Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1W9. Vasárnap Uhura Romániába érkezett Bukarest Nixon elnök és kísérete szom­bat délelőtt hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. Nicolae Cea- usescunak, a román államtanács elnökének meghívására az ameri­kai államfő délkelet-ázsiai körút­járól hazatérőben felesége és ta­nácsadói társaságában 28 órát tölt a román fővárosban. A „repülő fehér ház” az ame­rikai légierő elnöki különgépe Pakisztánból jövet, a városköz­ponttól 18 kilométerre levő va­donatúj repülőtérre, a rohammun­kával fogadására alkalmassá tett Otopenire szállt le, ezzel mintegy formálisan felavatva Bukarest korszerű légiforgalmi központját. Nixont néhány perccel megelőz­ve két bérelt utasszállító gépen érkeztek meg a mindenkori elnök hűséges kísérői: a washingtoni Fehér Házba akkreditált újság­írók. E kétszáz főnyi csoporttal együtt negyven országból összesen mintegy 800 külföldi újságíró, fotó-, film-, tv- és rádióriporter, többségükben amerikaiak—volt je­len az ünnepélyes fogadtatáson. Nixon elnök ellépett, a tiszte­letére felsorakozott díszszázad előtt. A két ország himnuszának elhangzása és 21 ágyúból leadott díszlövések után Nicolae Ceau- sescu köszöntötte a vendéget, majd az amerikai elnök rövid vá­laszbeszédben mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért. Ezt követően Nixon házigazdái kíséretében a román és amerikai lobogókkal díszített útvonalon át a Jianu városnegyedben biztosí­tott szálláshelyére hajtatott. Az útvonal mentén sok ezer bukares. ti sorakozott fel az erre az alka­lomra kiosztott amerikai zászlókat lobogtatva. Egy hét a világpolitikában Hazánk Geniben — Nixon útja — Mélyül az olasz válság — Kontinensünk biztonsága A nemzetközi politika e heiti krónikájának áttekintése a legkevésbé sem emlékeztet a nyári hónapok egyébként szokásos dip­lomáciai pangására. Nixon Ázsiát járta, VI. Pál pápa Ugandában szeretett volna közvetíteni a nigé_ riai polgárháború ellenfelei kö­zött — a jelentések szerint si­kertelenül. Olaszország tovább süllyedt a teljes politikai válsággá mélyült kormányválságban. A vietnami hadszíntérről nem érkeztek ezen a héten különösebben fontos hí­rek, viszont a Dél-Vietnammal szomszédos Kambodzsa semleges, ségi politikát folytató államfője, Sziltanuk az ország belső problé­máira hivatkozva, kilátásba he­lyezte lemondását. Ha ez bekövet- jkezik, előreláthatólag tovább bo- 'riyolódik az indokínai általános '•^éolitlkat és katonai helyzet. Ta­lán valóban végéhez közeledik a közép-amerikai „f utballháború”: Salvador vasárnapra állítólag be­fejezi csapatai kivonását Hon­duras területéről. A hét fontos politikai eseményei közé tartozik, hogy a genfi leszerelési értekez­let szovjet és amerikai társelnö­ke egyetértőleg új országokat hí­vott meg a leszerlési tárgyalások, ra, köztük Magyarországot is. Ha­zánk a jövőben tehát állandó résztvevője lesz a leszerelésről fo­lyó eszmecserének, s ez tovább növeli országunk nemzetközi te­kintélyét, presztízsét. Amikor ezek a sorok napvi­lágot látnak, Nixon amerikai el­nök már Bukarestben tartózkodik, túl van tehát világ körüli útjának ázsiai részén. Az amerikai állam, fő — mint emlékezetes — az Apollo—11 visszaérkezése után indult el a Csendes-óceán térségé­ből előbb Guam-szigebére, majd onnan a Fülöp-szigetekre, Indoné. ziába, Thaiföldre, előzetes beje­lentés nélkül Dél-Vietnamba. Bangkokot még egyszer érintve, utazott tovább Delhibe, onnan a pakisztáni Laboréba, ázsiai vil­lámlátogatásainak utolsó állomá­sára. Nixon útja „az Egyesült Álla­mok Vietnam utáni ázsiai politi­kájának” jelszavával szervező­dött. Az elnök helyzetfelmérő munkáját megosztotta külügymi­niszterével, Rogers-szál, aki Ja­pánba, Dél-Koreába, és Tajvanra látogatott. A Nixon-út megfigyelői világszerte egyetértenek abban, hogy az ázsiai terepszemle célja olyan politika alapjainak lerakása volt, amely az Egyesült Államok • imperialista befolyását a jövőben nem a nyílt fegyveres beavatko­zás alkalmazásával akarja bizto­sítani. A szándékot az a kudarc­sorozat váltotta ki, amelyet — Amerika történelmében eleddig példátlan nagyságrendben — a vietnami hadszíntéren szenvedett eL Ázsia kulcsországaiban az Egye­sült Államok most gazdasági of- fenzívával akarja megerősíteni pozícióit. Az elnök kijelentései­ből ti kiderül, hogy elképzelt új politikáját három ázsiai országra támaszkodva szeretné megválóéi. tarű. E három állam: Japán, a Fü- löp-szigetek és Indonézia. Wa­shington stratégiai tervezőinek szemében Japánt gazdasági ereje, a Fülöp-szigetekat feltétlen Ame. rika-hűsége, Suharto tábornok In­donéziáját pedig az 1965-ben be­következett tragikus fordulat óta kibontakozó ellenforradalmi kon­szolidáció teszi alkalmassá ázsiai főszerep betöltéséire. Olaszország rendkívül mély válságba jutott. Rumor, a kereszténydemokrata miniszterel­nök-jelölt, miután az úgynevezett „balközép” formula minden lehet­séges változatát végigpróbálta és a végén már arra is vállalkozott volna, hogy kisebbségi, csakis ke­reszténydemokrata politikusokból álló kormányt alakítson, a hét gére feladta a küzdelmet és íer mondott a kormányalakítási kí­sérletről. Most ismét Saragat ál­lamfő tárgyal a válság megoldásá­ról, de szinte óráról órára növek­szik a parlament feloszlatásának és az új választások kiírásának az esélye. Holott — mint erre az Olasz Kommunista Párt és más balol­dali erők az elmúlt héten több­ször is rámutattak — a parlament jelenlegi formájában is tükrözi a választók akaratát. Csakis a vá­lasztóik megbízatását nem telje­sítő jobboldali szocialistákon és a még saját pártjukat is felrobban­tó, szakadár szociáldemokratákon múlik, hogy a lejáratott „balkö­zép” formulát nem válthatja fel igazi baloldali politika. Nenni és a még tőle is jobbra álló szocia­lista politikusok azonban semmi áron sem hajlandók együttmű­ködni a kommunistákkal. Pedig sok jel mutat arra, hogy az olasz jobboldal most csak azért játssza végig e politikai válságot a par­lamenti demokrácia játékszabá­lyai szerint, hogy bebizonyítsa a játékszabályok tarthatatlanságát és utána kezébe ragadja a hatal­mat — ha kell, akár a hadsereg segítségével is. ElirÓpct-szerte tovább fo. lyik a diplomáciai munka a kon­tinens biztonsági értekezletének előkészítésére. Emlékezetes, hogy Pierre Harmel belga külügymi­niszter legutóbbi moszkvai útja alkalmával tulajdonképpen nem­csak kormánya képviselőjeként tárgyalt Gromiko külügyminisz­terrel, hanem a NATO megbízá­sából is. A világsajtó azóta is rendkívül élénken kommentálja ezt a tényt, mert ebben a bizton­sági értekezlet érdemi előkészíté­sének jelét látják. A héten külön­ben Jugoszlávia és Svédország is a finn kormány tudomására hoz­ta, hogy támogatja az értekezlet összehívására tett helsinki kez­deményezést. Az európai bizton­ság ügyét természetesen jelentő­sen befolyásolja majd, hogy a szeptemberi választások után mi­lyen kormánya lesz Nyugat-Né- metországnak. Keresik az argentin puccskísérlet résztvevőit Cordoba argentin városban a hatóságok megkezdték a nyomo­zást a kormányellenes puccskísér­let résztvevőinek felkutatására. A rendőrség székhaza környékén le­állították a forgalmat és a közeli utcákat a legszigorúbban őrzik. A rendőrség épületébe ugyanis be­hatolt négy személy —saját meg­határozásuk szerint a puccs ve­zetői — és felszólították Hector Romanutti rendőrfőnököt, hogy csatlakozzon a forradalmi mozga­lomhoz. A rendőrség bejelentése szerint később letartóztatták Gilberto Oliva volt tisztet és egy ügyvédet, akikről kiderült, hogy azonosak a rendőrség épületébe behatolt csoport vezetőivel. Ugyancsak letartóztatták a cor- dobai rádió hírszerkesztőjét és két beosztottját azzal a váddal, hogy részt vettek az előző napi fegyveres akcióban, amelynek eredményeképpen a cordobai rá­dió beolvasta az úgynevezett for­radalmi junta két közleményét. Buenos Airesben véget ért az ország legmagasabb rangú kato­nai vezetőinek kétnapos tanácsko­zása. A megbeszélésről közle­ményt adtak ki. (MTI) Tüntetés Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin szívében ezen a héten már másodszor került sor tömegtüntetésre, tiltakozásul a katonai szolgálatot megtagadó nyugatnémet fiatalok kiadatása ellen. Pénteken este a becslések sze­rint mintegy 800—1000 tüntető vonult végig Nyugat-Berlin egyik főútvonalán, a Kurfürsten- dammon, vörös zászlókat hordoz­va és amerika-ellenes jelszava­kat kiáltava. Jelentés szerint a szombati kora hajnali órákba is átnyúló tüntetés során a rendőrség mint­egy 50 személyt tartóztatott le. Négy rendőr és három tüntető megsebesült. Nyugati hírügynökségek érte­sülése szerint a szövetséges — brit, francia és amerikai — ha­tóságok felszólították a nyugat- berlini hatóságokat, hogy szüntes­sék be a további kiadatásokat mindaddig, amíg ezek jogi vonat, kozásait nem tisztázzák. (MTI) Magyar-perui ^ílk)Gi Q-é — Halála 10. évfordulóján — A Külkereskedelmi Minisztéri­um meghívására Budapestre érke­zett Jorge Pabló Femandini nagy. követ, a perui külügyminiszté­rium gazdasági ügyekkel foglalko­zó államtitkára, hogy a magyar- perui gazdasági kapcsolatok eddigi alakulásáról a kereskedelmi for­galom növeléséről tárgyaljon. A perui vendéget fogadta dr. Bíró József külkereskedelmi mi. niszter, dr. Házi Vencel külügymi­niszterhelyettes. Az államtitkár találkozott dr. Szalai Béla külke­reskedelmi miniszterhelyettessel is. A megbeszéléseken megállapítot­ták, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére kedvezőek a lehető­ségek. (MTI) Az olvasó, aki emlékezik a fel. szabadulást követő évek politi­kai küzdelmeire, melyek a ko­rábbi évtizedek elnyomottainak, kisemmizettéinek emberi életé­ért, felemelkedéséért, egy új, igazságosabb rendért folytak, máig sem felejtette el Révai Józsefnek, a Szabad Népben megjelent mozgósító, iránymu­tató cikkeit. Tiszta vizet a po­hárba — Legyen vége a huzavo­nának! — A fekete reakció — A sas szárnya — Százezrek ke­nyere — ezek a megalkuvást nem ismerő, éles logikával, ke­mény eltökéltséggel érvelő írá­sok, mind egy-egy mérföldkövét jelentették a magyar munkás­osztály győzelmes előrejutásá­nak a hatalom felé, kiinduló­pontját az újabb hadállások el­foglalásáért meginduló csaták, nak. Révai a Tanácsköztársaság ide. jén huszonegy éves volt, egyike a KMP megalakításában részt vett kommunistáknak; azok kö­zül való, akik már diák koruk­ban a Galilei Körben, majd a háborúellenes küzdelmekben ed­ződtek forradalmárrá. A Vörös Újság hasábjairól már a tapasz­talt harcos tanácsai, figyélmezte. tései, elméleti fejtegetései segí­tették a küzdő proletár tömege­get. Amikor a forradalom zászlai vérbe hanyatlottak, Révai József hangja még elszántabb lett. A bécsi Proletár, az itthon illegá­lisan megjelenő Kommün, a Kommunista, az egy ideig legá­lisan kiadott Társadalmi Szemle, a moszkvai Űj Hang, sok más lap és folyóirat oldalai őrzik — azóta köteteket is megtöltő — kitűnő publicisztikai műveit, tör. ténelmi, irodalmi tanulmá­nyait az 1848—49-es szabadság- harcról. Kölcseyről, Petőfiről, Kossuthról, 1918—19 tanulságai­ról, Ady és József Attila jelen­tőségéről, a marxizmus—lemi- nizmus, a magyar demokrácia, a munkásmozgalom, a magyarság, a népiesség, a nacionalizmus és a proletár nemzetköziség, a népfrontpolitika, a függetlenségi mozgalom kérdéseiről. Nemcsak szervezte és bátorította az elnyo­más elleni küzdelmet bátran da­colva a veszéllyel, többször ha­zatért már a húszas években is. Harminc telén Budapesten le­tartóztatták, megkínozták, há­rom évi fegyházra ítélték. A sze­gedi Csillag börtönben tanult és tanított, titokban — például Sza­bó Ervinről — írt tanulmányait az elvtársak segítségével kijut­tatta, hogy álnéven megjelenhes­senek budapesti folyóiratokban. A börtön után Moszkvában, Prá­gában folytatta pártmunkáját, fáradhatatlan alkotó tevékenysé­gét­Élete utolsó másfél évtizedé­ben a teoretikus — tudós Révai közéleti tisztségeket is viselt. Művelődésügyi miniszter volt, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a párt egyik legsúlyosabb szavú vezetője. Jelentékeny- vitázó és vitákra ösztönző, maradandó, de tévedésektől sem mentes, gazdag életmű maradt utána, elméleti cikkek, tanulmányok, irodalmi és művészeti kritikák, elemzések sokasága. Egyik utolsó írásában, súlyos szívbetegsége elhatalmasodásá­nak napjaiban írt művében, a Marxizmus és humanizmus-ban, töretlen hittel vallott a lenini tanítások időszerű igazságáról, változatlan érvényéről. A revi- zionizmus különböző képviselői­nek antimarxista nézeteivel vi­tatkozva — így érvelt: Éppen Lenin, korunkban a marxizmus tanításainak legmé­lyebb megértője és továbbfej­lesztője hangsúlyozta ismételten, hogy „a marxizmusban nyoma sincs semmiféle szektáriusság- nak”, és éppen azért nincs, mert „a marxizmus nem valami be- gubózott, megcsontosodott taní­tás, amely a civilizált világ fej­lődésének országútiétól távol jött létre. Ellenkezőleg, Marx lángelméje éppen abban nyilat­kozott meg, hogy azokra a kér­désekre adott választ, amelye­ket az emberiség leghaladottabb elméi már felvetették... Az osztályálláspont és az osz­tályérdekek következetes szem előtt tartása: ez az egyetlen va­lódi és következetes humanista álláspont. Minden kísérlet, az osztályálláspont és a humaniz­mus egymástól való elválasztá­sára és szembeállítására: árt a munkásosztálynak és végső so­ron a humanizmusnak is... 1959. augusztus 4-én hullott ki kezéből a toll. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja volt, szüntelenül lángoló, elmélyülten gondolkodó, haláláig tevékeny, harcos, forradalmár. Tanítvá­nyai, olvasói, hívei és, ellenfelei egyaránt tisztelettel, megbecsü­léssel őrzik emlékét V. F. Működik a Holdon elhelyezett laser-tükör A Lutheránus Világszövetség elnöke hazánkban A magyarországi evangélikus egyház meghívására dr. Fredrik A. Schiotzó, a Lutheránus Világ- szövetség elnöke, az amerikai I lutheránus egyház püspöke fele- ; ségével, Paul Hansennak, a Luthe­ránus Világszövetség kisebbségi, osztálya tikárának kíséretében | Magyarországon tartózkodik. A vendégeket szombaton hivatalá­ban fogadta Prantner József állam- j titkár az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen a mindkét felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről i folytattak véleménycserét. (MTI) i A califomiai Lick csillagvizs­gáló szakembereinek 12 napi eredménytelen próbálkozás után végre sikerült pénteken kapcsola­tot teremteniük azzal a laser—7 tükörrel, amelyet Armstrong és Aidring űrhajósok július 20-án helyeztek el a Hold felszínén. A Laser-tükör mintegy száz priz­ma-tükörből áll, amelynek anya­ga kvarc-kristály. Rendeltetése azoknak a nagy erejű laser-suga­raknak a visszaverése, amelyeket a Föld különböző pontjairól bocs- tanak ki egyebek között a Föld— Hold-távolság pontos meghatáro­zására. A csaknem két héten át tartó eredménytelen kísérletek azt a gondolatot sugallták a calif orniai csillagászati központ tudósainak, hogy a laser-tükör megsérülhe- ett, amikor Armstrong és Aldrin holdkompja felszállt a Hold fel­színéről. Most, hogy sikerült „rá­bukkanni” a tükörre, a csillag­vizsgáló 30 másodperces időközök­ben, 500 alkalommal bocsátott ki sugárnyalábokat és azok két és fél másodperccel később visszave­rődtek a föld felszínére. A californiai űrkutatási köz­pontból származó másik hír sze­rint a Mariner—7 amerikai űr­szonda — amelynek augusztus 5- én 3420 kilométernyire meg kell közelítenie a Mars felszínét — péntek óta kissé gyorsabban ha­lad az előirányzottnál. A sebes­sége néhány centiméter másod­perccel nagyobb a normálisnál és ennek következtében az űrállo­más körülbelül 15 másodperccel hamarább ér ei a Mars közelébe, mint gondolták. Szombaton újabb fényképeket sugároz a Földre a szonda, amelynek kamerája je­lenleg körülbelül 1 800 000 kilo­méternyire van a Marstól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents