Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
IMS, augusztus 22, 2 Péntek i r< Megyei szövefkezeti nap Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) és társadalomba, de új lendületre is ösztönözzük; — hangot adjunk elszánt törekvésünknek, hogy nemzeti múltunk értékeit megőrizzük, s a magyar nemzetnek újabb becsületet, szilárd státuszt szerezzünk a világban; . — demonstráljuk internaciona_ ,li§ta voltunkat és szemléletünket, közösség-vállalásunkat a világ .kommunista mozgalmával és haladó erőivel, hirdessük szoros barátságunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. . Hitünket az eszmékben, törekvésünket a politikában nem más táplálja, mint a dolgozó osztályok érdeke, nem csupán a pillanatra szóló, hanem vele együtt a távolt érdek. Számunkra, kommunisták számára ez mutat utat a politikában! Nemzetünknek jó híre, a Magyar Népköztársaságnak pedig a becsülete terjed szerte Európában, és a világon. Ha egy világjáró idegen manapság hírt visz a világ más részére arról, hogy má a helyzet á Duna és a Tisza medencéjében. azt viheti hírül, hogy a Magyar Népköztársaság szilárdan áll a szocialista alapokon, a néphatalom erős, a gazdasági és kulturális építőmunka mindenütt látható, nyomon követhető. És azt is, hogy itt az emberek közt nem megy ritkaság számba a vitatkozás, a vélemények szembesítése, de az ország végső érdekeit illetően nincs cívódá® és nincs pártokra szakadás. A legfőbb kérdésekben az alkotmány, a magyar nép 1949- ben alkotott, első írott és első szabad alkotmánya a2 irányadó. Eszerint pedig a néphatalom célja a munkásság és parasztság társadalmi felemelkedése. Ez volt már húsz évvel ezelőtt a cél, ez a cél, és ez lesz a cél! '<p)rszágunk most úton van, a fejlő, elesnek azoft az országútján, amely a szocializmus teljes felépítéséhez vezet. Nagy eredményeket mondhatunk mar magunkénak, de még rengeteget is kell tennünk azért, hogy a szocializmus megvalósulását elérjük. Ha számba vesz- szük, hogy meddig jutottunk, a szocializmushoz vezető úton, azt látjuk, hogy a társadalmi feltété, lek, mint a kilométerkövek az országúton, úgy sorakoznak egymás után, s ha az egyiket elhagyjuk, következik a másik. És nekünk mindegyiken túl kell haladnunk. Most ott tartunk, hogy a szocia. 1 izmus némely feltétele már adott, de némelyik még nem valósult meg. Az első feltétel a munkás- paraszt hatalom kivívása. Ennek birtokában vagyunk. A következő feltétel az, hogy a jövedelem elosztása társa dalmasítva legyen, és ne tőkétulajdon, a vagyon, hanem a munka szabjon irányt ebben. Ez is teljesült, bár a jövedelemelosztás * új, szocialista rendszerén sok még a javítani való. De itt vannak a további feltételekTermelünik-e már annyit és minden olyat, ami a szocializmushoz kell ? Nem, ezt a feltételt még nem teljesítjük, termelésünk mennyisége kisebb, minősége és korszerűsége gyengébb a világszínvonalnál. Közműveltségünk eléri-e a szocializmus kívánta szintet? Nem. mert nagyon különböző műveltségi szintek keverednek még nálunk. A szocialista demokrácia és a szocialista közösségi erkölcs áthatja-e már társadalmunk egészét? Bár terjed és erősödik, de hatóköre még szűk a szocializmus igényéhez képest. Ebből következik, hpgy a szocializmus gazdasági, kulturális és közéleti feltételei közül számosat még ezután kell megteremtenünk. Ez még sok nehéz feladat elé állít bennünket. De ezek előtt semmiképpen sem hátrálhatunk meg. Inkább a hu- szonikét év előtti kommunista jel| szó vezessen bennünket tovább, I az, hogy: „Nem állunk meg fél- I úton!" Ha teljes győzelemre akarjuk vinni a szocializmust, akkor fejlesztenünk kell a társadalom alapjait, á gazdasági-kulturális szerkezetét, az osztályok együttműködését, az állami irányítás módszereit. Még az alkotmányt is tovább lehet és kell fejleszteni. Döntő fontosságú, de azért nem elég, hogy fejlődnek az országos intézmények. Ugyanez szükséges társadalmunk közösségi alapszervezetei- ben és egyáltalán az emberi kapcsolatok széles területén. A helyi tanácsok, a helyi társadalmi szervezetek, a vállalatok és szövetkezetek tevékenységének erőteljes fejlesztése, szocialista mivol. tának kibontakozása nélkül nem juthatunk messzire a tervezett jövendő felé. Mert a szocializmushoz nem elég a jó kormány, hanem jó helyi tanács, jó gazdasági vezető réteg és virágzó, dinamikus helyi gazdasági élet is kell. Egy jó miniszter sokat tehet az ország érdekében, de nem kevés mű, lik azon, hogy milyen a tanácsi vezetés, milyen a vállalati és szövetkezeti vezetés. Mert „felül” csak akkor mehetnek jól a dolgok, ha „alul” is jól mennék. S ez fordítva is igaz. A szocializmus fejlődésének kulcsa tehát részint a jó kormántyzás, részint a jó helyi vezetés. Ezért szorgalmazza pártunk most mindkettőnek a fe j. lesztését, ez a törekvés hatja át gazdasági reformunkat. A mai napot a szövetkezetek napjaként is ünnepeljük. Ügy érzem, ez szimbolikusan kifejezi azt, hogy hazánkban a szövetkezés együtt fejlődött a munkáshatalommal és a szocializmussal. Békés megyében különösen okikai és joggal hangsúlyozzák a szövetkezeti gondolat hódítását, hiszen ennek a megyének nagy szerepe volt az országos győzelemben. So. kan emlékszünk még arra, a történetírók is megörökítik, hogy felszabadulásunk után, az új magyar szövetkezeti mozgalom itt az elsők között sarjadt ki és indult országhódító útra. E tájon alakultak az első termelőcsoportok 1945-ben. Itt születtek akkoriban az új földművesszövetkezetek, szerveződtek már a kisiparosok szövetkezetei. Nem véletlen tehát, hogy 1949-ben nagy erővel indult fejlődésnek, majd 1959—60-ban győzelemre jutott a termelőszövetkezeti mozgalom. Parasztságunk ezzel nem is csupán egy történelmi „lépést”, hanem szinte egy történelmi „ugrást” tett előre, melynek anyagi és erkölcsi haszna felmérhetetlen, ha ez a haszon nem is hullott az ölünkbe egyszerre, hanem fokozatosan realizálódik. Mezőgazdaságunk az utóbbi években nagy lendülettel fejlődik és sok sikert könyvelhet el. Országos jelentőségű siker például a kenyérgabona-probléma végleges megoldása hazánkban. Hol vagyunk már a felszabadulás előtti 13—14 mázsás hektáronkénti átlagterméstől? Tavaly országos átlagban 24,5 mázsa búza termett egy hektáron, az idén pedig több mint 27 mázsa, A két világháború közötti időszak rekordtermése 1938-ban volt, akkor egy hektáron átlagban nyolc ember évi kenyerét termelték meg. Az idén viszont már átlagban 15 ember kenyerét biztosítja egy hektár búzaföld a vetőmagon felül. Minek tulajdonítsuk ezt a sikert? Döntő tényező ebben a gondos növénytermelő-munka és a korszerű agrotechnika. Végül is kilencszáz- ezer ember munkája van a siker mögött. De nem kevésbé döntő az, hogy a kisárutermelés helyett szövetkezeti rendszer van, amely nem gátja, inkább szálláscsinálója a modern agrotechnikának, a racionális munkaszervezésnek és ősz. tönzője az ember munkakedvének. Vajon lehet még tovább fokozni a gazdálkodás hatékonyságát? Lehet. Van egyáltalán felső határa a agrárteljesítménynek? Egész bizonyos, hogy van, de az is biztos, hogy adottságaink javításával a következő évtized végére eljuthatunk a 30—35 mázsás hektáronkénti átlagtermésig. És amit lehet a búzában, azt lehet más termelési ágban is. Fokozzuk tehát tovább a teljesítményt, hogy még jobb helyet szerezzünk magunknak a nemzetközi agrárversenyben. A gazdasági reform elhatározásával és megkezdésével pártunk és kormányunk új fejlődési lehetőséget kíván teremteni a szocialista népgazdaságnak. Mégpedig azon az úton, hogy a gazdaság egészének nemzetközi versenyképessége fokozódjon, a hazad munka mind nagyabb megbecsülést szerezzen külföldön, mert ez a mi számunkra valóságos életszükséglet. Hazánk adottságai mellett ugyanis nagymértékben a külföldi piacunk bővülése ösztönözheti a termelés növelését, serkentheti az életszínvonal párhuzamos emelkedését. Sikerre tudjuk-e vinni a reformot, ezt a nagyszabáisú össznépi vállalkozásunkat? Nincs a sikernek automatikus biztosítéka, de adott minden lehetősége. Még nem érezhetjük tarsolyunkban az eredményt, de sport-nyelven mondva, jól vettük a startol Nehézségei, mint mindennek, ennek a reformnál? is vannak, nem. csak szép oldala, de helyenként fo. A földmunkásmozgalom veteránjai a dísztribün előtti ülőhelyen hallgatták a szónokot. Nyers Rezső átveszi Varga Mihálytol, az orosházi Üj Élet Tsz elnökétől az új búzából sütött kenyeret. nákja is. Mégis nincs jobb lehetőségünk, mint továbbvinni, még jobban kibontakoztatni a reformot, mert történelmileg ez visz előre bennünket. Mint másban, ebben sem állhatunk meg félúton! A gazdasági reform irányelveit részint a mostani, de még inkább a következő ötéves terv segítségével kell megvalósítani. Harmadik ötéves tervünknek most a negyedik esztendejében vagyunk. Nem tudunk még mindent pontosan előre becsülni, de annyit már tudunk, hogy tervünket egészében teljesít, jük, nagy részét elérjük annak, amit a dolgozók közösségi, osztálycéljainak nevezhetünk. De azért most sem teljesen rózsaszínű a kép, hasonlóan az előző ötéves tervhez, most is tarkítják az egyenetlenség és némely aránytalanság foltjai. Summázva azt mondhatjuk, hogy a mennyiség- | ben kifejezett tervcélokat jól teljesítjük, sok mindenben túlteljesítjük, míg viszont a minőségre, a gazdasági hatékonyságra, a korszerűsítésre vonatkozó célokat, melyek számokkal nem vagy csak kevésbé fejezhetők ki, bizony csak részben, hogy úgy mondjam, „foghíjasán” teljesítjük. Pedig reformunk egyik fő rendeltetése — nem véletlenül — éppen az, hogy a íobb minőség, a korszerűbb technika és a nagyobb hatékonyság felé terelje a j magyar népgazdaság minden ágazatát. Mi a lényege az ipari termelékenységi problémának Magyar- országon? Ha hosszú távon mint történelmi tünetet vizsgáljuk a dolgot, arra a felismerésre jutunk, hogy a nemzetközi összehasonlításban csak gyenge közepesnek mondható a hazai ipar átlagos termelékenysége. Az okok pedig a következők: 1. A termelés gépesítése nem komplex, a magasfokon gépesített munkafolyamatokhoz kapcsolódnak olyanok, ! melyek alig vannak gépesítve. 2. Helyenként elöregedettt a gépparkunk, nem állja ki a nemzetközi termelékenységi versenyt. 3. A munkaszervezésnek és az alkalmazott technológiának sok helyen nem a termelékenység az egyik vezérelve. 4. Nem veszünk még részt eléggé intenzíven a nemzetközi munkamegosztásban. Ezek az okok szülik hosszú távon a problémát. De ez nem minden. A termelékenységi problémának van aktuális vonatkozása, olyan oka, amely mai, mindennapi életünkből származik: Miért alacsony ebben az évben a termelékenység növekedése az iparban? Igazuk van azoknak, akik az átlagbér-ellenőrzési szabályozók fékező hatására hivatkoznak, de nincs igazuk azoknak, akik mindent erre vezetnek vissza. Az átlagbérre vonatkozó népgazdasági szabályozást jövőre javítani kell, de ezzel még nem oldunk meg mindent. Átmenetileg visszafogja a termelékenységet az is, hogy a . munkaidőcsökkentés két esztendeje alatt az ipar munkaidő-alapjának mintegy 7 százaléka kiesik. Ez sok helyen csökkenti a gépek kihasználtságát és a termelékenység csak lassan nő a kevésbé gépesített munkafolyamatokban. Még egy döntő okot kell megjelölni; a gazdasági reform kapcsán nép- gazdasági érdekből megszigorítottuk az iparban az úgynevezett „rentabilitási” korlátot, szűkítjük a lehetőségét annak, hogy ráfizetés mellett vagy rendelés nélkül, készletre termeljenek a vállalatok. Mindez együttesen fékezően hat az ipari termelés növelésére, viszont nem fékezi eléggé a létszámbővítés lehetőségét. Mi lehet a megoldás? Sem az adminisztratív létszám-zárlat, sem a termelés öncélú, mesterkélt növelése nem vezetne jóra. A fő út, a keresett termékek mennyiségi növelése, szélesebb választéka, a jövedelmezőség fokozása, a jobb munkaszervezés. fl reálbérek és reáljövedelmek növekedése ez évben is tovább folytatódik hazánkban. Növekszik tehát a dolgozó emberek vásárlóereje. A népgazdaság munkabéralapja ez év első felében 6,5 százalékkal növekedett, ebből 4 százalékot tesz ki a létszám- növekedés hatása és 2 százalékkal emelkedett az átlagbér. Hasonló mértékben növekednek a mezőgazdasági. jövedelmek. Igaz, hogy eközben a fogyasztói árszínvonal is emelkedett a tavalyihoz képest és ez mérsékli a bérnövekedés reális értékét. A nyugdíjasok reáljövedelme éppen ezért, ha kisebb mértékben is, de csökkent. Végeredményben a kiskereskedelmi forgalom változatlan áron számítva 8 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, és ez annyit (Folytatás a 3. oldalon)