Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

IM». 19. 3 Kedd Alaptörvényünkben rögzített szövetség H uszonöt évvel fiatalabban, tapasztalatokban sokkal szegényebben mint ma. de vilá­got jobbá forgató szándékkal harsogtuk a „Föl, vörösök, pro­letárok...” második versszaka­ként, hogy „Vélünk az egész vi­lágon az elnyomott parasztság, mert tudja, hogy csak mivélünk vívhatja ld igazát”. És József Attilával együtt váltottuk ma­gunkat az utca és a föld, — a város és a falu, a munkásosz­tály és a parasztság fiainak. Pedig akkor még nem tudta az egész parasztság, hogy az 6 iga­za is csak a munkásosztály ve­zetésével és támogatásával vív­ható ki. Tapasztalatokban — legalább­is az akkori fiatalok — szegé­nyebbek, majdnem nincstelenek voltak. Két szeminárium között vonultaik ki az utcára, hogy a munkásosztály és pártja jelsza­vát megzen gessék a szövetséges frissen kivívott joga és életle­hetősége érdekében: „Földet vissza nem adunk!” Igen, noha a mohón habzsolt és minden tudományoknál fontosabb tudni­valók közül talán még nem is ismerkedtek meg a szövetségi politika elveivel A szabadság első óráiban, a rrvegostromlott és felsza­badult főváros romjai alól elő- búvó emberekkel együtt sarjad­tak ennek a szövetségnek új hajtásai — gyökered egész a munkásmozgalom hajnaláig nyúltak vissza. Élelmet küldött a falu az éhező városnak, s a városlakók — pedig még saját otthonaikat sem tették teljesen lakhatóvá — elindultak a fal­vakba. hogy beüvegezzék az is­kolák és községházák üresen tátongó ablakait, megjavítsák a tetőket (nem ritkán a templo­mokét is), használhatóvá tegyék az uraságaktól megmaradt me­zőgazdasági gépeket, testvéri ■ támogatást nyújtsanak az úigaz- dáknak a termélés megindításá­hoz. Akkor még a kommunisták közül is kevesen tudták, hogy a kivívandó proletárdiktatúrának, a remények határán kirajzolódó szocializmusnak a munkás-pa­raszt szövetség a politikai alap­ja. Ám szerencsére, a kevesek, akik tudták, mindig egyengették ennek a szövetségnek az útját, azokban a nehéz időkben is, amikor a szűklátókörűség, a türelmetlenség, a bal- és jobb­oldali torzítások egváltalán nem ‘ették ezt könnyűvé. N egyedszázada még sok mindent nem tud­tunk. de az elmúlt történelmi huszonöt év alatt sok mindent megtanultunk. Volt, amit köny­vekből, nem keveset mások ta­pasztalataiból, sokat magunk kárán. De megtanultuk, tudjuk és nem feledkezünk él a mar­xizmus—leninizmus alapvető ta­nításáról. hogy a munkásosz­tály csak a dolgozó nép élén, széles osztályszövetségben viheti győzelemre a békéért, a demok­ráciáért, a szocializmusért ví­vott harcot. Ezért épül országot vezető pártunk politikája a munkásosztály vezette munkás­paraszt szövetségre, az értelmi­séggel való szoros együttműkö­désre. a nép valamennyi haladó ereiének tömörítésére. Űj, emberibb életet és otthont biztosító szocialista hazánk az egész nép számára épül, nem is jöhet létre másként, csak az egész nép műveként. A szocia­lizmus kivívása és megvalósítá­sa egykor csak a munkásosztály harci programja volt, ma — túl­zás nélkül mondhatjuk — nem­zeti cél. Ez a cél — állapította meg a Hazafias Népfront IV. kongresszusa — „alapvető poli­tikai érdekközösséget teremt a társadalom minden része szá­mára és a szövetségi politika a részérdek ütközésének a közös alapon való megoldását teszi lehetővé”. Húsz évvel ezelőtt hirdették ki a Magyar Népköztársaság al­kotmányát. amely ezt az orszá­got a munkások és dolgozó pá­r-ttok államává nyilvánította. Két évtized, s md minden vál­tozott azóta is! A hajdan pa­raszt többségű Magyarországon ma már munkás és alkalmazott a keresők több mint háromne­gyede, s több mint húsz száza­léka szövetkezeti paraszt. A parasztság jelentős része ipari munkássá, más része tsz-paraszt- tá, az ipari munkások és parasz­tok egy része értelmiségivé és alkalmazottá vált. Ma a munká­soknak csaknem feje falun la­kik, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy. a paraszti életforma, a parasztság igényei és törekvé­sei egyre inkább hasonulnak a munkások igényeihez és törek­véseihez. E z a nagy változás a társa­dalom széles rétegei szá­mára az anyagi és kulturális színvonal jelentős emelkedését hozza S ha időközben a mun­kásosztály gyarapodott tapaszta­latlanabb rétegekkel is, ma már sokkal láthatóbbak azok a po­zitívumok, amelyeket ugyancsak ez a mozgás hozott magával — évszázados szokások bilincsei­nek szaggatásával, a társadalmi érdeket, vallást, babonákat érin­tő nézetek változásával. A munkás-paraszt szövetség erősödése elsősorban a két alap­vető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehan goi ásá n múlik. Ezt az összhangot pedir csak a népgazdaság arányos fejleszté­sének megfelelő gazdaságpoliti­kával lehet elérni. Nos, elmond­hatjuk: van ilyen gazdaságpoli­tikánk. A másfél éve beveze­tett gazdasági reform átfogja és áthatja egész gazdasági életün­ket. Szellemében tudatosabban és hatékonyobban alakíthatjuk a gazdasági folyamatokat. Ez így igaz akkor is, ha a bevezetés időszaka még nem mutatja fel az összes várt eredményt, s ha a kifejlődés szakaszában is akad majd újra és újra igazí­tani való. A munkás-paraszt szövetség erősítése nem új feladat. A szo­cialista nemzeti egység keretéül szolgáló népfrontmozgalomnak azonban újszerűén kell megfo­galmaznia tennivalóit, s ezek­nek korszerűen kell megfelelnie. A helyes feltételeket szülő mód­szerek csak akkor lélhetőek meg. ha alaposan tanulmányoz­zuk és figyelembe vesszük a társadalom szerkezetében vég­bemenő változásokat, különösen a munkásosztály és a paraszt­ság körében tapasztalható törté­nelmi fejlődést. Augusztus 20-a ünnepkörében — az alkotmány­ban rögzített munkás-paraszt szövetségnek is ünnepe ez — feltétlenül gondolnunk kell ezekre a tennivalókra. Munkások, parasztok, értel­miségiek egyaránt tapasztalják: hasznos és érdemes a népfront­ban tevékenykedni, mert ott párttagok és pártonkivüliek, hí­vők és mateíial isták gondjaik­ról, problémáikról, a szűkebb pátria és a tágabb haza dolgai­ról közéleti vezetők jelenlétében cselekvést vállalva, cselekvést remélve nyilatkozhatnak meg. Alkalmuk nyílik arra, hogy esz­mét cseréljenek szövetségük lé­nyegéről, az elvi tartalomról és célokról éppúgy, mint a min­dennapok gyakorlatának sike­reiről és kudarcairól tájékozód­hatnak és tájékoztathatnak, ha­szonnal szólhatnak bele a szű­kebb és a nagyobb közösség dol­gaiba egyaránt. S zép hagyomány, hogy au­gusztus 20-a körül vagy éppen azon a napon országszer­te találkoznak az üzemek és a termelőszövetkezetek tagjai, ve­zetői, munkások és parasztok, akiket az osztályszövetség szét- szakíthatatlan szálain kívül a családi, rokoni kapcsolatok is összefűznek. Megbeszélni való az idei augusztus 20-án is bőven akad, sok örülni valóval, nem kevés gonddal. Elgondolkodunk és elbeszélgetünk a múlt és még inkább a jövő hétköznapjai­ról, a hétköznapokról, amelyek­nek különféle és mégis egy cé- I lú munkája újabb ünnepiekhez vezet. I Az iparosodé Ipari, mezőgazdasági kiállítás és vásár A Körös menti Kulturális Hetek Mezöberényben az augusztus 17-től 20-ig tartó V. ipari, mezőgazda- sági kiállítás és vásárral vette kezdetét. A megnyitót Zolnai László, a községi pártbizottság titkára tartotta, aki elmondta többek között, hogy a kiállítás rendezésének gondolata 1960-ban vetődött fel, s azóta kétévenként kerül rá sor. Az idei előrelépést jelent, mert a járási üzemek, gazdaságok is részt vesznek raj­ta és a termékek bemutatása mellett árusítással is foglalkoz­nak. A községi ligetben. pompás környezetben kaptak helyet a kiállítók. Ott találjuk a Pamut­textilművek mezőberényi gyár­egységének, a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár békési gyárá­nak, a gépjavító üzemnek, a két téglagyárnak, a mezőberényi fa­ipari, a textilipari, a műszaki és villamossági és az építőipari ktsz-nek, a Körösvidéki Cipész Ktsz-nek, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat békési mé­zeskalács- és cukorkaüzemének, a Békési Kosárfonó Htsz-nek pa­vilonjait, kiállított termékeit. Egy viszonylag szűk területen össz­pontosítva látható a járás, benne elsősorban a község ipari fejlő­dése, amihez érdemes tudni, hogy Mezöberényben ma már a lakos­ság 72 százaléka bérből és fize­tésből él. Legtöbben az iparban dolgoznak. Nagyszerű fejlődésről ad szá­mot az Aranykalász, az Előre és a Petőfi Tsz pavilonja is. A ki­állított paradicsom, paprika, ka­ralábé, káposzta, őszibarack, kör­te. a zölden átültetett kukorica, rizs szép látvány. Mire is képes a mezőberényi föld, ha hozzáér- téssej művelik! Kissé távolabb a ligetben állattenyésztési kiállítást is láthat a közönség. A Mezőberényi Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetke­zet sátraiban szolgálja ki a ven­dégeket. Van mindenféle finom étel és ital. A tsz-ek sem marad­nak le a vendéglátásban. Sátra­ikban kitűnő birkapaprikás és hurka, kolbász kapható. Talán még annyit: kár. hogy nincs elegendő propagandája az Immár hagyományossá váló me­zőberényi ipari, mezőgazdasági kiállításnak és vásárnak. Az a nagy törekvés, ami az üzemek, tsz-ek dolgozóit, a rendező bizott­ságot, mondhatnánk, az egész közséf lakosságát áthatja és az a nagy mi^nka, amit a siker érde­kében kifejtenek, nagyobb hírve­rést érdemelne. Reméljük, legkö­zelebb ez sem marad el. P. B. A Budapesti Mezőgazdásági Gépgyár békési gyárának PMV—1,5 jelzésű nagy teljesítményű műtrágyaszórója. Sorozatgyártását jövőre kezdik meg. A Mezőberényi Építőipari Ktsz egy fürdőszoba berendezését mutatja be többek között. Sokan érdeklődnek a legújabb ter­méke, az aljazatburkolásra szolgáló színes, préselt cementlapok iránt. A Pamuttextilmű'ek mezőberényi gyára különösen kitesz magáért. Az egész vállalat termékeit bemutatja, amelyekből igen sokan vásárolnak. Fotó: Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents