Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

1M9. augusztus 5. 5 Kedd Tanév előtti tudnivalók felnőtt diákoknak Egyéni tanulás, magánvizsga — Tanulmányi szabadság — A dolgozók iskoláinak rendtartása Petrezselyemlevetü szóló az árjegyzéken Elkészült a dolgozók iskoláinak rendtartása. A Művelődésügyi Minisztérium­ban közölték: az új rendtartás nö­veli az igazgatók, tagozatvezetők jogkörét és felelősségét. Módosították az osztályok bein­dításához előírt létszámot: az idei tanévben az üzemek, tsz-ek már 12 fővel is indíthatnak osztályo­kat. Az augusztus végi beiratko­zásokkor az idén azok is jelent­kezhetnek, akik elvesztették ré­gebbi iskolai bizonyítványaikat, s nem tudják azt pótolni: az iskola enélkül is módot ad tanulmányaik folytatására. A dolgozók általános iskolájába és gimnáziumába a munkahely javaslata nélkül is be lehet irat­kozni. Ez esetben azonban nem vehetők igénybe a tanulmányi kedvezmények. Szakközépiskolába azonban csak az üzem, intézmény javaslatával lehet jelentkezni. Egyéni tanulók félévenként két osztály anyagából is vizsgázhat­nak, egy-egy év alatt akár 4 év anyagát is elvégezhetik. A dolgo­zók iskoláiból kimaradt, kizárt ta­nulók csak egy év várakozási idő után tehetnek vizsgát, magánvizs­gára a dolgozók lakó- vagy mun­kahelyéhez legközelebb eső dolgo­zók iskolájában kell jelentkezni a vizsgaidőszak előtt legalább egy hónappal. Szakközépiskolá­ban és technikumban magán­vizsga nem tehető. A minisztériumban a tanulmá­nyi szabadságról elmondták: az a dolgozót megillető rendes sza­badságon felül — vizsgák előtt — jár. Bukás miatti tanévismét­lés esetén tanulmányi szabadság nem adható. Ha azonban a dol­gozó az előző tanévre járó tel­jes tanulmányi szabadságát nem vette igénybe, kérésére a. fennmaradó részt az ismétlő év­re ki kell adni. Ha a dolgozó nem „rossz tanu­lás”, hanem huzamosabb ideig tartó betegség, katonai szolgálat vagy egyéb hasonló ok miatt is­métli meg a tanévet, a vállalat — méltányosságból — az ismé­telt tápévre is biztosíthat tanul­mányi szabadságot. Munkahely­változtatásnál a dolgozót az elő­ző vállalatnál ki nem adott ta­nulmányi szabadság új munka­helyén is megilleti. Korszerűsítik a szeghalmi járás művelődési otthonait A szeghalmi járás községei te­kintélyes összegek felh aszná Lásá_ val megkezdték, illetve folytatják a területükön működő művelődési otthonok építését, felújítását, ta­tarozását. Lapunkban hírt adtunk arról, hogy Bucsán és Kertészszigeten mintegy két és fél milliós beru­házással új művelődési otthont építettek és adtak át. Azóta Bu­csán a járási tanács mintegy 30 ezer forintos támogatásával fel­újították a korszerűtlen könyv­tárat is, és ugyancsak itt adták át a fiataloknak a régi mozihe- lyiségekből kialakított ifjúsági há­mekről és könyvekből jól ismert fehér képi ekkor már egyre in­kább a múlté. Vietnamban az ejtőernyősök tereptarka egyenruhája jelle­mezte a légiósokat. A kiképzés a helyszínen is folyt, talán a franciákra oly nagyon jellemző udvariasságból, tekintettel a sok egykori SS-re, öreg Junkers- gé pékén. Egyre sebesebben forog a franciák ázsiai drámájának filmje: 1948. április 1: Sálán lesz a főparancsnok. 1953. augusztus 18: Az Egye­sült Államok külügyminisztéri­umának közlése szerint Fran­ciaország a távolkeleti háború folytatására 250 hajót, 90 000 ké­zifegyvert. 16 000 szállítójármű­vet, 170 milió sorozat kézifegy­verlövedéket és 10 500 rádióké­szüléket kapott. 1953. szeptember 23: A fran­ciák tíz nap alatt 1793 embert veszítenek a „Lándzsa” fedőne­vű hadműveletben. 1954. január 1: „Ünnepeljük az újévet, de valami rosszat ér­zek, Csak azt tudnám* ördög vagy angyal vezetett bennünket, amikor az erődítményeinknek ilyen romantikusan szép női nevet adtunk? Anna-Marie, Francoise, Claudine, Isabelle, Gábriellé, Beatrice, Huguette, Eliane, Dominique. Talán ha mind szent lenne, akkor is csak talán segíthetne rajtunk...” (Dien Bien Phu egykori védői­nek visszaemlékezéseiből). Egyre szorosabb gyűrűt von­tak a vietnami harcosok a ki­lenc részre tagolt francia védel­mi állások köré. zat, a modem berendezésű KISZ- klubbal. Az építési munkálatok­ban komoly, kb. 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a község építőbrigádja. Művelődési otthonok felújítását végzik .ezenkívül Körösladányban 30 ezer, Füzesgyarmaton 30 ezer, Vésztőn pedig 15 ezer forintos rá­fordítással. Ami pedig a járás székhelyét, Szeghalmot illeti, az itteni művelődési otthon villany- szerelési, színpadi és egyéb külső tatarozását folytatják a járási ta­nács végrehajtó bizottságának több mint 25 ezer forintos anyagi tá­mogatásával. — Vagy a fegyverek dörögtek, : vagy pedig a vietnami harcosok ■ csatakiáltásait kellett halla- £ nunk... — mondották utólag a j légiósok. — Tien-Len, Anh Hai! : Do Lap! Di, di Maulen! (Gye- « rünk bajtársak, előre! Gyorsan, £ gyorsan előre!) Egyetlen másod- ■ perc nyugtunk nem. volt. Április 30-án valamennyi ka- * tona dupla adag élelmet, bort j és cigarettát kapott. Camaro- i nera koccintottak a katonák a ■ fedezékekben. A drámai körül- £ mények azonban egyáltalán [ nem emlékeztették az öreg lé- : giósokat a korábban ilyenkor ; Szidi bel Abbesz-ben látott pa- I rádékra, amelyeken kifogásta- : lan egyenruhában, vakítóan fe- ; hér képiben vonultak el a leg- £ magasabb rangú tisztek előtt. £ Dien Bien Phu-ban ezen a ■ napon az orvosok végkimerülés £ előtt állnak, rengeteg sebesült : várja a földön, hogy cseréljék • rajta a kötést. A föld alatti kór- • házat 25 ágyasra tervezték, az- S zal a meggondolással, hogy a £ sebesülteket repülőgépen szál- ■ lítják majd Hanoiba. Csata köz- £ ben ezt a kórházat 400 szemé- £ lyes befogadó képességűre nö- • vélték, de csaknem ezer a sebe- £ sültek száma. A földön feksze- I nek és várják a segítséget. Négy sebész váltja egymást, £ hogy üszkösödé karokat és lába- í kát amputáljanak, holott rendes i körülmények között ezeket meg £ lehetett volna menteni. A Dien Bien Phu-n keresztül ] kanyargó folyó halottakat sodor i magával és a vizét csak csep- ; penként lehet megszűrni. (Folytatjuk) * A közelmúltban adtunk hírt ar­ról, hogy felkutatják Békéscsabán Stark Adolf, a világhírű Csaba­gyöngye csemegeszőlő nemesítőjé- nek hagyatékát. Békéscsaba ugyanis híres szőlőtermesztő város volt, amit főként a neves szőlész­nek köszönhettek a kerttulajdo­nosok. Még ma is több olyan is­meretlen fajtát őriznek a házi- kertekben, melyeknek nevét nem tudják. Az MSZMP megyei bi­zottságának archívumából Molnár Páiné hívta fél az illetékesek fi­gyelmét arra, hogy egy értékes ár­jegyzéket őriznek Stark Adolf és fia hagyatékából. Az árjegyzék 1897-bén készült, 264 fajta szőlőt kínál eladásra. Ismerteti az árjegyzék azt is, hogy Stark Adolf a budapesti, a szentpétervári, a párizsi, a ham­burgi világkiállításokon komoly díjakat nyert. A múlt század vé­géből származó árjegyzéken ma­gyar és latin néven szerepelnek a szőlőfajták. Többek között eper­ízű, petrezselyem levelű, ameri­kai, andaluziai, Kossuth, mag nél­küli és más érdekes néven sze­replő fajták nevét őrzi a megsár­gult okmány. A híres nemesítő a csemege- szőlőkből termesztett legtöbbet, ízre, zamatra, sőt még a színvál­tozatokra is nagy gondot fordított. Feltehető, hogy hagyatékából ké­sőbb még sok értékes dokumen­tum kerül elő Békéscsabán. A. Férfi egyenlőség Ülök a sarki presszóban egy pohár jaffa mellett. Egyszer csak besétál az aj­tón két Rákóczi „háris■” fiatalember. A ruházatuk a hajviseletükhöz illő: strand­papucs, farmernadrág, bőr­öv. Az utóbbi két ruhadara- bot fél kiló szeg díszíti. Az ingük valóságos költemény, fekete alapon sárga és vörös rózsák. (Ilyen színpompás anyagot évtizedekkel ezelőtt egy pipázó cigányasszonyon láttam.) A két fiatalember hanyagul helyet foglalt, a mellettem levő asztalnál, úgy, hogy akaratlanul is hallom a társalgásukat.-r Te mivel bütykölöd a háridat, Zaubertonnal vagy WU 2-vel — kérdi a lobonco- sabb. — En Zaubertonnal, mert attól frankóbb a színe — feleli a másik. S ezután: svájfolás, rövid- liver, zsabó, hosszúbevágás, stb. szavak röpködnek a le- i vegőben. Szédélegve hallga­tom. Közben eszembe jut a húgom és barátnője közti beszélgetés, ahogy a „cuki kis ruhát” megtárgyalják. Most értem meg, történelmi pillanatnak vagyok szem- és fültanúja. Ez a férfi „egyen­lőség’’, R. M, A moszkvai tanácskozás után Mozgalmunk néhány problémái Világoson látszik, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban bekövet­kezett egységesülési tendencia a moszkvai nagy találkozóval egyáltalán nem fejeződött be, sőt — talán — azt is mondhat­nánk, hogy ez a találkozó és az ott elfogadott közös politikai platform — kezdet — egy új­fajta együttműködés útján. Egyáltalán nem gondoltuk, hogy minden megosztó ellentét egy ilyen találkozón nyomtala­nul eltűnik. De sok kérdésben közelebb kerültek az álláspon­tok, s végül is a résztvevő 75 párt az antiimperialista harc leglényegesebb taktikai és stra­tégiai kérdéseiben egyetértett, helyesebben: kialakította közös álláspontját. Amikor — olvasván a moszk­vai tanácskozás fő dokumentu­mát — mozgalmunk néhány mai problémája felett meditá­lunk, elsősorban éppen ebben a vonatkozásban érdemes szám­ba venni a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban, az utóbbi tíz év során kialakult újfajta együttműködési formá­kat. Azt lehetne mondani, hogy az internacionalista kollektivi­tásnak is új módszere honoso­dott meg. Kitűnő példa erre, ahogyan megszületett a moszk­vai fő dokumentum. Nem egy pártét, hanem a pártok közös­ségének tapasztalatait foglalja rendszerbe ez a dokumentum. Ma, amikor a nemzetközi osztályharc ennyire kiszélese­dett, amikor az imperializmus manőverei ennyire változato­sak, a fő ellenség elleni harci formák is különböznek, ezeket a sajátosságok módosítják. „Receptet” persze nem lehet ki­dolgozni, de fel lehet és fel is kell ismerni a közös törvény- szerűségeket. Ezt az analízist egyetlen párt nem képes elvé­gezni, csak a pártok közösen. Ez a magyarázata annak — többek között —, hogy ennyire megnőtt a pártok kapcsolatá­ban a kollektivitás követelmé­nye. Mozgalmunk egy megelőző történelmi szakaszán a nemzet­közi osztályharc azt követelte, hogy egy központból hangolják össze a kommunisták nemzet­közi akcióit. Ma ilyen központ nem létezik, nincs is szükség reá. De a harci akciók egyez­tetésére igenis szükség van. Az egység, a közös fellépés meg- hatványozza az erőt. Termé­szetesen egyik párt sem akarja a másikra rákényszeríteni ál­láspontját, s nem fogja a jö­vőben sem. „A tanácskozás résztvevői megerősítik azt a közös álláspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönviszonyai- nak alapját a proletár interna­cionalizmus, a szolidaritás és a kölcsönös támogatási elvei, az önállóság és az egyenjogúság tiszteletben tartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei al­kotják” — állapítja meg az együttműködés alapelveit a moszkvai fő dokumentum. Az egész előkészítő munka során a lehető legnagyobb demokrá­cia érvényesült. Valamennyi pártot meghívtak minden ta­nácskozásra, valamennyi párt­nak megküldték a közösen el­fogadott álláspontokat, vala­mennyi kérdésben érvényesült a pártok teljes önállósága. Nem voltak ebben a vonatko­zásban „kis” és „nagy” pártok, csak egyenrangú és egyenjogú pártok, amelyeket saját köz­ponti bizottságuk irányít. S az is új jelenség, hogy noha köz­ismerten jelentős nézetbeli kü­lönbségek választják el a moszkvai tanácskozón részt vett pártokat, például a kínai párt mai vezetőségétől, még­sem „átkoztak” ki mozgal­munkból senkit, mert a pártok bíznak abban, hogy a türelmes politika, a nézeteltérések meg­vitatása — és az idő, a harci tapasztalatok — közelebb hoz­hatják egymáshoz az álláspon­tokat. Ezeknek az együttműködési elveknek — még egyszer hang­súlyozzuk — különösen nagy jelentőségük van a mai körül­mények között, amikor a nem­zetközi kommunista mozgalom­nak nincs vezető központja, de amikor a nemzetközi osztály­harc megköveteli a harci ak­ciók egybehangolását a közös ellenség’ az imperializmus el­len. Ezért hangsúlyozza a fő dokumentum, hogy a mai vi­szonyok között különösen meg­nőtt a kommunista akciók ön­kéntes egybehangolásának jelentősége az előttünk álló feladatok sikeres megoldása ér­dekében. A kommunista párto­kat összefűző közös elméleti ide­ológiai alap, a marxizmus—le- ninizmus, a kommunizmus kö­zös céljai, a közös ellenség: az imperializmus elleni közös harc sokkal erősebb összetartó erő, semmint a megosztó té­nyezők. Nem azt kell hangsú­lyozni, ami elválaszt, hanem, ami összefűz bennünket. Ha minden párt így politizál, az egység továbberejsödése előtt új utak nyílhatnak. Az olyan ta­lálkozók, mint a moszkvai, * va­lamint a két- és több oldalú* vagy regionális tanácskozások előmozdítják az álláspontok jobb megértését. Tehát: Igazi elvtársi vitában, internaciona­lista szellemiségben, a marxiz­mus—leninizmus 'alapján — részletkérdésekben és átfogó akciókban — közösen kialakí­tani a közös álláspontokat és ennek alapján egységben fellépni, ez minden siker elő­feltétele. Mozgalmunknak ez az új tí­pusú összetartó ereje éppen az utóbbi évtizedekben kialakult világtörténelmi új helyzetből táplálkozik. A szocializmus ma világrendszer, a szocialista vi­lágrendszeren belüli testvér­pártok rendkívül változatos gazdaságfejlettségi, történelmi* nemzeti sajátosságok között ve­zetik a szocialista építést. Még • ! inkább eltérőek a sajátosságok a tőkés országokban működő kommunista pártok számára. Tehát minden párt — e sajá­tosságok figyelembevételével — a marxizmus—leninizmus el­veitől vezérelve önállóan dol­gozza ki politikáját, s elsősor­ban saját népe előtt felelős e politikáért. De miután a mun­kásosztályt és a kommunista pártokat összefűzi a nemzet­közi szolidaritás, a sajátos „nemzeti politika nem választ­ható el a munkásosztály nem­zetközi kötelezettségétől, ezzel sohasem állhat szembe, külön­ben az illető párt megszűnik internacionalista pártnak len­ni. Itt van jelentősége annak* hogy valamennyi kommunista párt — a nemzeti sajátosságok mellett — sohase veszítse szem elől a közös törvényszerűsége­ket. Az 1969-es fő moszkvai dokumentum második fejezete érinti a szocializmusért vívott harc és a szocialista építés leg­főbb általános törvényszerűsé­geit (pl. munkáshatalom, mun­kásegység, a szövetségesek kér­dése, internacionalizmus, stb.) érdemes az 1960-as moszkvai nyilatkozatot is elővenni, amely máig ható tanúlságként még konkrétabban számba veszi eze­ket a tapasztalatokat. Egy-egy párt politikájában mindig ak­kor fordultak elő hibák, ami­kor vagy „balra”, vagy jobbra történt eltérés a helyes marx­ista-leninista elvektől. Mind a nemzeti sajátosságok lebecsülé­se vagy felbecsülése, mind az általános törvényszerűségek ér­vényesítésének elhanyagolása, vagy eltúlzásS kudarcokhoz ve­zet. Az 1969-es moszkvai fő dokumentum ebben a vonatko­zásban is hallatlan nagy se­gítséget ad valamennyi kom­munista pártnak, mind a test­vérpártokhoz fűződő helyes vi­szony kialakításához és meg­erősítésében, mind az imperi­alizmus elleni harc nagyobb si­keréhez. Kara Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents