Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
1969. augusztus 17. 12 Vasárnap T ...* A x ^ * K. ■ cA — (5 • A * R * K°d W UmiuuntwuwvmvwwHwwwwwww ww<wvi>wwwwwtwwwwww*uww»wtwwwwwwv*wwwww*mwwww Vetély társnők Szocialista erkölcs ide meg oda, Theobald Knősei főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt folytatott a titkárnőjével, Melittával. Knöselné asszony úgy bukkant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theobaldjának zöldkockás zakóját kefélte, és a zsebében egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsisággal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mikorra kell a vállalat évi mérlegének készen lennie. Más helyütt azt olvasta, hogy február B- ra a férje színházjegy rendelését irányozta elő, március 20-hoz beírta „házassági évfordulóról nem elfeledkezni!”, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült. Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s megállapította: május 5-nél gyorsírásos jegyzet van, melynek értelme a következő: „Melitta születésnapja! Nem elfelejteni!” Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tud gyorsírni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Knöselné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő és gyorsírással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: „Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyorsírást”. Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zsebébe. Másnap este, miközben a férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az előszobába, hogy ismét átkefélje. Meglepetésére a saját bejegyzése alatt megtalálta Melitta válaszát. „Köszönet a figyelmeztetésért De remélem, a férje mégsem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra, ígért brilliánsgyűrűt megvegye”. Knöselné elképedt. Brilliáns- gyűrű? Ez már mégiscsak sok! Ö a legutóbbi születésnapjára egy pár perionharisnyát, meg három és fél márkáért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz évvel fiatalabb, tehát tisztességtelen a verseny, immár brilliánsgyűrűre áhítozik. Néhány percnyi fejtörés után bekerült a kis zsebfüzetbe a viszontválasz: „Gratulálok, őrizze meg soká gyermeki hiszékenységét! De ha születésnapján mégis csalódás érné, hajlandó vagyok elküldeni magának a saját brilli- ánsgyűrűmet”. Zutty! Ez aztán telitalálat. Knöselné büszke volt a pszichológiai hadviselésben tanúsított. fortélyára. Már másnap megjött Melitta válasza. „Bocsásson meg a felvágásért. Természetesen brilliáns- gyűrűről álmondi is kár. Egyébként borzasztó zsugori alakhoz ment feleségül”. Végre-valahára megnyugodott Knöselné asszony. Tehát egy fiatalabb és bizonyára nálánál csinosabb lány sem tudja jobban kezelni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben írta vissza Melittának: „Nemcsak zsugori, hanem rendkívül udvariatlan is. Előfordult már valaha, hogy megkérdezte magától, hogy van, avagy hogy segíthetne-e valamiben? „Dehogy, még soha!” — közölte Melitta. — „Tulajdonképpen borzasztó alak, nem is tudom, miért tartok ki mellette”. Kis idő múlva Knöeel főkönyvelő úr megkérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfüzetembe, úgysem tudom ezeket a nevetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra, meg újra jó északát, Knösel elégedetten nevetett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle, eljönne-e aznap este moziba. Melitta vonakodva válaszolt: — Ma este, sajnos, nem megy. A férfi csalódottan nézett rá, de amikor a dolog másnap és a következő napon is megismétlődött, gyanakodni kezdett. Ügy látszik, egy másik férfiú van a dologban, jó lesz vigyázni. Melitta a hivatali kollégákkal csak kurta szavakat váltott, bizonyára nem közülük kerül ki a ve- télytárs — de vajon mit csinál a lány esténként, szabad idejében mit takarhatnak az üres kifogások. Eltökélte, hogy egy nap követi hazáig, óvatosan, nyolc-tíz méterrel ment mögötte, s lám, valóban: Melitta befordult egy kávéház ajtaján. Habozás nélkül belépett ő is, de a lánynak nyomát se látta. Áhá, ott vannak még a boxok! Benézett az elsőbe, a másodikba—üresek voltak. Éppen bekukkantott volna a harmadikba is, amikor megtorpant, mert a közelből felcsendült a felesége hangja: „És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már berúg, és evés közben mindig összepiszkítja a nyakkendőjét...” Németből fordította: Zilahi Judit A külföld humora RETORZIÓ Weisné asszony hazajön egy házi mulatságról. Az asszony elmeséli férjének milyen módon szórakozott: — Nagyszerű este volt! Grossék megkértek, hogy énekeljek valamit és én előadtam néhány románcot. — Nagyon helyesen tetted! — mondta a férj. — Ki nem állhattam soha ezeket az utálatos Gros- sékat. AZ MAS! A forgalmi rendőr megállít egy autót és beszól a kocsiba: — őrültség, amit csinálnak. Óránként 100 kilométeres sebességgel rohannak, holott a megengedett maximum 70 kilométer. Ezenkívül átvágtak azon a vonalon, amely megálljt jelez! Nem számolnak azzal a veszéllyel, amelynek kiteszik magukat? — Uram, — szólt a rendőrnek a vezető mellett ülő hölgy —, bocsásson meg nekünk! Hát nem látja, hogy ez az ember tÖkré- SZeg? Megoldódott a tuniszi fénytünemény rejtélye 1969. július 6-án, helyi idő szerint este ö óra 54 perckor a holdkorong látszólagos nagyságával megegyező, kékes gyűrű jelent meg Tunisz égboltján, az Északi Sarkcsillag közelében. Ezt a gyűrűt egy meglehetősen homályos, porszerű felhő követte. A gyűrű alakja fokozatosan elliptikussá torzult, végül, mielőtt 9 óra 7 perckor eltűnt volna, egészen felhőszerű alakot öltött. A legtöbb szemtanúnak úgy tűnt, mintha a különös, égi jelenség feltűnése pillanatában felrobbant volna. Sokan erőis fény- villanást láttak, amelyet némelyek az atombomba robbanásához hasonlítottak, hiszen — úgymond — hirtelen megvilágította az egész égboltot, s a gyűrű körül gyors ütemben körben futó fényvillódzás is látható volt. Maga a robbanás csak a másodperc tört részéig tartott, hangjelenség nélkül. A tüneményt egyesek „repülő császealj”-nak vélték, mások arra gondoltak, hogy egy különösen nagy méretű, meteorikus test villant fel, majd hamvadt el. A rejtély azonban csakhamar megoldódott. Kitűnt ugyanis, hogy a szardíniái támaszpontról július 4-én, 6-án, majd 11-én és 13-án ismét, egészen 255 kilométer magasságig magaslégkör-ku- tató rakétákat lőttek fel, amelynek célja a légkör hőmérsékletének mérése volt. A rakétákból származó égő oxigén 30 kilométer hosszú, kék színű felhőt hozott létre. E rakéták egyikét észlelték tunisziak. Hiú autóvevő Tökéletes automatizálás • J?— Akinek nem minije, ne vegye magára! Olvasom a Magyar Hírlapban, ' hogy marad a miniszoknya. Nem tiltakozom ellene, igazán mondom. Sőt, kutatásokat is végeztem ebben az ügyben. Igazán érdekel e szép viselet sorsa és múltja. Nos, a múltjával kapcsolatban találtam egy régi folyóiratban egy igen eredeti hirdetést. Engedtessék meg nekem, hogy egy furcsa párhuzamba állítással idézzem ezt a — közel hatvanéves — hirdetést: „MINIMAX” az összes kultúrállamokban szabadalmazott és bevezetett, kézi tűzoltókészülék, mely veszély pillanatában kéznél áll és bármely laikus vagy gyermek által könnyen kezelhető. Eddig több mint 30 000 esetben kitűnő szerepet tett. Telefonszám stb„ stb. Nos? Ennyi a hirdetés. Ahogy nézem a városi forgalmat és az embereket, úgy tűnik, hogy a mai mini egyáltalán nem valami tűzoltókészülék. Talán a maxi? ’ (P. t.) Vigasz esernyő-ügyben A SZAMARITÄNTJS A vonat folyosóján szaladgál valaki, kinyitja a fülkék ajtaját és riadt hangon kiáltja: — Gyorsan kérek egv pohár konyakot, a szomszédos fülkében egy asszony rosszul lett! Végre valaki odanyújt neki egy üveget. Erre az illető kinyitja az üveget és egy jó nagyot kortyol. — Köszönöm. Valahányszor látom, hogy valaki elájul, rosszul leszek tőle. CSAK SZOKTATÁS DOLGA! Egy fiatal házaspárhoz ellátogat az asszony édesanyja. Amikor az anyós belép a lakásba, a vejét rekamién találja, amint a szobalányt ölelgeti. __ Ez mindennek a teteje — k iáltja izgatottan. — Ne izgasd magad, anyukám — mondja a lánya. — Leszoktattam már az italról és a dohányzásról. Majd le fog szokni erről is. Tudom, már sokan elvesztették esernyőjüket, de talán kevesen vannak olyanok, mint én: tizenkét órakor vásároltam bambusz utánzatú nyéllel ellátott esernyőmet és negyed egykor már nem is volt birtokomban. A forgalmas posta egyik ablaka előtt felejtettem. Amikor két perccel később visz- szasiettem, már bottal üthettem az esernyőm nyomát. De nem üthettem, mert meggyfabotomat alig egyhetes használat után vesztettem el. Az esernyő elvesztését még valahogy kihevertem volna, de ami azután jött... Ugyanis elkövettem azt a badarságot, hogy elpanaszoltam embertársaimnak az ernyő-esetet. Az első, akinek említettem, másfél óráig vázolta, hogy 6 mi mindent veszített el. Azután közölte: szórakozottság elleni eredményes védekezés céljából újabban mindent magához láncol. Megmutatta csavaros ceruzáját, amelyet vékony lánc kötött örök időkre órájának úgynevezett tisztiláncához. A tisztilánc viszont nadrágzsebéhez volt erősítve. Esernyőjét csuklójához béklyózta, tehát nem veszítheti el. Azt tanácsolta, kövessem ezt a módszert. Második számú vigasztalóm elmondotta: hallott egy esetet, amelynek szenvedő hőse a villamosmegállónál belebotlott ernyőjébe és a kerekek alá került. Legyek tehát boldog, mivel nincs már esernyőm. A harmadik vigasztaló papírt és ceruzát vett elő. — Mennyibe került az esernyő? — kérdezte. — Száztizenhét forintba — mondtam. — Mennyit költesz hetenként totóra, lottóra? — 7.? forint 20 fiirt. Két totó, két lottó. — Egyet elhagyni. Ez heti 3,30, negyedévi 39 forint 60 fillér. — Mennyi feketét iszol naponta? — Három szimplát. De ülve... — Ezentúl mindennap csak kettőt iszol állva. A megtakarítás negyedévenként 159 forint. Így tehát nemcsak megtérül az esernyő ára, hanem... Ez a beszélgetés egy presszóban zajlott le. Utána végigsétáltunk az úton. Vigasztalóm ekkor vette észre hogy kalapját a presz- szóban hagyta. Visz- sza akart rohanni érte. — Nem lesz már ott — mondtam. — De tegnap vettem — siránkozott. — Gyönyörű nyúlszőr kalap volt! — Ne izgulj! Ha 20 évig csak levest és főzeléket ebédelsz, akkor nemcsak a kalap ára térül meg hanem vehetsz magadnak a megtakard tott pénzen egy Wartburg autót is — vigasztaltam barátomat. Palásti László Festmény és valósán — Sajnos, hiányzik róla a rúzsa! Az uszodában
