az 1938-as nagy árvizet, mutatva, milyen magasan mosta falait a „bősz Duna árja”. A Tájmúzeum zárva volt, de kérésemnek engedett a gondnok és kinyitotta a kis épület ajtaját. 1840—44-ben Petőfi apjának mészárszéke volt itt, s a most még csak 2 szobányi múzeum sok érdekességet rejteget. Petőfi és családjának arcképei, egykorú nyomatok, Klapka tábornok eredeti kéziratú hadparancsa és Szendrey Júlia néhány verse ugyancsak kéziratban. Röpülj az ölembe Szállj be kebelembe Ártatlan galambom Simulj a szívemre...” Ennyit sikerült hirtelenében lejegyezni a sárguló papirosról, de a többi szakasz is ebben a hangnemben íródott. Egy másik üvegvitrinben Pet- rovics István húsvágó bárdját őrzik. Mint a gondnok mondta, Dunavecséről távoztában sok más tárggyal együtt elzálogosította az örökös anyagi gondokkal küzdő „jó öreg kocsmá- ros”. Kint a cseppnyi udvaron néhány római kori síremlék-darab is egy útjelző kő mellett áll, egy nagy vörös márvány sírkő. Mészáros Julianna asz- szony Nagy Pál uramnak házastársáé, aki 1854-ben halt meg, 58 éves korában, öt kedves leánya és kilenc unokája siratta. Az öt közül egy volt Nagy Zsuzsika, Petőfi szerelme, akihez a „Zsuzsikához” című versét írta több más örök értékű költeményével együtt vecsei tartózkodása alatt. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyára azonnali belépésre keres lakatos, hegesztő és forgácsoló szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint. — Minden páros héten szabad szombat. 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet a békési gyár üzemgazdasági osztályán hétköznap délután 15 óráig. 68464 Ezekről a dolgokról bővebben a járási könyvtárban Vasberé- nyi Géza tájékoztatott. Amatőr Pető fi-kutató. Különben Zsuzsika házában lakik. Sajnos, oda nem látogathattam el, mivel éppen renoválják. így hát csak az elbeszélés alapján tudtam meg, hogy 1200 kötetes Petőfi gyűjteménye van. Többek között első kiadású és sok külföldi fordítás is. Mint büszkén mondta, az 1840—44-es évekre tehető Petőfi költői befutása a dun&vecsei tartózkodás idején. Itt született meg a „Füstbe ment terv” is. A már „szerkesztő úr” Petőfi nem gyalog, hanem szekérrel utazott a kedves szülőt házhoz, s ez út emléke a halhatatlan vem 1923-ban a Petőfi Társaság ünnepséget rendezett Dunave- csén, Zsuzsika sírjánál. Itt mondotta él dr. Ferenczy Zoltán az első nagy Petőfi életrajzíró beszédében azt, hogy: „Ha semmi többet nem írt volna Petőfi Dunavecsén, mint a „Füstbe ment tervet”, az anyai és gyermeki szeretet himnuszát, már ez is elég volna arra, hogy e falu neve örökre fennmaradjon...” A kis lakot a „nagy Duna mentében” nem találtam meg. Az épületet sajnos még a múlit században lebontották. Helyén az első világháború halottainak emlékműve áll. De a szobor tövébe Vasberényi Géza javaslatára a tanács emléktáblát illesztett. A jelen Utam ezután a Dunához vezetett. A nagy töltésen áthaladva ott hömpölygött a nagy víz, szelíd méltóságban. Hosszú kőgáton, éles termésköveken átbukdácsolva jutottam el a kijelölt fürdőhelyig. Néha hajó úszott el vagy motorcsónak szelte a vizet. S a túlsó parton a magas erdős part fölött ott tornyosultak Dunaújváros magas gyárai kék és piros füstöt okádó kéményeivel. Dunaújváros szívja magába a vecsei felnövekvő ifjúságot. Ez az oka, hogy a járási székhely alig 5 ezer lakosú, s bár van bírósága, bankja, SZTK-rendelöje, alig fejlődik. Iskolája is csak általános iskola, gimnáziumba, technikumba Kunszentmiklósra vagy távolabbi helyekre járnak a gyerekek. De a tizenévesek legalább nyáron itthon vannak. S mivel a kultúrotthonban nem találtak tanyát maguknak, megalakították a Pince-klubot. Egy régi borospincét kértek és kaptak a tanácstól, amit maguk hoztak rendbe és dekoráltak. Mivel lehet itt szórakozni? Sört inni, és a mindenkit túlharsogó magnó zenéjére táncolni és szívni a londoni ködhöz hasonló sűrűségű cigarettafüstöt. Az ellenőrzésre megjelenő szülők kifogása már magasabb helyre is eljutott s olyan rémhírek terjedtek el ottlétemkor, hogy a Pinceklubot bezárják. Búcsú A levegő még hűvös volt, amikor autóbuszra szálltam. Űjra a főutcán robogtunk végig. Míg elsuhantak mellettünk a rövid ottlét alatt is olyan ismerősé vált épületek, felötlött bennem újra a vers, dallamával együtt s a második sornál megakadtam: „Könnyben úszik két szemem pillája, valahányszor gondolok reája...” Húszamé, Sándor Magda
