Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1959. augusztus 5. 4 Kedd Nem cél az, hogy Csorvás történetét részletesen ismertessük. Elég talán csak annyi, hogy a környékbeli ásatások avar-kori sírokat tártak fel. A föld a XV. század éveiből származó ezüstpénzeket is a felszínre vetett. írásos emlék maradt arról, hogy az egykori Homokos elnevezésű falu a török 'hódoltság idején teljesen elpusztult. Jobban ismerik a községben a későbbi idők történetét. Azt, hogy a mai lakosság ősei a múlt század közepén települtek ide Gyuláról, Orosházáról Szarvasról, Kondorosról és Békésről. A Wenckheim grófok uradalmában és több környékbeli 500—€00 holdas földbirtokosoknál szegődtek el. Csak kevesen vettek földet és teremtettek maguknak önálló egzisztenciát. Miklya Sándor, az- iskola helyettes igazgatója sokat tud mondani a földbirtokosok cselédeinek, zselléreinek elviselhetetlen nyomorúságáról. Emiatt az 1890- es évek földmunkás-mozgalma itt is fellángolt és a csorvásiak részt vettek az orosházi megmozdulásban is. Érthető, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása szinte az egész községet fellelkesítette. Blaskó József, aki 20 éves volt, így emlékszik vissza az akkori időkre: — Nem lehet leírni azt az örömöt. Én is, mint a többi grófi cseléd, mindjárt vöröskatonának jelentkertem. A községházán gyülekeztünk és Kocsor Györgyöt választottuk meg századparancsnoknak. Joó Mihály lett a bizalmi. A volt urakat, akik nem menekültek el, összeszedtük és elszállítottuk. Én magam aztán a tiszai harcokban vettem részt. A felszabadulás, 1944. októbere Csorváson érte Blaskó Józsefet, aki előbb uradalmi dinnyés volt. Földet kapott, majd 1950-ben belépett a tsz-be. Kertészeti felelős Tett. Ma már nyugdíjas. De a Blaskó-dinnyének még mindig ‘híre van. , CS0RVASI KRÓNIKA tőség a sportra, szórakozásra, pi- : rendási tsz közös vállalkozásban henésre. akar létrehozni, valahol a két közPersze először is utat kellene I határán. A megállapodás már létrejött. Az az elképzelésük, hogy először megnéznek két jól működő dunántúli sertéskombi- nátot, hogy kellő tapasztalatihoz jussanak. Az építkezés megkezdése 1970-ben várható. A sertéstenyésztő és hizlaló közös vállalkozás igazgatótanácsának elnöke Bor Lajos,. tagja többek között Sülé Ferenc főagronő- mus és Valkovszki Pál, a tsz párt- titkára is. Mind a hárman igen nagy fontosságot tulajdonítanak a terv megvalósításának. Azt már tudják, hogy a beruházás összege 33 és fél millió forint, melynek 70 százalékát az állam biztosítja, számítások szerint a tsz-ek ráfordítási költsége 4 év alatt térülne visszai Évente 7—8 ezer hízott sertést tudna kibocsátani. Érdemes még egy adatot feljegyezni, amiről Sülé Ferenc ad tájékoztatást: is építeni odáig. Nem többet, mint 5 kilométert. Totorán János, a községi pártbizottság titkára azt is tudja, hogy a Felsőnyomási Ál- j lami Gazdaság vállalná a költsé- ! gek egy részét. Érdeke, hogy út épüljön a Petőfi-pusztára, a 4-es körzetbe, ahol 56 család lakik. Azt mondják, innen a szállítások költsége a rossz földesúton Csorvásig 10 év alatt 2—3 kövesút megépítésének az árát teszi ki. Ma mar tudják Ha kövesút lenne... A Wenckheim grófok nem tűntek el nyom nélkül Csorvásról. Maradt a rossz emlék utánuk, no meg egy félig kész kastély Petőfi. pusztán. Tulajdonképpen be is lehetett volna fejezni az építését, ha az a Sándor gróf 1927-ben nem jut csődbe. Emiatt aztán 1931-ben eladta a 2500 hold birtokát és csak 50 “holdja maradt. Mindezt Kecskeméti László, a Felsőnyomási Állami Gazdaság mérlegházának kezelője mondja el, aki valamikor a gróf cselédje volt. Amikor pedig a kastély környékét járjuk, visszaemlékszik arra is, hogyan alakult ki ez a ma is pompásnak tűnő, bár elhanyagolt 50 holdas park. — A gróf „úr” több száz vagonban hozatta a fákat földlabdával együtt. Az ültetéshez a község apraja, nagyja kijött... A felszabadulás a birtokán érte a grófot. Abból élt, hogy eladogatta a félben maradt építkezéshez előkészített anyagot. Volt egy lova, kocsija, azon bonyolította le a szállítást. Valami nő is lakott nála, aki sehogy sem tudta beleélni magát a megváltozott helyzetbe. Olykor-olykor alaposan felöntött a garatra attól a répapálinkától, amivel az egykori cselédek kínálgatták. És bizony azt sem szégyellte, hogy egy sodrást vagy csikket kérjen tőlük. Az új szél elsöpörte a grófi világot. Hanem, csak nagy kár a befejezetlen kastélyt — ami egyébként is az egykori cselédek verej- tékes munkájából épült félig késszé, s így jog szerint őket és az utódaikat illeti meg — az enyészetnek átadni. Lassan tönkremegy már minden, mert senki sem óvja, gondozza. Pedig milyen nagyszerűen ki lehetne alakítani valamilyen gyermekintézménnyé, ifjúsági táborrá vagy akár üdülővé! A négyszintes kastélyban terv szerint 52 szoba képezhető ki. A parkban uszoda, gyermekstrand, halastó van. Ezernyi leheA grófi birtokon — ahogy erre az öregek emlékeznek — egyes években búzából elérték a hol- dankénti 15 mázsás átlagtermést is. Akkoriban ez csoda számba ment, bár ebből a cselédsorban élőknek nem sok haszna származott. Ma már az ilyen búzatermés aligha kelt csodálatot. Igaz, húsz évvel ezelőtt, amikor a Kossuth Tsz megalakult, az 5—6 mázsás átlagot sem becsülték le. Pontos nyilvántartás szerint kukoricából 9 (májusi morzsolt), cukorrépából 70 mázsa termett. Móricz Ferenc tsz-elnök, Törő- I esik Mihály főagronómus és Hor- ! váth József főkönyvelő úgy véli, i hogy az idén — szerényen szá- ' mítva — búzából 20, morzsolt I kukoricából 21—25, cukorrépából 200—220 mázsás átlagtermés yár- ható. Az alapító tagok közül mindösz- sze öten dolgoznak még a Kossuth Tsz-ben. Araczki János, Sznopek György, Farkas István, Hudák János és ifj. Maczák András. Azt mondják: — Hinni sem mertük volna, hogy így fellendül a közös gazdaság. Ma már tudjuk, hogy valóban történelmi szerepet töltöttek be, I amikor kezdeményezői voltak az : összefogásnak és mindvégig szi- ! lárdan ki is tartottak mellette. Nemrég szovjetunióbeli jutalom- v i utazásban részesültek. Araczki f j János megkapta a Munka Érdem. j rend ezüst fokozatát is. Mi indokolja, hogy az alapító í tagok valóban történelmi jelentőséget tulajdoníthatnak a kezdeményezésüknek? Mindent nehéz lenne felsorolni. De egy és másról érdemes beszélni. Arról, hogy 1957-ben kapta a tsz az első Ze- tort, ma pedig 18 erőgép, 3 kombájn, 3 tehergépkocsi és sok munkagép tulajdonosa. Jurás István, a tsz párttitkára art sem tartja mellékesnek, hogy tavaly az éves átlagjövedelem elérte a 26 ezer forintot. Balatonlellén 2 szobát béreltek, ahol július 15-től szeptember 15-ig a gazdák egyharma- da üdülhet 1—2 hétig. Valamikor viharlámpa mellett tartották a közgyűlést egy kis he- i lyiségben. Ma villany és műút is vezet a 2800 holdas tsz-be. Van azonban valami, ami még nagyon hiányzik: a műút meghosszabítása az 1650 holdas Petőfi Tsz bekötő útjáig. A két tsz-t ez közelebb hozná egymáshoz. Négy év alatt visszatérül Bor Lajosnak, a Petőfi Tsz elnökének is ilyesféle a véleménye. Sőt! Szerinte egybe is lehetne olvasztani a két tsz-t, s akkor még eredményesebbé válhatna a gazdálkodás. Persze ebben a kérdésben a gazdáknak kell dönteniük. Őt egyébként főleg az a sertéskombinát foglalkoztatja, amelyet a négy csorvási és a két ge— Csorváson egy kiló hús előállításához 5, 5 és fél kiló takarmányt használnak fel, míg a kombinátban elég lesz 3,5—3,8 kiló is. Lesz vagy nem lesz? Azért nem minden rózsás Csorváson. A legégetőbb gondot a nők foglalkoztatásának megoldatlansága jelenti. Sokan járnak Békéscsabára és Orosházára dolgozni, jó néhány százan azonban a jó szerencsét várják. Art, hogy egyszer majd helyben is létrejön valamilyen üzem. Ilyen lehetőség éppen mostanában mutatkozik. A tanács már felvette a kapcsolatot a Hódmezővásárhelyi Divat-Kötöttárugyárral. Árvái Jenő igazgató meg is nézte az épületet, amit kijelöltek az üzem céljára és azt — megfelelő átalakítással — elfogadhatónak találta. Ez pedig az egykori kisgazdakor, a régi kultúrház lenne. Ám az átalakítás költsége 810 ezer forint. Honnan teremtsen elő a község ennyi pénzt? A községi tanács vb már határozott: 210 ezer forintot azonnal biztosít a költségvetési pénzmaradványból. A többit pedig? Temesi János vb-titkár a kérdésre egyelőre csak ennyit tud válaszolni: — Még nem tudjuk. Kérelemmel fordultunk a felsőbb szervekhez ... Reméli, megoldódik. És reméli Tar Ferencné tanácstag is, akitől mostanában sokszor kérdezik az asszonyok: — Hol lehet jelentkezni? Tudd meg feltétlenül! Zsiga Jánost, a tanács vb-elnö- két is naponta sokan felkeresik: — Mikor lesz már valami abból az üzemből? — türelmetlenkednek. Asszonyok fóruma Egyébként Tar Ferencnének j nem csupán a nők foglalkoztatá- | sának a megoldására, hanem más kérdésekre is kiterjed a figyelme. És hogy az igazát bizonyítsa, Dani Mihálynét, Szilágyi Jánosnét és Zurek Jánosnét, a nőtanács három vezetőségi tagját is meghívja egy kis beszélgetésre. Tar Ferencné: — Ők is elmondhatják: nincs munkalehetőség, ezért a pénzünk nem sok, de azt j sem tudjuk elkölteni Csorváson. Dani Mihályné: — Így van. A I fiamnak most lesz az esküvője és nem kapok fehér nylon inget. Békéscsabára kell beutaznom érte. Szilágyi Jánosné: — Varratok j egy ruhát és nem találok gombot. Hol a hiba: nincs vagy az üzlet- I vezetők nem törődnek vele? Utazhatok gombokért Békéscsabára. Pénzbe kerül a vasúti jegy és az idő is pénz. Nem igaz? Tar Ferencné: — Két hete nincs varrótű... Art is elmondom: a cukrászdában kértünk feketét. Még a cukrot sem festette meg. Egy másik asztalnál az ÁFÉSZ vezetőinek „valódi” feketét vittek. Tar Ferencné: — Az ember már 15. Így is történt. Éjszaka a gondosan előkészített kivonulás viszonylag gyorsan, de amj még ennél is lényegesebb, észrevétlenül megtörtént. A légió történetének egyik legnagyszerűbb szakasza ezzel véget ért. A franciák a második világháború egyik , legnagyobb fegyvertényének tartják Bir Hakeim hősies védelmét. — Egyaránt elismerik az angolok és a németek, különösen Rommel — írják a francia katonai szakírók, — hogy Bir Ha- keim katonái kitűnően harcoltak. Bátran szembeszálltak Rommel csapataival. Az angolok csapatai Gott el Qualeb állásait mindössze két napig tartották. Ezzel szemben Bir Hakeim tizenegy napig védekezett. Ez stratégiai jelentőségű volt. A hetedik angol hadseregnek így ideje nyílott arra, hogy megszervezze az ellenállást a várható német támadással szemben és hogy később megállítsa Rommelt El Alamein-nél. Mindez a 13. félbrigád légiósainak köszönhető. Bír Hakeim után az alakulat később részt vett a szabad Franciaország első Hadosztályának többi katonájával együtt a tuniszi hadműveletekben. Ez 1942 novemberében történt. Közben más légiós csapatok is megváltoztatták kezdeti tartózkodó magatartásukat, mert egyre több tiszt csatlakozott De Dien Bien Phu: korán reggel a hatósági hússzék elé áll. Az elsők között van. Amikor bejut és sertéscombot kér, már nincs. Aki később megy, annak meg — persze nem akárkinek — van. No, aztán egyszer megmondtam, amit kellett. Azóta van comb. Zurek Andrásné: — Sajnos az asszonyok sokszor nem mernek szólni. Kellemetlenkedésektől tartanak. Mert itt is, ott is akad valamilyen összefonódás. Mindehhez talán nem kell kommentár. Egységben az erő Totorán János, az MSZMP községi bizottságának titkára Csorváson született és itt is élt mindig. Jól ismeri a községet. Gyermekkora óta figyelemmel kíséri azt a fejlődést, ami különösen az utóbbi években végbe megy. Ezzel kapcsolatban mondja el: — Tavaly a községi pártbizottság 262 tsz-tagot hallgatott meg, s alig volt, aki elégedetlenül nyilatkozott volna. Az egykori középparasztok is megtalálják a számításukat és szívesen dolgoznak a közösben. Mind a négy tsz-nek felfelé ível a pályája. Nemrég felvetődött az egyesülés gondolata: a Kossuth Tsz a Petőfivel, az Ady a Vörös Októberrel összevontan folytatná tovább a gazdálkodást. Előtte persze még sok kérdést meg kell oldani. Azt azonban bárki megértheti, hogy a gazdaságosabb termelés, a jobb értékesítés és a célszerűbb beruházás lehetőségének, a versenyképességnek a feltétele jobban megteremtődik, ami a gazdák jövedelmének biztonságát szolgálja. Hogy mik a községi pártbizottság célkitűzései a negyedik ötéves terv időszakára vonatkozóan, azt ugyancsak Totorán Jánostól tudjuk meg. — A legfontosabbak: ha megépül a kövesút a Petőfi-pusztára, lesz strandunk. Szeretnénk szolgáltatóházat, aminek a főtéren biztosítunk helyet. A tsz-ek támogatásával társasházakat szeretnénk építtetni, hogy megoldjuk a már mutatkozó lakásgondot. Szükségünk van bölcsődére, az óvodai’ férőhelyek növelésére, új gyógyszertárra. Van tehát tennivalójuk továbbra is a község, s velük együtt a szövetkezetek vezetőinek. Pásztor Béla Gaulle tábornokhoz, A légiósok negyvennégy áprilisában Olaszországba kerültek, ahol újra szembekerültek a németekkel. Felszerelésük és fegyverzetük ebben az időszakban alaposan megváltozott, modernebb lett. Motorizálták a zászlóaljakat és jelentős mennyiségű páncélkocsit is kaptak a légiósok. Ezeket stílusosan a mexikói csatára emlékeztetőén. Cameron-nak nevezték el. A 13. félbrigád 1944-ben részt vett a dél-franciaországi harcokban is. Előnyomulásának fontosabb állomásai, Toulon, Avignon, Lyon, Autun. Néhány egysége a németek katonai ösz- szeomlásának utolsó szakaszában eljutott Stuttgartba és Will im Schönbuch-ba is. Az egyik ezred a második világháború utolsó óráiban Ausztriában nyomult előre. Itt érte őket a fegyverszünet híre. Nagy utat tettek meg tehát a légiósok, óriási földrajzi és politikai kitérőkkel, kacskaringókkal, Narviktól, Bir Hakiem-en át a Dunáig. „Ördög vagy angyal vezetett bennünket” 1946-ban egymás után érkeztek Vietnamba a légió egységei: a XIII-as dandár, az 1., 2., a 3. és az 5. hadosztály. Két alakulathoz különösen vérmes reményeket fűzött a francia vezérkar. Az 5. hadosztály katonái a második világháború dzsungelháborúiban sikerrel küzdöttek a japánok ellen, A 2. hadosztály pedig teljesen újjászervezett alakulat volt, ennek az egységnek a katonái kaptak — a légió történetében először ejtőernyős kiképzést. A hagyományos, a légiós fii— \
