Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

1969. augusztus 28. 3 Csütörtök Párttitkárok értekezlete Békéscsabán Az MSZMP városi bizottsága Such Jánosnak, a pártbizottság első titkárának vezetésével augusztus 26-án egész napos párt titkári .értekezletet tartott a KíSZ-táborban. Délelőtt Fekete Jánosné, az ágit. prop. osztály vezetője előadást tartott a nem­zetiségi politikáról és a pártbi­zottság 1968. évi határozata alap ján az ezzel kapcsolatos felada­tokról. Utána Richweisz Ferenc, a KISZ városi bizottságának tit­kára tájékoztatta a' megjelente­ket a KISZ vezetőség-választások politikai, szervezeti előkészüle­teiről, majd dr. Pankotai István. a párt- és tömegszervezetek osz­tályvezetője tartott előadást a párt káderpolitikai elveinek érvénye­süléséről. Délután a pártmunkával kap­csolatos feladatokat beszélték meg, majd a párttitkárok kérdéseket tettek fel a városfejlesztés jelen­legi helyzetéről és az elképzelé­sekről. A kérdésekre Bankó Mihály, a városi pártbizottság titkára vála­szolt. Megyei tanácstag fogadóórája A megyei tanács vb vezetőinek szokásos fogadóóráját ezúttal au­gusztus 30-án, szombaton délelőtt 9-től 12 óráig Klaukó Mátyás, a megyei tanács vb-elnöke tartja Békéscsabán. Visszaszerezni az elvesztett rangot nehéz, de nem lehetetlen Mihor válik kedvelné ismét a csabai Quiek Cola? Népszabadság egyik száma- I ben kielégítettük A ban nem Is olyan régen ,,Ve gyem — ne vegyem?” cím alatt sok más termék után most az üdítő italokat rangsorolták, mi­nősítették. Az alkoholmentes, szénsavas üdítő italok kö­zött történő rangsorolásnál a következőket írták a Békés megyei Szikvíz- és Szesz­ipari Vállalat Quick Cola készít­ményéről : Gyenge enyhén fűszeres ízű és illatú, üdítő hatása az ingadozó szénsavtartalom miatt nem ki­elégítő.” Ez esik a mérleg egyik serpe­nyőjébe. És mi van a másik­ban? Erről érdeklődtünk, Lipták Györgytől, a Békés megyei Szik­víz- és Szeszipari Vállalat igaz­gatójától. Hosszas kísérletezés után az országban először Békés­csabán kezdődött el a Quick Cola gyártása. Az alapanyagot az NDK-tól kaptuk, tehát ez adva volt. Az induláskor kikértek a KERMI véleményét amely 'ked­vezően nyilatkozott az áruról. Ha­mar megkedvelték a fogyasztók a Coca Colá-hoz hasonló üdítő italt. Ezt bizonyítja az is, hogy a kereslet is rohamosan emelke­dett. Az induláskor napi 5006 üveggel gyártottunk. Júliusban ez a szám mór 188 ezer üvegre nőtt. Megyénkben teljes mérték­„Dolgoznak” a növényevő halak Ingyen munkásokat foglalkoztat; foglalkoztatott, legújabban pedig a Gyepes-csatorna vízi növényei- kotrógépeket üzemeltetett. A bé­nek felfalására a Körösvidéki Víz- népesített szakasz ilyenformán ügyi Igazgatóság. Növényevő ha- ! sima vízfelületet ad, a kcntroll-ág lakat telepítettek a Gyepesbe, hogy pg^ig — ez a Gyepes-csatorna tar. megfigyeljek, igaz-e az, amit a | . . hírltót(S1 d hos-7Űfoki r„ator kommentárok e halfajta életmód- hosl a hosszútok! csatol­járól írnak. Máris szembetűnő, j nalg buja vizinoveny­hogy hol dolgoznak a növényevő, vegetációt mutat, halak. Megtisztították a csator- Az eddigi megállapítások szerint nát azoktól a növényektől, melyek ' érdemes volt a Gyepes-csatorná- eltávolítására a vízügyi igazgató- j ba növényevő halakat telepíteni, ság évtizedek óta kubikosokat | Jól dolgoznak. z igényeket, sőt még felesleges Kapacitásunk is maradt, ezért új piacok után néztünk. Sikerült is Szegeden nagyobb mennyiségű megrende­lést találni és jó ideig szállítot­tunk is oda. Azután a vállala­tunk piackutatásai alapján „be­törtünk” Dunaújvárosba, Kecske­métre és Ceglédre is. Tudtuk, hogy Budapest sincs kellőképpen ellátva jó minőségű és elegendő üdítő itallal, ezért Budapesten árubemutatót rendeztünk, ahol teljes elismeréssel fogadták gyárt­mányunkat. Ennek eredménye­ként először 30 ezer üveggel ren­deltek meg. De felfigyelt a csabai üdítő italra a fővárosi FÜSZÉRT is, amely előzetes szállítási szer­ződéstervezetet készített, ugyan­csak heti 30 ezer üvegre. A Pan­nónia közben tovább emelte a megrendeléseket, először heti 45- re, majd később 60 ezerre. Min­denki meg volt elégedve és rek­lamációt nem kaptunk sehonnan. Aztán egy, a rádióban elhangzott bírálat után a Pannónia egyik napról a másikra lemondta a to­vábbi megrendeléseket. Mi rend­szeresen ellenőriztük az italt és nem is találtunk nagy ingadozá sokat a minőségben. Nemrégiben az Orosházán megrendezett tájki állításon „Kiváló termék” okleve­let nyertük a Quik Cólá-val. Az­tán a Népszabadságban megjelent bírálat után egyre-másra érkéz tek a reklamációk. A rádióban és a sajtóban el hangzott bírálatok nyomán házi vizsgálatokkal, szinte naponként ellenőrizzük a szénsavtartalmat, ami a minőség egyik alapkövetel­ménye. Persze, az elvesztett ran­got most már jóval nehezebb visszaszerezni, a piacokkal együtt. De nem lehetetlen. Ennek érde­kében mindent elkövetünk és re­méljük, hogy a legközelebbi nyil­vános minősítéseknél a jók kö­zött fogják emlegetni a békés­csabai üdítő italt is. — tó. lek. Három napig dörögtek a fegyverek, támadások és ellentá­madások váltogatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű —mond­ta később Napóleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohant élőre és így kiált: — Katonák! Kövessétek vezé­reteket Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az ellensé­ges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte tovább fut, egé­szen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, ötven katonával ekkor egy ma­gás rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért. Egy csel dönti él a harc ki­menetelét. Napóleon 25 emberét az ellenfél mögé küldik, akik hir_ télén egyszerre kürtjükbe fúj­nak. Általános zűrzavar keletke­zik az osztrákok soraiban és a csata harmadik napján a győze­lem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadjanak, de újra vereséget szenvednek. Megpecsé­telődött Mantova sorsa is. A vár nyolchónapos ellenállás után megadta magát, 13 000 fo­goly és 550 zsákmányolt ágyú je­lezte a franciák újabb feltűnést keltő haditetrtét. Bécs utolsó adujának a kiját­szásánál tart. Az osztrák hadak fővezéri tisztjét Károly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Napóleon csak 52 000 katona fölött rendelkezett. Máricus 16- án Tagliamento mellett össze­csapnak, de csak néhány órára, mert a főherceg visszavonulót fúvat. Károly újabb és újabb területeket engedett át Bonapar­ténak, aki lassan, de biztosan ha­ladt előre és a harcok színterét fokozatosan áttette Itáliából osztrák területre. Növekedett a bécsiek rémülete. Márciusban a franciák parancsnoksága mar Klagenfurtban üti föl főhadi­szállását. Bonaparte „mint győz»”, be­két kínál. Jellemző a tábornok­ra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ez alatt is nyo­mul előre. 1797. október 17-én megkötik a békét a francia köztársaság és az osztrák birodalom között. A tábornok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a direktórium Párizsba rendelte, közölte hogy őt bízzák meg az angolokkal szemben álló hadse­reg főparancsnokságával. Bona­partét nyilvános, nagy ceremó­niával fogadják és a megnyitó beszédet Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom forrásából ered — mondja. — Valóban, e nélkül Itália meghódítójának lángeszét Európa nem. ismerhet, te volna meg. Az érdem a vitéz katonáké is, akikből a szabad­ság eszméje legyőzhetetlen hő­söket teremtett. Napóleonnak nem volt türelme ezekben a napokban a ceremó­niákhoz, a Szónoki szóvirágok­hoz. Üjabb, minden eddiginél merészebb tervekkel foglalko­zott. — Nem akarok Párizsban ma­radni — jelentette ki határozot­tan Napóleon. — Látom, hogyha maradok, hamarosan elveszett ember vagyok. Itt minden el­használódik, elkopik. Így az én hírnevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget ad_ hat. Keletre kell menni, mert ott van az eredete minden hatalom­nak és minden nagyságnak... (Folytatjuk) Emberi varázslat \l alami négy éve már. hogy a I dűl méri — de feltétlenül szüksé- győzelmesen megfékezett! günk van rá, ha nincs: hiányol- nagy dunai árvíz frontján jártam, jnunk kell, de örülünk, ha olyanok- Nehézhetekvoltak tagadhatatlanul. j ra találunk, akik képesek jól. al- Szervezőkészség és emberi segíte- kotóan, szeretetreméltó stílusban niakarás, kemény fizikai erő és ihatni munkatársaikra szőkébb a technika ügyes kezelése fonó-1 vagy szélesebb körben. Személyiség alatt persze — k'7 hogy azonnal elbszlassunk egy félreértést — nem hordószó­nok-stílusban ágáló, nagy fráziso. kát öblögető valakit értek. Amint­hogy a pécsi brigádvezető se tar­tott nagy előadást az árvíz meg­fékezésének jelentőségéről: csak éppen egyrészt ismerte az emberi lélektant, ha nem is tanult pszi­chológiát és tudta, mivel lehet hat­ni a kollégájára — másrészt azon­nal példát is mutatott. Mindenki, aki valaha volt ka­tona, emlékezik elöljárókra, pa­rancsnokokra, akik azt tudták mondani az embereiknek, ami az adott pillanatban, helyen, az adott körülmények között a legtöbbet jelentette nekik: megnyugtatást, vagy lelkesítést, a helyzet valós, őszinte értékelését. S emlékeznek (különösen a régebbi nemzedékek) a csak csattogni-dörögni tudó, a magas beosztás dühös egeiben vil­lámok közt lakó „atyaúristenek­re”. És mindenki tudja, kiket kö­vetett (és követ ezután is) az egy­szerű ember a világ mindenféle seregében. Igaz, a gazdasági vezető dolga nem’könnyú ebben az értelemben sem. Hajója a régi klasszikus hasonlat szerint sokféle Scylla és Charybdis között hányódik..—r- ne­hogy „bratyizzon”, mondják az egyik oldalon, „nehogy túl kemé­nyen dirigáljon”, ütközik bele a másik véleménybe, „törődjön csak a nyereséggel, a többi megjön magától” mondja egy harmadik. De hát végül is milyen legyen, ha nemcsak kitűnő szakembernek akarjuk látni — ha a haza, a szo­cialista rend iránti hűséget és tisztességet eleve feltételezzük, ami természetes. P ecept nincs rá. Megtanulni is elég nehéz. De észrevenni és dott össze acélos zablává: megfé­kezte a folyamot. De nem csupa nyers erő győ­zött. Néha apró „emberi varázs­latok” is. Volt például egy fiatal gépko­csivezető, aki a ki tudja hányadik át nem aludt éjszaka után, az egyfolytában teljesített végtelen és parttalan műszakok között el­veszítette a biztonságérzetét. Alat­ta kocsonyásán „gumizott” a gát: a buzgárok alámosta töltés szin­te táncolt a nehéz teherautó kere­kei alatt. De a követ, homokot, zsákokat el kellett juttatni — át a legveszélyesebb szakaszon is. Akkor Jenő bácsi, a pécsi AKÖV. ösök egyik brigádvezetője, (nem tudom, megvan-e még, jó egész­séget kívánok neki ezúttal is, ha kezébe kerülnek ezek a sorok) azt mondta: — „Most nézzen ide. Megyek az én kocsimmal, és át­megyek itt. És ha maga gépkocsi- vezetőnék érzi magát, átjön utá­nam.” És az a fiatalember átvezet­te a kocsiját a gumizó töltésszaka­szon. És később is, sokszor. ]Yf ért akadt egy vezető, akiben iTJ' megvolt az a különös saját­ság, az emberi személyiség példá. ja, irányító vonzása —, amely nél­kül lehet ugyan valaki kifogásta­lan vezető, de ezzel a képességé­vel bizonyára sokkal jobban és eredményesebben ragadhatja ma­gával azokat, akiket rábíztak. Azt mondhatná az olvasó, hogy ez a hasonlat kissé túlzó. Hogyan kerül össze egyáltalában a nagy kifejezés, hogy „vonzó személyi­ség” és — az, hogy AKÖV brigád­vezető”? Személyiség, egyéniség alatt a köztudat általában leg­alábbis ezreket irányító ipari, gaz­dasági, de főleg katonai, politikai vezért ért, nem szólva most a nagyhatású művészi egyéniségek kategóriájáról, De brigádvezetöt? Pedig egyáltalán neim közömbös! vezető posztra állítani azokat, dolog, van-e emberi vonzása, tár-; aklknek nemcsak rendszereto ke­«.kat iránvító és formá'ni kéDes pesseguk es szervezxutudasuk van, sakat irányító es torma ni kepes, de valami van a tekintetükben, a egyenisege akar a brigadvezeto- szavukban, a magatartásukban is, nek, akár a gyárigazgatónak..., amj az embereket feléjük fordít­akár a városi tanács elnökének, ja: több mint utópia. Az igazat Sorolhatnék még szakmákat és megvallva: természetes igény. beosztásokat, a lényegen nem vál-j Észrevenni őket: ez pedig a fel­toztatna: hogy a vezető munkája sőbb vezetés, a politikai irányi­hatásfokát — az emberekre gya-Jtás dolga. Sőt: szent kötelessége. korolt hatás is méri. Nem egye-| B. F, Kiiünieieif wiépnt íívelő Békéscsabán ismerik. Máshol is persze, de ebben a városban, ahol több mint két évtizede idomítgat- ja a suta végtagokat, engedetlen lábakat, nos hát, itt mindenki ismeri. Lapunk olvasói — így az­tán* megyei méretűvé szélesül az ismeretség — rendszeresen érte­sülnek eredményeiről, azokról a sikerekről, amelyeket az általa vezetett társastáncklub fiataljai Magyarországon vagy külhonban elértek. Adódik a kérdés: mi szük­ség egy újabb ezúttal ki tudja hanyadszori bemutatásra? Rövid beszélgetésünk apropója az a Szocialista Kultúráért kitüntetés, amelyet sokszorosan megérdemel­ten, augusztus 16-án, a megye ki­váló népművelőivel együtt a me­gyei tanács vb termében vett át. Függetlenül attól, hogy párbe­szédünk kezdetekor Nyíri Lajos megjegyzése az volt: reméli, ez a néhány sor hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalabb generációk kedvet kapjanak a tánchoz. Utánpótlásra szükség van. A tánctanulás bonyo­lult. dolog. Nem tizennyolc éves korban kezdődik, hanem hama­rabb. Célszerű az általános isko­la ötödik osztályában hozzálátni, hogy majd egyszer a hallatlan szorgalom — persze az adottsá- , gokkal együtt — kamatozzon. A többi az ő dolga: a legkezdöbb kezdőket beavatni, csiszolgatni, válogatni, ösztönözni szülőket, ta­nárokot, barátokat és még ki tud­ja, mi mindent. Egyszerre és pár­huzamosan. Non stop jelleggel. Problémákkal: „nincs tükör a próbatermünkben, pedig higgye el, nemcsak az oktató ellenőrzésére van szükség, hanem a táncosok önkontrolljára is... Vagy a filme­zés. Luxusnak tűnik. Keskeny filmszalagra venni próbákat vagy a versenyeket, és a megbeszélése­ken újra és újra látni a hibákat és erényeket. Drága? Úgy tűnik... de vajon hosszabb távon nem té­rül meg?! A másik: hazánkban és különösen. Békés megyében ko­moly problémákat okoz az okta­tók továbbképzésének hiánya, il­letve rendszertelensége. A közel­múltban Szarvason rendeztünk ugyan egy továbbképző tábort, de ha arra gondolok, hogy osztrák kollégáink az évi nyolcszori to­vábbképzési lehetőséggel is elége­detlenek...” Sikerekkel: „Legszívesebben ar­ra emlékszem, amikor 1967-ben megkaptuk a Kiváló Társastánc­klub oklevelet... azóta is csak a Fővárosi Művelődési Ház mondhat ugyanilyet magáénak! öt B- osztályos versenyzőnk van, így együtt, az országos helyzethez vi­szonyítva, előkelő szám... Hogy Békéscsabán rendezték meg az Országos Társastánc Konferen­ciát”. Tervekkel: „Zrenjanin szeptem­berben, előbb persze Cottbus, az­tán az NDK-ban a húsz éven alu­liak versenye, majd újra Csabán, találkozás rigai, drezdai, bécsi táncosokkal”. Szóval így. így teljes. így telik meg az a fogalom: népművelés. A népművelés csak akkor az, amit várunk tőle, ha azok végzik, akik alkalmasak erre a feladatra. Nyíri Lajos? Egyet kell értsünk — és szívesen tesszük — a kitüntetése­ket elosztó bizottsággal. Bencsik Máié

Next

/
Thumbnails
Contents