Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
1969. augusztus 28. 5 Keid Ismét volt halálos baleset megyénkben Figyelmetlen vezetés—Gyorshajtás Kerékpárosok Sajnos ismét sokszor kellett kivonulni a közlekedésrendészet ügyeleteseinek az elmúlt hét végén. Ügy létszák, hogy az elszomorító statisztikák és a sajtóban, rádióban, tv-ben hallott vagy látott balesetek még mindig nem eléggé meggyőzőek és nem intik fokozottabb óvatosságra a közutakon közlekedőket Huszonharmadikán a késő esti óikban Békés és Békéscsaba közötti útszakaszon Stef- kovics András békéscsabai lakos motorkerékpárjával olyan gyorsan hajtott, hogy belerohant az előtte közlekedő kivilágított lovaskocsiba. Jellemző a sebességre, hogy már a kocsi előtt 45 méterrel fékezett — ezt a helyszínelő rendőrség megállapította —, de még így is olyan erővel történt az ösz- szeütközés, hogy Stefkovics András röviddel kórházba szállítása után meghalt Békéscsaba és Telekgerendás között 22-én, a reggeli órákban a Hubay Béla vezette pótkocsis tehergépkocsi egy hirtelen fékezés következtében a menetirány bal oldalán felborult és a rajta szállított fűszeráru nagy része tönkrement A keletkezett anyagi kár összege eléri a 30 ezer forintot Másnap ugyanezen az útszakaszon Morvái Ferenc bácsalmási lakos személygépkocsijával a gyorshajtás és a síkos út következtében megcsúszott és az útmenti fának vágódott Neki semmi baja nem történt, viszont felesége megsérült és a gépkocsiban is jelentős anyagi kár keletkezett A figyelmetlenség is tovább növeli a balesetek számát. Huszonkettedikén Békéscsabán a tattá a batyukat. Pénzt is nyomott nagyanyó kezébe. — A saját keresetemből — mondta. Nagyanyó nem akarta elfogadni. Aztán került az asztalra frissebb pogácsa, nagyanyó- ra fekete ruha, virág a vázába, gyertya az ágy fö. le... Andris és Laci csodálkozva látták, milyen gazdagok ők, anyjuk egyszeri be bőséget varázsolt nagyapáékhoz. Andrist nem érte váratlanul nagyapa halála, de annál jobban lesújtotta. Gyerekkorában csak a gondatlanság kötetlenségét, a szabadság örömét, egy aprőtor- nácos, nádtetős, de biztonságos menedéket jelentett számára a nagyapai ház. Most már sokkal- sokkal többet: az emberré válás egyik jelentős műhelyét is. Csendes, megfontolt nagyapja puszta jelenléte formálólag hatott rá: törhetetlen kitartásra, a kitűzött célért való állhatatosságra ösztönzött. Hiszen — ha sok mindenről nem is tudott Andris, az olykor-olykor betoppanó, titokzatos „pesti” vendégek, nagyapa „vasárnapi kőrútjai” s néhány véletlenül meghallott szó arról tanúskodott, hogy nagyapa nem akárki... Azt is jól tudta Andris, hogy csaknem minden május elsején rendőrt küldtek nagyapáért. Hogy valójában ki volt az öreg Bánszky, azt Andris nem tudta. S most itt fekszik nagyapa, ismeretlenül sápadt arcával, és nem mondja meg, miért dolgozott, hogyan is kellene élni becsülettel mindig és boldogan... Andris átment a másik aprócska szobába, amely szintén a konyhából nyílott. Az volt nagyapa birodalma. Andris látni szea feketelistán Békési úton Bondár Sándorné, sarkadi lakos figyelmetlenül haladt, át az úttesten és a motorkerékpárjával szabályosan közlekeáo Samu János motor- kerékpárja elé került. Az ösz- szeütközés következtében Bondár Sándorné, valamint a motorkerékpár vezetője és utasa könnyebb sérülést szenvedtek. Békésen is a figyelmetlenség miatt történt baleset. A Beré- nyi úton Flóra Mária 14 éves tanuló sem nézett körül mielőtt lelépett a járdáról, úgy akart átszaladni a túlsó oldalra és Veres János Imre személygépkocsija elé került. A gépkocsi vezetője már fékezéssel sem tudta a balesetet elkerülni és a kislány súlyos sérülést szenvedett. Műszaki hiba következtében a vésztői hídnál történt baleset 23-án. Fekete Mihály tehergépkocsija kormányozhatatlanná vált és emiatt elütötte Varga Imre 14 éves ipari tanulót, aki szerencsére csak könnyebb sérülést szenvedett Vésztőn a Kossuth úton kerékpárjával szabálytalanul kanyarodott Gurmai Imréné és a vele szemben szabályosan közlekedő Nagy Mihály motorkerékpárjával elütötte. A kerékpáros súlyos, a motorkerékpár vezetője könnyebb sérülést szenvedett. Ugyancsak a szabálytalan kanyarodás miatt történt baleset 23-án Békéscsaba és Kondoros között. Pluhár János kerékpárjával irány jelzés nélkül kanyarodott balra és az utána jövő és már előzni készülő Halasi Gábor motorkerékpáros elé került. Az összeütközés folytán mindketten megsérültek. rette volna nagyapa könyveit, le- • véleit, mindent, ami életben az j övé volt. Kelen G játszit létté ott, inas- • évei kedves emberét, aki Pest- • ről utazott le a temetésre. Kül- S sőre ugyanolyan volt, mint • évekkel azelőtt, mikor még ab- 5 ban a műhelyben dolgozott se- S gédként, amelyikben Andris • inaskodott. Csak a szeme lett ■ nagyobb és fényesebb, s meg is : fogyott Nagyapa könyvei kö- ■ zött lapozgatott. • — Ritka ember volt — mondta ■ egyszerűen. — Nézd, itt vannak a széljegy- j zetei. Egy-egy könyvhöz a saját ■ gondolatai: „Ha egy fiatalember j megtanul önállóan gondolkozni, : akkor előbb-utóbb a szocializ- • mus mellé áll.” • — Különös, ugye? Négy ele- ! mit végzett ember, aki meg ; akarta változtatni a világot. Andris iparkodott ismét föl- : idézni magában nagyapa arcát, ■ emlékét Hogyan élt. mit tett, • mit mondott... Neki is úgy kelle- : ne ezután élnie. És csodálatos- • képpen nem jutott eszébe hirte- ■ len más nagyapáról, csak amit » anyja mesélt róla és az, hogy : nagyanyóval szokta őket látni: ; beszélgetnek, olvasgatnak, nagy. • apa szlovák nyelvű füzetet az ! osztályharcról, nagymama pedig ; a Bibliát. Nagyapa arról beszél ; nagyanyónak, hogy azé a hata- í lom, aki meri kezébe venni a l sorsát, azé a jövő, aki új módon ■ tud élni, azé a boldogság, aki > megtanul másokért is áldozni és l harcolni... Nagymama viszont ar- • ról a krisztusi szeretetről be- ■ szélt nagyapónak, amely ,,meg- j váltotta az emberiséget”. (Folytatjuk) *, A sarkadi könyvtár és elégedetlen igazgatója Űj folyóirat: a Műgyűjtő Mint arról már beszámoltunk, dé„Remélem, Sanyi bácsi —, mondta éppen a múltkoriban az elnökhelyettesünk —, most már megnyugszik.” — Felnevet: „De elkeserítettem rögtön, mert közöltem vele, hogy csak egyelőre!” — idéz egy közelmúltban lezajlott beszélgetést Képíró Sándor. Az elnökhelyettes joggal tette fel a kérdést a sarkadi könyvtár igazgatójának. Mert méltán büszkék a községiek könyvtárukra. Vendégmarasztaló olvasótermei, a bútorok, könjrvek, levegős-tágas elrendezése, a szépszámú folyóirat- gyűjtemény, a fejhallgatós zenei részleg, s a termek barátságos hangulatát fokozó, dekorativen elrendezett népművészeti tárgyak kellemes meglepetésül szolgálnak a belépőnek. HÚSZ év eredménye ez. Rövid 20 évé, mely alatt az egykor 80 kötettel és 20 olvasóval indult, a könyvtár nevet alig kiérdemlő intézmény, 18 és fél ezer kötetes, 1300 olvasóval rendelkező modem könyvtárrá alakult. Az elmúlt évben adták át a felnőtt kölcsönzőrészleget, s idén, márciusban az ifjúsági olvasótermet. „Ez már a negyedik otthonunk — határolja körül mosolygón, elégedett pillantással, birodalmát az igazgató —, a mostaniba 1955-ben költöztünk, de „laktunk” már üzlet- helyiségben, sőt iskolában is. Annak idején, 49-ben fizikai dolgozóként kezdtem a könyvtároskodást — pergeti vissza az éveket. — Társadalmi munkában bízták rám az olvasókkal, könyvekkel való törődést Valahogy igy kezdődött Ha visszagondolok, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a hajdani alkalmi könyvtárakból, szerzett könyvtári hálózathoz tartozó modem járási, községi könyvtárak születtek! Az állandó anyagi gondok, a gyakori költözködések ellenére kellett megszervezniük a könjvtári életet, rendszerezni a könyveket kialakítani az olvasógárdát, ellátni a fiókkönyvtárakat, „S ráadásul a kezdet kezdetén sokasodtak meg a gondjaink” — bólogat emléke- zően Képíró Sándor: —, gyermekcipőben járó intézményünk ugyanis alig 4 évvel születése után járási könyvtárrá alakult. Huszonegy fiókkönyvtár tartozott hozzánk. Ellátni őket megfelelő könyvanyaggal, gondoskodni azok gyakori cseréjéről, kiharcolni fejlesztésüket, megküzdeni a rosszul vagy egyáltalán nem fizetett könyvtárosok állandó cserélődésével járó problémákkal... És mindemellett ellátni a nagy kiterjedésű tanyacsoportokkal rendelkező Sarkadot... Bizony, nem volt könnyű! — Kicsit megkönnyebbültünk, mikor 1966-ban átadtuk a gyulaiaknak a járási könyvtár megtisztelő címet. Talán bánkódtunk is kicsit, de hasznunkra is vált, hiszen fokozott gondot fordíthattunk azontúl könyvtárunkra — felhasználva a tapasztalatokat” Elégedett tehát? De, miért csak egyelőre? „Mert több mint 10 ezer lakosa van Sarkadnak, s ehhez a számhoz viszonyítva olvasóink létszámát, könnyen megállapítható, hogy nincs kellőképpen A BUBIV — gyulai bútorgyára felvesz t lő faipari technilsust gyártáselőkészítési munkakörbe. Jelentkezni lehet: a gyáregység főmérnökénél. v Gyula, Zrínyi M. tér 5. alatt. 97229 biztosítva a lakosság könyvellátása. Különösen gondot okoz a nagy kiterjedésű V. és VI. kerület. És elégedetlen vagyok, mert a József Attila Kultúrotthonban csak kétszer van egy héten könyvkölcsönzés. A 20 és 30 évesek között kevés az olvasó. És több diákolvasót szeretnék látni a könyvtárban — válaszol. Aztán elmosolyodik: ,,De elég a panaszból! Inkább a tervekről Pár szót: jövőre szabadtéri hírlapolvasót létesítünk. Lugasos lesz, itt a kertben. Kávézni is lehet. Hadd szokjanak ide még jobban az olvasók!” (Lesz-e olyan ember, aki ennyi csábításnak ellent tud majd állni?!). „Aztán folytatjuk a sikeres „versbarátok köre” sorozatot: a budapesti művészek, a szép versek propagálói már sok olvasót vonzottak a könyvtárba, hasonlóan — az író—olvasó-találkozókhoz. Es még egyet. Kezdetben csak néhány olvasónk volt. De nagy lelkesedéssel, szinte a betű iránti éhséggel jártak a könyvtárba. Vitték a természettudományi folyóiratokat, verseket, regényeket. Pedig igen kevés volt a választási lehetőségűk. Ugyanezt a lelkesedést és áhítatot szeretném megérni a ma olvasóinál, a ma korszerű körülményei között.” Lipták Judit cemberben jelenik meg a Képcsarnok Vállalat reprezentatív m.ükereskedelmi folyóirata, a Műgyűjtő. Kiadását c műkereskedelmi és kultúrpolitikai szempontokon till az a tény is indokolja, hogy a szocialista műkereskedelem húsz éve ellenére, hasonló jellegű folyóiratunk nem volt. Kiadásának gondolata valójában nem új keletű, ugyanis hazánkban az első világháború előtt a Szent György Szópmives Céh, hasonló rendeltetésű lapot jelentetett meg, a Gyűjtőt. A két világháború között pedig Műbarát címmel jelent megj műkereskedelmi folyóirat. A Képcsarnok kiadásában megjelenő Műgyűjtő mind célját, mind szerkesztését és tartalmát tekintve lényegesen különbözik elődeitől. Főbb rovatai a következők: kiállítási naptár, ember és modern művészet, lakáskultúra-, külföldi képzőművészeti hírek &> magyar művészek idegenben rendezett kiállításai, kritikai rovat. Az új folyóirat negyedévenként, kiváló minőségű papíron, mintegy 64 oldalas terjedelemben jelenik majd meg. Szerkesztősége, neves szakértők.i művészettörténészek és képzőművészek közreműködésével már hozzákezdett az első szám összeállításához. Hozzászólnak az illetékesek A konzervipar véleménye MINDEN jelentés és kommentár egyetért abban, hogy a mező- gazdasági üzemek saját termék- feldolgozó tevékenysége szükséges, hasznos. Ennek a munkának azonban mind a mennyisége, mind a részaránya alacsony. A fejlődést azonban objektív nehézségek is gátolják. Kovács László elvtársat, a Konzervipari Tröszt vezérigazgatóját kerestük fel ebben a témakörben. Véleményét az alábbiakban fog- laljuk össze: * — Gondolom, az érdekeltek, valamint az egyszerű olvasók is megértik, hogy mi erről a helyről a tevékenységet ,a konzervipar szempontjai szerint vizsgáljuk. — A mi törekvésünk az, hogy konzerviparunk mind a hazai, mind a világpiacon versenyképes árukkal jelentkezhessen minél eredményesebben segítse realizálni hazai adottságainkat. — A konzervgyártás azonban gyakorlatilag már az egyes gyümölcs- és zöldségfajták nemesítésével kezdődik, folytatódik a nyersanyagtermelés megfelelő méreteinek, választékának, minőségének biztosításával és csupán ennek a folyamatnak egy üteme az, ami gyárainkban történik. Ezért mi a termelőszövetkezetek tevér kenységét a teljes folyamat hatékonyabbá tétele, önköltségének csökkentése, versenyképességének javítása szempontjából vizsgáljuk. — Az elmúlt évek jelentős előrehaladást hoztak. Kialakult nagyüzemi nyersanyagtermelő bázisunk és mi ma már minden gyümölcsöt és zöldséget közvetlenül a termelőktől' vásárolunk fel. — Termelési kooperációnk, szoros és jó kapcsolataink fejlődésének természetes következménye volt az a lépcsőfok, ami a tsz-ek szempontjából mór kiegészítő tevékenységnek is minősíthető. A nagy táblákon termelt zöldborsót ugyanis már pazarlás lett volna beszállítani a gyárba, hogy itt szedjük ki a magvakat a hüvelyekből. Gépeket helyeztünk ki tehát a tsz-ekbe, amelyek a mindenestől lekaszált növényből csépelik ki a magot. Ez nekünk fuvarmegtakarítást; a tsz-nek pedig azt jelenti, hogy nagy tömegű, értékes takarmányhoz jut. — EZEN AZ UTÓN már tovább is haladtunk. Barackfelező-mag- kiemelő, valamint paradicsomlékinyerő gépsorokat helyezünk ki a mezőgazdasági nagyüzemekbe* Ez a szövetkezeteknek munkaalkalmat, bevétel-növekedést jelent^ nekünk pedig a versenyképességet. Ezen az úton tovább kívánunk haladni. Ahol ennek feltételei megteremtődnek,ott kiépítjük ezt a kapcsolatot és egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a tsz-ek ezeket a felszereléseket kifizessék. Ha azonban akarják, előnyös feltételek mellett meg is vásárolhatják. Egy-egy konzervgyár akkor gaz. daságos, ha optimálisan nagyüzem. Ez azonban nem minden cikkre vonatkozik. A savanyúság, az aszalt gyümölcs, a savanyú káposzta például jellegzetesen kisüzemi termék. Valaha az aszaló természetes tartozéka volt egy valamire való gyümölcsösnek. Én nagyon hasznosnak tartanám, ha a tsz-ek ilyen irányú termelésüket fejlesztenék. Az ilyen cikkek nagyüzemeinkben való termelése és különösen a forgalmazása több. nyíre nem is kifizetődő, viszont a fogyasztók kívánják. A tsz-üzemek elláthatnák saját körzetüket, de bizonyos cikkeket akár exportra is termelhetnek. Amit tudunk, mi szívesen segítünk. Aki hozzánk fordul, annak adunk göngyölegeket, bizonyos segédanyagokat —■ például üvegzáró lapkákat — kutató intézetünk pedig méltányos térítés ellenében igen értékes szaktanácsokkal szolgál. — NEM a féltékenység diktálja azt. amit befejezésül mondani szeretnék. Inkább a tsz-ek érdekeinek féltése. Tapasztaljuk.ugyanis, hogy a tsz-ek esetenként olyan konzervipari tevékenységbe is belekezdenek, ami még nekünk se mindig sikerült. Én nagyobb óvatosságot javasolnék. A vállalkozás könnyen súlyos csalódáshoz,, a tagok érdekeit sértő veszteséghez vezethet. F. B.
