Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1969. augusztus 3. 5 Vasárnap Hepehupás út vezet Sarkad. keresztúrról Kisnyékre. „Valóságos is­ten kísértés er­re jönni” — mondogatják a buszvezetők már évek óta. Mindig fogadkoznak is, hogy ez volt az utolsó útjuk, többet úgysem jönnek. Azután mégiscsak feltűnik naponta a kanyarban a sárga, jellegzetes jármű, s a kis- nyékiek örömmel nyugtázzák: nem hagyták őket cserben a köz­lekedés emberei. Bár maguk is szívesen vennék, ha végre jó útjuk lenne, hiszen gyermekeik többsége a faluba jár iskolába, s jómaguk is sokat utaz. gatnak, hol Kereszt úrra, hol Sar­kadra, Gyulára vagy távolabb. Más közlekedési eszköz nem lé­vén, igénybe veszik a zötyögő, ug­ráló autóbuszt. Igaz, a távolság nem nagy, de még az egészséges szervezet is megsínyli, háit ha ■steg valaki és orvoshoz kell men. nie...! Szóval ez a legnagyobb bánatuk. Az útnak nincs gazdája, mert egy kis része Sarkadhoz, másik része pedig Keresztúrhoz tartozik. Bolt, ahol friss hírek is A település egyetlen sűrűn láto­gatott helye a bolt. Igaz ugyan, van egy kultúrház, 100 férőhelyes, de ott ritkán nyílik alkalom ösz- szejönni. Hetenként csupán két­szer van filmvetítés, télen egy- egy bál és előadás. A boltban viszont naponta találkozhatnak az emberek — s általában nemcsak az asszonyok! Itt aztán minden megtalálható. A kenyértől a leg­újabb vegyipari termékig. Faze­kas Józsefné boltvezető gondos­kodik róla, s ezt bizonyítja az is, hogy a bolt havonta átlagosan 60 —70 ezer forint forgalmat bonyo­lít le, az őszi hónapokban 100 ez­ret is. Balogh Istvánná, az egyik vá­sárló, éppen modern mosószerek között válogatott. Négy ALFIX- et, egy Ultra-Lux-ot és egy Tip 07-et vett, de hiányolta, hogy az ] utóbbi kettőhöz ritkán lehet hoz­zájutni. Megjegyzésére aztán per­cek alatt élénk vita alakult ki a vásárlók között, hogy melyik a jobb, ki, milyen mosószert hasz­nál. Látszott; ismerik jól e cikke­ket, nem idegenkednek az újtól. Azután szó volt a település ese. menyei ró 1 is, mert Itt nemcsak friss kenyeret, élelmiszert, hanem friss híreket is „lehet kapni...” Így tudtam meg, hogy Ba­logh ék nál birkapörkölt lesz vacso­rára — mégpedig az itt vásárolt készételből —, s hogy a boltvezető lánya jutalomképpen az NDK-ban üdül. Nagy Ilona — aki éppen ott volt — elmesélte, hogy most lesz gimnazista és nagyon szeret olvas­ni. Mindjárt sorolta is a köny­veket: A fösvény, Szigeti veszede­lem, Antigone, Július Caesar és a Húszévesek... A klasszikus és a mai irodalom szépen megfér egy leendő gimnazista könyvtárában. A szülei tsz-tagok. A bátyja kato­na— egyébként a Sarkadi Gép­javító dolgozója —, ő viszont óvó. nő vagy tanítónő szeretne lenni, s kategorikusan kijelentette, de nem itt!? Drót a zár helyett... Nem egy fiatal lánynak, fiúnak ez a véleménye. Győrfi Jánosné idős asszony, de felnőtt gyerme­keiből egy sem dolgozik itt. Nincs hol! Egyik lánya a távoli Dunán­túlon keresett munkát, a többi gyermeke Sarkadon és máshol. Bár, egyik-másik még itt lakik. Az iskola is lassan elárvul. Ilyenkor nyári hónapokban mind. egyik kihalt, de talán egyik sem volt rám olyan nyomasztó hatás­sal, mint ez. Már a kapuban fur­csa érzés fogott el. A zárat egy darab drót helyettesítette, s mű­vészet volt bejutni. Az udvaron építőanyag-törmelék, a kút csak deszkákkal van befedve, s a mel­léképületek düledezőfélben. Szabó József tanító is arról be­szélt, hogy ez az iskola halálra van Ítélve. Ta­valy még 7 el­sős volt, az idén már csak 3 lesz. Alsó tagozatosok járnak ide, a fel­sősök már a faluba, összesen 37 gyereket tanítanak ebben az év­ben, de a számuk jövőre tovább csökken. A helybeliek úgy mondták: amolyan „Se-falu" ez. Vagyishogy van neve: Kisnyék, de nem község — Sarkadkeresztúrhoz tartozik —, munkalehetőség sincs. A tsz-ta­gok Sarkadra vagy Keresztúrra járnak dolgozni. Nem csoda tehát, ha a fiatalok, de még a középko­rúak is elvágynak. Az átlag élet­kor ötvenen felül van. De nem is tanyaközpont ez a település, mert annál kulturál­tabb, nagyobbak a lehetőségek a művelődésre, szórakozásra. A kul­túrház — mozi mellett a villany szinte áldás itt. S nemrég adták át a bő vizű artézi kutat, így egyik-másik család már tervez­geti, hogy a házba bevezetteti a vizet. Tervezik — az ÁFÉSZ ré­széről —, hogy korszerűsítik a bol­tot, az italmérést. A motorizált postás Tonna Imre bácsi, a környék postása is erről tájékoztat, ö a település mindentudója, ez persze foglalkozásával jár, de egyébként olyan ember, akit minden érde­kel, ami új, számottevő e vidék életében. Tőle tudtam meg, hogy Kisnyék népe nem elmaradott. Érdeklik a világ eseményei. Erre vall az is, hogy 32 televízió és 98 rádió van a postás körzetében. Ha a 107 családot nézzük, ez szép arany. Az újságelőfizetök száma sem ki­csi. A Népszabadságot 19-en, a Népújságot 17-en, a Szabad Földet 34-en, a Képes Újságot 27-en, a Nők Lapját 14-en, a Rádió Újsá­got 19-en fizetik elő. De jár Ma­gyar Hírlap, Népszava, Magyar Ifjúság és más lap is. Elmondta azonban a bánatát. Lehetne több előfizető. Az ernbe­— Értjük — válaszolták a parlamenterek és tisztelegtek. Amikor elhagyták a parancs­noki állást, az egyik olasz tiszt így szólt: Bir Hakei Fokozott erővel folytatódott az intermezzo után a küzde­lem. Rommel ugyanúgy, mint korábban a Gott el Qualeb mel­letti csatában személyesen irá­nyította a támadást. Nyitott ko­csijában száguldott a harckocsi, oszlopok előtt és eré­lyesen biztatta a katonáit, fő­leg az olaszokat: — Avanti! Avanti! Előre, gyorsan, előre! Kombinált hadműveletet in­dítottak a tengelycsapatok 3ir Hakeim ellen. Támadtak a re­pülők, a harckocsik és a tüzér­ség. A gyalogság is készenlét­ben állott, hogyha már előzőleg sikerült megpuhítani a védőket, akkor, ha kell, rohammal fog­lalják el a támaszpontot. Nehéz órák következtek. A korábba l ismeretlen arab falu nevét ek­kor kezdte megismerni a világ. Bir Hakeim egyformán szerepelt a németek és a szövetségesek hadijelentéseiben. A csata egyes fázisairól Rommel pontos nap­lót vezetett. Június 6-án 11-kor ezt jegyezte fel: — A kilencvenedik hadosztá­lyunk új támadást indít König tábornok csapatai ellen. A tá­madás pontjától nyolcszáz mé­tert haladunk előre. Itt azon­ban az ellenség megállít. A franciák ördögi módon harcol­nak... Nem félemlíti meg őket — Nagy katonák, Bir Hakeim védői. Autóba szálltak a onrlamen- terek, visszatértek l’.ommelhez. Jelentették, hogy König vissza­utasította a fegyverletételt. m védői a tüzérségi tűz és a Luftwaffe sorozatos támadása sem ... A védőket állandóan tűz alatt tartjuk. Ellenállásuk regénybe illő. Június 8-án a védők továbbra is makacsul ellenállnak. Rom­mel ekkor már beveti a gya­logságot. A védők vesztesége egyre nagyobb. Nincs most már szünet, ne­héz megállapítani, hogy Rom­mel mindenféleképpen fontos­nak tartotta a további előre­nyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását vagy pedig tévedett és azt hitte, a támasz­pont már csak órákig tarthat­ja magát. Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a néme­tek bombája elpusztította. Min­den katonának csak néhány korty jutott. Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König tábornok döntött. Ügy gondolta, hogy Bir Hakeim védői nem kockáztat­ják a további ellenállást. Elér­ték az elsőrendű célt, hosszú ideig feltartották a németek előnyomulását az egyiptomi határ és Szuez felé. A tábornok az ostrom tizedik napjának éj­szakáján kiadta a narancsot: — Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat. (Folytatjuk.) _reket érdeklik a sajtótermékek, |de sajnos, sokszor csak két-há- 5romnaponként juthatnak hozzá, s • az újság ilyenkor már elveszti ak­tualitását, hiszen a rádióból érte­• sülnek a legfrissebb hírekről. A ;postás 55 kilométeres körzetben ■dolgozik, ezt kerékpárral naponta jbejárni szinte lehetetlen. Úgy se- jgített a dolgon, hogy motorizálta ! magát, de ebből majdnem neki •lett baja, mert a postai szabályzat Sszerlnt saját motorosjármű hasz- ■nálata tilos! Üzemagyagköltséget •sem fizetnek, ha valakit baleset Sérne, semmilyen felelősséget nem •vállalnak. Ez kissé érthetetlen, hi- •szer. a posta érdeke is, hogy több ■legyen az előfizeő, s hogy a lakos- Sság elégedett legyen szolgáltatá- ■saival. 5 A Kisnyéken hallottak, látot­takból leszűrve a tapasztalatokat, Svégső következtetésként mondhat, jjuk: több törődést érdemelne ez a •település. Kasnyik Judit i Kölcsönözzön' ön is [ menyasszonyi i és völegényi ; ruhát ; Jelmezkészítő | és Kölcsönző i Vállalat fiókja Békéscsaba, Kazinczy u 26. j Telefon: 11—341. x A moszkvai találkozó után Az imperializmus agresszivitása A moszkvai fő dokumentum megállapította, hogy hatalmas forradalmi folyamatok bonta­koznak ki a világban és az im­perializmus elleni harcban, ko­runk három hatalmas ereje egyesül, a szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkásosz­tály és a nemzeti felszabadítás! mozgalom. Ugyanakkor két, egymással ellentétes törekvés is determinálja a világ sorsát: egyrészt — egyre nagyobb le­hetőségek nyílnak a forradalmi erők előrenyomulásához, más­részt — növekednek azok a ve­szélyek is, amelyeket az impe­rializmus és agresszív politiká­ja okoz. Ma már nemcsak a kommunisták, hanem más ha­ladó politikai erők és a széles néptömegek előtt is egyre vi­lágosabb, hogy az emberiség bajai, gondjai rövid történelmi távlaton megoldódnának — az imperializmus nélkül. Ne feled­jük azonban el. hogy az impe­rializmus még létezik, még ha­talmas erők állnak rendelkezé­sére. hogy megakadályozza vagy legalábbis késleltesse a haladást. Napjainkban az Imperializ­mus — s elsősorban ennek ve­zető ereje az amerikai imperi­alizmus — hallatlanul kifejlesz. tett apparátusával propaganda­háborút vív a világ népeinek rokonszenvéért, megkísérli el­ködösíteni. milyen szörnyű bű­nök terhelik már eddig is az imperializmust, s milyen szán­dékok vezérlik. Éppen ezért tettek jó szolgálatot az igazság­nak a kommunista, és munkás­pártok, amikor a világ legneve­sebb tudományos intézményei vizsgálatára támaszkodva vád­iratot szerkesztettek az impe­rializmus ellen, hogy a tények rideg, de annál megdöbbentőbb adataival tárják a világ elé az imperializmus rémtetteit. Vá­dolja ez a dokumentum az im­perializmust azért, hogy száza­dunknak mindössze hat évtize­de alatt több emberéletet oltott ki és több rombolást okozott, mint amennyit az emberiség a megelőző több évszázad alatt el­szenvedett. Csupán a 2 világhá. borúban több mint hatvanmil­lió ember vesztette életét, s 110 millió ember megsebesült vagy megrokkant. De, ez úgy látszik, nem volt elég. Az Egyesült Ál­lamok katonai kiadásai 1946— 1968 folyamán elérték az 1050 milliárd dollárt, ami kétszere­sénél több, mint amennyi 1945- ig az Egyesült Államok törté­netében a katonai kiadások ősz- szege volt. Az imperializmus felidézte a harmadik világhá­ború veszélyét! Hogy ez mit jelentene? Az amerikai tábor­nokok becslése szerint az első nukleáris csapásváltás követ­keztében 200 millió ember pusztulna el, a második világ­háború áldozatainak többszö­röse! Egy politikus megjegyez­te: ez csak becslés, mert 10—20 milliós eltérés ebben, vagy ab­ban az irányban „teljesen meg­engedhető pontatlanság”. Az amerikai hadsereg katonáinak és tisztjeinek csaknem fele, több mint 1,5 millió fő, vagyis jóval több, mint a második vi­lágháború idején, az USA ha­tárain kívül tartózkodik, s 64 államban állomásoznak ameri­kai katonák! S a „nagy próba” során, a vietnami nép elleni irtóhadjáratban 1961—66 kö­zött 250 000 dél-vietnami gyer­meket pusztítottak el, 75Ó 000 pedig napalmbombáktól súlvos égési sebeket kapott. Az USA egykori vezérkari főnöke így hetvenkedett: „Ügy szét kell bombáznunk Észak-Vietnamot, hogy visszavessük a kőkorszak­ba.” Ilyen „kőkorszakot” szán az imoerializmus az egész vi- láenak. De éppen ilven agresszív a dollárral „vívott” csata is. S ezt a „fegyvert” nemcsak a nemrég felszabadult országok, de saját szövetségesei ellen is beveti az USA. A nvusat-európai fejlett tőkés országok iparában egyre nagyobb hányaddal szerepel az amerikai tulajdon. Az Inter­national Harvester amerikai részvénytársaság' elnöke kije­lentette: „Minden egyes dollá­rért, amelyét az utóbbi évek fo­lyamán az Egyesült Államok határain túl különféle célokra felhasználtunk, 4,67 dollárt kaptunk.” Az USA 1960—66 kö­zött 3,2 milliárd dollár összegű tőkét vitt a fejlődő országok­ba. ugyanakkor a monopóliu­mok profitja ezekből az orszá­gokból 16,2 milliárd volt. Cso- dálkozhatunk-e ilyen körülmé­nyek között azon, hogy ezek az országok nemhogy előrehalad­nának, de növekszik köztük és a fejlett országok közötti sza­kadék. Így már világosabbá vá­lik az az ENSZ-sta tisztika, amely szerint 375 millió ember él a világon az éhhalál küszö­bén, s a hiányos táplálkozás kö­vetkeztében naponta S0 000 em­ber hal meg, vagyis másodper­cenként egy ember. Ez a kapi­talista imperializmus világa! „Az a társadalmi rend, amely foivamatosan ilyen bűntetteket szül — beteg, haldokló rend­szer, amelyet a történelem el­ítélt és amelynek el kell tűn­nie. A történelem ítéletének végrehajtása azonban maguk­nak a népeknek a feladata. Ko­runkban a népeknek minden lehetőségük megvan arra, hogy hozzákezdjenek a történelmi küldetésük végrehajtásához, s ne engedjék meg az imperializ­musnak utolsó és legborzalma­sabb bűntette elkövetését” — mondja a vádirat. Szerencsére — a világ népeinek szerencsé­jére! —, az imperializmus ma már nem uralkodhat korlátlanul a világ felett. Rendkívül erős még, de ma már nem tehet ké- nyére-kedvére azt, amit szeret­ne. Az utóbbi évtizedek törté­nelmi eseményei mutatják, hogy az imperializmus — min­den agresszió« kezdeményezés ellenére sem — „képtelen visz- szaszerezni az elveszített tör­ténelmi kezdeményezést, és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlő­désének fő útvonalát a szoci­alista világrendszer, a nemzet­közi munkásosztály és az összes forradalmi erő határozza meg.’ A 75 kommunista és mun­káspárt moszkvai tanácskozása, az ott kidolgozott és elfogadott antiimperialista harci program, hatalmas fegyvert jelent nem­csak a kommunista világmoz­galom, de szerte a világon min­den haladó mozgalom számára. Ez a dokumentum megmutatja a maga valódiságában a fő el­lenséget: az amerikai imperi­alizmust, megmutatja azokat az erőket, amelyeknek közös ak­ciója képes lefogni az imperi­alizmus agresszív kezét. Ezek az erők máris hatalmasak, de nem kétséges, hogy egyre hatal­masabbak és szervezettebbek lesznek. Az imperializmus elle­ni harc élvonalában a szocialis­ta világrendszer menetel. Ez az a bázis, amelyre a világ vala­mennyi haladó mozgalma tá­maszkodhat, s ez az a hatalmas erő. amely elrettenti az impe­rializmust a kalandorságtól. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a világ békéje, az impe­rializmus feletti döntő harc si­kere számunkra biztosítva van. Még nagyon nehéz küzdelem vár ránk a nemzetközi osztály­harcban. De e küzdelem felté­telei annak következtében, hogy az egység tendenciája vált ural­kodóvá a nemzetközi kommu­nista. és munkásmozgalomban, kedvezőbbekké váltak. Ezért adták ki a kommunista pártok a felhívást: „Szocialista orszá­gok népiéi, tőkés országok pro­letárjai és összes demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népiek, fogjatok össze az impe­rializmus ellen, a békéért, a nemzeti feszabadulásért, » tár­sadalmi haladásért, a demok­ráciáért és a szocializmusért vívott közös harcban!” Rácz Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents