Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

IMS, augusztus 22, 2 Péntek i r< Megyei szövefkezeti nap Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) és társadalomba, de új lendületre is ösztönözzük; — hangot adjunk elszánt törek­vésünknek, hogy nemzeti múltunk értékeit megőrizzük, s a magyar nemzetnek újabb becsületet, szi­lárd státuszt szerezzünk a világ­ban; . — demonstráljuk internaciona_ ,li§ta voltunkat és szemléletünket, közösség-vállalásunkat a világ .kommunista mozgalmával és ha­ladó erőivel, hirdessük szoros ba­rátságunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. . Hitünket az eszmékben, törek­vésünket a politikában nem más táplálja, mint a dolgozó osztályok érdeke, nem csupán a pillanatra szóló, hanem vele együtt a távolt érdek. Számunkra, kommunisták számára ez mutat utat a politiká­ban! Nemzetünknek jó híre, a Magyar Népköztársaságnak pedig a be­csülete terjed szerte Európában, és a világon. Ha egy világjáró idegen manapság hírt visz a vi­lág más részére arról, hogy má a helyzet á Duna és a Tisza me­dencéjében. azt viheti hírül, hogy a Magyar Népköztársaság szilár­dan áll a szocialista alapokon, a néphatalom erős, a gazdasági és kulturális építő­munka mindenütt látható, nyo­mon követhető. És azt is, hogy itt az emberek közt nem megy rit­kaság számba a vitatkozás, a vé­lemények szembesítése, de az or­szág végső érdekeit illetően nincs cívódá® és nincs pártokra szaka­dás. A legfőbb kérdésekben az alkotmány, a magyar nép 1949- ben alkotott, első írott és első szabad alkotmánya a2 irányadó. Eszerint pedig a néphatalom cél­ja a munkásság és parasztság tár­sadalmi felemelkedése. Ez volt már húsz évvel ezelőtt a cél, ez a cél, és ez lesz a cél! '<p)rszágunk most úton van, a fejlő, elesnek azoft az országútján, amely a szocializmus teljes felépítéséhez vezet. Nagy eredményeket mond­hatunk mar magunkénak, de még rengeteget is kell tennünk azért, hogy a szocializmus megvalósu­lását elérjük. Ha számba vesz- szük, hogy meddig jutottunk, a szocializmushoz vezető úton, azt látjuk, hogy a társadalmi feltété, lek, mint a kilométerkövek az or­szágúton, úgy sorakoznak egymás után, s ha az egyiket elhagyjuk, következik a másik. És nekünk mindegyiken túl kell haladnunk. Most ott tartunk, hogy a szocia. 1 izmus némely feltétele már adott, de némelyik még nem valósult meg. Az első feltétel a munkás- paraszt hatalom kivívása. Ennek birtokában vagyunk. A következő feltétel az, hogy a jövedelem el­osztása társa dalmasítva legyen, és ne tőkétulajdon, a vagyon, ha­nem a munka szabjon irányt eb­ben. Ez is teljesült, bár a jöve­delemelosztás * új, szocialista rendszerén sok még a javítani va­ló. De itt vannak a további feltételek­Termelünik-e már annyit és min­den olyat, ami a szocializmushoz kell ? Nem, ezt a feltételt még nem teljesítjük, termelésünk mennyi­sége kisebb, minősége és korsze­rűsége gyengébb a világszínvonal­nál. Közműveltségünk eléri-e a szocializmus kívánta szintet? Nem. mert nagyon különböző műveltségi szintek keverednek még nálunk. A szocialista demokrácia és a szocialista közösségi erkölcs át­hatja-e már társadalmunk egé­szét? Bár terjed és erősödik, de hatóköre még szűk a szocializmus igényéhez képest. Ebből követke­zik, hpgy a szocializmus gazdasá­gi, kulturális és közéleti feltételei közül számosat még ezután kell megteremtenünk. Ez még sok ne­héz feladat elé állít bennünket. De ezek előtt semmiképpen sem hátrálhatunk meg. Inkább a hu- szonikét év előtti kommunista jel­| szó vezessen bennünket tovább, I az, hogy: „Nem állunk meg fél- I úton!" Ha teljes győzelemre akarjuk vin­ni a szocializmust, akkor fejlesz­tenünk kell a társadalom alapjait, á gazdasági-kulturális szerkeze­tét, az osztályok együttműködését, az állami irányítás módszereit. Még az alkotmányt is tovább le­het és kell fejleszteni. Döntő fon­tosságú, de azért nem elég, hogy fejlődnek az országos intézmé­nyek. Ugyanez szükséges társadal­munk közösségi alapszervezetei- ben és egyáltalán az emberi kap­csolatok széles területén. A he­lyi tanácsok, a helyi társadalmi szervezetek, a vállalatok és szö­vetkezetek tevékenységének erő­teljes fejlesztése, szocialista mivol. tának kibontakozása nélkül nem juthatunk messzire a tervezett jö­vendő felé. Mert a szocializmus­hoz nem elég a jó kormány, ha­nem jó helyi tanács, jó gazdasági vezető réteg és virágzó, dinamikus helyi gazdasági élet is kell. Egy jó miniszter sokat tehet az or­szág érdekében, de nem kevés mű, lik azon, hogy milyen a tanácsi vezetés, milyen a vállalati és szö­vetkezeti vezetés. Mert „felül” csak akkor mehetnek jól a dol­gok, ha „alul” is jól mennék. S ez fordítva is igaz. A szocializmus fejlődésének kulcsa tehát részint a jó kormántyzás, részint a jó helyi vezetés. Ezért szorgalmazza pártunk most mindkettőnek a fe j. lesztését, ez a törekvés hatja át gazdasági reformunkat. A mai napot a szövetkezetek napjaként is ünnepeljük. Ügy ér­zem, ez szimbolikusan kifejezi azt, hogy hazánkban a szövetkezés együtt fejlődött a munkáshata­lommal és a szocializmussal. Bé­kés megyében különösen okikai és joggal hangsúlyozzák a szövetke­zeti gondolat hódítását, hiszen en­nek a megyének nagy szerepe volt az országos győzelemben. So. kan emlékszünk még arra, a tör­ténetírók is megörökítik, hogy fel­szabadulásunk után, az új ma­gyar szövetkezeti mozgalom itt az elsők között sarjadt ki és in­dult országhódító útra. E tájon alakultak az első termelőcsopor­tok 1945-ben. Itt születtek akkori­ban az új földművesszövetkezetek, szerveződtek már a kisiparosok szövetkezetei. Nem véletlen tehát, hogy 1949-ben nagy erővel indult fejlődésnek, majd 1959—60-ban győzelemre jutott a termelőszö­vetkezeti mozgalom. Parasztsá­gunk ezzel nem is csupán egy tör­ténelmi „lépést”, hanem szinte egy történelmi „ugrást” tett elő­re, melynek anyagi és erkölcsi haszna felmérhetetlen, ha ez a haszon nem is hullott az ölünkbe egyszerre, hanem fokozatosan rea­lizálódik. Mezőgazdaságunk az utóbbi években nagy lendülettel fejlődik és sok sikert könyvelhet el. Országos jelentőségű siker például a kenyérgabona-probléma végleges megoldása hazánkban. Hol vagyunk már a felszabadulás előtti 13—14 mázsás hektáronkén­ti átlagterméstől? Tavaly országos átlagban 24,5 mázsa búza termett egy hektáron, az idén pedig több mint 27 mázsa, A két világháború közötti időszak rekordtermése 1938-ban volt, akkor egy hektá­ron átlagban nyolc ember évi ke­nyerét termelték meg. Az idén viszont már átlagban 15 ember kenyerét biztosítja egy hektár bú­zaföld a vetőmagon felül. Minek tulajdonítsuk ezt a sikert? Dön­tő tényező ebben a gondos nö­vénytermelő-munka és a korszerű agrotechnika. Végül is kilencszáz- ezer ember munkája van a siker mögött. De nem kevésbé döntő az, hogy a kisárutermelés helyett szövetkezeti rendszer van, amely nem gátja, inkább szálláscsinálója a modern agrotechnikának, a ra­cionális munkaszervezésnek és ősz. tönzője az ember munkakedvé­nek. Vajon lehet még tovább fo­kozni a gazdálkodás hatékonysá­gát? Lehet. Van egyáltalán felső határa a agrárteljesítménynek? Egész bizonyos, hogy van, de az is biztos, hogy adottságaink javí­tásával a következő évtized vé­gére eljuthatunk a 30—35 mázsás hektáronkénti átlagtermésig. És amit lehet a búzában, azt lehet más termelési ágban is. Fokozzuk tehát tovább a teljesítményt, hogy még jobb helyet szerezzünk ma­gunknak a nemzetközi agrárver­senyben. A gazdasági reform elhatározá­sával és megkezdésével pártunk és kormányunk új fejlődési lehe­tőséget kíván teremteni a szocia­lista népgazdaságnak. Mégpedig azon az úton, hogy a gazdaság egészének nemzetközi versenyké­pessége fokozódjon, a hazad mun­ka mind nagyabb megbecsülést szerezzen külföldön, mert ez a mi számunkra valóságos életszük­séglet. Hazánk adottságai mellett ugyanis nagymértékben a külföldi piacunk bővülése ösztönözheti a termelés növelését, serkentheti az életszínvonal párhuzamos emelke­dését. Sikerre tudjuk-e vinni a reformot, ezt a nagyszabáisú össz­népi vállalkozásunkat? Nincs a si­kernek automatikus biztosítéka, de adott minden lehetősége. Még nem érezhetjük tarsolyunkban az eredményt, de sport-nyelven mondva, jól vettük a startol Nehézségei, mint mindennek, en­nek a reformnál? is vannak, nem. csak szép oldala, de helyenként fo. A földmunkásmozgalom veteránjai a dísztribün előtti ülőhe­lyen hallgatták a szónokot. Nyers Rezső átveszi Varga Mihálytol, az orosházi Üj Élet Tsz elnökétől az új búzából sütött kenyeret. nákja is. Mégis nincs jobb lehe­tőségünk, mint továbbvinni, még jobban kibontakoztatni a refor­mot, mert történelmileg ez visz előre bennünket. Mint másban, ebben sem állhatunk meg félúton! A gazdasági reform irányelveit részint a mostani, de még inkább a következő ötéves terv segítségé­vel kell megvalósítani. Harmadik ötéves tervünknek most a negyedik esztendejében vagyunk. Nem tu­dunk még mindent pontosan elő­re becsülni, de annyit már tudunk, hogy tervünket egészében teljesít, jük, nagy részét elérjük annak, amit a dolgozók közösségi, osz­tálycéljainak nevezhetünk. De azért most sem teljesen rózsaszí­nű a kép, hasonlóan az előző öt­éves tervhez, most is tarkítják az egyenetlenség és némely arány­talanság foltjai. Summázva azt mondhatjuk, hogy a mennyiség- | ben kifejezett tervcélokat jól telje­sítjük, sok mindenben túltelje­sítjük, míg viszont a minőségre, a gazdasági hatékonyságra, a kor­szerűsítésre vonatkozó célokat, melyek számokkal nem vagy csak kevésbé fejezhetők ki, bi­zony csak részben, hogy úgy mondjam, „foghíjasán” teljesít­jük. Pedig reformunk egyik fő rendeltetése — nem véletlenül — éppen az, hogy a íobb minőség, a korszerűbb technika és a na­gyobb hatékonyság felé terelje a j magyar népgazdaság minden ága­zatát. Mi a lényege az ipari terme­lékenységi problémának Magyar- országon? Ha hosszú távon mint történelmi tünetet vizsgáljuk a dolgot, arra a felismerésre jutunk, hogy a nemzetközi összehasonlí­tásban csak gyenge közepesnek mondható a hazai ipar átlagos termelékenysége. Az okok pedig a következők: 1. A termelés gé­pesítése nem komplex, a magas­fokon gépesített munkafolyama­tokhoz kapcsolódnak olyanok, ! melyek alig vannak gépesítve. 2. Helyenként elöregedettt a gép­parkunk, nem állja ki a nemzet­közi termelékenységi versenyt. 3. A munkaszervezésnek és az al­kalmazott technológiának sok helyen nem a termelékenység az egyik vezérelve. 4. Nem veszünk még részt eléggé intenzíven a nemzetközi munkamegosztásban. Ezek az okok szülik hosszú távon a problémát. De ez nem minden. A termelékenységi problémának van aktuális vonatkozása, olyan oka, amely mai, mindennapi éle­tünkből származik: Miért alacsony ebben az évben a termelékenység növekedése az iparban? Igazuk van azoknak, akik az átlagbér-ellenőrzési sza­bályozók fékező hatására hivat­koznak, de nincs igazuk azoknak, akik mindent erre vezetnek vissza. Az átlagbérre vonatkozó népgazdasági szabályozást jövőre javítani kell, de ezzel még nem oldunk meg mindent. Átmeneti­leg visszafogja a termelékenysé­get az is, hogy a . munkaidőcsök­kentés két esztendeje alatt az ipar munkaidő-alapjának mint­egy 7 százaléka kiesik. Ez sok helyen csökkenti a gépek kihasz­náltságát és a termelékenység csak lassan nő a kevésbé gépesí­tett munkafolyamatokban. Még egy döntő okot kell megjelölni; a gazdasági reform kapcsán nép- gazdasági érdekből megszigorítot­tuk az iparban az úgynevezett „rentabilitási” korlátot, szűkítjük a lehetőségét annak, hogy rá­fizetés mellett vagy rendelés nél­kül, készletre termeljenek a vál­lalatok. Mindez együttesen féke­zően hat az ipari termelés növe­lésére, viszont nem fékezi eléggé a létszámbővítés lehetőségét. Mi lehet a megoldás? Sem az admi­nisztratív létszám-zárlat, sem a termelés öncélú, mesterkélt növe­lése nem vezetne jóra. A fő út, a keresett termékek mennyiségi növelése, szélesebb választéka, a jövedelmezőség fokozása, a jobb munkaszervezés. fl reálbérek és reáljövedelmek növekedése ez évben is tovább folytatódik hazánkban. Növek­szik tehát a dolgozó emberek vá­sárlóereje. A népgazdaság mun­kabéralapja ez év első felében 6,5 százalékkal növekedett, ebből 4 százalékot tesz ki a létszám- növekedés hatása és 2 százalék­kal emelkedett az átlagbér. Ha­sonló mértékben növekednek a mezőgazdasági. jövedelmek. Igaz, hogy eközben a fogyasztói árszín­vonal is emelkedett a tavalyihoz képest és ez mérsékli a bérnöve­kedés reális értékét. A nyugdíja­sok reáljövedelme éppen ezért, ha kisebb mértékben is, de csök­kent. Végeredményben a kiske­reskedelmi forgalom változatlan áron számítva 8 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, és ez annyit (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents