Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1969. augusztus 5. 6 ) Kedd Nem volt halálos baleset az elmúlt héten a megye országútiam Bár elég terjedelmes a rendőri jelentés az elmúlt hét baleseteiről, szerencsére halálos baleset nem fordult elő. Az elmúlt héthez hasonlóan, most is a fegyelmezetlen kerékpárosod! okozták a legtöbb balesetet. Huszonnyolcadikán a késő délutáni órákban Csanádapáca és Békéscsaba közötti útszakaszon Béres József tizennégy éves tanuló, telekgerendási lakos kerékpárján szállította Csőke András kilencéves, orosházi tanulót. Szabálytalanul, hányj elzés nélkül ka. nyárodtak balra és a szembe jövő Hegedűs Tibor békéscsabai lakos motorkerékpárja elé kerültek, féktávolságon belül. Az ösz- szeütközést már nem tudták elkerülni és a baleset következtében a két gyerek könnyebb sérülést szenvedett. Harmincegyedikén Pusztaföldváron, a Rákóczi utcában Sitkéi Józsaf pusztaföildvári lakos motorkerékpárjával kürtjelzés nélkül előzte Arany Ildikó 15 éves tanulót, aki kerékpárjával közlekedett. Ö is irányjelzés nélkül for. dúlt balra, amelynek következtében összeütköztek. Szerencsére Arany Ildikó is csak könnyebb sérülést szenvedett. Vésztő és Szeghalom között augusztus 1-én Tímár Lajos nyugdíjas, szeghalmi lakos kerékpárjával szabálytalanul kanyarodott balra és az őt előző Vandllk Pál békéscsabai lakos motorkerékpár, javai elütötte, és ennek következtében Tímár Lajos kopanyatörtést Amit ma megtehetsz... K önnyű a közmondást idézni, nehezebb aszerint cselekedni. Főként ha súlyos, sok embert érintő ügyben, kell kimondani az igent vagy a nemet. Mint amilyen például egy gyár távlati fejlesztési terve, a gyártásszervezés tökéletesítése, az állóalapok bővítése, a termék- összetétel változtatása. A döntés: felelősség. Megkönnyíti, ha alapos elemzőmunka előzte meg, s kidolgoztak néhány, előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó variánst. Nehezíti, hogy a jövőbe senki nem pillanthat bele tökéletes tisztasággal Homályos folt, előre nem látható résilet, váratlan fordulat mindig akad. Mégis napról napra dönteni kell. Vállalva a kockázatot, a felelősséget, a döntés következményeit. A termelés, az anyagi javak előállítása: folyamat. Láncszemek szórás kapcsa. Egyik sem választható el a másiktól, következmények nélküL A gazdaságirányítás mai rendje a korábbiaknál jóval élesebben húzza meg egy- egy tevékenységi kör sugarát. A tervező keze alól kikerülő rossz konstrukció nehéz summában mérhető kárt okoz az egész gyárnak, hiszen a termék a nyakukon marad. A technológiai fegyelem szigorú megtartása. a műveleti utasítások állandó tökéletesítése a fölosztható nyereséget is megnöveli a kiváló minőségért kapott ártöbblettel. A gyors termékfej- S esztés 'is kibocsátás nemcsak| időelőny a partnerekkel szembeni, de anyagi előny is. N incs olyan iparág ahol az ún. időtényező fontossága ne növekednék. Nincs tehát olyan iparág sem, ahol közömbös lehetne: ma vagy holnap, esetleg csak holnapután hoznak meg egy már most aktuális döntést. Mégis megtörténik, hogy késve döntenek. Holnapra halasztják, amit ma megtehetnének. Ami a fájdalmas benne: egy közösség nyögi a halogatás következményeit, hogy a piacon megelőzték őket; külföldi partnereik máshová pártoltak; hitellehetőségeik megcsappantak: fejlesztési alapjuk összezsugorodott. A halogatott döntés negatív következményei az idő múlásával mértani haladvány szerint sokasodnak. Sokféle ága-boga van annak, miért történik, történhet ez így, amikor másként, jobban is lehetne. A vállalati önállóság erőteljes növekedése korábban ismeretlen terheket rakott a vezetők vállára. A piaci ismeretek még hiányosak, lassú az információ-áramlás. Időnként kiegyensúlyozatlanná válik a cég pénzügyi helyzete, mert megnőttek készletei, mert legfőbb vevői esetleg késlekednek a szállított áruért fizetni. S tagadhatatlan: szubjektív tényezők is szerepet játszanak a gyorsaságban vagy a halogatásban. Nemcsak a rátermettségre, tudásra, tájékozottságra gondolunk. Arra Is, hogy a termelés mai biztonsága, a termékek könnyen értékesíthetősége elfedheti a holnapi teendőket. S arra is, hogy létezik megcsontosodás, a megszokotthoz való ragaszkodás, s bizonyos egzisztenciális aggodalom. „Nem kockáztatni, nem bélevágni semmi újba, egy-két év még a nyugdíjig, s majd átveszik akkor a fiatalok a marsallbotot. Addig meg fusson csak a járt úton a kocsi, abból nem lehet nagyobb termelés, s termelésfejlesztési baj!” Márpedig baj lesz belőle. A folyamat szünetet, kihagyásokat nem ismerő tevékenység. Ahol megszakítják ezt a folyamatosságot, s az egyéni érdek maga alá gyűri a közöst, fél vagy egy esztendő tétlensége pótolhatatlannak bizonyulhat. Pótolhatatlannak vagy csak kín-keservvel csökkenthetőnek, mert a versenyben előnyre tettek szert a kankurrens cégek, mert a Piacon nem szándékokat s indokokat hanem termékeket mérlegelnek, s ítélnek meg. Napjainkban, amikor nemzetközi méretekben ötévenként teljesen kicserélődik a gépipari gyártmánystruktúra, amikor a vegyiparban évente 40—60 százalék özött van az új termékek ará- -ya, amikor a fogyasztási cikkek piacán hétről hétre új modellek tűnnek fel, egyetlen gazdasági egység, s annak egyetlen vezetője sem bánhat bőkezűen az idővel. A z idő. mint termelési tényező ma még nem élvezi azt a megkülönböztetett figyelmet és helyet, amit megérdemel. Másodrangúként való kezelésében része van a korábbi beidegződéseknek. A kereskedés helyetti elosztásnak, a külföldi piacok alig érzékelt hatásának, mindannak, ami a múltban valóban háttérbe szorította az idő mérlegelését Része van azonban annak is, hogy az első reformesztendőben a vártnál s a tervezettnél könnyebben sikerült elérni a nagyobb nyereséget, azaz: az új gazdaságirányítási rendszer alapjaiban már új útra terelte a vállalati gazdálkodást, de részleteit tekintve még nem sarkallt erre. Ma még — ideig-óráig — futja a gyűjtött tartalékokból, a jelentős ráhagyásokkal készült tervekből. Kérdés: meddig? F ölhasználni a tartalékokat, s újabbakat nem gyűjteni — rossz gazdára vall. Élvezni a tegnapi munka gyümölcseit, a termékfejlesztés, a gyártástökéletesítés hasznát, s közben elfeledkezni arról, elodázni azt, hogy a holnapi eredményeket ma kell megalapozni, már több, mint rossz gazda módjára sáfárkodni a lehetőségekkel. Ez már veszélyes út, anyagilag, erkölcsileg egyaránt veszélyes, s nemcsak egy-egy embernek, de egy egész közösségnek árt. Ezért szükséges, s elengedhetetlen, hogy maga a közösség őrködjön jövője felett. A kommunistáknak, a szakszervezeti tanács tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is újra meg újra megkérdezni a gazdasági posztokon állóktól: mit tesznek a holnapért, hogyan gondolják, alapozzák, alakítják a jövőt? Mészáros Ottó és agyrázkódást szenvedett. A sérülése életveszélyes. A motorkerékpár vezetőjének nem történt komolyabb baia. Békésen Focsai László békési lakos motorkerékpárjával nekiütközött az előtte álló Molnár Lajos motorkerékpárjának. Molnár utasa, Molnár Miklós az összütközés kövtekeztében súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett, míg Pocsai László nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel úszta meg az „összekoccanást”. Kerékpáros volt a szenvedő alanya a következő balesetnek is. Békéscsaba és Gyula közötti útszakaszon Boros Mihály a föld- útról hajtott ki kerékpárjával úgy, hogy nem adta meg az elsőbbséget a főútvonalon közlekedő Szarvaszky Pál gyulai lakos vezette személygépkocsinak és ösz- szeütközött vele. Szerencsére Boros Mihály könnyebb sérüléssel úszta meg a balesetet Gábortelep belterületén Urbán Zoltán ittasan kerékpározott és elébe kanyarodott szabálytalanul a vele szemben haladó Dómján János pusztaföldvári lakos motor- kerékpárjának. Dómján János sú_ lyos, de nem életveszélyes fejsérülést szenvedett, míg Urbán Zoltán könnyebb sérüléssel úszta meg az összeütközést. Orosházán dr. Kracka Vilmos szabálytalanul balra kanyarodása okozott balesetet. Az őt előző Do- moki Géza motorkerék pár j ával összeütközött és a motorkerékpár vezetője, valamint utasa könnyebb sérülést szenvedett. Békéscsabán, az Orosházi úton Hrabovszki Mihály motorkerékpárjával szabálytalanul akarta kikerülni az úttest közepén álló Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalat tehergépkocsiját. Figyelmetlenségből nekiütközött a tehergépkocsinak, majd onnan az úttest szélén levő fának vágódott. Szerencsére csak kisebb sérülés érte. ZEBRA Arról a zebráról van szó, amely a gyalogosan járók átkelőhelyét van hivatva biztosítani az egyre növekvő járműforgalomban. Nem akarok rosszmáj úskod- ni: az úttestnek ezt a csíkos szakaszát a gyorshajtás egyes megszállottái éppen annyira lebecsülik, mint azt az illetőt, akit fekete-fehér sávos egyenruhába öltöztetett a gépkocsi árának cáfolhatatlan nyomot hagyó, vigyázatlan módon való „össze- ügyeskedése”. Az autótulajdonosok és a gyalogosok egymás iránti gyanúja párhuzamosan növekszik a forgalommal. A zebrát és a különböző jelző, tiltó táblákat figyelmen kívül hagyó autósokról az a vélemény erősödik egyes gyalogosokban, hogy azok nemcsak az igazságszolgáltatás elől, hanem önnön lelkiismeretűktől is szabadulni akarva száguldoznak annyira. A volán mellé kerül- tekben fjedig néhány óra és néhány nap leforgása alatt az a gyanú támad, hogy valamennyi gyalogos afféle pásztor nélkül elszabadult gyapjas nyáj egy- egy egyede. Az ellentét mérséklésére hivatott a zebra. Persze csak akkor, ha az az úttesttel együtt készül. Az erre fordított többletidő olyan minden mindegy számba megy. A régen készült úttestek zebrásítása bosszantóbb ennél, mert esetenként hetekig is útszűkületet idéz elő. Természetesen jelentős költséget is felemészt ez a művelet. A mindkét irányból összetorlódott autó-karavánok áthaladási idején a gyalogosnak van ideje morfondírozni. Egyrészt azon, hogy elkészülte után biztosítja-e száz százalékig a zebra az ép bőrrel való átkelést? Másrészt azon, hogy egy-egy jelzőtábla vagy stílszerűen zebrásan festett egyszerű karó sokkal olcsóbb kivitelben és rövideb ideig tartó elhelyezéssel, a forgalom zavartalansága mellett nem jelentene ugyanannyi bizonytalanságot? Esetleg többet a sáros tavaszi és őszi időszakban, no meg télen, amikor a zebrának nyoma sem látszik a vastag hóréteg miatt. Az egyik közömbös gyalogos azzal intette le az ezen morfon- dírózókat, hogy a zebrakésztíés is olyan világdivat, mint a táncdalfesztivál. Kerül, amibe kerül, csinálják mindenfelé, olcsóbb megoldáson mit sem gondolkodva. K. I. Kezdeményező szocialista brigádok Jó kezdeményezés indult a Gyulai Harisnyagyár két szocialista brigádjától. A Theodorákdsz és Komarov brigád tagjai úgy határoztak, hogy három szabad szombat délután bemennek dolgozni. Munkájuk ellenértékét, 15) ezer forintot felajánlották a vál-, lalati üdülő építésére, ami most készül el a gyulai városerdőn. A1 kezdeményezést a földszinti kötődében hét munkabrigád követte. A Carmen Szegeden Megvalósult a Szegedi Szabadtéri Játékok évek óta tervezett elképzelése, a zömmel romantikus olasz dalművek után színre került a verista operajátszás, Bizet Carmenje. Az előadást Roberto Benzi dirigálta, igényesen, pontosan, a tőle megszokott szenvedéllyel. A címszerepben Magyar- országon először mutatkozott be felesége, Jane Rhodes, a párizsi Nagyopera vezető szopránja, aki színészileg, hangilag egyaránt nagyvonalú alakítást nyújtott. Partnerei: a kanadai származású Jean Bonhomme és a román Dán Jordaches- cu, szintén a mai operajátszás világszínvonalán álló képességeket vonultattak fel — kiváltképp előnyükre szolgált, hogy a számukra szokatlan térméretek között szerepükkel játékban is azonosulni tudtak. Mozgalmas balettjelenetek szólistája a szófiai Emilia Kirova volt, s a további szerepekben tehetséges fővárosi és szegedi énekeseket hallottunk. N. I. Kuyetli Zoltán felvétele
